2014. január 31., péntek

22. rész

Jade

   Hiába merültünk el a fiúkkal a számlista szerkesztésében, még így is magamon éreztem egy zöld szempár égető figyelmét. Próbáltam nem tudomást venni róla, de nem ment.
 - Jade, figyelsz? - lökött oldalba Pepe.
 - Persze - füllentettem, de ha megkérdezték volna, hogy az utóbbi 10 percben miről volt szó, nem tudtam volna elmondani, mert lekötött, hogy eltereljem a figyelmemet a göndörhajúról.
 - Akkor benne vagy? - nézett rám kérdőn és ahogy a többiek arcára néztem, ők is a válaszomra vártak.
 - Igen - bólogattam, de gőzöm nem volt róla, hogy mibe egyeztem bele.
  A fiúk arcára hatalmas, megkönnyebbült mosoly ült ki.
 - Ki hívja meg őket? - kérdezte Damien.
 - Kit és hova és miért? - soroltam a kérdéseimet, amik azonnal elárasztottak, ahogy a fiúk arcára kiülő kaján vigyort megláttam.
 - Hát őket - bökött a fejével a medence felé -, a mi szobánkba és az előbb megbeszélt "ismerjükmegegymástjobban" játék okán.
 - Hogy mi? - emelkedett két oktávot a hangom. - Milyen játék?
 - Amire most bólintottál rá - röhögött Joe, mert szerintem neki leesett, hogy lövésem sincs, hogy mibe mentem bele -, hogy áthívjuk a srácokat és egy maratoni felelsz vagy merszet játszunk, hogy jobban megismerjük egymást.
  Lesápadtam. Ez nem lehet igaz. Elizabeth Jade Blackwood, miért kellett igent mondanod? Már nem táncolhattam vissza, főleg úgy, hogy Adam és Dam már a medencénél egyeztetett a többiekkel.
 - Nyugi - simított végig a karomon Joe. - Előbb-utóbb meg kell velük békülnöd, de ha elmondanád, hogy mitől, illetve kitől tartasz, segíthetnék - mélyesztette a szemeit az enyémekbe.
 - Senkitől - fordultam volna el, de gyorsabb volt. Kezei közé fogta az arcom és áthatóan fürkészni kezdte. Belesimultam a tenyerébe és önkéntelenül is lehunytam a szemem. Nem akartam, hogy észrevegye benne a múlt fájdalmát. Összerezzentem mikor óvatos puszikat lehelt a szemhéjjaimra.
 - Ugye tudod, hogy nincs olyan titok, amit örökké elrejthetsz előlem? - hallottam meg a halk kérdést.
Rémülten nyitottam ki a szemem és néztem az előttem lévőre. Nem, nem! Nem akarom, hogy rájöjjön. Soha többé nem lennék képes a szemébe nézni a szégyentől.
  Felkaptam a köntösöm és miután magamra vettem, elindultam a szobánkba. A fejemben millió dolog zakatolt egyszerre. A szobánkba lépve, levetettem magam az ágyamra. Lehunytam a szemeimet és akaratlanul is elleptek a múlt képei.
   " - Harry - halt el a neve az ajkamon. Bepárásodott szemüvegen és a könnyfátyolon át is láttam, hogy a fiú, akit szeretek, a volt barátnőjét ölelgeti. Nem vettek észre, hisz teljesen lefoglalta őket, hogy egymásba feledkezve ölelkezzenek és szenvedélyes csókot váltsanak az egész iskola szemeláttára. Kelly szerelmesen nézett a zöldszemű srácra, mikor az vigyorogva elvált tőle. Harry haverjai a fiú hátát csapkodták és vállba veregették, míg  a lány vihogva bújt hozzá.
  Lábaimat kényszerítenem kellett a mozgásra. Egy hátraarcot csinálva indultam el a kijárat felé. Nem érdekelt, hogy még nem ért véget a tanítás. Semmi és senki nem tudott megállítani. Láttam, hogy Mr. Fischer - az iskolagondnok - valamit mond, de a szavak nem jutottak el a tudatomig. Lenyomtam a kilincset és kiléptem az iskolakapuján. Nem figyeltem merre tartok, csak minnél hamarabb magam mögött akartam tudni ezt a rémálmot. Szemeimből patakokban ömlött a könny. A szembe jövők megfordultak utánam, de nem érdekelt. A szívem millió darabra hullott abban a pillanatban, mikor megláttam a szerelmemet, ahogy egy másik lányt ölel. Mi történt? Mi változott? Hiszen nemrég még engem csókolt és ölelt. Semmit nem értettem. Azt hittem, hogy a tegnapi nap után minden csodálatos lesz. Megbeszéltük, hogy végre felvállalja, hogy együtt vagyunk és engem annyira magával ragadott ez az ígéret, hogy már nem ellenkeztem és minden aggalyomat sutba dobva, neki adtam magam. Minden olyan tökéletes volt, erre ma már Kellyt ölelgeti. Fel nem foghatom, hogy tehette ezt.
  Lábaim maguktól vittek az ismerős utcába, majd be a házba, azon belül is a szobámba. Hála istennek senki nem volt itthon, így nem kellett magyarázkodnom. Nem mintha a szüleimet érdekelné, hogy mi van velem. Órákig ültem az ágyam szélén és meredten bámultam magam elé. Annak az ágynak a szélén, ahol tegnap még annyira boldog voltam. A fájdalomnak, amit éreztem, szépen lassan átvette a helyét a gyűlölet. Hogy tehette ezt velem?"
 - Kicsim, ne sírj! - hallottam meg Joe hangját. Szemeim kipattantak és egy aggódó szempár nézett rám. Kezemet az arcomhoz kaptam és megéreztem a bőrömön lefolyó nedvességet. Már másodszor sírok miatta, pedig megfogadtam, hogy soha többé nem teszem.
 - Jól vagy? - ölelt magához.
 - Semmi bajom, csak rosszat álmodtam - suttogtam, miközben a fejem a mellkasába fúrtam.
 - Biztos? - tolt el magától, hogy belenézhessen a szemeimbe, amiket én makacsul zárva tartottam. Nem szólaltam meg, csak bólintottam. Hallottam, ahogy lemondóan sóhajt, majd újra átölelt. Mélyeket lélegezve szívtam be megnyugtató illatát.

2014. január 29., szerda

21. rész

Joe

   Mikor leértünk a medencéhez, a fiúk már ott voltak. Egymást fröcskölték a vízben, egyedül Zayn ült egy nyugágyon, távol a többiektől.
 - Te miért nem vagy velük? - kérdeztem kíváncsian.
 - Nem vagyok oda a vízért - húzta el a száját, miközben a szemét Jadera tapasztotta.
  A lány épp a köntösét vette le, ami alól előbukkant tökéletes teste. A medencében abba maradt a baromkodás. Az összes fiú JB-n legeltette a szemét. Nem kellett gondolatolvasónak lennem, hogy tudjam, mi jár a fejükben. Nem minden hátsó szándék nélkül javasoltam a medencézést. Ráakartam jönni, hogy melyik fiúnak volt köze a lányhoz, akit szeretek. Igen, szeretem. Ő még csak nem is sejti, hogy mit érzek iránta, mert ha rájönne, akkor megváltozna a kapcsolatunk, amit én nem akarok. Fontos nekem. Mikor belebonyolódtunk ebbe a "csak szex és más semmi" kapcsolatba, még nem tudtam, hogy idővel másképp kezdek el érezni iránta. Szép lassan azt vettem észre, hogy beleszerettem. Mikor lefeküdt a bátyámmal azt hittem, hogy beleőrülök, de tudtam, hogy nem jelentett semmit neki. Damiennel megbeszéltük a történteket és ő akkor jött rá, hogy szerelmes vagyok a lányba. Türelemre intett és adott pár tanácsot, hogyan kezeljem a helyzetet. Most pedig árgus szemekkel tanulmányozom a fiúk arckifejezését, hátha rájövök, hogy melyikük bántotta meg Jadet. Sajnos a perverz gondolataikon kívül, semmi mást nem tudtam leolvasni az arcukról.


Harry
  
   A torkom kiszáradt, a szívem hevesebben kezdett dobogni és a farkam akaratlanul is megmozdult, mikor megláttam a lányt abban a parányi fürdőruhában.
 - Büntetni kéne az ilyen kinézetet - mordult fel mellettem Louis. Egyetértettem vele, de a szememet nem tudtam levenni a lányról. Meg kell kapnom - zakatolt a fejemben és még én is megijedtem a vágytól, amit Jade váltott ki belőlem. Végig néztem a testén és elképzeltem, ahogy az összes tetoválását végig csókolom rajta. Oldalra fordult és megcsillant valami a köldökében. Ó, mégegy piercing. Vajon máshol is van neki?
 - Ne bámuld már ennyire, mert nem marad rajta ruha - lökött oldalba vigyorogva Niall.
  Elkaptam a tekintetem róla, mert tényleg feltűnő lehetett, amit csináltam.
 - Basszus, azt hiszem rossz ötlet volt ez a fürdés - nyögtem, mert a nadrágom már sátor formát vett fel a víz alatt.
 - Szerintem is - vigyorgott rám Louis és sokat mondón nézett a víz alá, ahol az ő nadrágja is hasonló alakzatot öltött.
 - Hát, egy darabig még nem megyünk ki - mondtam sóhajtva, majd elkezdtem úszni, hátha az eltereli a gondolataimat. A többiek csatlakoztak hozzám. Azért el-elkalandozott a tekintetem a lány felé, aki élénk beszélgetésbe merült a barátaival. Néha beletúrt a hajába és nekem olyan ismerősnek tűnt ez a mozdulat, hogy abbahagytam az úszást és próbáltam koncentrálni, hogy rájöjjek, kinek a mozdulataira emlékeztet, de nem sikerült. Az agyam helyén egy fekete űr tátongott.
 - Harry? - szólongatott Niall. - Gond van?
 - Mi? - tértem magamhoz. - Ja, nem, csak elgondolkodtam.
  Szőke barátom áthatóan nézett rám, mintha ő tudna valamit, amit én nem.

2014. január 27., hétfő

20. rész

Jade

   Hosszú volt az út és fárasztó. Majd 14 óra repülés után, elgémberedett tagokkal szálltam ki a gépből és indultam a többiek után. Különbusz várt minket, ami a szálodánkhoz vitt. Utazás közben az ablakon kinézve csodálhattam Los Angeles pulzáló életét. A rengeteg embert, a hatalmas épületeket. A hotel előtt kiszálltunk a minket szállító járműből és hatalmas ásítások közepette vettük át a szobánk kulcsait, majd foglaltuk el azokat. Paul úgy intézte, hogy én a barátaimmal egy szobába kerüljek.
 - Jade, melyik ágyon alszol? - nézett rám Dam.
 - Mindegy - vontam meg a vállam.
 - De mégis, válassz már - sürgetett.
 - Akkor ez az enyém - dőltem végig a hozzám legközelebb lévőn. A fáradtság ólomsúlyként nehezedett a testemre. Szemem lecsukódott és máris átléptem álomország kapuját.

                                                                ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

 - JB - szólongatott egy hang, kiszakítva engem a jóleső semmiségből. - Kellj fel, mennünk kell reggelizni.
 - Még egy kicsit - húztam a fejemre a takaróm.
 - Gyere, mert a többiek már lent vannak - rántotta le rólam a fedezékemet Joe. - Gondolom, még zuhanyozni és átöltözni is akarsz, mert tegnap este hamar kidőltél - hallottam a hangján, hogy vigyorog. Hogy lehet valaki korán reggel ilyen undorítóan jókedvű?
 - Fogd be - morogtam, de azért kikászálódtam a puha ágyneműből. Végig néztem magamon és halványan úgy derengett, hogy nem bugyiban és melltartóban estem be az ágyba.
 - Én vetkőztettelek le - válaszolt, ki nem mondott kérdésemre a barátom -, gondoltam, kényelmesebb így aludni.
 - Köszi - eresztettem meg felé egy halvány, reggeli mosolyt. Bőröndömhöz léptem és tiszta ruhát elővéve, a fürdőbe vonultam. Rekord gyorsasággal készültem el.
 - Mehetünk - álltam meg az ajtóban.
  Kilépve a szobánkból, Joe bezárta azt, majd a lifthez mentünk és pár perccel később csatlakoztunk a többiekhez.
 - Mi a terv mára? - hallottam meg Damien kérdését. Mindenki kérdőn emelte a tekintetét Paulra, aki a kávéját kavargatta.
 - Ma pihi van. Tessék aklimatizálódni. A hotelt lehetőleg ne hagyjátok el, mert holnapra exclusive interjút és fotósorozatot ígértem az egyik lapnak. Tehát nem lenne jó, ha valaki lesifotót csinálna rólatok - fordult a zenekara felé. A fiúk bólogattak, hogy megértették.
 - Paul - szólította meg Joe a férfit. - Láttam, hogy van medence is a hotelben. Használhatjuk?
 - Persze. A szaunát, a medencét és a jakuzit is.
 - Király - pörgött fel mindenki, míg én csak lecsukott szemmel hallgattam a lelkesedésüket.
 - Gyere, Cicám - suttogta a fülembe Joe -, menjünk, vegyük át a fürdőruhánk.
  Kíváncsian nyitottam ki a szemem és néztem az arcára.
 - Nekem miért is kell mennem? - érdeklődtem tőle.
 - Mert meg akarom mutatni mindenkinek, hogy milyen jó nő vagy - vigyorgott rám.
  Tudtam, hogy valamit tervez, de hiába fürkésztem a szemeit, semmit nem tudtam kiolvasni belőle. Végül engedtem az unszolásnak és felérve a szobánkba, a bőröndömben kezdtem turkálni. A fiúk gyorsan kész lettek, amin nem csodálkoztam, hiszen csak egy hawaii mintás bermudát kaptak fel magukra. Végig néztem rajtuk és elnevettem magam.
 - Mi van? - értetlenkedtek. - Nem tetszik?
 - De, csak látszik, hogy egy helyen vásároltatok - mutattam rá az ugyanolyan mintájú és csak az alapszínükben különböző nadrágjukra.
 - Jól van na! Leértékelés volt a H&M-ben - morogták.
 - Nem gáz, legalább látszik, hogy egy csapat vagytok - békítettem meg őket. - Melyiket? - emeltem fel két fürdőrucit, amik közül nem tudtam dönteni.
  Az egyik egy fekete alapon apró virágmintás bikini volt, míg a másik egy ciklámen színű tangás trikini.
 - A rózsaszín - hangzott az egyöntetű válasz.
  Magamra csuktam a fürdőszobát és átöltöztem. Vízálló sminket tettem a szememre és már indultam is kifelé.
 - Aaazzz igggeeenn - néztek rám elismerően és fütyülni kezdtek.
 - Köszönöm, köszönöm - forogtam körbe a tengelyem körül és bohóckodva meghajoltam.
 - Indulás fiúk - szólt a többieknek Joe. - Mutassuk meg, hogy milyen szexis énekesnőnk van - ölelt át vigyorogva, majd a fülembe suttogot. - Imádom a pillangódat.
  Elnevettem magam és a köntösömet magamra véve, elindultunk a medencéhez.

2014. január 25., szombat

19. rész

Niall

   A tegnapi buli fergetegesre sikeredett. Ott volt az összes családtag, barát és barátnő. Sajnos az én családom nem tudott eljönni, barátnőm meg nincs, így az este nagy részét a konyhában töltöttem el. A többiek még javában buliztak, mikor elmentem lefeküdni. Reggel áldottam is az eszem érte, mikor megláttam a többiek másnapos, kómás fejét. Jókat derültünk rajtuk Liammel.
  A váróban irigykedve néztem JB és Joe csókját, ami elég forróra sikeredett. Meglepetésemre a repülőn, Jade mellettem foglalt helyet. Tudtam, hogy a többiek most rohadt irigyek rám, mert mióta megismertük, nem egyszer került köztünk szóba, hogy ki, mit és hogyan csinálna vele, ha tehetné. Még Liam és Louis is elmesélte a szexuális álmait, amiben a lány szerepelt, pedig nekik barátnőjük van. De meglehet érteni, hisz férfiból vannak ők is. Harry furcsán viselkedik, akárhányszor szóba kerül Jade. Csak nem érez iránta valamit? Nem tudom, de odafigyelek rá. Na és Zayn. Ő azzal a tipikus "kellesz nekem" szemekkel nézett a lányra, aki vagy jól titkolta, vagy tényleg nem vette észre a fiú érdeklődését. Nekem is izgatta a fantáziámat, mint nő, de persze mint ember is. Semmit nem tudtunk róla a nevén és az énektudásán kívül, ami lenyűgöző volt. A hideg ráz, ha eszembe jut, hogy énekelte a saját számukat. Szinte tapintható volt a levegőben a szex. Nem csoda, hisz a lány, egy két lábon járó kísértés volt a férfiak számára. Louis nem bírta ki szó nélkül és hátrafordulva felénk, adott hangot az érzéseinek.
 - Mázlista vagy Horan. Nem kell Harry horkolását hallgatnod egész úton, ráadásul te kaptad a legcsinosabb szomszédot.
  Önelégülten vigyorogtam rá és megjátszott egoizmussal válaszoltam. Jade felnevetett. Ritkán hallottuk őt nevetni, de megfogadtam, hogy a turné alatt megpróbálom minél többször hallani ezt a búgó, érzéki hangot. Fülébe dugta a headsetjét, hogy elzárkozzon tőlünk, de nem hagytam. Kihúztam a fülesét és szinte könyörögtem neki, hogy beszélgessünk. Kedvtelenül, de belement. Megtudtam, hogy nincs testvére, de az ikrekre úgy tekint, mintha a bátyjai lennének. Döbbenten néztem rá, hiszen mi azt hittük, hogy ő és Joe egy pár, csak nem akarják nagydobra verni. Kinevetett és hogy fokozza a dolgokat, elmondta, hogy a fiú és közte a "barátság extrákkal" működik. Poénból megkérdeztem, hogy lehetnék-e én is a barátja. Lehülyézett és a vállamba boxolt. Már azért megérte, mert így újra mosolyogni láttam.
 - Hány éves vagy? - kíváncsiskodtam, mert nagyon érdekelt a dolog, ugyanis a fiúkkal fogadtunk a korára.
 - 17, de pár hét és betöltöm a 18-at.
  Ledöbbentem. Én legalább 19-re saccoltam és ha jól emlékszem, Harry volt az egyedüli aki 17-et mondott. Egy idióta, kiskorúságára utaló poénnal zártam le a kérdést. Viszont szöget ütött a fejemben, hogy a szülei hogy engedték el így. Rákérdeztem, bár ne tettem volna. Arca egy pillanat alatt elkomorult és egy szűkszavú válasz után, újra magába fordult. Megint előkerült a telefonja. Hagytam, hogy egyenlőre elmeneküljön a többi kérdésem elől. Nem tudom, hogy milyen a kapcsolata a szüleivel, de a reakcióiból ítélve, nem a legjobb. Hátradőltem az üléssel és próbáltam aludni. Valamennyit sikerült is, de aztán suttogásra ébredtem.
 - Harry, ne... Harry - hallottam a szavakat a mellettem alvó lány szájából és mikor kinyitottam a szemem, láttam hogy arcán könnycseppek gördülnek lefelé. Úgy tudtam, hogy ők nem ismerik egymást. Vagy lehet, hogy nem is a mi Harrynkről van szó? Fogalmam sem volt róla, hogy mit tegyek. Jade egyre hangosabban zihált. Nem akartam, hogy mindenki ráfigyeljen, ezért ébresztgetni kezdtem.
 - Jade, Jade - szólongattam, mire kinyitotta a szemeit. - Jól vagy?
 - Persze. Miért? - nézett rám álmos szemekkel, értetlenül.
 - Mert Harry nevét suttogtad álmodban és sírsz - mondtam halkan, hogy a többiek ne hallhassák.
  Leszerettem volna törölni a könnyeit, de elkapta a fejét. Arcához nyúlt és szinte hitetlenkedve nézte, hogy nedves lett a keze. Idegesen kezdett kutakodni a táskájában, de megelőztem és felé nyújtottam egy pzs-t.
 - Köszi - motyogta.
 - Nem akarsz mesélni valamit? - néztem rá úgy, mintha tudnék valamit, remélve, hogy beválik, de nem jött össze.
 - Nem - vetette oda és elfordult. Újra a tüskés, bunkó Jade ült mellettem, de én tudtam, hogy valahol legbelül, egy érzelmes lány bújik meg, akinek rengeteg szeretetre és megértésre van szüksége.

2014. január 23., csütörtök

18. rész

Jade

   "Körbe kémleltem, de senkit nem láttam a folyosón. Óvatosan nyomtam le a kémia szertár kilincsét, ami engedett. Beléptem a félhomályba és becsuktam az ajtót magam után. Egy kéz magához rántott. Megijedni sem volt időm, mert száját már az enyémre tapasztotta. Nyelvét végig simította előbb az alsó, majd a felső ajkamon bebocsátást kérve, amit azonnal meg is adtam neki. Nyelve heves táncba kezdett az enyémmel. Közelebb húzott magához. Éreztem felforrósodott testét az enyémhez simulni. Mámorító érzés volt. Lihegve váltunk el egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte és mélyeket lélegzett.
 - Szia, Szépségem - suttogta és nekem meglódult a szívem becéző szavait hallva. - Hiányoztál.
 - Te is - néztem rá csillogó szemekkel. - Meddig kell még bújkálnunk? - tettem fel neki már sokadszorra a kérdést, ami egyre nyomasztóbb volt számomra.
 - Mondtam már Elizabeth, hogy meg kell várnunk, míg Kelly feldolgozza, hogy szakítottam vele. Nem akarom azzal is bántani, hogy rögtön másik lánnyal lát - simogatta meg az arcom és én nem győztem hálát adni az égnek, hogy ilyen figyelmes és kedves fiút sodort az utamba.
 - Rendben - bújtam hozzá.
   Kezei a copfjaimhoz értek.
 - Mondtam már neked, hogy engedd ki őket. Szeretem látni, ahogy kibontva hordod - húzta ki a gumikat és ujjai gereblyéző mozdulataival szétszedte a fonatokat. - Így sokkal jobb - túrt bele. - Ez sem kell most - vette le rólam a szemüvegem és a mellettünk lévő asztalra tette. Vaksin pislogtam rá.
 - Annyira szép vagy így - suttogta a számba és én teljesen elaléltam tőle. Ő volt a suli sztárja, a zöld szemű Casanova, akiről minden lány csak álmodik és én megkaptam. Nem tudom miért, de velem van. Egyenlőre titokban, hogy a volt barátnője ne tudjon róla, de akkor is engem csókol most. Szája követelőzve simult az enyémre. Keze már a pólóm alatt simogatta a derekamat és egyre feljebb kúszott. Megremegtem, mikor megéreztem az ujjait a melltartóm vonalán, de nem ellenkeztem. Már rég nem volt erőm hozzá, hisz a testem elárulta, hogy vágyik rá. Vágyik az érintéseire. Feltolta a csipkés fehérneműt, hogy jobban hozzá férjen a halmokhoz. Tenyerei rásimultak az ágaskodó bimbókra. Belenyögtem a csókunkba, amit ő egy kaján mosollyal nyugtázott. Szája csókolni kezdte a nyakamat, szívta, harapta az érzékeny bőrt, egyre hangosabb sóhajokat, nyögéseket kicsalva belőlem. Ujjai a melleimet kényeztették. Óvatosan felültetett az asztalra és lehajolva, a feltűrt pólóm alól kibukkanó dombokra vetette magát. Nyelve körkörös mozdulatai az őrületbe kergettek. Hajába túrva húztam közelebb magamhoz. Egyik keze már a szoknyám alá csúszott, simogatva combom belső részét. Elfektetett az asztalon. Szája még mindig a bimbókkal volt elfoglalva, míg keze már nedves bugyimat simogatta. Felemelkedett, hogy megcsókoljon. Ágyéka az enyémnek nyomódott és megéreztem izgalmát. A vészjelző bekapcsolt a fejemben. Nem itt és nem így akartam elveszíteni a szüzességem.
 - Harry - toltam el magamtól.
 - Mi a baj? - nézett rám vágytól sötétlő szemekkel. - Vigyázok rád - csókolgatott tovább, de erős maradtam.
 - Kérlek, ne! Ez nekem gyors - emeltem fel a fejét. Szemeiben felfedezni véltem a csalódottságot és némi dühöt. Lehunyta a szemeit és mélyeket lélegzett.
 - Ne haragudj - suttogtam halkan, sírástól elfúló hangon.
 - Semmi baj - húzott magához. - Semmi baj, majd ha készen állsz rá, akkor megtesszük.
  Hálásan öleltem át a derekát. Nem akartam elhinni, hogy egy ilyen türelmes, megértő fiúm van."

 - Jade, Jade - hallottam meg a nevemet és a szemeimet kinyitva, egy aggódó, szőke ír nézett velem farkas szemet. - Jól vagy?
 - Persze. Miért?
 - Mert Harry nevét suttogtad álmodban és sírsz - nyúlt az arcomhoz, de elkaptam a fejem. Kezemmel végig töröltem az arcom, ami tényleg nedves volt a könnyektől. Kézitáskámba kutattam, mikor Niall elém tolt egy zsebkendőt.
 - Köszi - fújtam ki az orrom és töröltem meg a szemem.
 - Nem akarsz mesélni valamit? - érdeklődött mindenttudó hangon.
 - Nem - fordultam el tőle.
  Tudom, hogy bunkón viselkedtem vele, hiszen ő csak kedves akart lenni, de akkor sem tudtam erről a dologról beszélni senkivel sem. Az út hátra lévő idejében próbáltam nem elaludni.

2014. január 21., kedd

17. rész

Jade

   A napok iszonyú gyorsasággal repültek el. Mire észbe kaptam, már a reptéren toporogtam a többiekkel, egy VIP váróban. Paul fel-le szaladgált a füléhez nőtt telefonjával. Nem irigyeltem, mert rengeteg dologra oda kellett figyelnie, hogy minden gördülékenyen menjen. Néhányszor idegesen magyarázott, máskor hosszasan hallgatta a vonal túlsó felén lévőt, de egy percre sem állt meg. Szemeimmel tovább pásztáztam a termet. Itt volt az egész stáb. A stylist, a sminkes, a fodrász, a masszőr és még külön fényképész is helyet foglalt a váróban. A biztonsági őrök még itt sem pihenhettek, hiszen mindig figyelniük kellett a szemfüles rajongók miatt. A fiúk fáradtan néztek ki a fejükből. Biztosan sokáig tartott a tegnapi búcsúbuli.
 - Minden oké? - éreztem meg Joe kezeit a derekamon.
 - Ha azt mondom nem, haza mehetek? - néztem rá elgyötörten. Egy porcikám sem kívánta ezt a cirkuszt. Joe csalódott arcát látva viszont inkább viszakoztam. - Bocsi, próbálom elfogadni a helyzetet, csak adjatok egy kis időt.
 - JB, több mint két heted volt rá, de te nem is akarsz nyitni feléjük, pedig egészen jó fejek. Nem olyanok, mint gondoltuk vagy ahogy az újságok beállítják őket - győzködött.
 - Na persze, mert annyira kiismertétek őket - morogtam inkább csak magamnak, de Joe meghallotta.
 - Cica - emelte fel az államat, hogy a szemembe nézhessen. - Miért utálod őket ennyire? Megbántottak?
 - Nem utálom őket - vagyis nem mindenkit, tettem hozzá magamban, de a barátom számára nyitott könyv volt az arcom.
 - Ki volt az? - felhősödött el a tekintete és nekem muszáj volt valamit kitalálnom, hogy ha nem akartam botrányt. Szájára hajoltam és szenvedélyesen csókolni kezdtem, hogy minden gondolatot kiűzzek a fejéből. Sikerült, mert pár másodperc múlva magához szorított, egyik kezével a hajamba túrt és így húzott közelebb magához. Úgy csókolt, mintha a lelkemet akarná kicsókolni belőlem. Soha nem éreztem még ennyire birtoklónak. Nem is bírtuk sokáig. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól.
 - Hűha - szólalt meg mellettünk Niall -, már azt hittük, hogy ingyen pornót mutattok be - vigyorgott ránk.
Ekkor néztünk körbe és láttuk, hogy szinte mindenki minket bámul. Megvontam a vállam és elfordultam.
 - Még nem fejeztük be - nyúlt a karom után Joe. - Ennyivel nem úszod meg. Szeretném, ha válaszolnál a kérdésre. Melyikük volt?
Belenéztem a szemeibe, ahol millio érzés kavargott egyszerre. Féltés, szeretet, aggódás és düh. Düh valaki iránt, akit nem is ismert, de bántott engem. Nyitottam a szám, hogy elmondjam neki, de Paul hangja megakadályozott benne.
 - Indulás, gyerünk! Mindenki fogja meg a csomagját és szép sorban csekkoljon be.
Joe még mindig engem nézett, majd mikor rájött, hogy nem fogok neki semmit mondani, lemondóan felsóhajtott.
 - Ugye tudod, hogy előbb-utóbb úgyis kiszedem belőled? - sétált mellém a bőröndjével. Nem válaszoltam, mert nem tudtam volna mit mondani.
A repülőn, - ami persze mindenféle luxussal felszerelt magángép volt - igyekeztem elkerülni őt. Nem akartam, hogy faggasson, így kerültem a szőke ír mellé. Kedvesen, mosolyogva fogadta, hogy én leszek az utitársa.
 - Mázlista vagy Horan - szólt hátra neki az egyik szépszemű, az előttünk lévő sorból. A nevekkel még mindig hadilábon álltam, de azt hiszem Louis. - Nem kell Harry horkolását hallgatnod egész úton, ráadásul te kaptad a legcsinosabb szomszédot.
A szőke elégedetten elvigyorodott és úgy válaszolt.
 - Hát tudod, a cuki akcentusomnak senki sem tud ellenállni - játszott rá még jobban és kiskutya szemekkel pislogott hozzá.
Felnevettem. Niall volt az egyedüli a bandából, aki akaratlanul is a szívembe lopta magát. Nem tett semmit érte, csak olyan kisugárzása volt, hogy az embernek azonnal jókedve lett, ha vele beszélt. Bedugtam a fülesem, próbáltam kizárni a külvilágot, de a mellettem ülő nem hagyta. Kihúzta a fülemből a headsetet.
 - Mi van? - pislogtam rá értetlenül.
 - Unatkozom - nyafogta. - Beszélgessünk - könyörgött.
 - Oké - sóhajtottam lemondóan és elpakoltam a telefonom. - Miről szeretnél dumálni?
 - Rólad - csillant fel a szeme.
 - Hát az nem lesz valami érdekes - húztam el a számat.
 - Van testvéred? - vágott a közepébe.
 - Nincs. Neked?
 - Van egy bátyám.
 - Az jó lehet - merengtem el, hiszen nekem is jól jött volna néha napján egy idősebb testvér, aki meg tudott volna védeni sok mindentől. Bár ezt a posztot az én szívemben Joe és Damien töltötték be. Ezt hangosan ki is mondtam. Niall elkerekedett szemekkel nézett rám.
 - De ti...nem?
 - Nem - ráztam meg a fejem mosolyogva. - Nem járunk, de ezt már mondtuk.
 - Igen, de azt hittük, hogy ezt csak azért teszitek, hogy titokba tudjátok tartani. Bár a múltkor, mikor nálatok voltunk, elég hangosak voltatok. Így nehéz titkolózni - vigyorodott rám szenvtelenül.
 - Nem hallottál még arról, hogy "barátság extrákkal"?
 - De, csak nem hittem volna, hogy tényleg van ilyen - gondolkodott el, majd felcsillantak a szemei és rám nézett. - Leszünk barátok?
 - Hülye - boxoltam vállba, de elnevettem magam. Nem lehetett mellette szomorkodni, mindig feldobta az ember hangulatát.
 - Hány éves vagy? - váltott témát.
 - 17, de pár hét és betöltöm a 18-at.
 - Hú, akkor még vigyáznom kell veled, mert kiskorú vagy - vigyorgott.
Megforgattam a szemeimet, de nem szóltam neki vissza.
 - A szüleid mit szóltak, hogy megnyerted az utat és lelépsz egy pár hétre? - érdeklődött kedvesen.
Nyeltem egy nagyot, mikor eszenbe jutott, hogy kiskorúként alá kellett íratnom velük egy papírt, mely szerint Paul felügyelete alatt elengednek a turnéra. Apa dühöngött, anya sipákolt, de szerintem a véralkohol szintjük nem engedte, hogy felfogják, hogy mit is mondtam nekik. Még jó, hogy Joe és Damien elkísértek. Damien a szó szoros értelmében megzsarolta őket, ha nem engednek el, feljelenti őket kiskorú folyamatos bántalmazásáért. Ennek köszönhetően írták csak alá.
 - Örültek - adtam szűkszavú választ és újra elővettem a telefonom, jelezve, hogy elég volt a beszélgetésből. Niall egy darabig fürkészte az arcomat, majd mikor látta, hogy teljesen elzárkózom a további komunikációtól, hátra döntötte az ülését és sóhajtott egy nagyot.
Kedvenc zenéimet hallgatva, szépen lassan én is elszenderedtem és álmodtam. Álmomban újra éltem a múltam egy elfeledett epizódját.

2014. január 19., vasárnap

16. rész

Harry

   Amint végeztünk, a lány elmosogatott, mi pedig elindultunk a garázsba, ahol a próbatermük volt.
 - Ez nagyon baró - nézett körül Niall. A falakat grafitik díszítették, a felszerelések elég nívósak voltak. Látszott, hogy nem csak hobbizenészekről van szó. Rosszabbra számítottam és szerintem a többiek is.
 - Megjöttünk - hangzott fel két új hang. A belépők szeme megakadt rajtunk, majd az órájukra néztek.
 - Késtünk?
 - Nem, mi jöttünk korábban - válaszolt Liam, utána sorban bemutatkoztunk.
 - JB? - kérdezte az Adamként bemutatkozó srác.
 - Mindjárt jön, csak konyhatündért játszik - vigyorgott Damien.
 - Ki játszik konyhatündért? - jelent meg a lány és odalépve az újonnan érkezőkhöz, megölelte őket. Féltékenyen néztem, hogy mennyivel közvetlenebb velük, mint velünk. Szerettem volna én is megölelni, belefúrni az orrom a hajába, magamba szívni az illatát, ami akárhányszor elment előttem, az orromba kúszott. Állj le Harry - figyelmeztettem magam. Először be kell bizonyítani neki, hogy nem olyanok vagyunk, mint amilyennek a média beállít minket. Ha most letámadom, soha a büdös életben nem áll velem, velünk újra szóba és akkor nem tudom megvalósítani a tervemet, miszerint a turné végére az enyém lesz.
Elfoglalták a helyüket. Adam a doboknál, Peter a szintinél, az ikrek a gitárokat vették a nyakukba, míg Jade a mikrofonhoz lépett. Felcsendültek az első dallamok és mi letaglózva hallgattuk az Operaház Fantomját a Nightwistől, Jade és Damien előadásában. Életemben nem hallottam még ilyen hangot, mint a lányé. Mély volt, búgó, szexi és a legfontosabb: tiszta. Nem találtam benne egyetlen hangot sem, mi ne a helyén lett volna. Louis és Niall lehunyt szemmel hallgatták az előadást. Liam és én annyira belemerültünk a dalba, hogy észre se vettük, hogy vége lett. Zayn megfejthetetlen tekintettel fürkészte a zenekart, köztük is Jadet.
 - Mást is így tudtok? - kérdezte tőlük felspanolva.
 - Mit szeretnél? Pink? Scorpions? TH? - sorolták a repertoárjukat.
 - Saját számotok van? - érdeklődött Louis.
 - Igen, de nem hiszem, hogy hallani akarod - vigyorodtak el egyszerre. Naná, hogy felkeltették az érdeklődésünket.
 - Miért? - néztem kérdőn a lányra, aki gúnyosan mosolyogva válaszolt.
 - Megronthatja az olyan mimózalelkü hallgatókat, mint ti vagytok.
 - Ne csigázzatok! Nyomassátok! Majd mi eldöntjük, hogy megront-e vagy sem - jelentette ki Liam.
Jade és a fiúk összenéztek, majd a lány megvonta a vállát és beállt a mikrofon mögé.

"Fent vagy lent, az mindegy ma már
az a fontos, hogy itt legyél
feszül a testem, kívánlak téged
mindenem ez a szenvedély

mikor hozzád érek
látom rajtad megfeszül nyakadon az ér
felhúzlak, mint egy ősi íjat
nélkülem az estéd mit sem ér.

mikor beléd mártom a nyelvemet
suttogod, sokáig nem bírod már
várj meg édes, én sem kések
ez lesz a legszebb éjszakád.

mikor látom rajtad, nem bírod
elengedlek, zuhanj a mélybe
felhúzlak, elkaplak, testedet tartom a fénybe.
térdelj elém, gyere nyald szét a testemet
nekem kell ez a szenvedély
térdelj elém, gyere nyald szét a testemet
nekem kell, kell, kell.

mikor beléd mártom a nyelvemet
suttogod, sokáig nem bírod már
várj meg édes én sem kések
ez lesz a legszebb éjszakád

mikor látom rajtad nem bírod
elengedlek, zuhanj a mélybe
felhúzlak, elkaplak, testedet tartom a fénybe
nekem kell, nekem nekem kell.

térdelj elém, nyald szét a testemet
nekem kell ez a szenvedély
térdelj elém, nyald szét a testemet
nekem kell, kell, kell..."

  Kigúvadt szemekkel néztük az előadást, ahogy éneklés közben kezeivel végig simítja a fiúk testét, akik vigyorogva élvezték a közelségét. A hangja a fülembe csengett, miközben gondolatban megtettem vele mindazt, amiről énekelt. Percekig csendben meredtünk rájuk, mikor befejezték. Próbáltuk feldolgozni a látottakat és a hallottakat.
 - Van még ilyen számotok? - szólalt meg Zayn rekedt hangon és furcsán csillogó szemmel nézett a lányra. Úgy látszik, rá is hatással volt az előadás.
 - Akad - válaszolt neki Damien.
 - Ez kurva jó volt - jelentette ki nemes egyszerűséggel Niall. - Azt hittem, hogy Jadet csak kirakatbábúnak használjátok. Bocsi - kért elnézést rögtön. - Engem 200%-ban meggyőztetek.
 - Engem is - csatlakozott hozzá Liam, ahogy szóhoz jutott.
 - Mi ez, egy kibaszott X-faktor? - hőbörgött a lány. - Mindenki szavaz, hogy tovább jutunk-e? - mérgelődött, és visszatette a mikrofont az állványra.
 - JB, kérlek - ölelte át Joe -, ne rontsd el a hangulatot - kérte, miközben a lány tincseit simogatta. Jade szemei ellágyultak, mikor a fiúra nézett. Bennem pedig dolgozni kezdett a féltékenység. Liam telefonja jelezte, hogy sms-e érkezett. Elővette és elolvasta.
 - Paul üzent, hogy sajnálja, hogy nem tud elszabadulni a melóból, így döntsük el mi, hogy mi legyen - nézett körbe rajtunk.
 - Egyértelmű - vágta rá Zayn -, jönnek és kész.
 - Mindenki így gondolja? - kérdezett meg minket Liam.
Bólintottunk, hiszen amit az előbb hallottunk, nagyon meggyőző volt.
 - Akkor - fel állt és közelebb lépett a zenekarhoz -, Isten hozott titeket a Los angelesi turnén - nyújtotta a kezét a fiúk felé, akik ujjongva fogadták el, majd nevetve pacsiztak össze. Megölelgették a lányt, aki halvány mosolyt erőltetett az arcára, de látszott rajta, hogy nincs elragadtatva a hírtől. Nem igazán értettem, viszont elég hosszú lesz a turné, hogy kiderítsem, miért  utál minket ennyire.



Sziasztok!
Nem szoktam irkálni a fejezetek után, most mégis megteszem, de csak azért, hogy a részben szereplő dalszövegről mondjak egy pár szót. Egyik kedvenc együttesem a Rómeó Vérzik számát írtam le. Ezúton is köszönöm nekik, hogy vannak, hogy zenélnek és hogy ilyen dalokkal örvendeztetnek meg minket. Ha valakit érdekel az eredeti, ide kattintva hallgathatja meg.Rómeó vérzik Térdelj elém Vigyázat! Súlyos függőséget okozhat! :D  Pusszancs: Dolores

2014. január 17., péntek

15. rész

Harry

 - Ti most együtt vagytok? - érdeklődött Louis, de mindannyian ránéztünk a srácra, mert minket is érdekelt a válasz.
 - Nem - rázta meg a fejét somolyogva. Mi van?
 - Mi van? - hallottam meg Zaynt, mintha a visszhangom lenne. - De hát hallottuk, hogy ...ö...szóval, hogy mit csináltatok fent - nyögte ki zavartan.
 - Te minden lánnyal jársz, akivel lefekszel? - kérdezte teljes nyugalommal.
 - Nem - érkezett az elhűlt válasz.
 - Akkor nem tudom, hogy mi a gondod? - vonta meg a vállát. - Én is felöltözöm - indult volna az emeletre, de a testvére megállította.
 - Ki volt? - kérdezte tőle fojtott hangon és nem esett le, hogy miről van szó, csak azután, hogy leolvastam a választ a szájáról.
 - Az apja - tátogta el a választ.
Tehát az apja okozta neki a lila foltot. Felforrt az agyvizem, mikor arra gondoltam, hogy ezt a törékeny lányt megütötték. Damien visszafordult hozzánk és jó házigazdaként sört tett elénk.
 - Nincs véletlenül valami üdítőd? - kérdezte Liam, mert csak azt ihatott.
 - Nem szereted a sört?
 - Azaz igazság, hogy én nem ihatok alkoholt, mert problémák vannak a vesémmel - magyarázta.
 - Bocsi - nézett rá Dam, majd a hűtőből elő vett egy dobozt. - Narancslé jó lesz?
 - Per- fect - jött a válasz Liamtől, mire mind az öten elvigyorogtuk magunkat.
Néhány perc múlva befutott Jade. Apró forrónadrág feszült a fenekére, amit egy laza félvállas pólóval tett tökéletessé. Haja kócosra volt zselézve, szemeit cicásra festette. Térült-fordult és már csak az illatokra figyeltünk fel, ami az elénk tálalt kajából kúszott az orrunkba.
 - Ez nagyon finom - nyelte le az első falatot Niall. Nevetgélve, jókat beszélgetve fogyasztottuk el az elénk tett ételt. Damien jó fej volt, és az öccse is annak látszott, bár ő kicsit nehezebben barátkozott meg velünk. Jade pedig gondolataiba merülve, inkább szótlanul figyelte a hülyéskedésünket.

2014. január 14., kedd

14. rész

Harry

   Megérkeztünk a megadott címre. Nem egy luxuspalota, de megjárja. Fejünkbe húztuk a kapucnikat, a napszemüvegünket feltettük a szemünk elé. Fő az inkognito. Persze ennél feltűnőbbek már nem is lehettünk volna. Öt betörőnek álcázott srác, becsönget egy házba és toporogva várja, hogy beengedjék. Végre kinyílt az ajtó és az egyik fiú jelent meg mögötte.
 - Sziasztok, gyertek be - állt félre az útból, míg mi bemasíroztunk. - Paul? - kérdezte, mert úgy volt, hogy ő is velünk jön, de közbejött neki valami.
 - Nem tudott jönni - válaszolt Liam. - Bocs, de gőzöm sincs, hogy te melyik vagy, mert olyan egyformák vagytok - nézett elnézést kérőn a srácra.
 - Damien - mosolyodott el. - A legkönnyebben úgy különböztethettek meg, hogy Joenak a nyelvében és a szemöldökében is pc. van.
 - Ez így okés lesz - vigyorodtunk el.
Bekísért minket a konyhába, ahol leültünk és semmit mondó témákról kezdtünk el beszélgetni.
 - A többiek? - kíváncsiskodtam a lány és a tesója felől, mert sehol nem láttam őket.
 - Őőő, dolguk van - jött zavarba, majd a szemeit végig járatta a konyhán és a nappalin. Követtük a tekintetét és csak most tűnt fel, hogy mindenhol ruhák hevernek szétdobálva. A székemen egy fekete, csipkés melltartó pihent. Vigyorogva vettem kézbe.
 - Gondolom, ez nem a tied? - néztem vörösödő fejére.
 - Nem - nyögte ki, majd kivette a kezemből és visszatette a székem háttámlájára. Kínos csend telepedett ránk, aminek az emeletről lehallatszódó, félreérthetetlen zajok vetettek véget. Összenéztünk és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Damien is velünk nevetett. Pár perc múlva ajtócsapódást hallottunk, majd a zuhany felismerhető hangja kúszott a fülünkbe. Elmélázva gondoltam rá, hogy én is szívesen állnék a vízfüggöny alatt a lánnyal. Csendes beszélgetések közepette vártuk, hogy az emeleten tevékenykedő fiatalok végre, lefáradjanak hozzánk, de ami pár perc múlva történt, arra egyikünk sem számított. Az ajtóban Jade jelent meg, egy testét alig takaró törölközőben. Kicsiharry azonnal észlelte a jelenlétét. A lány meg sem lepődött, hogy itt vagyunk, csak a szemével keresett valamit. Azonnal leesett, hogy mit.
 - Ezt keresed? - emeltem fel a csipkecsodát.
 - Is - vette ki a kezemből -, a pólómnak is itt kellene lennie valahol.
 - Bocs JB, de kidobtam - szólalt meg Damien, mire kíváncsian néztünk rá -, teljesen elszakadt - vigyorgott a lányra, majd elkomorult és végig simította Jade arcát. Most tűnt csak fel, hogy egy nagy lila folt éktelenkedik gyönyörű szeme alatt. Ezt a pillanatot választotta a másik fiú, hogy megjelenjen köztünk. Kezet fogott velünk. Nem zavartatta magát egy szál boxerben, bár én sem szoktam, mikor még annyi sincs rajtam. Akaratlanul is végig néztem a srácon, hogy vajon mit tud adni egy ilyen csajnak, mint Jade, amit én nem. Semmi különöset nem láttam rajta.
 - Isztok valamit? - kérdezte.
 - Igen, köszi - válaszolt neki Zayn.
 - Kaja nincs? - Nem is Niall lett volna, ha nem a hasára gondol rögtön.
 - Nem tudom - vonta meg a vállát Jade, majd a hűtőt kinyitva, behajolt, hogy megnézze mit talál benne. A fiúkkal kikerekedett szemekkel néztük, ahogy a törölközője centiről centire csúszik feljebb, egyre többet mutatva a hosszú, feszes combjaiból. Az ikrek csak vigyorogva nézték a döbbent fejünket. Úgy látszik, náluk ez mindennapos látvány, de minket sokkhatásként ért a lány majdnem meztelen teste.
 - Ha vársz egy kicsit, akkor összeütök valami ehetőt, de előtte felöltözöm - csukta be a hűtő ajtaját.
 - Miattunk nem kell - csúszott ki a számon, amit egy mosollyal kompenzáltam. - Tökéletesen megfelel így is.
Kecsesen bemutatott nekem, amin csak mosolyogtam, egészen addig, míg Joehoz nem lépett és egy puszit nyomott a szájára. Nem értettem mit suttogott neki, de irigy lettem egy pillanat alatt. Joe rávágott a fenekére, mire a lány villámló tekintettel nézett rá és eltűnt a lépcsőn felfelé.

2014. január 12., vasárnap

13. rész

Jade

 - Ideje lenne mennünk - emelte meg az állam, hogy a szemembe nézhessen. Bólintottam és felkászálódtam róla. Egy törölközőt a kezembe véve elindultam zuhanyozni. Mikor végeztem, eszembe jutott, hogy a ruháim a lakás különböző pontjain találhatóak, így a törölközőt magamra tekerve indultam a keresésükre. A lépcsőn lefelé szedegettem a széthajigált cuccokat. Már csak a pólóm és a melltartóm hiányzott, így beléptem a konyhába, ahonnan ez az egész indult.
Döbbent tekintetekkel találtam szemben magam. De jó, ezek már itt vannak - húztam el a számat, majd megláttam a melltartómat, ami pont Harry székének háttámláján volt. Követte a tekintetemet és perverzül elmosolyodott.
 - Ezt keresed? - fogta a kezei közé a fekete csipkés fehérneműt.
 - Is - válaszoltam flegmán -, a pólómnak is itt kéne lennie valahol - morogtam, mert nem láttam sehol a keresett darabot.
 - Bocs JB, de kidobtam - villantott rám egy mosolyt Damien. - Teljesen elszakadt - nézett rám nevetve, de aztán közelebb lépett és a szemében láttam, hogy mindent megértett. Kezét óvatosan végigsimította az arcomon lévő lila folton.
 - Ssz - szisszentem fel a fájdalomtól.
Az öt fiú még mindig elképedve nézett ránk. Ekkor jelent meg Joe az ajtóban, egy boxerben és hozzám lépett. Belepuszilt a hajamba és köszönt a srácoknak.
 - Isztok valamit? - kérdezte tőlük teljes nyugalomban.
 - Igen, köszi - tért magához a barna szemű. Talán Zayn?
 - Kaja nincs? - kérdezte halkan a szöszi, akinek valamiért elsőre megjegyeztem a nevét, Niall.
 - Nem tudom - ráztam meg a fejem és a hűtőhöz léptem, behajoltam, hogy lecsekkolhassam a tartalmát. Hét szempár követte a mozdulatomat, ebből öt döbbent, míg a másik kettő kaján vigyorral az arcán nézte az egyre feljebb csúszó törölközőmet. - Ha vársz egy kicsit, akkor összeütök valami ehetőt, de előtte felöltözöm - csuktam be a hűtőt.
 - Miattunk nem kell  - találta meg a hangját a göndör. - Tökéletesen megfelelsz így is.
Bemutattam a középső ujjam, majd Joehoz lépve adtam neki egy puszit a szájára.
 - Mindjárt jövök. Köszönöm - suttogtam neki.
 - Nincs mit kicsim - ütött a fenekemre, amit összehúzott szemekkel fogadtam, de túl tettem rajta magam és felmentem, hogy emberi külsőt varázsoljak magamnak.

2014. január 10., péntek

12. rész

Jade

   Zsebre vágtam a kezem és lassan, sétálva indultam meg a házunk felé. Messze volt, de nem bántam, mert így legalább volt időm rendet rakni kusza gondolataim közt. Belépve a lakásba, megcsapott az állott, dohos szag. Kinyitottam az ablakokat, hogy kiszellőztessek. Óriási kupi volt mindenhol. A hamutartókból kifolyt a rengeteg csikk, üres üvegek hevertek a lakásban szanaszét. Hatalmas sóhaj után erőt vettem magamon és kitakarítottam. Pont befejeztem a mosogatást, mikor meghallottam a bejárati ajtó nyílását. Testem megfeszült, mert nem tudtam mi vár rám. Apám dülöngélve lépett be a konyhába.
 - Hazataláltál? - kérdezte borgőzös lehelettel.
Nem válaszoltam, csak bólintottam.
 - Mi a kaja? - nyitotta ki a hűtőt, ami üresen nézett vissza rá. - A kurva életbe! - csapta be az ajtaját. - Arra sem vagy képes, hogy csinálj valami kaját? Bezzeg a lábad szét tudod pakolni mindenféle jöttmentnek! - ordította és rájöttem, hogy mégse volt jó ötlet haza jönni. Mielőtt a szobámba mehettem volna, elkapta a karomat, majd a hajamba markolva, megrázta a fejemet.
 - Kurválkodni tudsz, de a dolgodat elvégezni nem! Adok én neked! - szinte habzott a szája, szemei zavarosak voltak az alkoholtól. Lendült az ökle, amivel hatalmasat ütött az arcomra. Könnyek csípték a szememet, de nem engedtem lefolyni őket. Már régen nem sírtam előttük, mert ők csak kihasználták a gyengeségemet és még jobban belém rúgtak. Az ütéstől a földre estem és tudtam, ha nem lépek le, előveszi a szíját és azzal mutatja ki, hogy ő az úr a háznál. Felpattantam, és amilyen gyorsan csak tudtam, a bejárati ajtót feltépve, kiszaladtam az utcára. Még a sarkon is hallottam az üvöltését, de nem érdekelt. Rohantam, ahogy csak tudtam és az ismerős ház előtt megállva, becsöngettem. Nem kellett sokat várnom és nyílt az ajtó. Joe nézett rám mosolyogva, majd mikor meglátta az arcomat elkomorult.
 - Mi történt? - ölelt magához és húzott beljebb a házba.
 - Apa - nyögtem ki rekedten.
Nem kellett többet mondanom, mert ebből is megértett mindent.
 - Gyere! - vont az ölébe. Ringatott, és a fülembe dúdolt, míg lenyugodtam. Percekig ültünk így.
 - Köszi - néztem rá hálásan, miközben szemem már az ajkát pásztázta. Szükségem volt rá és ezt ő is tudta. Viharos gyorsasággal estünk egymásnak, miközben letéptük a másikról a ruhát. A lakásban mindenfelé szétdobálva mutatták utunkat az emelet felé. A szobájába lépve, berúgtuk az ajtót magunk mögött. Joe a falnak döntött, keze a testem minden porcikáját végigjárta. Csókja heves volt és a fellegekbe repített. Nyelvpiercingjeink össze-összetalálkoztak, izgató érzést kiváltva belőlünk.
 - Baszd meg - nyögte a nyakamba, mikor megérezte kezemet a boxerében.
 - Inkább te - néztem rá somolyogva, vágytól remegve, de nem hagytam abba a kínzását.
 - Megőrjítesz - simított végig a lábamközt, ami már csak rá várt. Lehúzta a bugyimat és megemelt a combjaimnál fogva. Nem vacillált, egy erőteljes lökéssel belém csusszant. Felsikítottam az érzésre és teljesen átadtam magam neki. Most nem simogatós, szeretkezős szexre vágytam, hanem egy kiadós dugásra, amivel kisöpröm magamból a felgyülemlett haragot és fájdalmat. Joe erőteljes lökésekkel vezetett a csúcsra. Egyszerre robbant fel velünk a világ. Erőnktől elhagyatva csúsztunk le a fal mellett. Joe az ölébe vett és úgy pihegtünk.
 - Állati volt - vigyorgott rám, miközben a szája a nyakamra tapadt és egy apró foltot hagyva hirdette, hogy mit is csináltunk az előbb.
 - Szerintem is - nyaltam végig az álla vonalát, amire egy mély morgással válaszolt.
 - Bébi, ha nem állsz le, újra neked esem.
 - Mi tart vissza? - néztem rá csábosan, mert nem lett volna ellenemre még egy menet.
 - Csak annyi, hogy mindjárt tele lesz a ház a "kedvenc" együtteseddel - morogta, de közben a keze már a melleimet kényeztette. Lehajolt és a szájába vette az egyik bimbót. Óvatosan a fogai közé csípte, majd megszívta. A vágy tüzes paripaként száguldott végig a testemen. Nem bírtam magammal. Szembe fordultam vele és a nyakára tapadtam. Tudtam, hol vannak a gyenge pontjai és ezt most ki is használtam. Rekedt nyögések és sóhajok hagyták el a torkát. Éreztem, hogy tettre kész. Picit megemeltem magam és ráültem újra keményen ágaskodó férfiasságára. Szemei, amik eddig csukva voltak, most kipattantak és elfelhősödve fúródtak az enyémbe. Mozogni kezdtem. Joe a csípőmbe markolva segített benne. Először csak lassan, majd egyre gyorsabban hajszoltuk egymást a kielégülés felé. A csúcs előtt rátapadtam az ajkaira, mert nem bíztam magamban, hogy csöndben tudok maradni. A testemben felgyülemlett energiák egy helyre kúsztak, éreztem, hogy nem kell sok és az orgazmus újra elsöpör minden rosszat a testemből és az elmémből.
 - Nyisd ki a szemed - suttogta Joe és én engedelmeskedtem neki. Szemeinket egymásba fúrva vártuk a megsemmisülést, ami nem sokat váratott magára. Hatalmas nyögés szakadt fel a torkomból, mikor megtörtént. Érdekes volt látni a másik szemében végbe menő változásokat, de egyben izgató is. Lihegve vártuk meg, míg testünk utórezgései elcsendesednek.
 - Nem tudom, hogy te, hogy vagy vele, de ez egyre jobb lesz - simította ki a hajamat az arcomból.
Csak bólogatni tudtam. Nem akartam még visszatérni a valóságba, így olyan közel bújtam hozzá, amennyire csak tudtam. Mentsvárként használva őt.

2014. január 8., szerda

11. rész

Jade

 - Ekkora lehetőséget nem hagyhatunk ki - nézett rám Dam, mikor kiértünk a folyosóra. - Az életben egyszer, ha adódik ilyen.
 - Értem én, de pont velük? - nyögtem fel, mert a fejem már megfájdult a sok vitatkozástól. Joe letette a telefont, amin Pepével és Adammal beszélt. Mindketten igent mondtak a turnéra. Egyedül én voltam ellene, de nem akartam kicseszni velük, ezért inkább meghajoltam a többség akarata előtt.
 - Oké, menjünk - sóhajtottam fel, mire mind a két srác megölelt.
 - Hidd el, jó lesz - bizonygatták nekem. - Még az is lehet, hogy felfedeznek és te leszel az új LadyGaga - vigyorgott Joe.
 - Hülye vagy - mondtam neki rezignált hangon. - Inkább felakasztom magam.
 - Gyerünk - indult meg az ajtó felé Dam. - Mondjuk meg, hogy mit döntöttünk.
 - Várj egy kicsit - szólt utána Joe, miközben magához húzott. - Feszült vagy - vigyorgott rám és tudtam, hogy mit akar ebből kihozni.
 - Joe, most nincs idő egy kósza numerára - pattogott Damien, aki szintén jól ismerte az öccsét.
 - Akkor csak egy apró csókot - könyörgött kiskutyaszemekkel és én megadón tapasztottam az ajkaimat az övéire.
 - Menjünk már - morgolódott Dam. - A végén még meggondolják magukat.
Megmosolyogtatott az idegessége, de aztán újra felvettem az álarcot, amit a bentlévők miatt erőltettem az arcomra. Bent visszaültem a helyemre és a pc-mel játszottam. Mivel Damien volt a zenekarvezető, ezért úgy voltam vele, beszélje meg ő a sok szarságot Paullal. Perzselő tekintetet éreztem meg magamon. Oldalra néztem és egy pillanatra elvesztem a zöld szemekben, amik engem vizslattak. Láttam Harryn, hogy tetszik neki amit lát, így játszani kezdtem vele, mint macska az egérrel. Nem én voltam az egér. Mikor megnyalta az ajkait, felnevettem. Annyira tipikus reakció volt tőle. Régen is mindig ezt csinálta, ha tetszett neki valami. Most én voltam az a valami. Dühösen nézett felém, mikor meghallotta a hangom. Szemei furcsa üzeneteket közvetítettek felém. Elszántságot, vágyat és még valamit láttam bennük, amit nem tudnék megfogalmazni. Egyszercsak elvigyorodott és ettől úgy éreztem magam, mintha kihúzott volna egy lapot az így is ingatag alapokon álló lelki-kártyaváramból.
 - Neked is jó a délután? - jutott el Dam hangja a tudatomig.
 - Miről van szó? - néztem rájuk segélykérőn, mert bizony annyira lefoglalt Harry analizálása, hogy lemaradtam a körülöttem történő eseményekről.
 - Paul és a fiúk szeretnének élőben hallani minket - magyarázott türelmesen Damien. - Találkozunk délután és rögtönzünk nekik egy minikoncertet. Persze, ha neked is jó?
 - Oké - válaszoltam szűkszavúan.
 - Akkor ezt megbeszéltük - tapsolt egyet Paul, majd kezet fogott a srácokkal. Én csak biccentettem neki úgy, ahogy az együttesnek is. Szótlanul szálltam be a liftbe. Fejemben a múlt és a jelen képei kavarogtak összemosódva.
 - " Elizabeth - ejtette ki a nevemet suttogva és az ajkai egyre közelebb kerültek az enyémhez. - Gyönyörű név. 
 Testem remegett a közelségétől. Hátam a falnak döntöttem, ahová ő szorított. Két karja a vállam mellett feszült a falnak, bezárva engem teste kalitkájába.
 - Miért remegsz? - kérdezte a számtól pár centire, mosolyogva. Gödröcskéi a szemem előtt bukkantak elő arca két oldalán. Lábam mintha kocsonyából lett volna, alig bírta tartani testem súlyát. Belenéztem a zöld szemekbe és őszintén válaszoltam neki.
 - Én...még...soha... - leheltem, mert mellette még a hangszálaim is felmondták a szolgálatot. Nem engedte, hogy tovább magyarázkodjam, ajkait az enyémekre nyomta. Szemüvegem bepárásodott a hőtől, amit testem produkált az érintésére. Nyelvét végig húzta alsó ajkamon, ami apró sóhajt csalt ki belőlem. Ezt kihasználva, nyelve utat tört magának a számba. Megszűnt számomra az idő és a tér. Csak ő létezett és én. Nem tudom, hogy meddig csókolt, de mikor elvált tőlem, hiányérzetem támadt."
 - JB! - legyezett a szemem előtt Joe. - Jól vagy?
 - Persze, csak elfáradtam - füllentettem és alig vártam, hogy kiérjünk az utcára. Mélyeket szippantottam a friss levegőből, így nyugtatva le magam.
 - Lesápadtál Cica - nézett rám Damien apáskodva. - Biztos nincs semmi baj?
 - Hagyjatok már! - csattantam fel mérgesen. - Haza megyek - jelentettem ki, és elindultam. Joe utánam jött, de leállítottam. - Szeretnék most egyedül lenni - néztem rá és tudtam, hogy nem érti, mi történt velem, de bólintott.
 - Ne felejtsd el a délutánt - emlékeztetett.
 - Oké - intettem egyet feléjük.

2014. január 7., kedd

10. rész

Harry

   Nyílt az ajtó, majd beléptek rajta a srácok és Jade is. Látszott rajta, hogy nincs elragadtatva a kint történtek miatt.
 - Sikerült megbeszélni? - nézett rájuk Zayn.
 - Igen, beszéltünk a többiekkel is és együttesen úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk az ajánlatot.
 - Ti, döntöttetek így, én csak megadtam magam - nézett rájuk mérgesen a lány. Olyan gyönyörű volt, ahogy szemeiből sütött az idegesség. Szemöldök pc-jét piszkálta, hogy levezesse a feszültséget. Testén itt-ott előbukkantak különböző tetoválások. Nekem legjobban tetsző a combjai hátsófelén található masnik voltak, amik úgy néztek ki, mintha harisnyakötő lenne rajta. Nyeltem egy nagyot, arra gondolva, milyen lehet végig húzni rajta az ujjamat. Észrevette, hogy figyelem és kérdőn rám emelte a tekintetét. Zöld szemeit az enyémbe fúrta. Egy pillanatra átfutott rajtam egy ismerős érzés, de el is múlt. Akaratlanul megnyaltam az ajkaimat, mire hangosan nevetni kezdett. A többieknek fogalmuk sem volt róla, hogy mi üthetett belé. Elpirultam. Kinevetett. Engem. Harry Stylest, akinek lányok ezrei írnak szerelmes leveleket és könyörögnek azért, hogy vegyem el őket feleségül. Elöntötte a szar az agyamat. Dacosan álltam a tekintetét. Már pedig megfoglak kapni - fogadkoztam magamban. - Megmutatom neked, hogy velem nem lehet packázni. A turné végére a tenyeremből fogsz enni - üzentem a szemeimmel. Imádom a kihívásokat - vigyorodtam el és találkozásunk óta először láttam a lányon, hogy elbizonytalanodott.

2014. január 6., hétfő

9. rész

Harry

 - Te énekelsz? - kérdezte tőle Louis félve, mert a lány elég idegesen nézett rá.
 - Igen - válaszolt flegmán, miközben a kék, kockás-inges srác és közte, néma kommunikáció zajlott le.
 - Oké srácok! - csapta össze a kezeit Paul. - Meg kell oldanunk ezt a problémát.
 - Mondtam már, hogy lemondok az útról. Adják oda másnak - nézett Paulra Jade.
 - Én pedig nem győzöm ismételni, hogy nem lehet, mert élőshow volt. Köt minket a szerződés.
 - De én nem tudok egy hónapra lelépni, mert akkor szarban hagyom a zenekart - mutatott a fiúkra. - Fellépéseink vannak, nem mondhatjuk le, mert ők ebből élnek. Értse meg, nem tehetem meg velük - mondta könyörgő hangon a menedzserünknek. Úgy látszik, nagyon aggódik a barátaiért. Lehet, hogy nem is olyan rossz természetű, csak minket nem bír?
 - Értem én, de te is értsd meg, ha én most nem viszlek el, vagy más jön helyetted, akkor minket kikezd a sajtó, hogy csalók vagyunk. Ez ártana a fiúk hírnevének és ezt meg én nem hagyhatom.
Sakk-matt. Néma csendben ültünk, szempárbajt vívva hol az egyik, hol a másik előttünk ülővel. Paulon látszott, hogy ezerrel pörögnek a fejében a fogaskerekek. Végül is Liam volt az, aki megtörte a csendet.
 - Mi lenne, ha velünk jönnének és fel lépnének előttünk? Ez nekik is és nekünk is jó lenne.
 - Nekünk miért is? - néztem rá értetlenül.
 - Mert elmondhatnánk a sajtóban, hogy segítünk a feltörekvő együtteseknek - magyarázott lelkesen.
Paul úgy nézett rá, mintha most látná először, majd széles mosolyra húzódott a szája.
 - Ez jó, ez nagyon jó! Ti mit szóltok hozzá?
 - Nem - vágta rá a lány pont akkor, mikor a piros kockás is megszólalt.
 - Átgondoljuk.
 - Damien, ezt te sem gondolhatod komolyan? - nézett rá villámló szemekkel.
 - JB, ez most nem csak róluk szól - bökött a fejével felénk.
 - De ez... - nem tudta folytatni, mert a kék kockás (Joe?) elkapta a kezét.
 - Baby, ezt beszéljük meg kint - intett az ajtó felé, mire a lány felállt és már húzta is ki a két srácot.
 - Bocsi, de ezt meg kell vitatnunk - szólt vissza a válla felett Damien.
 - Csak nyugodtan - legyintett a menedzserünk, majd mikor becsukódott az ajtó, az asztalra borult. - Miért nem mehet minden gördülékenyen?
 - Baby? - húzta fel a szemöldökét Louis.
 - Gratulálok BooBear, neked megint csak a lényeg maradt meg - nevettem fel keserűen, mert ha akartam, ha nem, nekem is megütötte a fülem a szó, amivel a srác Jadet szólította.
 - Ők együtt vannak? - néztünk kérdőn Paulra.
 - Úgy tudom, hogy nem.
Valamiért megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.
 - Tudsz valamit erről a Hellboysról? - érdeklődött Zayn.
 - Csak annyit, hogy punk, rock zenekar és inkább feldolgozásokat adnak elő.
 - Kitől?
 - Avril, TH, mit tudom én - tárta szét a karját tanácstalanul.
 - Milyen hangja van a lánynak? - firtatta tovább Zayn.
 - Nem tudom - vallotta be Paul. - Még nem hallottam.
Megfagyott a levegő a szobában. Döbbenten néztünk a menedzserünkre.
 - Te úgy ajánlottad fel nekik, hogy játszhatnak előttünk, hogy még nem is hallottad őket zenélni? - háborodtam fel. - És ha szarok? Lejáratnak minket?
 - Erre nem gondoltam - nyögött fel. - Ha visszajönnek beszélek velük, hogy szeretném őket meghallgatni.
 - Mi is - jelentettem ki, és a többiek is bólogattak.
 - Oké - egyezett bele Paul.

2014. január 4., szombat

8. rész

Harry

 - Ez olyan  izgi - röhögött Niall -, mintha a szülinapi ajándékra várnánk.
 - Ja, csak itt él az ajándék és állítólag "űberszexi" - tette macskakörömbe a szót Louis.
Kinyílt a liftajtó és mi kivágódtunk rajta. Öles léptekkel, egymást lökdösve, siettünk Paul irodájához, ahol az ajtó előtt megálltunk, megigazítottuk a ruhánkat és a hajunkat. Erőteljes kopogás után lenyomtam a kilincset, majd beléptünk. Paul az asztalnál ült, vele szemben két tök-egyforma, fonott hajú srác nézett ránk meglepődve.
 - Öhm... Bocs Paul, de azt hittük... - kezdtem magyarázkodni, de közbevágott.
 - Sziasztok! Semmi gond, gyertek csak be. Ők itt Damien és Joe McIntry - mutatta be a fiúkat, akik első ránézésre elég szimpik voltak. Kezet fogtunk velük, majd helyet foglaltunk a kanapékon. Épphogy letettük a seggünket, mikor kopogtak . Kinyílt az ajtó és mi tátott szájjal néztünk végig a belépő lányon.


 - Azt a rohadt... - csúszott ki a számon, de ahogy elnéztem, a többiek is pont így gondolták. A lány nem zavartatta magát, megállt előttünk és fürkésző tekintettel nézett végig rajtunk.
 - Srácok - szólalt meg Paul -, bemutatom nektek a nyertesünket, Jade Blackwoodot. Jade, ők pedig itt Zayn, Harry, Liam, Louis és Niall - mutatott be minket.
 - Sziasztok - húzta el a száját.
 - Szia - tért magához elsőnek Liam. - Liam Payne - nyújtotta a kezét a lány felé.
 - Jade Blackwood - rázta meg  -, de a barátaimnak csak JB, ezért szólíts Jadenak.
Döbbenten néztünk a lányra. Direkt szívózik velünk? Niall nem hagyta magát.
 - Niall vagyok és szeretem a szép lányokat - ölelte magához, hátha zavarba hozza, de nem sikerült.
 - Reméltem, hogy igazak a pletykák és melegek vagytok, de ezek szerint te nem vagy az - sóhajtott lemondóan.
Elhűlve pislogtunk rá. Mi ez, egy vicc? Kérdőn néztünk Paulra, aki az orrnyergét masszírozva kezdett bele a magyarázatba.
 - Az az igazság, hogy Jade nem igazán szereti a zenéteket... - kezdte, de a lány közbe vágott.
 - Ez így nagyon lightos. Nemhogy nem szeretem, ki nem állhatom - nyögte, majd leült a fonott hajúak közé.
 - Nem értem - néztem rá most már mérgesen -, akkor mi a faszért jelentkeztél a játékra?
 - Harry! - szólt rám Paul, de ez most cseppet sem érdekelt.
 - Elvetted a lehetőséget valaki olyantól, aki szeret minket - emeltem fel a hangom.
 - Tisztázzuk, nem én jelentkeztem erre a hülye játékra! - nézett rám dühtől csillogó szemekkel. Hozzáteszem gyönyörű szemekkel. - Egy idióta ribanc azt hitte, hogy jó hecc lesz megszívatni vele, ha beküldi a megfejtéseket a nevemben. Szerintem ő sem gondolta, hogy pont én fogok nyerni.
 - Mi oka lett volna rá? - hitetlenkedtem, mert elég ócska szövegnek tűnt. Nem ő válaszolt, hanem az egyik srác.
 - Patrícia interjút készített velünk és JB nem úgy válaszolt, ahogy kellett volna. Szó esett rólatok is, mire ő elmondta a khm...a véleményét.
 - Interjú? - kérdezte Zayn a fiútól, mert ahogy elnéztük, Jade nem óhajtott tovább kommunikálni velünk.
 - Suliújságba - magyarázta a srác. - Mi is zenélünk, persze csak kicsiben - vigyorgott.
 - Ki az a mi? - tudakolta Niall.
 - Joe, az öcsém - mutatott a másik fonott hajúra -, Pete, Adam, Jade és én. Mi vagyunk a Hellboys.
 - Jade a háttértáncos? - kérdeztem rosszmájúan, mire az említett rám kapta izzó zöld szemeit.
 - Ő az énekesünk - szólalt meg a Joenak nevezett srác, kicsit sem barátságosan.
Ha eddig nem voltunk lesokkolva, most megtörtént.

2014. január 2., csütörtök

7. rész

Harry

  Néztem, ahogy Louis és Liam elmélyülten beszélgettek valamiről, Niall épp egy szendvicset tolt befelé a szájába, míg Zayn, na igen, Zayn megint a tükör előtt igazgatta a tökéletes tincseit. Elmosolyodtam. Ők a barátaim. Ki hitte volna, hogy öt különböző ember, ennyire össze tud nőni, úgy, ahogy mi tettük. Ma már testvérként tekintek rájuk. Ha őket bántják, akkor engem is. Mikor Niall éjszakákat sírt át, mert a súlyával csesztették, együtt virrasztottunk vele és segítettünk túllendülnie a gonosz megjegyzéseken. Elmélkedésemből dudaszó térített vissza.
 - Indulás! - kiáltotta el magát Louis.
 - Itt állunk mögötted - morogtam vele, mert túl hangosra sikerült a figyelmeztetése.
 - Bocs - nézett rám, pilláit rebegtetve, én pedig elröhögtem magam. Libasorban mentünk ki az ajtón, majd szépen bemásztunk az értünk küldött autóba.
 - Kíváncsi vagyok, milyen lesz - törte meg a csendet Niall.
 - Szerintem szőke, hosszú hajú cicababa - morfondírozott Zayn.
 - Mi van, ha bányarém lesz? - néztem rájuk ijedten.
 - Akkor átengedjük neked - vihogtak fel a srácok. - Úgyis te választottad!
 - Persze, ha csúnya az enyém, de ha jól néz ki, akkor osztozkodjak veletek - mérgelődtem. - Ez így nem fair.
 - Ne háborogj, nem vagy tenger - vágott hátba Liam. - Ahogy ismerünk, te így is, úgy is ágyba viszed.
 - Még szép - vigyorodtam el. - Egy ilyen ziccert nem hagyhatok ki. Házhoz jön a numera.
 - Hazza! - meredt rám Louis. - Meg akarsz csalni, édes?
 - Tudod, hogy te vagy mindig az első, de kell a változatosság - nyomtam puszit az arcára nevetve.
A kocsink leparkolt a stúdió elé. Kiszálltunk és besiettünk az előtérbe, ahol már Josh várt minket.
 - Csá, fiúk - vigyorgott ránk.
 - Szeva, tesó - csaptunk a tenyerébe. - Mizu? Mit csinálsz itt ilyenkor?
 - Semmi különöset, csak sofőrt játszottam.
 - Kinek? - kíváncsiskodott Niall.
 - Paul megkért, hogy hozzam el a nyertest...
 - És? - vágtunk a szavába - Milyen? Jól néz ki? Szőke? Barna? Fiatal? - zúdítottuk rá a kérdéseinket, amiket vigyorogva engedett el a füle mellett.
 - Na, mondj már valamit - kértem esdeklőn, miután még mindig csak bárgyún nézett ránk.
 - Fekete, rövid hajú, überszexi, csak... - kezdte, de nem hagytuk, hogy befejezze.
 - Látnom kell - sóhajtottunk fel egyszerre.
 - Minél hamarabb - lépett Zayn a lifthez és megnyomta a hívógombot.
 - Fiúk, még nem fejeztem be - szólt utánunk Josh, mikor látta, hogy egymást lökdösve szállunk be a liftbe. - Ő nem raj...
A többit már nem hallottuk, mert becsukódott a liftajtó.