2014. január 12., vasárnap

13. rész

Jade

 - Ideje lenne mennünk - emelte meg az állam, hogy a szemembe nézhessen. Bólintottam és felkászálódtam róla. Egy törölközőt a kezembe véve elindultam zuhanyozni. Mikor végeztem, eszembe jutott, hogy a ruháim a lakás különböző pontjain találhatóak, így a törölközőt magamra tekerve indultam a keresésükre. A lépcsőn lefelé szedegettem a széthajigált cuccokat. Már csak a pólóm és a melltartóm hiányzott, így beléptem a konyhába, ahonnan ez az egész indult.
Döbbent tekintetekkel találtam szemben magam. De jó, ezek már itt vannak - húztam el a számat, majd megláttam a melltartómat, ami pont Harry székének háttámláján volt. Követte a tekintetemet és perverzül elmosolyodott.
 - Ezt keresed? - fogta a kezei közé a fekete csipkés fehérneműt.
 - Is - válaszoltam flegmán -, a pólómnak is itt kéne lennie valahol - morogtam, mert nem láttam sehol a keresett darabot.
 - Bocs JB, de kidobtam - villantott rám egy mosolyt Damien. - Teljesen elszakadt - nézett rám nevetve, de aztán közelebb lépett és a szemében láttam, hogy mindent megértett. Kezét óvatosan végigsimította az arcomon lévő lila folton.
 - Ssz - szisszentem fel a fájdalomtól.
Az öt fiú még mindig elképedve nézett ránk. Ekkor jelent meg Joe az ajtóban, egy boxerben és hozzám lépett. Belepuszilt a hajamba és köszönt a srácoknak.
 - Isztok valamit? - kérdezte tőlük teljes nyugalomban.
 - Igen, köszi - tért magához a barna szemű. Talán Zayn?
 - Kaja nincs? - kérdezte halkan a szöszi, akinek valamiért elsőre megjegyeztem a nevét, Niall.
 - Nem tudom - ráztam meg a fejem és a hűtőhöz léptem, behajoltam, hogy lecsekkolhassam a tartalmát. Hét szempár követte a mozdulatomat, ebből öt döbbent, míg a másik kettő kaján vigyorral az arcán nézte az egyre feljebb csúszó törölközőmet. - Ha vársz egy kicsit, akkor összeütök valami ehetőt, de előtte felöltözöm - csuktam be a hűtőt.
 - Miattunk nem kell  - találta meg a hangját a göndör. - Tökéletesen megfelelsz így is.
Bemutattam a középső ujjam, majd Joehoz lépve adtam neki egy puszit a szájára.
 - Mindjárt jövök. Köszönöm - suttogtam neki.
 - Nincs mit kicsim - ütött a fenekemre, amit összehúzott szemekkel fogadtam, de túl tettem rajta magam és felmentem, hogy emberi külsőt varázsoljak magamnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése