2014. február 27., csütörtök

30. rész

Harry

 - Eszméletlenül szexy lett a csaj - hallottuk meg Lounak, a sminkesünknek a hangját, ahogy éppen egy fodrásznak magyarázott. - Nő vagyok, de még engem is elvarázsolt a kisugárzása - folytatta, miközben puszit adott nekünk.
 - Kiről beszélsz? - kérdezte Zayn, de szerintem mindenki sejtette, hogy kiről van szó.
 - Az új lányról, Jaderól. Baromi dögös lesz a képeken. Nem lesz pasi, aki ne akarná megdönteni - áradozott róla.
 - Hallottad már énekelni? - fordult hozzá Niall érdeklődve.
 - Nem sajnos. Miért, olyan jó?
 - Csúcsszuper! - vigyorogtak a többiek.
 - Ó-ó, tesztoszteron szagot érzek - nevetett fel Lou. - Bejön nektek, mi?
  Mind az öten elvörösödtünk. Na szép - néztem végig a többiek arcán. Szóval nem csak az én fantáziámat indítja be.
 - Na, kezdjünk! - szólt Lou és elkezdte az arcunkat rendbe hozni. Utolsónak ültem a székébe.
 - Te jó isten, Harry! - nézett rám csodálkozva. - Mi a fenét csináltál, hogy ilyen szarul nézel ki? A nagymamám járt ekkora táskákkal a boltba, ami neked a szemed alatt van - húzta végig az ujját a karikáimon.
 - Szarul aludtam - sütöttem le a szemeimet, de a horkantásra, ami Nialltől jött, felkaptam. Lou áthatóan vizslatta az arcom és a szeméből láttam, hogy nem hisz nekem. Túl jól ismert, és én is őt ezért tudtam, hogy nem fogom megúszni ennyivel.
 - Fiúk - lépett be Paul hozzánk - a másik csapat mindjárt végez, úgyhogy indulhatunk.
  Átmentünk egy másik terembe, ahová belépve még a szavunk is elakadt. Jade és Joe épphogy nem falták fel egymást a pillantásaikkal. A lányon egy nagyon dögös ruha volt és mikor felénk fordult hallottam, hogy a többiek is nehezebben veszik a levegőt. Az anyag alig takart valamit formás melleiből. A fotós észre vett minket és köszönt. Láttam, hogy Jade nem örül a jelenlétünknek, hát még mikor Phil kitalálta, hogy csináljunk közös képeket. Szemeivel könyörgőn nézett a barátaira, de Joe hiába kardoskodott mellette, Paul leszavazta. Kelletlenül sétált hozzánk és a legmesszebb húzódott tőlem.
 - Ugyanaz a koncepció, mint a másik csapatnál - mondta Phil. - Csábítsd el őket is!
  Nahát, az nem lesz nehéz - néztem végig rajta, mert így közelebbről még izgatóbb volt a látvány. Összehúzott szemekkel figyeltem, ahogy Zayn átölelte és valamit súgott neki, Jade pedig hálásan pislogott a fiúra.

  Percek óta erőltettem a mosolyt az arcomra. Most nem élveztem úgy a fotózást mint eddig. Zavart, hogy a lány a fotós kérésére mindenkivel incselkedett, csak velem nem. Úgy került mintha pestises lennék.
 - Ez az drágáim - kattogtatta a gépet Phil és közben a Jade-Zayn párost leste, akik úgy néztek ki mintha minden percben egymásnak eshetnének. - Úgy, most te jössz Niall - szólt a szőkének és a lány arcára egy édes mosoly kúszott, amit elvarázsolva néztem. Niall lenézett rá és mikor a szemei megakadtak a top réseiben, elpirult.
 - Drága ír barátom, úgy csinálsz, mintha nem láttál volna még lányt - röhögött a fotós, így még nagyobb zavarba hozva Niallt, aki erőt vett magán és közelebb lépett a lányhoz. Innen már gördülékenyen ment minden. Liam és Louis is tökéleteset alakított, bár a barátom sűrűn igazgatta a nadrágja elejét, mikor azt hitte senki nem látja. Már csak én voltam hátra.
 - Nem volt még elég? - szólalt meg mögöttem Joe, szavait a fotósnak intézve. Tudtam, hogy arra játszik, hogy Jadenak ne kelljen velem pózolnia.
 - Harry még hátra van - vetette oda a srácnak Phil és a fejével jelezte, hogy álljak a lány mellé. Mellé léptem, mire összerezzent és a fejét lehajtotta.
 - Hazza, egyik kezed csúsztasd a derekára, a másikkal emeld meg az állát!
  Testem reagált az utasításra és beleborzongtam, mikor megérintettem a lányt.
 - Úgy, most közelíts az arcoddal, mintha megakarnád csókolni! Igen, tökéletes! - hallottam Phil hangját valahonnan a távolból, mert teljesen elvesztem Jade arcának tanulmányozásában. A smink kiemelte a bőrének simaságát, szemének zöldjét. Piercingjei tökéletessé tették az összhatást. Belenéztem a szemébe, ahonnan döbbenetemre egy könnycsepp csordult ki. Akaratlanul is odanyúltam és letöröltem. Érintésemre egy pillanatra lehunyta a szemét, majd mikor kinyitotta, mérhetetlen fájdalmat olvastam ki belőle. Szólásra nyitottam a számat, de Phil megelőzött.
 - Ennyi volt! Köszönöm a türelmet és a profi munkát. Egy-két nap és kész lesznek a képek - tette le a gépét és pakolni kezdett.
  Jade kitépte magát a kezeim közül és a már mellettünk álló Joehoz menekült, akivel együtt hagyták el a termet. Utánuk akartam menni, de Zayn és Louis elém álltak.
 - Hagyd most békén haver - nézett rám Zayn
 - De nekem beszélnem kell vele! - mondtam hisztisen.
 - Majd legközelebb. Ez most nem a legjobb időpont - tette a vállamra a kezét Louis.
  A másik csapat elindult, de megálltak az öltözőjük előtt és nem mentek be.
 - Kizártátok magatokat? - érdeklődött kedvesen Niall.
 - Ö...nem - néztek zavartan egymásra.
 - Akkor? Mi a gond? - kérdezte Liam is.
  Damien megvakarta a tarkóját és a beállt csendbe egyszer csak nyögéseket és sóhajokat hallottunk meg, amik az ajtó mögül jöttek. Azonnal leesett, hogy miért nem mennek be.
 - Sok volt a feszültség - vigyorgott ránk Adam, majd az órájára nézett. - Mondjátok meg Paulnak, hogy negyed óra és mi is megyünk - dőlt a falnak és neki állt játszani a telóján. A többiek utánozták. Úgy látszik, náluk ez megszokott dolog.
 - Oké, de ne késsetek, mert Paul azt utálja - vigyorodott el Liam és minket maga előtt tolva, megindult a mi öltözőnkhöz.
  Egy ideig néma csendben öltözködtünk, majd Zayn volt az aki megtörte.
 - Basszus, de lennék most a kisköcsög helyében - sóhajtott fel. - Kajak, vissza kellett fognom magam, hogy ne tépjem le róla azt a felsőt és ne dugjam szarrá mindenki előtt.
 - Zayn! Fejezd be, te perverz állat! - nézett rá mérgesen Niall, akivel kivételesen egyetértettem.
 - Harry a perverz - vigyorodott el a barna hajú srác. - Láttátok, hogy nézte a lányt? Majd felfalta a szemeivel.
 - Nem mintha mi nem azt tettük volna - hallottam meg Louis hangját, aki a védelmemre sietett. Úgy gondoltam, itt az idő, hogy beszéljek a fiúkkal.
 - Srácok - szólaltam meg rekedt hangon, mire mind rám néztek. - Én csak... Szóval bocsánatot szeretnék kérni tőletek a tegnap este miatt - nyögtem ki nagy nehezen.
  Az előbbi jó hangulat egy csapásra eltűnt. Mindenki maga elé meredt.
 - Tudod - szólalt meg először Liam - az egészben az a legszörnyűbb, hogy soha nem gondoltuk volna, hogy te képes lennél ilyet tenni. Csalódtunk benned.
  Szomorúan hajtottam le a fejemet.
 - Ez nem azt jelenti - folytatta -, hogy egy idő után ne tudjunk megbocsátani, de ne várd el tőlünk, hogy ez egyik napról a másikra történjen.
  Felkaptam a fejem és reménykedve néztem a többiekre. Louis, Liam és Zayn bólogattak, míg Niall elfordult tőlem. Tudtam, hogy vele lesz a legnehezebb dolgom.
 - Köszönöm - suttogtam és könnybe lábadtak a szemeim.
  Niall felpattant és az ajtóhoz ment.
 - Kint megvárlak titeket, mert idebent büdös a levegő - vetette oda és otthagyott minket.
  Letaglózva néztem a becsukott ajtóra és gőzöm sem volt róla, hogyan fogom megbékíteni Jadet, ha a barátomat sem tudom.

2014. február 25., kedd

29. rész

Harry

   Kopogásra ébredtem, majd Louis feje jelent meg az ajtóban.
 - Hazza, ébresztő! Paul hívott, hogy lent vár minket az aulában. Reggeli, megbeszélés, hangpróba és fotózás - sorolta a mai teendőket.
  Hangosan felnyögtem és a fejemre húztam a takarót. Nem akartam felkellni és nem akartam szembe nézni a többiekkel, amúgy is fájt a fejem. Louis megérezhette a hogy szar a hangulatom, mert az ágy mellé lépett és lerántotta rólam a takarót.
 - Baszd meg Harold! Vegyél fel valamit, mert kiég a retinám - kiáltott fel, mikor meglátta, hogy a takaró alatt semmi nem volt rajtam. Végig néztem magamon. Mikor vetkőztem le? Úgy látszik, hogy éjjel melegem volt és ledobáltam mindent, csak nem emlékszem rá. Feltápászkodtam, majd előszedtem egy boxert és belebújtam.
 - Így már jobb? - néztem a barátomra.
 - Liamesen szólva "per-fect" - vigyorgott. - Jó lenne, ha gyorsan készülődnél, mert mindjárt mennünk kell - nézett a telójára.
  Előkapartam valami ruhát és bevágtattam a fürdőszobába. Nem akartam elkésni már az első nap. Toltam egy gyors zuhanyt, felöltöztem és fésülködés helyett csak beletúrtam a hajamba. Belenéztem a tükörbe és elszörnyedtem a látványtól. Hatalmas karikák éktelenkedtek a szemem alatt. Lounak lesz munkája, az biztos. Gyorsan magamhoz vettem a mobilom és jeleztem Louisnak, hogy tőlem indulhatunk. Kiléptünk a közös nappaliba, ahol már ott ült Liam és Niall. Utóbbi gyilkos pillantásokkal méregetett, míg Liam szinte rám se nézett. Csodás, tehát lesz miért tepernem egész nap.
 - Hol van Zayn? - kérdezte BooBear, de nem is kellett a fiúknak válaszolni, mert már meg is jelent az ajtóban, a haját igazgatva.
 - Itt vagyok, csak elaludtam a séróm - mondta morcosan, és ő sem nézett rám.
 - Sziasztok - nyögtem ki egy halk köszönést, amire még halkabb morgás volt a válasz.
  Liam az órájára nézett, majd felpattant.
 - Indulás, mert elkésünk!
  Sorban léptünk ki a lakosztályból és Liam szaladni kezdett a lift felé, mi pedig követtük.
 - Várjatok! - kiáltotta és csodával határos módon a lift ajtó újra kinyílt előtte. - Köszi - lihegte a bentlévőknek, akik, akkor esett le, hogy a másik csapat tagjai voltak. - Ti is reggelizni mentek? - kérdezte fura hanglejtéssel és szemeit Jadera függesztette. Én is őt néztem. Mennyire más lett? Soha nem jöttem volna rá, hogy ő az a lány akit szemét módon átvertem, ha nincs az a játék.
 - Igen - csattant fel a zenekarvezető hangja és mikor ránéztem, tömény undort és fenyegetést olvastam ki a szemeiből, így inkább elfordultam. Niall közelebb nyomakodott a lányhoz és valamit súgott neki, aminek egy halvány mosoly lett az eredménye. Ennyire jóba lettek? Szemeim újra a lányt pásztázták. Milyen tökéletes alakja lett? Pedig emlékszem mikor még vele voltam, kicsit túlsúlyos volt, bár az akkor nem érdekelt, mert csak a cél lebegett a szemem előtt. Legtöbbet a haja változott. A hosszú szőke haja most fekete és rövid. Szerettem a hajába beletúrni és késztetést éreztem rá, hogy újra megtegyem. Úristen, Harry mikre gondolsz? - csaptam képzeletben pofán magam. - Ez a lány gyűlöl azért, amit vele tettél, neked meg ilyen perverz gondolataid vannak. Újra ránéztem és láttam, hogy szinte belebújik a barátjába, így próbál menekülni a látványom elől. Joe dühös pillantásával találtam szemben magam. Életemben nem néztek még rám ilyen vadállat módjára. Ha a nézésével ölni lehetne, már halott lennék.
  Végre leértünk a földszintre és szinte kirobbantunk a liftből, ami előtt már a menedzserünk várt. Elvitt minket reggelizni és közben ismertette a mai programot.
 - Szóval elsőnek hangpróba, majd Dam csapatát kezelésbe veszik a stylist és a fotós.
  Jade azonnal tiltakozott, hogy ő nem hajlandó senki kedvéért változtatni a stílusán, amit jó ötletnek találtam, mert így volt dögös. Styles!vertem fejbe magam képzeletbe, mert már megint elkalandoztak a gondolataim.
  Hallgattam, ahogy a lány Paullal egyezkedik és egy halovány mosolyt is megeresztettem, mikor sikerült neki kiharcolnia amit szeretett volna. Reggeli után a turnébuszhoz indultunk. Kicsit lemaradtam a többiektől, hogy rendezni tudjam a gondolataimat.
 - Hogy bírod? - lépett mellém Louis és az arcomat fürkészte.
 - Elég jól, már csak ötpercenként akarnak megölni a szemükkel.
 - Bocsánatot kértél már? - tette a vállamra a kezét.
 - Nem. Mikor? Még nem volt rá alkalmam - sóhajtottam fel, majd megtorpantam. Louis szintén megállt mellettem. A busz előtt Jade és Niall ölelkeztek. Szívembe mart a féltékenység. Én akartam őt ölelni és újra érezni akartam az illatát.
  A buszban úgy ültünk, hogy a lány a legmesszebb került tőlem, mintha mindenki figyelt volna rá. nehogy hozzáérhessek vagy szólhassak. De könyörgöm, mit csinálhatnék vele? Magamba roskadva ültem, míg a többiek élénk beszélgetést folytattak. Aztán megérkeztünk végre a stadionhoz. Nekünk nem volt újdonság ennyi ember előtt énekelni, de ahogy láttam a lány és bandája megilletődött a hely láttán.
  Ők kezdték a hangpróbát és újra megkellett állapítanom, hogy ilyen gyönyörű hanggal még életemben nem találkoztam. Mind az öten, sőt a stáb többi tagja is elvarázsolva hallgatta az Operaház Fantomját. Mikor befejezték, a hangosítók, fénytechnikások és a színpad építők is megtapsolták őket, de főleg a lányt aki széles mosollyal az arcán köszönte meg nekik. Mi következtünk. A feszültség érezhető volt köztünk, de voltunk annyira profik, hogy a külső szemlélők ebből semmit nem vettek észre.
 - Jó volt - csapta össze a tenyerét Paul. - Most pedig kedvenc részetek jön, a fotózás - vigyorgott ránk.
  Elmosolyodtunk, mert tényleg szerettünk bohóckodni a kamerák előtt, bár most nem tudom, hogy mit fogunk csinálni, mert Louison kívül mindenki haragszik rám.

2014. február 21., péntek

28. rész

Jade

 - Nem fogom kivenni a piercingjeimet! - néztem dühösen az előttem álló férfira, aki épp arról győzködött, hogy sokkal jobban mutatnék a képeken nélkülük. Mikor látta, hogy nem engedek, megcsóválta a fejét és végre elhúzta a csíkot. Végig néztem magamon a tükörben. A hajamat fél kiló hajlakkal fixálták, a sminkem vad volt. A rúzsom és a körömlakkom vérvörös, míg minden egyéb fekete színben pompázott rajtam. Lou nagyon értett hozzá, hogy kihozza belőlem a vampot. Amúgy nagyon kedves nő. Ő a zenekar hivatalos sminkese és van egy kislánya. Őt még nem láttam, mert állítása szerint valaki mindig viszi valahová Luxot.
 - Hű, az anyját! - hallottam meg Joe elképedt hangját mögülem. Megpördültem és vigyorogva néztem rá.
 - Na milyen? - pukedliztem egyet. Szemeit végigjáratta a testemen, amit egy fekete tüll aljú, fűzős, mini ruha takart. A melleim majd kibuggyantak belőle. Lábamon fekete magassarkú, magas szárú csizma feszült. Nyakamban gyöngyből készült goth stílusú nyakék pihent. Az ujjaimra gyűrűk kerültek, de nem akármilyenek. Jobb kezemre egy mini koporsó, balra pedig egy ezüst színű egész ujjat körbeölelő és hegyes karomban végződő. Úgy néztem ki, mint az ördög menyasszonya.
 - Baby - jött hozzám közel Joe és a fülembe suttogott, miközben szemei vágytól csillogtak - ha most nem lenne itt ez a sok ember, addig dugnálak, hogy sikítozva könyörögnél a befejezésért.
  Hogy nyomatékosítsa szavait, a nyakamhoz hajolt és belecsókolt, ami megtette hatását, mert az én testemen is vágy cikázott át.
 - El a kezekkel Jadetól! - csattant fel Lou hangja mögöttünk. - Tönkreteszed a sminkjét! - állt meg előttem és szúrós szemekkel vizslatni kezdett minket.
 - Vigyáztam rá! - tette fel a kezeit Joe megszeppenve.
 - Ajánlom is - fenyegette meg a nő az ujjával.
 - Kezdünk! - csapta össze a tenyereit a fotós és mi köré gyűltünk. Most néztem csak végig a fiúkon, akiken fekete bőrnadrág és felül csak bőrmellény volt. Az ő hajuk is be volt lőve, bár az ikrek fonatain nem sok mindent kellett igazítani. Állat jól néztek ki, amin vigyorognom kellett. Damien elkapta a pillantásomat és mosolyogva, elismerően nézett rám.
 - Na szóval, a koncepció az, hogy Jade az úrnőtök és ti vagytok az ő hűséges alattvalói - magyarázta Phil a fotós. - Szeretném, ha a képeken csodálnátok, istenítenétek. Látszódjon, hogy mindenre képesek vagytok érte. Érthető? - nézett végig rajtunk. Vigyorogva bólogattunk. - Akkor kezdhetünk is - mutatott egy trónra, ami az egyik fehér fal előtt állt, megvilágítva egy csomó reflektorral. - Jade, te ülj a trónra.
  Tettem amit mondott. Kezem alá raktak egy koponyát, aminek a fejét kellett vakargatnom az ezüst körömgyűrűvel. Először csak rólam készültek képek, majd a fiúk is csatlakoztak hozzám. Körbe vették a trónt és eljátszották az alattvalóimat, ami kicsit zavart, de végére egészen belejöttem.
 - Igen, ez az! Joe térdelj elé és imádd! Így, tökéletes! - kattogott a gép körülöttünk. A fiúk szabály szerint fetrengtek a lábaim előtt. - Oké, ebből elég volt - jelentette ki kismillió ellőtt képkocka után Phil.
  Eltüntették a trónt. Megigazították a sminkünket és a hajunkat. Folytatódott a kínzás, magamban csak így hívtam. Egyre jobban fájtak a végtagjaim. Az arcom már görcsölt a sok ráerőltetett természetellenes grimasztól, amit a fotós kért.
 - Oké, átöltözés! - hallottam meg Phil hangját. Behúztak egy külön szobába, ahol lerángatták rólam a tüll ruhát és a csizmát. Helyette egy fekete leggingset kaptam, ami elől be volt szaggatva. Felülre pedig egy olyan topot, ami szintén be volt vagdosva végig, épphogy takarva a melleimet. Melltartó nélkül nagyon merésznek éreztem. A lábamra egy tűzpiros magassarkú került. Menni alig bírtam benne.
 - Nagyon dögös - nézett végig rajtam Lou vigyorogva, miután megigazította a sminkemet.
 - Köszi - mosolyogtam rá, majd beléptem a stúdiónak kinevezett szobába.
  Füttykoncert fogadott. A fiúk elismerően bólogattak.
 - Hú, Cica - nyalta meg a száját Joe - azt hiszem, ezt a ruhát rendszeresíteni fogjuk otthonra.
 - Bolond - boxoltam vállba, de a szavai nagyon jól estek.
 _ Oké, fiatalok - nézett ránk Phil. - Most is vegyük dögösre a figurát. Jade, te járkálj a srácok közt és próbálj csábítóan nézni rájuk. Incselkedj velük. Menni fog? - kérdezte.
  Bólintottam és lassan, csípőmet riszálva közelítettem meg a fiúkat. Ujjamat végighúztam Joe és Damien mellénye alól kibukkanó csupasz mellkasán. Próbáltam nagyon szexyn nézni, ami úgy éreztem sikerült, mert Joe karamell barna szemei most étcsoki színben pompáztak a vágytól. Hallottam, ahogy szaporábban veszi a levegőt és ez nekem rohadtul tetszett.
 - Ügyes kislány - hallottam közben Phil szavait. - Úgy, még több vágyat.
  Kattogott körülöttünk a fényképező, de most nem zavart. Elvesztünk egymás szemében.
  Ajtó nyitódásra kaptuk fel a fejünket. A reflektoroktól nem láttuk ki jött be, de Phil köszönése mindent elárult.
 - Á, sziasztok fiúkák! Pár kocka és ti jöttök - mondta, amiből rögtön levettük, hogy a másik zenekar érkezett meg, de ha nem mondja, akkor is rájöttem volna, mert magamon éreztem a perzselő tekintetüket.
 - És kész! - kiáltotta Phil és egy utolsót kattintott. - Köszönöm, szuperek voltatok - dicsért meg minket.
  Elindultunk a másik szoba felé, hogy megszabaduljunk a ruháinktól és a sminkünktől, amikor Phil elkapta a karom.
 - Támadt egy szuper ötletem! - gyanakodva néztem rá. - Összehozzuk a két együttest. Itt maradsz és te is szerepelni fogsz a képeken.
  Arcomból kifutott a vér. Mi, hogy én testközelbe kerüljek Harryvel? Az kizárt. A barátaim megtorpantak és mérgesen néztek a fotósra. Joe hangot is adott nem tetszésének.
 - Jade fáradt. Szerintem így is elég kép készült rólunk, felesleges még a fiúkkal is fotózni - lépett mellém mire hálásan néztem rá.
 - Én pedig úgy gondolom, hogy ez egy remek ötlet - tette Joe vállára a kezét Paul, aki a fene tudja mikor került ide. Nem tudtunk mit tenni, mert Paul szava szent. Kelletlenül léptem az öt fiú mellé. Lou gyorsan odaugrott hozzám és pár ecsetvonással megigazította az így is tökéletes sminkem.
 - Ugyanaz a koncepció, mint a másik csapattal - adta az instrukciót a fotós. - Csábítsd el őket is! - emelte a szeme elé a gépet.
  Idegesen néztem a csapatomra, akiknek az arcáról letudtam olvasni a dühöt és a féltést. Egy kéz csúszott a derekamra. Ijedten néztem a barna szemekbe.
 - Nyugi - mosolygott rám kedvesen Zayn. - Engedd el magad, megoldjuk, hogy ne kerülj hozzá közel - súgta a fülembe, hogy csak én halljam. Halványan elmosolyodtam és hálásan néztem rá.

2014. február 19., szerda

27. rész

Jade

   Túl hamar eljött a reggel. Telefoncsörgésre ébredtünk. Damien is álmosan tapogatózott az idegesítően zenélő szerkentyű után.
 - Halló - szólt bele, miután megtalálta. - Ó, szia Paul - ült fel az ágyon és nekünk is kinyílt a szemünk a menedzser nevének említésére. - Jó, oké, ott leszünk... Az szuper... Szia - nyomta ki a készüléket és kíváncsi fejünkre nézett. - Paul üzeni, hogy egy óra múlva az aulában találkozunk. Először reggeli, majd elvisz minket a koncert helyszínére, hogy a technikusok a mi zenénkre is betudják hangolni a felszerelést.
  Nagyot nyögve dőltem vissza a párnámba. Hát kezdődik.
 - Jade, akarsz elsőnek menni a fürdőbe? - nézett rám Pepe, mire megingattam a fejem és úgy válaszoltam.
 - Menjetek csak, én majd utolsó leszek - húztam a fejemre a takarót és próbáltam még egy kicsit kizárni a külvilágot. Hallottam a fiúk susmutolását, matatását, de nem figyeltem rájuk. Gondolataim messze jártak. A tegnap este képei kísértettek. Mit fogok ma csinálni? Szívem szerint összepakolnék és lelépnék, de nem tehetem. Egyrészt aláírtam a szerződést, másrészt nem hagyhatom cserben a barátaimat. Muszáj leszek túlélni valahogy. Joe, mintha a gondolataimban olvasna, hozzám hajolt és a fülembe suttogott.
 - Nyugi. Ott leszünk veled és ha hozzád mer szólni, akkor elássuk őt a sivatagban.
  Megnyugtató szavaira felnevettem, főleg mikor láttam, hogy a többiek hevesen bólogatnak a mondatára. Átkaroltam a nyakát és egy puszit nyomtam az arcára.
 - Köszi fiúk - néztem meghatódva rájuk. Odajöttek hozzánk és ők is átöleltek. Mit átöleltek? Rám borultak és a végére már kicsi a rakás pozícióban voltunk, aminek természetesen én voltam az alján.
 - Agyonnyomtok - nyögtem fel, mire leszálltak rólam és végre levegőt is kaptam.
 - Igyekezzetek - szólt Damien miközben az órájára nézett. - Fél óra múlva jelenésünk van.
 - Ki nem volt még zuhanyozni? - néztem kérdőn a többiekre és egyedül Joe tette fel a kezét. - Akkor menjünk együtt, úgy gyorsabban kész leszünk - tanácsoltam.
  A többiek hangosan nevettek.
 - Biztos vagy te abban? - röhögött Adam.
 - Majd visszafogom magam - vigyorogtam.
 - Te lehet, de Joe nem biztos, hogy kordában tudja tartani a kígyót - röhögött most már Dam is.
  Szemeimet forgatva szedtem össze a ruháimat és a törölközőmet, majd megcéloztam a fürdőt.
 - Nyugi - szóltam hátra -, tehetséges kígyóbűvölő vagyok.
  Nem láttam az arcukat, mert már csuktam be az ajtót magam után, de a nevetésük így is eljutott a fülembe. Hálás voltam nekik, hogy nem emlékeztetnek a tegnap történtekre és úgy viselkednek, mintha nem lett volna semmi. Így könnyebb volt nekem is. Utálnám, ha egész nap a sajnálkozó pillantásukat éreztem volna magamon.
  Már a zuhany alatt álltam és folyattam magamra a forró vizet, mikor kinyílt a kabin ajtaja és egy hideg légáramlattal Joe vigyorgó képe bukkant fel mellettem.
 - Így tényleg gyorsabb - mondta, majd tusfürdőt nyomott a tenyerébe és végig kente rajtam. Alaposan megfürdetett, ahogy én is őt. Nem csináltunk semmi mást, csak belemasszíroztuk egymás bőrébe a tusfürdőt. A zuhanyrózsa alá állva lemostuk magunkról a habot. Joe hirtelen magához ölelt, a nyakamba csókolt és halkan beszélni kezdett.
 - Ugye tudod, hogy mi melletted vagyunk? Megbeszéltük a fiúkkal és ha gondolod, visszalépünk...
 - nem engedtem, hogy folytassa. Szájára tapasztottam a tenyerem és a szemébe néztem.
 - Nem akarok ezzel foglalkozni. Le akarom tudni ezt az egészet és aztán szeretnék végre hazamenni - engedtem el. Végigsimított az arcomon és bólintott, hogy megértette.
 - Ha az a köcsög csak egy szóval is megbánt, akkor...
  Kénytelen voltam betapasztania száját újra, de most nem a kezemmel, hanem az ajkaimmal. Gyors csók volt, de annál intenzívebb. Lihegve váltunk el és mosolyogva néztünk egymásra. Megtörölköztünk és felöltözve léptünk a szobába. A többiek az óráikra néztek, majd ránk.
 - Ez gyors volt - szólalt meg Pepe.
 - Mondtam, hogy tudok bánni a kígyójával - vontam meg a vállam nevetve.
 - Persze, mert nem engedtem a közeledbe - pimaszkodott Joe, mire nyakon csaptam.
  Nevetve, jókedvűen szálltunk be a hatalmas liftbe. Imádtam a barátaimat, akik egy időre feledtették velem a gondjaimat.
 - Várjatok! - hallottuk meg valaki kiabálását, mielőtt bezárult volna a liftajtó. Adam gyors volt és a lábát az összecsukódó lapok közé tette, így az újra kinyílt.
 - Köszi - lihegett Liam, majd intett a többieknek, akik szintén köszöntek és beléptek mellénk. - Ti is reggelizni mentek? - nézett ránk, de a szeme megakadt rajtam. Messziről sütött róla a sajnálkozás, amitől nekem felfordult a gyomrom.
 - Igen - csattant fel Damien hangja és mikor ránéztem, akkor láttam meg, hogy miért ilyen mérges. Harry engem nézett, majd a fiú hangjára elkapta rólam a tekintetét.
 - Szia - nyomakodott közelebb hozzám Niall és egy halvány mosollyal az arcomon, fogadtam a köszönését. - Jobban vagy? - súgta oda nekem úgy, hogy csak én és Joe hallottuk.
  Aprót bólintottam, majd a barátomra néztem és a szememmel üzentem neki, hogy később megbeszéljük.
  Magamon éreztem megint a göndör tekintetét, így inkább elfordultam és Joe mellkasába fúrtam az arcom. Teste megfeszült, mert tudta, hogy miért bújok hozzá. Hála istennek gyorsan megérkeztünk a földszintre. Kiléptünk a liftből, ahol Paul már várt ránk.
 - Jó reggelt! - köszöntött minket felpörögve. - Egy gyors reggeli közben ismertetem a mai tervet - indult az étterem felé, ahol egy hosszú asztalhoz vezetett minket. Úgy látszik, direkt ránk vártak. Leülésnél a fiúk figyeltek rá, hogy Harry és én, jó messzire kerüljünk egymástól. Joe és Dam úgy ültek mellettem, mint két testőr. Megrendeltük a reggelit és amíg vártunk, addig Pault hallgattuk. Legalább ő beszélt, ha már mi meg sem szólaltunk. Nem tűnt fel neki a feszültség, ami körbe vett minket.
 - Szóval, elsőnek hangpróba, majd Dam csapatát kezelésbe veszi a stylist és a fotós.
 - Állj! - tettem fel a kezem. - Semmiféle stylist mókus nem fog rajtam változtatni - néztem a menedzserre mérgesen. - Ez az én stílusom, ha nem tetszik, akkor ennyi volt - dőltem hátra.
 - Rendben. Akkor csak azt engedd meg, hogy a fotózásra alakítsanak egy kicsit rajtad - kérte.
  A fiúkra néztem, akik kiskutyaszemekkel néztek rám. Felsóhajtottam.
 - Jó, de előre kikötöm, semmiféle rózsaszín cuccot nem vagyok hajlandó felvenni.
 - Megegyeztünk - vigyorgott rám Paul.
  Meghozták a reggelinket. Gyorsan elfogyasztottuk, majd Paul utasításait követve, elindultunk egy buszhoz, ami feltűnőbb már nem is lehetett volna. Az oldalán az öt fiú vigyorgott, messziről hirdetve, hogy kik utaznak benne.
 - Édes jó istenem - sóhajtottam fel, mikor megláttam.
 - Nem tetszik? - állt meg mellettem Niall. - Pedig olyan cuki vagyok rajta - vigyorgott.
 - Elhitted - nevettem rá én is, majd egy puszit nyomtam az arcára. Ez az ír fiú már az első pillanattól fogva a szívembe lopta magát. Színpadiasan a szívéhez kapott, majd az arcán simított végig és egy óriási sóhajt hallatott.
 - Ahhh, szívem hölgye, mivel érdemeltem ki csókodat? - pislogott rám fapofával.
 - Sir Horan - válaszoltam neki felvéve az ő stílusát -, ön mindig zavarba hoz. Ez a csók, csak azt jelképezi, hogy kedvelem magát - sütöttem le a szemem, mint egy urihölgy.
 - Tényleg? - zökkent ki a szerepéből és kérdőn nézett rám.
 - Tényleg - bólintottam komolyan.
 - Köszönöm - szorított magához egy ölelésben, ami olyan megnyugtató volt.
 - Nincs mit, Sir Horan - emeltem fel a fejem és néztem a szemébe.
 - Khm, khm... Zavarunk? - mosolygott mellettem Pepe és csak most tűnt fel, hogy a többiek is ott állnak és minket néznek.
 - Nem - vigyorodtam el és még egy puszit nyomtam Niall arcára, aki fülig vörösödött. Elléptem tőle, majd csatlakoztam Damékhez, akik akkor léptek fel a buszra.

2014. február 15., szombat

26. rész

Harry

   Könnyeim már elapadtak és csak néztem ki a fejemből. Louison kívül már mindenki elment aludni. Mérgesek rám és csalódtak bennem. Megértem őket. Én is csalódtam magamban. Olyan könnyű volt elfelejteni, hogy mit tettem és úgy élni mintha meg sem történt volna. De úgy látszik, hogy egyszer minden titokra fény derül.
 - Elmeséled? - kérdezte meg a barátom halkan.
 - Nem tudom - bizonytalankodtam. - Ha elmondom, lehet, hogy te is itt hagysz - néztem rá kétségbeesetten.
 - Nem foglak - jelentette ki határozottan. - Csak szeretnék tisztán látni.
 - Hát jó - adtam meg magam. - Kenny volt a legjobb barátom. Mindig ökörködtünk, idiótábbnál idiótább fogadásokat kötöttünk. Egyik nap kitalálta, hogy fogadásból el kell vennünk egy lány szüzességét. Amelyikünknek hamarabb összejön, az nyer és a vesztes egész évben a szolgája lesz. Úgy gondoltam, hogy nem nagy ügy, mert elég népszerű voltam a suliban, de Kenny hamar lelohasztotta a lelkesedésem, ugyanis kitalálta, hogy egymásnak kell lányt választanunk. Így esett az én választásom egy elég csúnyácska osztálytársunkra, míg a barátom kivitt az udvarra és jól körül nézve rámutatott Elizabethre. Elkeseredtem, szinte borítékoltam magamnak az éves szolgasorsot.
 - Annyira gáz volt? - kérdezett közbe Louis, de leintettem, hogy folytathassam.
 - Elizabeth két évvel fiatalabb volt nálunk és az a tipikus könyvmoly volt, iskola első és a többi.  Képzelj magad elé egy szemüveges molett csajt, aki a hosszú szőke haját két fonatban hordta. Nem hittem volna, hogy sikerül becserkésznem. Az akkori barátnőmnek elmeséltem a fogadást, aki tök menő dolognak tartotta és belement, hogy a nyilvánosság előtt úgy tegyünk, mintha szakítottunk volna. Aztán elindítottam a hadjáratomat. Egy torna óra után elkaptam a folyosón és az értésére adtam, hogy tetszik nekem. Se szó, se beszéd lesmároltam. Utólag elmondta, hogy ez volt élete első csókja. Aztán szépen lassan magamhoz édesgettem. Azt elfelejtettem mondani, hogy három hónapban állapodtunk meg a feladat véghezvitelében, de akármennyire is nyomultam, nem engedett nekem. Szorított az idő, mert Kenny már nagyon közel járt a céljához. Egy héttel a határidő lejárta előtt elkeseredésemben utolsó ötletként elmondtam neki, hogy másnap felvállalom a kapcsolatunkat. Annyira boldog volt, hogy még aznap sikerült megnyernem a fogadást. Tudtam,. hogy nem helyes amit tettem, de valahogy akkor nem érdekelt. Azóta se láttam egy lány szemében sem ugyanazt a feltétlen szerelmet. Másnap önelégült fejjel mentem Kennyhez, hogy nyertem, de közölte, hogy neki is sikerült elérnie a célját, így kiegyeztünk egy döntetlenben. A barátnőm, Kelly azonnal lecsapott rám, mert a majd három hónap alatt alig tudtunk együtt lenni. Másnapra már mindenki a fogadásunkról beszélt, köszönhető Kenny nőjének, akibe az a marha beleszeretett a hódítása közben. Én nem tudtam, hogy mi történt, csak később mesélték, hogy Kelly és a slepje letámadta Elizabethtet és nevetségessé tette az egész iskola előtt. Ez volt a bosszúja, amiért Liz lefeküdt velem. Csak hallomásból tudom azt is, hogy a lány olyan volt, mint egy élőhalott mikor elhagyta az iskolát. Beszélni akartam vele, de napokig nem jött iskolába, amikor pedig elmentem hozzájuk, az alkoholista szülei elkergettek, hogy hagyjam békén a lányukat. Eltelt egy hónap és Liza többé nem jött suliba. Később tudtam meg, hogy átíratták egy másik tanintézetbe. Valahol megkönnyebbültem, hogy nem kellett nap mint nap szembesülnöm azzal, hogy mit tettem, így egy idő után már nem foglalkoztatott a dolog. Később pedig jó mélyre eltemettem magamban és tegnap estig eszembe sem jutott. Furcsáltam Jade kérdését, de soha nem gondoltam volna, hogy pont vele hoz össze a sors. Most már értem, miért utált annyira és miért tiltakozott kézzell-lábbal a turné ellen.
 - Hát ez elég szemét dolog volt. Mit érzel most? - vágott közbe Louis.
 - Szégyent - vágtam rá az első dolgot, ami eszembe jutott. - Szégyenlem magam, hogy mit tettem azzal az édes kislánnyal. Elizabeth pont az ellentéte volt Jadenak. Szörnyű belegondolni, hogy miattam lett ilyenné - hallgattam el és hirtelen képek villantak be Elizabethről mikor a kibontott haját gereblyéztem az ujjaim közt vagy mikor a szemüvegét vettem le, hogy megcsókolhassam.
 - Mit akarsz tenni? - nézett rám a barátom, akinek borzasztóan hálás voltam, hogy az elmondottak után is velem maradt.
 - Nem tudom - ingattam meg a fejem. - Most mindenki utál amit teljesen megértek. Én is gyűlölöm magamat.
 - Nem utálnak, csak megdöbbentek és haragszanak, hogy így kellett megtudniuk.
 - Na persze - nevettem fel keserűen. - Láttad Niall arcát mikor közölte, hogy jobb ha most kerülöm egy darabig? Ha szemmel ölni lehetett volna, már rég halott lennék. Joeról már ne is beszéljünk, aki majdnem nekem esett mikor rájött, hogy Elizabeth és Jade egy és ugyanaz a személy. Mondjuk megérdemeltem volna, ha péppé ver - sóhajtottam fel, mire Louis fejbe vágott.
 - Egy, ne beszélj hülyeségeket. Kettő, elég az önsajnálatból. Három, kurva gyorsan találd ki, hogy tudod kibékíteni Jadet és a többieket, bár szerintem a lány keményebb dió lesz. Nagyon nem lenne jó egy olyan turné, ahol a gyűlölet és a harag az úr. Nem lehet úgy zenélni, hogy fújunk egymásra, mert az a produkció rovására megy. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a rajongók bármit is észre vegyenek a köztünk feszülő ellentétekből.
  Tudtam, hogy igaza van, mégis féltem, hogy mit hoz a holnap. Ültünk egymás mellett szótlanul, mikor kinyílt az egyik ajtó és Niall lépett ki rajta. Összehúzott szemekkel nézett párosunkra, majd a bejárathoz ment.
 - Hova mész? - szólt utána Louis.
 - Kiszellőztetem a fejemet - mondta az ír, de nem nézett ránk inkább kiment a lakosztályból. Felsóhajtottam.
 - Erről beszéltem - siránkoztam Louisnak. - Utál, Niall utál engem.
 - Értsd meg őt. Talán hozzá került a legközelebb a lány.
  Értetlenül pislogtam rá. Mikor? Hol?
 - A repülőn egymás mellett ültek és úgy nézett ki, egész jól elbeszélgettek.
  Leesett végre, hogy miről beszél.
 - Az már csak hab a tortán, hogy Jade engedte neki, hogy megcsókolja - folytatta.
  Szívembe belemart valami, majd hirtelen dühös lettem. Hogy jön ő ahhoz, hogy csókolgassa a lányt? Louis is észrevette a hangulatváltozásomat, mert kíváncsian fürkészte az arcom, de én inkább elfordítottam a fejem és kibámultam az éjszakai Los Angelesre. Gyönyörű volt a kivilágított város, de én nem tudtam értékelni, mert a gondolataim egyfolytában Jade körül forogtak. Nem tudom mennyi ideig ültünk csendben a nappaliban, de már csak arra kaptam fel a fejem, hogy Niall visszajött a szobába és arcára egy széles mosoly ült ki.
 - Mi ez a jó kedv? Hol voltál, hogy így ragyogsz? - érdeklődött kíváncsian Louis.
 - Semmi - vigyorgott továbbra is idegesítő módon az ír - csak Jadeval fent voltunk a tetőn és beszélgettünk - nézett rám kihívóan, de én inkább elkaptam róla a tekintetem, mert nem akartam, hogy lássa rajtam a csalódottságot, a dühöt és talán a féltékenységet.
 - Jó éjszakát Louis - köszönt, direkt kihagyva belőle engem. Ahogy eltűnt a szemünk elől, hátradőltem, kezeimet a tarkómra tettem.
 - Hogyan fogjak hozzá? - néztem a barátomra, akitől a segítséget vártam. - Te mit tennél a helyemben?
 - Először is elmennék és kialudnám magam, mert fáradtan nem fog az ember agya. Másodszor holnap megpróbálnék beszélni a lánnyal és bocsánatot kérnék. Harmadszor beszélnék a fiúkkal is, hogy tudják, megbántad és jóvá akarod tenni.
 - És ha nem sikerül beszélnem vele?
 - Hazza! Indulj lefeküdni, mert már most is hülyeségeken agyalsz - állt fel mellőlem. - Reggel tisztábban fogsz látni és ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezted, könnyebben tudod javítani a hibát.
  Nem ellenkeztem, mert éreztem magamon, hogy a fáradtság ólomsúlyként nehezedik a testemre. Elköszöntem a barátomtól és úgy ahogy voltam végig dőltem az ágyamon. Azt hittem, hogy nem fogok tudni aludni, de úgy látszik tényleg nagyon elfáradtam, mert egy szempillantás alatt elaludtam.

2014. február 11., kedd

25. rész

Jade

   Már mindenki alszik, csak én fekszem az ágyamon, mint egy darab fa és bámulom a plafont. Nem tudok aludni. Félek, ha elalszom, újra azzal a szörnyű nappal álmodnék. Már a gondolatától is rosszul vagyok. A mellettem fekvő srác, mintha érezné a feszültségemet, szorosabban ölel magához álmában. Nézem az arcát és szemeimmel  végigsimítom a vonásait. Azt hittem, utálni fog, vagy megvet azért, amit tettem, de ő nem rám volt dühös, hanem Stylesra. Váratlanul ért, hogy bevallotta, mit tett a múltban. Nem hittem volna, hogy beismeri, ezért is tettem fel neki a kérdést, mégis engem lepett meg a legjobban, hogy őszinte volt. Hiába lesz lassan két éve, nekem még mindig ugyanúgy fáj, amit tett.
  Óvatosan másztam ki Joe mellől az ágyból és úgy ahogy voltam, bugyiban és egy szál pólóban, kiléptem a folyosóra. A lépcsőház felé tartottam, kezemben az öngyújtómmal és a cigimmel. Mintha egy zár kattanását hallottam volna, ezért egy pillanatra lemerevedtem, majd mikor nem láttam senkit, folytattam az utamat tovább. Kezem már az ajtó kilincsén volt, mikor meghallottam a nevemet.
 - Jade. - Megpördültem és a szöszi írrel találtam szembe magam. - Bocs, nem akartalak megijeszteni - emelte fel a kezét szabadkozva.
 - Nem ijedtem meg, csak nem hittem volna, hogy bárkivel is összefuthatok ilyenkor - mondtam, majd kiléptem a vészkijáraton és egész a tetőteraszig lépcsőztem. Nem is figyeltem, hogy Niall utánam jött, csak akkor vettem észre, mikor leült mellém.
 - Nem zavarlak? - kérdezte kedvesen, de nekem egyből felforrt az agyvizem. Nem akartam, hogy sajnálkozzon rajtam.
 - De igen zavarsz - vágtam oda, hátha veszi a lapot és lelép, de nem tette.
 - Figyelj - kezdte és mielőtt rászólhattam volna, már folytatta is. - Tudom, hogy most azt hiszed, hogy mi is olyanok vagyunk, mint Harry, de nem. Nem is gondoltuk volna, hogy ilyet tett veled. Nem fogok a nevében bocsánatot kérni, mert én és a többiek is haragszunk rá. Kivétel persze Louis, akivel ők nagyon jó barátok és bármilyen hülyeséget csinál is a másik, elnézik neki, de én nem. Amit veled tett az megbocsáthatatlan. Szeretném, ha tudnád, hogy rám bármiben számíthatsz - hadarta.
  Nem akartam tovább hallgatni, így tenyeremet a szájára tapasztottam.
 - Vegyél már levegőt - mondtam neki, miközben döbbent szemeibe néztem. Bólintott, így megszüntettem a testi kontaktust köztünk. Meggyújtottam a cigimet és egy mélyet szívtam belőle. A nikotin átjárta a tüdőmet és nyugtatóként hatott megviselt idegeimre.
 - Előtte is dohányoztál? - kérdezte Niall, majd ijedten nézett rám. - Ne haragudj, csak kicsúszott.
 - Nem, eszembe sem jutott volna - válaszoltam, magamat is meglepve, hogy egy idegennel beszélgetek régi önmagamról.
 - Megkérdezhetem, hogy miben változtál még?
  Keserűen felnevettem.
 - Ha azt mondanám, hogy mindenben, elhinnéd? - tettem fel neki a kérdést.
 - Nem ismertelek, de el. Gondolom, nem volt könnyű feldolgoznod, amit veled tett.
  Felsóhajtottam és tovább szívtam a cigimet.
 - Elmesélem neked, mint egy esti mesét és így talán megérted, hogy miért vagyok ma olyan, amilyen.
" Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy lány, aki baromi naiv volt és hitt a világra szóló szerelemben. Hosszú szőke haja, szemüvege és plusz tizenöt kilója volt. Ő volt a suli eminense, akire a fiúk rá se néztek, míg egy napon csoda történt. Az iskola legnagyobb sztárja randira hívta. A lány a fellegek közt járt. A srác volt neki minden tekintetben az első. Az első kapcsolat, az első csók és az első úgy is. Annyira elvakította a szerelem, hogy mindent elhitt a fiúnak, még azt is, hogy azért kell bujkálniuk, mert szívén viseli a volt barátnője érzéseit és nem akarja megbántani azzal, hogy már tovább lépett. Mindent bevett, amit a fiú mondott, de hát ilyen a szerelem."- csuklott el a hangom és a könnyeim újra utat törtek maguknak. Niall közelebb ült hozzám és kezét a karomra tette.
 - Nem kell folytatnod - simított végig rajta.
 - De igen, mert még nincs vége - erőt vettem magamon, és folytattam.
  "Már majdnem három hónapja jártak együtt titokban, mikor a fiú közölte vele, hogy másnap reggel elé jön a házukhoz és együtt mennek suliba. Érthetőbben, felvállalja a kapcsolatukat. A lány annyira boldog volt, hogy nem gondolkodott és elvakultságában odaadta magát a srácnak. Úgy érezte, hogy soha életében nem volt olyan boldog, mint akkor. Izgatottan várta a reggelt, alig aludt valamit éjszaka. Aztán jött a fekete leves. Hiába várta a fiút, nem jött. A lány naivan azt gondolta, hogy közbejött neki valami. Beérve az iskolába szembesült vele, hogy a "barátja" a volt barátnőjével csókolózik. Ők nem vették észre, de a lány mindent látott. Ha nem a saját szemével látja, talán el sem hiszi. Haza botorkált és útközben elsírta az összes könnyét. Otthon az ágyán ülve, ahol előzőnap olyan boldog volt, megfogadta, hogy soha többé nem hisz a szerelemben és azt a bizonyos fiút örök életében gyűlölni fogja, pedig akkor még nem is sejtette, hogy a java csak ezután jön. Másnap úgy ment iskolába, mintha semmi se történt volna. Megnyugtatta a tudat, hogy senki nem tudhat a titkos kapcsolatukról, de ennek ellent mondott, hogy amint belépett az iskola kapuján, összesúgtak a háta mögött. Először nem értette, majd mikor meglátta a fiú régi/új barátnőjét, aki a slepjével felé közeledett, már sejtette, hogy nem is volt olyan titkos ez a viszony. Akkor és ott, az iskola közepén lett felvilágosítva róla, hogy egy fogadás miatt vesztette el a szüzességét és a szerelembe vetett hitét. Mindenki rajta nevetett. Teljesen összetört a megalázás hatására. A mai napig nem tudja, hogy jutott haza, de otthon bezárkózott a szobájába. Nem evett, ki sem mozdult onnan napokig, majd mikor már orvost hívtak hozzá, akkor vett erőt magán és felkelt. Megkérte a szüleit, akik nem nagyon foglalkoztak vele, hogy írassák át másik iskolába. Megtették. Egy nappal az új iskolába érkezése előtt állt a tükör előtt és nézte magát. Az önkéntes szobafogság alatt sokat fogyott. Valamilyen belső indíttatásból elment fodrászhoz és levágatta a derékig érő szőke haját és a színét feketére változtatta, majd megállt egy tetováló szalonnál és megcsináltatta az első tetkóját és piercingjét. A szemüvegét kontaklencsére cserélte, így másnap egy teljesen új lány kezdte meg a tanulmányait a másik iskolában. Felvette a második nevét és soha többé nem használta az elsőt. Nem akarta, hogy újra kihasználják, ezért inkább ő használt ki másokat. Hamar hírnevet szerzett magának és a sors fintoraként ő lett a suli legkelendőbb csaja, de soha nem felejtette el, hogy a fiúkban nem bízhat, mert csak fájdalmat okoznak."
 - Hát ennyi - pöcköltem le a csikket a tetőről. - Sajnálom, de ez olyan mese, ahol nincs happy end - húztam el a számat és ránéztem Niallra, aki elgondolkodva meredt maga elé.
 - Milyen tetoválást csináltattál? - kérdezte meg pár perc hallgatás után és én csodálkozva néztem rá. - Érdekel, hogy mi lehet az, amit egy ilyen dolog után magadra varrattál - vonta meg a vállát, mintha ez tök természetes lenne.
  Néztem az arcát és valamiért megbíztam benne. Felhúztam a pólómat és megmutattam az egész oldalamon végignyúló feliratot.
 - Remember - olvasta suttogva, majd az ujjait végig húzta a bordáimon. Megrázkódtam az érintésére és ekkor kapott észbe. - Ne haragudj. Ez nagyon szép. De miért pont ez?
 - Szerinted? - gúnyolódtam. - Soha nem akarom elfelejteni, hogy mit tett velem.
  Percekig csöndben ültünk, majd érezni kezdtem a hajnali levegő hűvösségét. Megborzongtam és inkább felálltam, hogy visszamenjek a szobánkba.
 - Köszönöm, hogy elmondtad nekem - hallottam meg Niall hangját mögöttem. Egymás mellett lépkedtünk le a lépcsőkön, majd a megfelelő emeletre érve, benyitottunk a folyosónkra.
 - Jó éjszakát - állt meg az ajtajuk előtt. Nem mertem ránézni, mert már nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet volt-e elmondani neki a történteket.
 - Ne aggódj, amit meséltél az köztünk marad - olvasott a gondolataimban és belőlem egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel.
 - Köszönöm - suttogtam és átöleltem az ír fiút, akinek az ölelése megnyugtatta háborgó lelkemet. - Jó éjszakát - néztem végre rá és egy puszit nyomtam az arcára, majd kibontakoztam az öleléséből. A mi ajtónk előtt még visszafordultam és intettem egyet neki, majd beléptem a szobánkba. Visszabújtam az ágyba, ahol Joe magához húzott és a fülembe suttogott.
 - Sokáig voltál. Gond volt?
 - Nem, csak jólesett egy kicsit egyedül lenni - cirógattam meg az arcát, majd bevackoltam magam a karjai közé és valamivel könnyebb szívvel adtam meg magam az álommanók támadásának.

2014. február 6., csütörtök

24. rész

Niall

 - Igen. Egyszer fogadásból elvettem egy lány szüzességét. Ma már nem tenném - nyögte ki, majd hirtelen a lányra nézett, akinek az arcán patakokban kezdtek folyni a könnyek. Nem kellett zseninek lennem, hogy összerakjam a dolgokat. A repülőn történteket, az utálatot és a mostani reakciót. Dühösen fordultam a göndör barátom felé, akinek úgy tűnt, még mindig nem esett le, hogy most mi van.
 - JB? - simított végig a karján Joe, de a lány elhúzódott tőle, majd felállt és kiviharzott a szobából. Harry még mindig értetlenül pislogott ránk.
 - Most mi baja van? - kérdezte.
 - Hazza, hogy hívták azt a lányt? - tettem fel neki a kérdést, hátha felfogja végre.
 - Elizabeth. Elizabeth Blackwood - mondta, majd elsápadt. - Ugye nem valami rokona volt? - habogta.
 - Baszd meg Harry! - csattant fel Joe idegesen, miközben felállt és a grabancánál fogva felrántotta a zöld szeműt is. Odaugrottunk, hogy széttudjuk őket választani, ha verekedésre kerülne a sor. - Ő, Elizabeth! A teljes neve Elizabeth Jade Blackwood - lökte el magától és a lány után sietett.
  Harry összetörten ült le a kanapéra.
 - Az nem lehet. Ő egy kedves, aranyos kislány volt - suttogta.
 - Gratulálok - néztem rá mérgesen és valamiért felfordult a gyomrom. Felálltam és otthagytam az egész társaságot, akik megütközve nézték Harryt.
  Elindultam a folyosón a szobánk felé. mikor meghallottam a keserves zokogást. Közelebb mentem a vészkijárat feliratú ajtóhoz, ami mögött JB és Joe ültek összeölelkezve.
 - Csssssh - simogatta a lány hátát. - Hát ezt temetted magadba - mondta neki, mire a lány még jobban sírni kezdett. - Kicsim, nézz rám - próbálta felemelni az állát, de a lány nem engedte, inkább a fiúhoz bújt. - Megölöm - morogta dühösen, mire a lány végre rá nézett.
 - Ne haragudj - hüppögte.
 - Rád? Édesem, miért haragudnék rád?
 - Mert...mert...én elhittem neki mindent, amit mondott és...és lefeküdtem vele. Úgy szégyenlem magam - zokogott fel ismét. A szívembe tőrt forgattak szavaira.
  Joe az ölébe ültette és ringatni kezdte. Jade lassan megnyugodott és el-elakadó hangon mesélni kezdte a történetet. Kezem ökölbe szorult, ahogy hallgattam. Teljes mértékig megértettem a gyűlöletét, amit irántunk érzett, hiszen a fiú, aki megkeserítette az életét, a mi barátunk volt és azt gondolhatta, hogy mi is ilyenek vagyunk. Percekig hallgattam a beállt néma csendet, majd meghallottam a lány suttogását.
 - Szükségem van rád.
  Belestem az ablakon és láttam, hogy Joe őrült gyorsasággal kezdte vetkőztetni Jadet. Elpirultam mikor rájöttem, hogy mire készülnek. Most kezdtem felfogni, hogy mit jelent náluk ez a barátság extrákkal. Ha az egyiknek szüksége volt megnyugvásra, a másik segített és fordítva. Joe volt az egyetlen, akiben Jade megbízott és közel engedte magához, de csak testileg. Érthető volt, hogy nem bízik többé a férfiakban. A sajnálatom átcsapott dühvé, amit a barátom irányába kezdtem táplálni. Öles léptekkel indultam vissza a szobába, ahol nem olyan rég otthagytam azt az idiótát. Belépve körülnéztem és rá kellett jönnöm, nem változott semmi. A többiek elkülönülve ültek Harrytől, aki maga elé meredve nézett a semmibe, de ahogy meghallotta a lépteimet, felnézett rám.
 - Jade? - kérdezte rekedten.
 - Jó kezekben van - vetettem oda neki, mert nem tudtam, hogy mit kezdjek az érzéssel, ami a belsőmet mardosta.
 - Én, sajnálom - motyogta, de ezzel csak jobban felidegesített és ahogy elnéztem, nem csak engem.
 - Sajnálod? - kiáltott fel Damien. - Ember, tudod te mit tettél? - nézett rá dühösen. - Soha nem tudtam, hogy honnan van JB-ben ennyi gyűlölet a férfiak iránt, de most már meg van. Kössz.
 - Azt hiszem, hogy jobb lenne, ha most elmennétek - szólalt meg Pepe is és az ajtó felé bökött a fejével.
  Néma csendben szedelőzködtünk össze és visszatértünk a mi lakosztályunkba. Mindenki magába mélyülve gondolkodott a történteken.
 - Fiúk - szólt utánunk Harry, mikor lefekvéshez készülődtünk. - Én tényleg sajnálom és megpróbálom valahogy rendbe hozni.
 - Nem tudom Hazza - ingatta meg Liam a fejét. - Ez nagyon durva és nem hiszem, hogy egy sajnálom segítene - mondta és magunkra hagyott.
 - Kell egy kis idő, míg feldolgozom - suttogta Zayn és ő is elment aludni.
 - Jobb ha egy darabig kerülsz - adtam tudtára én is, hogy mit gondolok róla, de mielőtt beléptem volna a szobámba, még visszanéztem. Louis leült Harry mellé és átölelte a vállát. Na igen, az ő híres barátságuk úgy látszik, ezt is túl éli. - ingattam meg a fejem, miközben Harry a sajátját a kezei közé süllyesztette és néma zokogásba kezdett.

2014. február 4., kedd

23. rész

Niall

   Röhögve készülődtünk. Jó ötletnek tartottam ezt az ismerkedős estét.
 - Melyik? - emelt fel két majdnem egyforma pólót Harry.
 - A bal oldali - mutattam rá. - De mi ez a nagy készülődés? - vigyorogtam.
 - Nem akarok topis lenni - vonta meg a vállát, de láttam a szemében azt a fajta csillogást, amit mindig a hódításai előtt.
 - Vigyünk valamit? - kérdezte Louis tanácstalanul, ránk nézve.
 - Valami piát nem ártana, meg persze rágcsálni valót - mondtam.
 - Üveg is kell - jelent meg mellettünk Harry vigyorogva.
 - Mit gondolsz, minek visszük a piát? Ha kiürül, akkor azzal játszunk - oktatta ki Zayn a göndört, aki a fene se tudja hol jár mostanában agyilag.
 - Ja, tényleg - röhögött föl.
  Megforgattuk a szemünket és az óránkra néztünk.
 - Szerintem induljunk - állt fel a fotelből Liam.
  Összeszedtük az üvegeket és a chipses zacskókat, majd kiléptünk a folyosóra. Még jó, hogy csak pár ajtóval arrébb kellett menünk, mert úgy néztünk ki, mint akik most rabolták ki a sarki kisboltot. Kopogtunk, majd mikor nyílt az ajtó, betülekedtünk rajta.
 - Sziasztok! - köszöntünk hangosan, hogy mindenki hallja. Jade és Joe szokás szerint egymás társaságában voltak, bár most semmi intim dolgot nem műveltek. Ez is csoda, de várjuk ki a végét. Damien elvette tőlünk a  pakkunkat és kipakolta az asztalra, ahol már az ő általuk beszerzett piák és kaják sorakoztak. Végig lesve az asztalon, jó néhány szendvics nézett velem farkasszemet, amiknek ínycsiklandó illatuk az orromba kúszott.
 - Vegyél nyugodtan - állt meg mellettem a lány és kedvesen rám mosolygott. Nem kellett kétszer mondania.
 - E naon jó - nyögtem tele szájjal az ízorgiától, ami elöntötte az érzékeimet.
 - JB keverte a krémet - mondta Pepe miközben ő is elvett egy szendvicset a tálcáról. - Már ideje volt, hogy jöttetek, mert addig mi sem vehettünk belőle, míg meg nem érkeztek.
 - Még jó hogy, mert ha elkezditek, addig eszitek míg van és nekik nem maradt volna semmi - nézett rá mérgesen a lány.
  Sikerült egész kellemesen elütnünk az estét. Ahogy ürültek a piás üvegek, úgy lettünk egyre oldottabbak és hangosabbak. Egyedül Liam nem ivott, viszont az ő kedve anélkül is jó volt.
 - Kezdhetjük? - pörgetett meg egy kiürült vodkás üveget  az asztalon Zayn.
 - Naná! - kiabáltuk és szépen sorba leültünk egymás mellé, egy kört alkotva.
 - Van egy fontos szabály - nézett ránk komolyan Joe. - Mivel csak egy lány van köztünk, ezért semmiféle szexuális töltetű feladatot nem adunk neki. Vili?
  Jade szeme hálásan villant a barátjára, míg Harry és Zayn csalódottan bólintottak. Harry kezébe vette az üveget és pörgetett. Adamre mutatott a szája.
 - Felelsz vagy mersz?
 - Felelek - vigyorgott a srác.
 - Masztiztál már úgy, hogy közben Jadera gondoltál?
  A lány elsápadt, míg Adam elvörösödött.
 - Igen. Bocs JB - suttogta, de nem mert a lányra nézni.
 - Nem gáz - kuncogott fel a lány a legnagyobb megrökönyödésünkre. - Te jössz - lökte meg a sokkos állapotban lévő srácot, aki végre pörgetett és az üveg Liamnél állt meg.
 - Felesz vagy mersz?
 - Felelek.
 - Csaltad már meg a barátnődet?
  Liam is elpirult, majd őszintén válaszolt.
 - Igen, egyszer.
 - Mi van? - fordultunk felé kérdőn, mert erről még mi sem tudtunk.
 - Kb. három hónapja, mikor már elég régen nem találkoztam Daniellel, összefutottam Sophiával és hát... kicsit összegabalyodtunk - vonta meg a vállát.
  Mire nem jó egy ilyen játék? Az ember még a saját barátjáról is érdekes dolgokat tud meg. Liam is pörgetett, és az üveg nálam állt meg.
 - Felelsz vagy mersz?
  Úgy gondoltam, hogy eddig mindenki csak felelt, ezért bevállaltam.
 - Merek!
 - Okkké - nézett rám összehúzott szemekkel. - Csókold meg Jadet - vigyorgott rám cinkosan.
 - Állj, az elején tisztáztuk, hogy semmiféle ilyen dolgot nem mondunk - szólalt meg Joe és Damien egyszerre.
 - Nem gond - legyintett a lány, mire döbbenten meredtem rá. - Ennyi még belefér, de nem csinálunk belőle rendszert - villantotta a szemét Harryre, akinek azonnal lefagyott a perverz mosoly az arcáról. Zavartan másztam mellé, majd óvatosan közelítettem felé. Próbáltam nagyon röviden és nagyon nem törődöm módon csókolni, de a hév magával ragadott. Ahogy megéreztem puha ajkait, megszűnt körülöttem minden. Nem tudom meddig csókoltam volna, ha nem húzódik el tőlem, de megtette.
 - Wáó! - néztem rá elködösült szemekkel és kapkodó lélegzettel. Ő csak kedvesen rám mosolygott, majd visszafordult a játékhoz.
 - Niall, te jössz - lökött oldalba Zayn röhögve és én kénytelen voltam visszatérni a földre. Jó néhány kört kipörgettünk, de valahogy Jade mindig kimaradt a szórásból. Végre elérkezett az a pillanat is, mikor mi tehettünk fel kérdést, mert persze, hogy a feleleket választotta. Louis volt a kérdező.
 - Voltál már valaha igazán szerelmes? - érdekes kérdés volt és mi a lányra nézve vártuk a választ.
 - Igen - nyögte ki, de tüntetőleg a padlóra szegezte a szemét és nem nézett ránk.
 - És mi történt? - kíváncsiskodott Louis tovább.
 - Hé, már válaszolt a kérdésre - háborodott fel Joe.
 - Megcsalt, összetört és megtanított gyűlölni - suttogta halkan a lány, fájdalommal teli hanggal. Megfogta az üveget és pörgetett. Harrynél állt meg.
 - Van olyan dolog az életedben, amit megbántál és ha tehetnéd visszacsinálnál? - kérdezte, de nem nézett Harryre, aki először meghökkent, majd pár perc gondolkodás után a válaszával sokkolt minket.