2014. november 25., kedd

88.rész

Harry

   A nap első sugarai bekúsztak a függöny résein és szemtelen módon megpróbálták kiverni az álmot a szememből, de nem sikerült nekik. Nem, mivel már elég régóta ébren voltam és figyeltem a mellettem alvó lányt. Gyönyörű volt. Arca kipirult, haja kócosan terült el a párnán, ajkai kissé elnyílva, hívogatón csábítottak magukhoz, hogy megcsókoljam őket. Muszáj volt vissza fognom magam, pedig legszívesebben újra és újra átéltem volna az este és az éjszaka történteket. Éreztem, hogy már a gondolattól is meglódul a vérem, ezért inkább lehunytam a szemeimet és próbáltam lenyugtatni magam.
 - Mi a baj? - hallottam meg Jade reggeli rekedtes hangját, ami még inkább felkorbácsolta a vágyaimat. Hogy lehet valakinek ilyen szexis, búgó hangja. Büntetni kéne érte. Kinyitottam a szemeimet és belebámultam abba a reggeli kék forgatagba, ami kíváncsian nézett vissza rám.
 - Nincs semmi gond - simítottam végig puha arcán.
 - A-ham - harapott az ajkába kuncogva. - Akkor csak szimplán túrázni készülsz ezzel a sátorral - bökött a fejével a takarómra ami árulkodón meredezett felfelé.
 - Ne nevess ki - ráncoltam össze a homlokom, de én is mosolyogtam. Elkaptam a kezét és belecsókoltam a tenyerébe. Vigyorogva figyeltem el-elakadozó lélegzetét. - A te hibád, te teszed ezt velem! - csúsztattam kezét a merevedésemre. Azt vártam, hogy majd elpirul és elkapja, de ehelyett legnagyobb megdöbbenésemre óvatosan megszorította. Vékony ujjaival körbe ölelte, majd mozgatni kezdte rajta a kezét fel és le.
 - Mi...mit csinálsz? - sóhajtottam fel, majd hátradőltem és csukott szemekkel kezdtem élvezni a mozdulatait. - Jade?
 - Cssh - éreztem meg forró leheletét férfiasságom tetején, mire kipattantak a szemeim. Hangosan felnyögtem mikor láttam és éreztem ahogy eltűntet a szájában.
 - Bassza meg - szorítottam össze a fogaimat míg egyik kezemmel a lepedőbe, a másikkal pedig a lány hajába markoltam. Ölem magától emelkedett meg majd süllyedt vissza az ágyra. Baromi jó érzés volt. Agyam teljesen kikapcsolt és csak az élvezetre koncentrált, ami egyszer csak megszűnt. Értetlenül nyitottam ki a szemeimet és néztem a vigyorgó lányra.
 - Elhitted, hogy csak neked lesz jó? - nézett rám pajkosan majd egyik kezemet elkapva a lába közé vezette azt. Meglepődve éreztem meg hogy mennyire forró és nedves. Én is elvigyorodtam majd felültem és magamhoz húztam.
 - Imádom, hogy ilyen kis kívános vagy - súgtam a fülébe amitől az egész teste megborzongott. Óvatosan simítottam végig megnagyobbodott mellein, amik már csak ennyitől is ágaskodó bimbókkal várták a kényeztetést. - Istenem, milyen érzékenyek - nyaltam őket végig, amitől Jade felmordult és a hajamba túrt.
 - Ne baszakodj Styles! - döntött hátra az ágyon. Eszméletlen látvány volt, ahogy felettem térdelt. Örültem, hogy tegnap éjszaka sikeresen meggyőztem róla, hogy ne szégyellje magát.
 - Awh - mordultam fel és belemarkoltam a csípőjébe, mikor magába vezetett. Szűk volt, forró és nedves amitől majdnem azonnal elélveztem. Keményen tartottam a derekát, hogy még ne mozogjon.
 - Harry - nyögött fel türelmetlenül.
 - Nyugi baby - csitítottam. - Mindjárt megkapod ami jár - húztam széles mosolyra a számat majd mozogni kezdtem benne. Úgy látszik a könyvek nem hazudtak, hogy a kismamák érzékenyebbek és hamarabb eljutnak a csúcsig, mert nem telt el két perc sem, Jade teste megfeszült körülöttem minek következtében én is elélveztem. Pihegve borult a mellkasomra, majd gondolom kényelmetlennek találta a helyzetet így legördült rólam. Érdeklődve vizslattam végig a vonásait.
 - Ne bámulj! - mordult rám majd egyik kezét kinyújtva megpróbálta magára rángatni a takaróját.
 - Ne! - állítottam le a mozdulatát. - Semmi szükség rá, hogy eltakard magad - fúrtam a tekintetemet az övébe. Kezeinket összekulcsoltam majd hozzá hajoltam, hogy megcsókoljam.
 - Te vagy a világ leggyönyörűbb kismamája - suttogtam az ajkainak majd rájuk tapadtam. Gyengéden vettem birtokba a száját és kényeztetni kezdtem a nyelvemmel az övét. Percekig merültünk el ebben a csodás érzésben aminek a levegőhiány vetett véget. Oxigénért kapkodva dőltem vissza mellé. Kezem automatikusan siklott a már jól látszódó pocakjára amit simogatni kezdtem. Jóleső sóhaj szaladt ki a száján, amiből rájöttem, hogy élvezi. Elvigyorodtam mikor megéreztem az apró rúgásokat az ujjaim alatt.
 - Jó reggelt lányok - csókoltam meg a helyet, ahol valamelyik baba éppen nyújtózkodott.
 - Ah - nyögött fel Jade majd nehézkesen felült.
 - Hova mész? - néztem rá értetlenül.
 - Pisilni, mert valamelyik rosszcsont ráült a hólyagomra - sietett be a fürdőbe. Nevetve néztem utána majd hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a boxerem és a konyhába mentem.
  Gyorsan körül néztem, hogy mit is csinálhatnék reggelire, de nem találtam semmi ehetőt. Tegnap elfelejtettünk hazafelé bevásárolni. Idegesen túrtam a hajamba. Visszasétáltam a hálóba, ahol felöltöztem. Hallottam, hogy Jade zuhanyzik, így arra gondoltam, hogy elugrom valami kajáért míg ő elkészül. Jókedvűen pattantam be a kocsimba és meg sem álltam az első pékségig. Napszemüvegem az orromra biggyesztettem, majd beléptem. Hála istennek egy idősebb hölgy volt a pult mögött, így nem kellett attól félnem, hogy sikítani kezd, vagy lerohan egy képért, aláírásért. Mivel nem tudtam Jade ma mit szeretne enni, így szinte az egész boltot felvásároltam. Miután bepakoltam a kocsiba megláttam egy virág üzletet, ahova betértem és egy gyönyörű hosszú szárú rózsával lettem gazdagabb. Jade háza előtt megállva kezembe fogtam a szatyrokat és mivel máshol nem volt elég hely, a számba vettem a virágot.
 - Megjöttem! - kiáltottam nehezen a rózsától. Nem kaptam választ így berúgtam magam után az ajtót és besiettem a nappaliba, ahol nem várt kép fogadott. Jade a kanapén ült és sírt. A szatyrokat ledobtam a fotelbe és a virágot a tetejükre helyeztem.
 - Kicsim, mi a baj? - guggoltam le elé, hogy belenézhessek a sírástól vörös szemeibe. Teljes káoszt és zavarodottságot olvastam ki belőlük.
 - Hol voltál? - kérdezte halkan mire nekem leesett, hogy mi történt.
 - Csak reggeliért mentem - ültem le mellé és az ölembe húztam. - Azt hitted, hogy csak megdugtalak és itt hagylak? -kérdeztem mire elfordította a fejét, de nem hagytam. - Nézz rám - kértem kedvesen amit nehezen, de meg tett. - Soha nem tennék veled ilyet.
 - Egyszer már megtetted - sütötte le a szemeit. Szavai felértek egy gyomorszájba vágással. Igaza volt, egyszer már átélte ezt miattam.
 - Azóta is bánom - simítottam a kezemet az arcára. - Életem legnagyobb baromsága volt és ha most visszamehetnék, hogy jóvá tegyem, megtenném.
 - Ne mondj olyat, amit nem gondolsz komolyan - rázta meg szomorúan a fejét.
 - Jade - emeltem fel az állát. - A legkomolyabban mondom és gondolom. Tudom, hogy akkor nagyon elszúrtam, de most nem akarom - néztem rá.  - Szeretném jóvá tenni - nyúltam a már kissé kókadt virágért. - Elizabeth Jade Blackwood, lennél a barátnőm? - pislogtam rá félve.
  Arcáról hatalmas döbbenetet tudtam csak leolvasni amit aztán felváltott az értetlenség.
 - Én...miért? - dadogta majd összeráncolta a homlokát. Felpattant a kanapéról és az ablakhoz lépett. Feszülten figyeltem ahogy az érzelmek egymást kergetve kiülnek az arcára. Féltem. Féltem, hogy ezzel a kérdéssel mindent elrontottam, de nem bírtam már tovább, meg kellett próbálnom.
 - JB.? - kérdeztem halkan mire megrezzent majd rám nézett. Most semmit nem tudtam leolvasni az arcáról.
 - Miért Harry? - törte meg a csendet. - Miért kérsz erre? Ha a lelkiismereted tisztasága miatt, akkor megnyugtathatlak, már megbocsátottam...
 - Hogy mondhatsz ilyet? - léptem mellé.
 - Mert nem értelek - morogta. - Itt vagyok két kisbabával a hasamban, akiknek fogalmam sincs ki az apjuk erre te azzal jössz, hogy szeretnéd jóvá tenni a múltat. De nem kell, változtatni már nem tudsz rajta és ahogy mondtam én már...
 - Félre értettél - szakítottam meg a monológját. - Én nem azt akarom jóvá tenni, hogy lefeküdtem veled, hanem azt, hogy nem vállaltalak fel, mint a barátnőmet - öleltem át. - Hát nem érted? - kérdeztem elkeseredetten.
 - Mit?
 - Szeretlek - mondtam végre ki ami már régóta a szívemet nyomta. Éreztem ahogy az izmai megfeszültek a karjaimban.
 - Én ezt...erre én képtelen vagyok - sírta el újból magát. Megfordítottam, majd megcsókoltam a homlokát.
 - Tudom, de nem érdekel. Várok rád. Kellesz nekem te is és a kicsik is - simítottam a hasára.
 - Hazza ezt...nem - zokogott fel.
 - Kérlek, csak engedd, hogy szerethesselek és megadhassak nektek mindent - néztem rá könyörögve. Még magamat is megleptem, mennyire akarom őket. Az ölelésemben tartottam míg a sírása le nem csillapodott és meg nem nyugodott teljesen.
 - Nem tudom miért teszem ezt - emelte fel könnyáztatta arcát rám -, de legyen - eresztett meg felém egy halvány mosolyt.
 - Ez azt jelenti? - dobbant nagyot a szívem.
 - Igen - mosolyodott el. - Leszek a barátnőd.
 - Köszönöm - vettem kezeim közé az arcát és össze-vissza csókoltam. Először az arcát, a homlokát, a szemeit és legvégül rátapadtam az ajkaira. Mámorító érzés volt, hogy a lány akit a kezeim közt tartok mostantól a barátnőm. A boldogság teljesen átjárta a testemet. Üvölteni szerettem volna és szétkürtölni a világba, hogy mindenki megtudja, hogy ez a csodás lány az enyém. Egyedül csakis az enyém!

2014. november 18., kedd

87.rész

Jade

   Kimerülten nyúltam végig a kanapén, amit Paul hozatott nekem a stúdióba, hogy kényelmesebben teljenek a napjaim munka közben. Imádtam itt lenni és imádtam énekelni. Brent szerint az új lemezzel óriásit sikerünk lesz. Ő most épp lelépett, hogy Paullal egyeztessen egy-két dolgot, így hagyott nekem időt a pihenésre.
 - Jól vagytok csajok? - jelent meg Niall feje az ajtóban, majd belökte azt és belépett. Most láttam csak meg, hogy a keze tele van mindenféle finomsággal. Gyomrom hatalmasat kordult a látványtól.
 - Mondtam már, hogy imádlak? - nyomtam fel magam ülő helyzetbe. Sajnos egyre nehézkesebben ment a mozgás így a hatodik hónap felénél. A hasam nagyot nőt, ami az orvos szerint az iker terhességnél megszokott, de én nehezen viseltem, hogy a tükörbe nézve egy bálna pislogott vissza rám.
 - Tudom, mondanod sem kell - ült le mellém a szőkeség és kipakolta a zacskóban lévő kajákat az asztalra.
 - Ugye tudod, hogy ha ezt mind megeszem, akkor holnapra már nem férek be az ajtón? - néztem elhűlve a rengeteg mindenre előttem.
 - Nyugi. Azért vagyok itt, hogy segítsek - vigyorodott el. - Nem gondolod, hogy hagylak egyedül enni?
  Nevetni kezdtem. Annyira szerettem benne, hogy ilyen bolond.
 - Aú - kaptam a hasamhoz. - Nem tudom, miért jó nekik, hogy lerúgják a vesémet - nyögtem fel fájdalmasan.
 - Nem akartak bántani, csak nekem köszöntek - csúsztatta Niall a tenyerét a hasamra. - Helló lányok - gügyögte kedvesen. - Itt van keresztapu és hozott nektek sok sok finomságot.
  Elhűlve néztem a szőkeségre, aki vigyorogva fogadta a tenyerét rugdosó mozdulatokat. - Ohó - nevetett fel. - Ne legyetek ennyire virgoncok, mert az fáj a maminak - simított végig a pocakomon, majd rám nézett. - Mi az? Valami rosszat mondtam?
 - Nem - ráztam meg a fejemet és közben kipislogtam a könnyeket a szememből. - Csak azt mondtad nekik, hogy keresztapu - mondtam ki halkan.
 - Mégsem mondhattam azt, hogy apu, mert azt már Harry lefoglalta - nevetett fel. - De én leszek a keresztapjuk - nézett rám riadtan. - Vagy nem?
 - Ilyeneken még nem gondolkodtam - nyögtem ki. - De szerintem simán belefér, hogy te legyél az egyik. Tehát? Elvállalod?
 - Ezer örömmel - ölelt magához, majd hirtelen elengedett. - Most pedig tessék enni, mert nem akarom, hogy halálra éheztesd szegénykéket - nyomott egy sajtburgert a kezembe majd ő is beleharapott egybe.
  Jókedvűen, sokat beszélgetve, nevetgélve töltöttük el a délutánt. Mikor Brent visszajött, sokkal gördülékenyebben ment minden.
 - Azt hiszem mára befejeztem - huppantam le a szőkeség mellé. - Ez az utolsó dal sokat kivett belőlem - masszíroztam meg a halántékomat. - Alig várom, hogy hazaérjek és lerúghassam a cipőmet, végig dőljek az ágyon és aludjak - sóhajtottam lehunyt szemekkel.
 - Ne félj, már nem sok van hátra és kész a lemez - mondta Niall miközben felemelte a lábaimat és az ölébe tette. Lehúzta rólam a balerina cipőmet majd masszírozni kezdte a talpamat.
 - Mit csinálsz? - néztem rá meglepetten.
 - Cssh, csak dőlj hátra és élvezd - vigyorodott el.
 - Niall, annyira perverz vagy - csaptam a vállára, de aztán mosolyogva tettem amit mondott.
 - Hmm...annyira jó - sóhajtottam fel. A mozdulatai úgy ellazítottak, hogy majdnem elaludtam. Az álom és az ébrenlét közt lebegtem, mikor megszólalt.
 - Gondolkodtál már azon, hogy mit fogsz csinálni, ha megszületnek a kicsik? Tudni akarod majd, hogy ki az apjuk?
 - Ez hülye kérdés volt - zökkentem vissza a valóságba. - Ha én nem is, Zayn biztos tudni akarja, hogy tőle vannak-e.
 - Igaz - nézett maga elé a szőke. - És mi van, ha nem ő. Mi van, ha Joe az apjuk?
 - Niall. Egyszerűen csak bökd ki, hogy mire akarsz kilyukadni - meredtem rá kíváncsian.
 - Az érdekelne, hogy mi lesz veled és Harryvel?
 - Mi lenne? - pislogtam értetlenül.
 - Jade, te is tudod, hogy érez valamit irántad - nézett a szemembe. - És ha te visszamész a rasztahajúhoz, akkor teljesen össze fog törni.
 - Egy - ültem fel idegesen - nem fogok vissza menni Joehoz. Kettő, Harry és én tisztáztuk, hogy csak barátok vagyunk.
 - De...
 - Nincs de. Niall! Nem akarok senkit sem magamhoz láncolni mikor tisztában vagyok vele, hogy nem tudom viszonozni az érzéseiket. Sajnos én egy ilyen elcseszett érzelmi analfabéta vagyok - tártam szét a karjaimat és megpróbáltam visszanyelni a könnyeimet.
 - Nem is vagy az - húzott az ölelésébe az ír fiú. - Te igenis érző ember vagy. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy most is sírsz - törölte le az ujjaival a sós cseppeket az arcomról.
 - Csak az idióta hormonok - szipogtam, de már alig tudtam visszatartani a zokogásomat, ami egyre jobban feltörni készült a belsőmből. Elkeserített a tudat, hogy igazam van és soha nem fogok tudni szeretni egyetlen pasit sem. Ahogy ebbe belegondoltam, átszakadt bennem egy gát és testem rázkódva adta hírül a külvilágnak, hogy összetörtem.
 - Jade - simogatott hiába Niall. - JB. kérlek, hagyd abba. Nem akartalak kiborítani. Hallod? - kérlelt ijedten, de én nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. Ráborultam  a kanapéra és csak sírtam. Fél füllel hallottam, hogy Niall valakivel beszél telefonon, de nem értettem kivel. Néhány perc múlva viszont választ kaptam rá, mikor kivágódott a stúdió ajtaja és bevágtatott valaki, aki azonnal a hátamhoz simult és átölelve nyugtatni kezdett.
 - Jade, kicsim nyugodj meg - ringatott a karjaiban az én göndör hajú barátom. - Ne csináld ezt, mert a lányok is szomorúak lesznek - csókolt a hajamba. - Mi a fenét mondtál neki? - csattant fel mérgesen.
 - Csak... csak beszélgettünk - hallatszódott Niall megszeppent hangja.
 - Gondolom - húzta gúnyos mosolyra a száját Harry. - Azért borult ki ennyire.
 - De én nem akartam - suttogta az ír megtörten.
 - Persze - mérgelődött tovább a Bongyor miközben az illatát magamba szívva kezdtem megnyugodni.
 - Nem ő tehet róla - szólaltam meg sírástól rekedt hangon. - Ezek a hülye hormonok teljesen megbolondítanak - vettem védelmembe szőke barátomat, aki hálás pillantásokkal bombázott ezért.
 - Jobban vagy? - vette kezei közé az arcomat Harry és aggódva fúrta tekintetét kisírt szemeimbe.
 - Sokkal. Köszönöm - bújtam hozzá. - Nem is tudom mi lenne velem nélküled - sóhajtottam fel.
 - Unalmas lenne az életed - mosolyodott el halványan. - Elmondod mi történt?
 - Semmi Hazza - néztem rá, de láttam, hogy nem hisz nekem. - Csak nagyon elfáradtam és így jött ki rajtam - nyomtam egy puszit az arcára.
 - Annyiszor kértelek már, hogy ne hajtsd túl magad - szidott le kedvesen majd megfogta a kezemet és felhúzott a kanapéról. - Mára elég volt, nyomás haza - indult el velem kifelé, miután elbúcsúztam Nialltől. Az egyik folyosón jártunk, mikor ismerős hangok ütötték meg a fülünket. Ijedten pislogtam a Göndörre, aki először körülnézett majd halkan odasúgta.
 - Ne mozdulj! Ne csinálj semmit - nézett a szemeimbe majd a falhoz nyomott és ajkaival az enyémekre tapadt. Kezeivel közre fogta az arcom, hogy takarja azt. Füttyszó hallatszott nem messze tőlünk. Összeszorítottam a szemeimet, mert féltem a lebukástól.
 - Csak ésszel Harry fiú! - hallottam meg Damien nevetését. A testem teljesen ledermedt.
  Nem gondoltam volna, hogy ők is az épületben vannak. Paul nem mondta, hogy ma bejönnek. Az agyam kattogott. Ha Damien itt van, akkor Neki is itt kell lennie valahol. Mint egy végszóra meg is hallottam a hangját.
 - Hé, Bongyi! Legalább hazáig bírjátok ki - nevetett fel ő is és hallottam ahogy összepacsizik a bátyjával. Szívemben furcsa bizsergés lett úrrá. Rá kellett döbbennem, hogy hiányzik. Ő is és a testvére is.
  Harry ajkai még akkor is az enyémeken voltak, mikor már nem hallottuk az ikrek lépteit.
 - Harry? - húztam el a fejemet, hogy megtudjak szólalni.
 - Ne! Még egy kicsit - nyitotta ki gyönyörű szemeit esdeklőn. - Csak még egy icipicit hagy érezzelek - suttogta a számba majd újra megcsókolt.
 Nem tudom mi ütött belém, de visszacsókoltam. Éreztem ahogy a szíve hevesebben kezd dobogni, hogy a teste lassan lángol és azt is, hogy ostroma a szám ellen egyre hevesebb lesz.
- Istenem Jade - húzódott el hirtelen. - Mit teszel velem?
 - Én... - dadogtam zavartan az előbb átéltektől, mert le sem tagadhattam volna, hogy hatással volt rám a csók - nem tudom - sütöttem le a szemeimet. Teljesen össze voltam zavarodva.
 - Azt hiszem elmentek - sóhajtott fel Harry fájdalmasan miközben elhúzódott tőlem. Testemet abban a pillanatban hiányérzet fogta el. Tudtam, hogy nem helyes, de akartam őt.
 - Gyere, haza viszlek - kulcsolta össze az ujjainkat és kisétált velem az autójáig.
Egész úton azon gondolkodtam, hogy mennyire rossz ötlet, ha ott marasztalom éjszakára?
 - Jade - simított végig a karomon. - Megjöttünk.
 - Óh, köszi - sóhajtottam fel majd kiszálltam a terepjáróból. Harry, mint valami lovag, elkísért a bejáratig és ott búcsúzott el tőlem.
 - Pihend ki magad - suttogta halkan majd puszit nyomott a homlokomra. Ez volt az a pillanat amikor a szívem és a testem diadalmaskodott a józan eszem felett.
 - Hazza - szóltam utána bátortalanul és figyeltem, ahogy megtorpan, majd rám emeli smaragdként csillogó szemeit. - Nincs kedved...? - nyeltem egyet. - Szóval nem maradnál éjszakára? - haraptam az ajkamba és lehajtottam a fejemet.
  Nem értettem mi történt velem hiszen régen csak megfogtam volna és behúzom az ajtón, most meg úgy állok itt, mint valami szűzlány az első randija után. Gondolataimból egy erős kar térített vissza, ami megfogott és az ajtón belülre húzott. Alig pislogtam kettőt, máris a falnak szorítva találtam magam. Harry szemei vágytól parázslón meredtek rám.
 - Annyira kívánlak - sóhajtott a nyakamhoz hajolva.
 - Én is - válaszoltam mire elvigyorodott majd megfogta a kezemet és behúzott a hálószobába.
Ahogy fürge ujjaival vetkőztetni kezdett, ledermedtem. Mi van, ha nem fogok neki tetszeni, így elhízva? Undorodni fog tőlem hiszen úgy nézek ki, mint egy hájpacni. Harry mintha megérezte volna, hogy mire gondolok, felemelte az államat, hogy a szemeimbe nézhessen.
 - Még mindig gyönyörű vagy - lehelte a számba. Ágyékát hozzám dörgölte, így megéreztem a merevedését. - Érzed? - mosolyodott el. - Te váltod ki belőlem.
 - De én... - tiltakozni akartam amiben számra csúsztatott ujja állított meg.
 - Ne foglalkozz most semmivel. Engedd el magad és hagyd, hogy kényeztesselek. Ne félj, vigyázok - csúsztatta hatalmas kezeit a hasamra.
  Ahogy belenéztem lángoló tekintetébe, tudtam, hogy igazat mond. Éreztem, hogy megbízhatok benne, így engedtem a kísértésnek. Hagytam, hogy egy időre elfelejtessen velem mindent és újra nőnek érezzem magam, Vele. Vele, aki még így is gyönyörűnek lát, hiszen egész végig ezt suttogta a fülembe úgy, hogy el is hittem neki.

2014. november 11., kedd

86.rész

Zayn

   Nem tudok kiigazodni magamon. Az egyik pillanatban kétségbeesek, míg a másikban felcsillan bennem a remény, hogy Jade az én lányaimmal terhes. Az ellentétes érzések teljesen felőrölnek.
 - Kopp-kopp - nyitott be a szobámba Liam. - Bejöhetek?
 - Már bent vagy, nem? - dőltem vissza a párnáim közé.
 - Hogy vagy? - ült mellém meg sem érezve a gúnyt a szavaimban.
 - Nem tudom - nyögtem fel bizonytalanul és mielőtt észbe kaphattam volna, már rá is zúdítottam minden bennem tomboló gondolatot. Percekig ömlött belőlem a szó. Elmondtam neki a félelmeimet, vágyaimat miközben ő csak megértően hallgatott.
 - Bocs - néztem rá bűntudatosan mikor kifogytam a szuszból és a siránkozásból. - Nem akartam így rád zúdítani azt a sok szart.
 - Azért vagyunk barátok, hogy ezt megtehesd - mosolyodott el halványan. - Jobb már?
 - Sokkal - sóhajtottam fel és tényleg úgy is éreztem. Hatalmas megkönnyebbülést jelentett, hogy volt valaki akivel megoszthattam a gondolataimat. Most már örültem, hogy Liam bejött hozzám, mert a csapatból talán ő a legkomolyabban gondolkodó.
 - Mit akarsz most csinálni? - kérdezte miközben az arcomat tanulmányozta.
 - Fogalmam sincs. Szeretem Pezt, de ha enyémek a babák, teljes családot akarok biztosítani nekik.
 - Akkor is meg tudod csinálni, ha Perrievel maradsz - magyarázta a barna srác.
 - Főleg, ha nem hagy el miattuk - nyögtem fel.
 - Miért tenné? Még nem voltatok együtt, mikor te és Jade...? - nézett rám kérdőn Liam.
 - Nem. Hivatalosan még nem, de már próbálkoztunk. Ez ugye nem számít megcsalásnak?
 - Szerintem nem - veregette meg a vállamat Li. - Onnantól az, ha már kimondtátok, hogy jártok, de nálatok ez nem így volt - hallgatott el, majd néhány pillanatra elnémult. Láttam az arcán, hogy kérdezni szeretne valamit, de akárhányszor kinyitotta a száját, be is csukta.
 - Mond ki, hogy mit szeretnél tudni - könnyítettem meg a dolgát.
 - Csak... - harapott a szájába és én döbbenten figyeltem, hogy elpirult. - Felejtsd el! - nyögte ki majd zavartan elfordult.
 - Liam - ültem fel és szigorú szemeket meresztettem rá. - Mond el, ha már bele kezdtél.
 - Jó, szóval... - pirult el még jobban. - Milyen volt? Mármint... hármasban?
 - Ó - lepődtem meg a kérdéstől majd elvigyorodtam. - Eddigi életem legjobb élménye volt - adtam őszinte választ.
 - Elmeséled? - nézett rám könyörgő szemekkel. - Tudod, nekem soha nem lenne hozzá bátorságom, és az, hogy te átélted az majdnem olyan, mintha én is... - magyarázta zavartan.
 - Nem vagy komplett - nevettem el magam, de aztán ahogy kérte, a legapróbb részletig elmeséltem neki mindent. Li figyelmesen hallgatott, néha elpirult, néha nagyokat nyelt.
 - Rohadt mázlista - dőlt végig az ágyon. Ahogy rá pillantottam, felröhögtem, mert az előbb elmondottak "látható" nyomot hagytak rajta.
 - Na mi van? - bökdöstem meg nevetve a vállát. - Te kérted, hogy minden apró részletet meséljek el - röhögtem tovább.
 - Igaz, de basszus - hunyta le a szemeit. - Úgy mondtad, hogy teljesen magam elé tudtam képzelni az egészet.
 - Gondolj bele, ha már a szimpla szavak ilyen hatással vannak rád, akkor mit érezhettünk mi, akik viszont át is élték - sóhajtottam fel majd mellé dőltem.
  Percekig feküdtünk így, némaságba burkolózva, és a plafont fixírozva.
 - Zayn? - törte meg a csendet Liam.
 - Igen?
 - Ha módod lenne rá újra megtennéd?
 - Igen - vágtam rá habozás nélkül.
 - Még úgy is, hogy itt van Perrie? - fordította felém az arcát és kíváncsian várta a válaszom.
 - Szemét vagyok, ha azt mondom: igen? - nyögtem fel.
 - Nem - rázta meg a fejét. - Szerintem senki nem mondana erre nemet.
 - Még te sem? - vigyorogtam el magam.
 - De nem ám - nevetett fel most már ő is.
  Újabb percek teltek el némasággal. Liam is és én is a gondolatainkba merültünk.
 - Hazza nagyon oda van Jade-ért - szólalt meg egy kis idő múlva.
 - Vettem észre. Teljesen úgy viselkedik, mintha ő lenne a kicsik apja - mordultam fel.
 - Ennyire zavar?
 - Nem , nem tudom - túrtam a hajamba. - Igen, mert ha az enyémek akkor...
 - Akkor mi lesz Zayn? - nézett rá Liam komoly arccal. - Otthagyod a lányt, akit szeretsz, hogy Jade-del legyél?
 - Meg a kicsikkel - suttogtam halkan, megerősítve benne a félelmét.
 - Hülye vagy - jelentette ki. - Szerinted JB. miért bujkált előlünk? Egyszerűen nem akarta elbaszni az életeteket. Gondolkodj már egy kicsit Zayn! - csattant fel. - Szerinted boldog család lennétek, ha csak a kicsik tartanának össze titeket?
  Szólásra nyitottam a számat, de aztán torkomra forrt a mondandóm, így inkább becsuktam. Igaza volt. Se Jade, se én nem lennénk boldogok, ha a gyerekek miatt magunkra erőltetnénk a "mintacsalád" képét, mivel nem vagyunk szerelmesek egymásba.
 - Nem - suttogtam magam elé meredve.
 - Hogy mondod?
 - Nem! - kiáltottam fel. - Kibaszottul nem lennénk azok!
 - Végre, hogy felfogtad - sóhajtott megkönnyebbülve. - Szállj le a rózsaszín felhőkről drága barátom. JB. és te nem voltatok és nem is lesztek egy pár.
 - De akkor mi lesz a babákkal? - lyukadtunk ki megint az első kérdésnél.
 - Mi lenne? - csóválta meg a fejét. - Jade jó anya lesz, te pedig jó apa, már ha a tied a két kislány - tette hozzá gyorsan. - Nem kell együtt élnetek ahhoz, hogy megtudjátok ezt oldani. Főleg nem kell Perrievel ez miatt szakítanod. Mondd el neki, hogy mi a helyzet.
 - Jó ötlet ez? - néztem rá ijedten. Féltem. Féltem, hogy elveszíthetem azt a lányt, aki már most nagyon sokat jelentett nekem.
 - Legyél vele őszinte és várd meg, hogy mit lép. Ha ez miatt elhagy, akkor talán nem is szeretett igazán - állt fel mellőlem.
 - Igazad van - gondolkodtam el a szavain.
 - Tudom - vigyorodott el.
 - Kösz Liam - pislogtam hálásan a barátomra.
 - Nincs mit. Ha megint meginognál csak szólj, Dr. Payne soron kívül fogad - nevetett fel, majd egy intés után magamra hagyott a szobámban.
  Elmerengve néztem utána majd mikor felocsúdtam, kezembe vettem a mobilom. Lassan, megfontoltan pörgettem át a neveket, majd megálltam a nekem legfontosabbnál. Sokáig hezitáltam, hogy mit tegyek, de aztán inamba szállt a bátorságom és visszacsúsztattam a készüléket a zsebembe. Nem volt merszem elmondani neki, úgy voltam vele, ráérek még.

2014. november 5., szerda

85.rész

Jade

  Tudtam, hogy ez lesz és pont ez elől menekültem el, mert nem akartam, hogy megtörténjen. Kétségbeesve néztem fel Harryre, aki a hátamat simogatta, hogy megnyugodjak.
 - Cssssh, semmi baj! - csókolt a hajamba. - Próbálj megnyugodni, mert a lányoknak nem fog tetszeni, ha sírsz.
  Érdekes módon a karjai közt sikerült lehiggadnom. A légzésem lelassult ahogy a szívverésem is visszaállt a normális ütemre. Hirtelen egy furcsa dologra lettem figyelmes.
 - Harry - suttogtam hitetlenkedve miközben a kezemet a pocakomra csúsztattam.
 - Mi az? Baj van? - nézett rám a Göndör ijedt szemekkel.
 - Megmozdultak! Éreztem - pislogtam fel a srácra földöntúli mosollyal az arcomon.
 - Én is - csúsztatta a lapát kezeit az enyémek alá, majd néhány pillanatig mozdulatlanul várt. - Nem érzem - biggyesztette le az ajkát.
 - Mert most még csak én érezhetem - nevettem fel boldogan -, de nemsokára már te is - simítottam végig az arcán, mire elkapta a kezemet és belecsókolt a tenyerembe. A hormonjaimtól megvadult pillangóim részeg táncikálásba kezdtek a tettétől.
 - Hazza - ejtettem ki a nevét halkan, szinte könyörögve.
 - Igen? - villantott rám egy féloldalas "mindenlányabugyijábaélveztőlem" mosolyt majd a derekamnál fogva közelebb húzott magához.
 - Ne csináld, nem szabad! - leheltem immár szinte a szájára és közben a szívem majd kiugrott a helyéről.
 - Miért, ha te is akarod? - tette a mutatóujját a számra mikor szólásra nyitottam. - Ne tagadd, mert a szemed elárul.
 Közelebb hajolt, de nem csókolt meg, inkább kínozva, óvatosan húzta végig az orrát az arcomon. Forró lélegzete szinte égette a bőrömet. Túl nagy volt a kísértés, én pedig túl gyenge voltam, így szemeimet lehunytam és egy apró sóhajjal jeleztem, hogy megadom magam. Szinte beleolvadtam a karjaiba.
 - Mi lesz már? Éhen halok! - csattant fel Niall hangja a hátunk mögül.  - Ó, bocsi - vigyorodott el Harry mérges arcát látva.
  Lesütött szemekkel léptem ki a Göndör ölelő karjai közül és hogy gyengeségemet leplezzem a hűtőhöz léptem. Gyorsan felmértem, hogy mit is tudnák összedobni hirtelen majd oda fordultam a még mindig vigyorgó írhez. - Palacsinta jó lesz?
 - Tökéletes, csak sok legyen - ült le a konyha asztalhoz, amit összeráncolt homlokkal figyeltem. - Én leszek az élő biztosíték, hogy tényleg a kajával foglalkozol és nem mással - kacsintott rám.
 - Idióta - forgatta meg a szemeit Harry, majd magunkra hagyott minket.
  Szótlanul fordultam vissza a konyhapulthoz és pár perc alatt bekevertem a tésztát. Még néhány perc múlva pedig már az első kisült darabot tettem a szöszi elé, aki úgy ugrott rá, mint akit egy hete éheztetnek. A konyhában még mindig csend volt, csak Niall nyammogását és a sülő tészta sercegését lehetett hallani.
 - Hmmm - jelentek meg az ajtóban a többiek is. - Itt már isteni illatok vannak.
 - Ne már, hogy Niall már eszik is - ült le hisztisen Louis, de azonnal elhallgatott mikor elé toltam egy palacsintával megrakott tányért.
 - Hey! - háborodott fel Liam és ellopott egy már begöngyölt darabot a zöld szemű elől.
  Mosolyogva pakoltam eléjük a már kész palacsintákat és nevetve néztem mikor közel harcot vívtak egy-egy darabért. Jó érzés volt újra barátok közt lenni.
 - Engem meg kihagytok? - lépett be Zayn, majd leült Niall és Liam közé. Nem nézett rám, vagyis akkor nem amikor én figyeltem őt, de akárhányszor elfordultam, magamon éreztem a tekintetét.
 - Harry hol van? - kérdezte teli szájjal Louis.
 - Nem tudom - vontam meg a vállam.
 - Harold! - kiáltotta el magát Liam. - Gyere, mert nem marad!
  Néhány perc várakozás után lábdobogás hallatszott, majd a zaj keltője megjelent a konyhában.
 - Hol voltál? - kérte azonnal számon Louis.
 - A kisszobában - vonta meg a vállát a göndör.
 - Mit csináltál te ott? - néztek rá furán a többiek és én is.
 - Megnéztem, hogy el fog-e férni a két ágy, amit rendeltem - jelentette ki, úgy mintha csak az időjárásról beszélne. - Azt hiszem JB. cserélned kell a lányokkal - nézett rám somolyogva.
 - Hogy mi van? - pislogtam rá döbbenten. - Milyen ágyakat rendeltél?
 - Természetesen hercegnőseket - vigyorodott el.
 - De miért...hogyan? - kezdtem dadogni.
 - Telefonon - nyomott be egy darab palacsintát a szájába. - és csak - nyammogta a választ.
  Lefagyva pislogtam a barátomra, majd újra megéreztem azt a furcsa csiklandós érzést a hasamban.
 - Ó - mosolyodtam el. - Úgy látszik a lányok örülnek neki - simogattam mag az őket rejtő domborulatot.
  Mikor felnéztem négy értetlen és egy elfelhősödött szempárral találkozott a tekintetem. Niall szájából kilógott egy palacsinta darab, mert még a rágást is abba hagyta. Louis és Liam döbbenten néztek rám, míg Zayn csak pislogott, mint a béka.
 - Ma megmozdultak - adtam magyarázatot nekik.
 - Milyen érzés? - tért magához először Liam.
 - Hm, talán ahhoz tudnám hasonlítani, mintha kis buborékok úszkálnának itt bent.
 - Mi mikor érezhetjük? - nézett rám Niall.
 - Talán egy-két hét - tippeltem.
 - Á, az olyan sok - húzta el a száját Hazza.
 - Ezt velük beszéld meg - nevettem el magam durcás arcát látva.
 - Csajok! - kiáltott fel. - Jó lenne, ha aktivizálnátok magatokat, mert mi is szeretnénk titeket simogatni.
  Hatalmas nevetés tört ki mindenkiből, egyedül Zayn volt az aki csak magában mosolygott, de szemeit le sem vette a hasamról. Ahogy néztem végig vonulni az érzelmeket az arcán, szerettem volna tudni, hogy mire is gondol.