2014. január 23., csütörtök

18. rész

Jade

   "Körbe kémleltem, de senkit nem láttam a folyosón. Óvatosan nyomtam le a kémia szertár kilincsét, ami engedett. Beléptem a félhomályba és becsuktam az ajtót magam után. Egy kéz magához rántott. Megijedni sem volt időm, mert száját már az enyémre tapasztotta. Nyelvét végig simította előbb az alsó, majd a felső ajkamon bebocsátást kérve, amit azonnal meg is adtam neki. Nyelve heves táncba kezdett az enyémmel. Közelebb húzott magához. Éreztem felforrósodott testét az enyémhez simulni. Mámorító érzés volt. Lihegve váltunk el egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte és mélyeket lélegzett.
 - Szia, Szépségem - suttogta és nekem meglódult a szívem becéző szavait hallva. - Hiányoztál.
 - Te is - néztem rá csillogó szemekkel. - Meddig kell még bújkálnunk? - tettem fel neki már sokadszorra a kérdést, ami egyre nyomasztóbb volt számomra.
 - Mondtam már Elizabeth, hogy meg kell várnunk, míg Kelly feldolgozza, hogy szakítottam vele. Nem akarom azzal is bántani, hogy rögtön másik lánnyal lát - simogatta meg az arcom és én nem győztem hálát adni az égnek, hogy ilyen figyelmes és kedves fiút sodort az utamba.
 - Rendben - bújtam hozzá.
   Kezei a copfjaimhoz értek.
 - Mondtam már neked, hogy engedd ki őket. Szeretem látni, ahogy kibontva hordod - húzta ki a gumikat és ujjai gereblyéző mozdulataival szétszedte a fonatokat. - Így sokkal jobb - túrt bele. - Ez sem kell most - vette le rólam a szemüvegem és a mellettünk lévő asztalra tette. Vaksin pislogtam rá.
 - Annyira szép vagy így - suttogta a számba és én teljesen elaléltam tőle. Ő volt a suli sztárja, a zöld szemű Casanova, akiről minden lány csak álmodik és én megkaptam. Nem tudom miért, de velem van. Egyenlőre titokban, hogy a volt barátnője ne tudjon róla, de akkor is engem csókol most. Szája követelőzve simult az enyémre. Keze már a pólóm alatt simogatta a derekamat és egyre feljebb kúszott. Megremegtem, mikor megéreztem az ujjait a melltartóm vonalán, de nem ellenkeztem. Már rég nem volt erőm hozzá, hisz a testem elárulta, hogy vágyik rá. Vágyik az érintéseire. Feltolta a csipkés fehérneműt, hogy jobban hozzá férjen a halmokhoz. Tenyerei rásimultak az ágaskodó bimbókra. Belenyögtem a csókunkba, amit ő egy kaján mosollyal nyugtázott. Szája csókolni kezdte a nyakamat, szívta, harapta az érzékeny bőrt, egyre hangosabb sóhajokat, nyögéseket kicsalva belőlem. Ujjai a melleimet kényeztették. Óvatosan felültetett az asztalra és lehajolva, a feltűrt pólóm alól kibukkanó dombokra vetette magát. Nyelve körkörös mozdulatai az őrületbe kergettek. Hajába túrva húztam közelebb magamhoz. Egyik keze már a szoknyám alá csúszott, simogatva combom belső részét. Elfektetett az asztalon. Szája még mindig a bimbókkal volt elfoglalva, míg keze már nedves bugyimat simogatta. Felemelkedett, hogy megcsókoljon. Ágyéka az enyémnek nyomódott és megéreztem izgalmát. A vészjelző bekapcsolt a fejemben. Nem itt és nem így akartam elveszíteni a szüzességem.
 - Harry - toltam el magamtól.
 - Mi a baj? - nézett rám vágytól sötétlő szemekkel. - Vigyázok rád - csókolgatott tovább, de erős maradtam.
 - Kérlek, ne! Ez nekem gyors - emeltem fel a fejét. Szemeiben felfedezni véltem a csalódottságot és némi dühöt. Lehunyta a szemeit és mélyeket lélegzett.
 - Ne haragudj - suttogtam halkan, sírástól elfúló hangon.
 - Semmi baj - húzott magához. - Semmi baj, majd ha készen állsz rá, akkor megtesszük.
  Hálásan öleltem át a derekát. Nem akartam elhinni, hogy egy ilyen türelmes, megértő fiúm van."

 - Jade, Jade - hallottam meg a nevemet és a szemeimet kinyitva, egy aggódó, szőke ír nézett velem farkas szemet. - Jól vagy?
 - Persze. Miért?
 - Mert Harry nevét suttogtad álmodban és sírsz - nyúlt az arcomhoz, de elkaptam a fejem. Kezemmel végig töröltem az arcom, ami tényleg nedves volt a könnyektől. Kézitáskámba kutattam, mikor Niall elém tolt egy zsebkendőt.
 - Köszi - fújtam ki az orrom és töröltem meg a szemem.
 - Nem akarsz mesélni valamit? - érdeklődött mindenttudó hangon.
 - Nem - fordultam el tőle.
  Tudom, hogy bunkón viselkedtem vele, hiszen ő csak kedves akart lenni, de akkor sem tudtam erről a dologról beszélni senkivel sem. Az út hátra lévő idejében próbáltam nem elaludni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése