2014. január 14., kedd

14. rész

Harry

   Megérkeztünk a megadott címre. Nem egy luxuspalota, de megjárja. Fejünkbe húztuk a kapucnikat, a napszemüvegünket feltettük a szemünk elé. Fő az inkognito. Persze ennél feltűnőbbek már nem is lehettünk volna. Öt betörőnek álcázott srác, becsönget egy házba és toporogva várja, hogy beengedjék. Végre kinyílt az ajtó és az egyik fiú jelent meg mögötte.
 - Sziasztok, gyertek be - állt félre az útból, míg mi bemasíroztunk. - Paul? - kérdezte, mert úgy volt, hogy ő is velünk jön, de közbejött neki valami.
 - Nem tudott jönni - válaszolt Liam. - Bocs, de gőzöm sincs, hogy te melyik vagy, mert olyan egyformák vagytok - nézett elnézést kérőn a srácra.
 - Damien - mosolyodott el. - A legkönnyebben úgy különböztethettek meg, hogy Joenak a nyelvében és a szemöldökében is pc. van.
 - Ez így okés lesz - vigyorodtunk el.
Bekísért minket a konyhába, ahol leültünk és semmit mondó témákról kezdtünk el beszélgetni.
 - A többiek? - kíváncsiskodtam a lány és a tesója felől, mert sehol nem láttam őket.
 - Őőő, dolguk van - jött zavarba, majd a szemeit végig járatta a konyhán és a nappalin. Követtük a tekintetét és csak most tűnt fel, hogy mindenhol ruhák hevernek szétdobálva. A székemen egy fekete, csipkés melltartó pihent. Vigyorogva vettem kézbe.
 - Gondolom, ez nem a tied? - néztem vörösödő fejére.
 - Nem - nyögte ki, majd kivette a kezemből és visszatette a székem háttámlájára. Kínos csend telepedett ránk, aminek az emeletről lehallatszódó, félreérthetetlen zajok vetettek véget. Összenéztünk és egyszerre tört ki belőlünk a röhögés. Damien is velünk nevetett. Pár perc múlva ajtócsapódást hallottunk, majd a zuhany felismerhető hangja kúszott a fülünkbe. Elmélázva gondoltam rá, hogy én is szívesen állnék a vízfüggöny alatt a lánnyal. Csendes beszélgetések közepette vártuk, hogy az emeleten tevékenykedő fiatalok végre, lefáradjanak hozzánk, de ami pár perc múlva történt, arra egyikünk sem számított. Az ajtóban Jade jelent meg, egy testét alig takaró törölközőben. Kicsiharry azonnal észlelte a jelenlétét. A lány meg sem lepődött, hogy itt vagyunk, csak a szemével keresett valamit. Azonnal leesett, hogy mit.
 - Ezt keresed? - emeltem fel a csipkecsodát.
 - Is - vette ki a kezemből -, a pólómnak is itt kellene lennie valahol.
 - Bocs JB, de kidobtam - szólalt meg Damien, mire kíváncsian néztünk rá -, teljesen elszakadt - vigyorgott a lányra, majd elkomorult és végig simította Jade arcát. Most tűnt csak fel, hogy egy nagy lila folt éktelenkedik gyönyörű szeme alatt. Ezt a pillanatot választotta a másik fiú, hogy megjelenjen köztünk. Kezet fogott velünk. Nem zavartatta magát egy szál boxerben, bár én sem szoktam, mikor még annyi sincs rajtam. Akaratlanul is végig néztem a srácon, hogy vajon mit tud adni egy ilyen csajnak, mint Jade, amit én nem. Semmi különöset nem láttam rajta.
 - Isztok valamit? - kérdezte.
 - Igen, köszi - válaszolt neki Zayn.
 - Kaja nincs? - Nem is Niall lett volna, ha nem a hasára gondol rögtön.
 - Nem tudom - vonta meg a vállát Jade, majd a hűtőt kinyitva, behajolt, hogy megnézze mit talál benne. A fiúkkal kikerekedett szemekkel néztük, ahogy a törölközője centiről centire csúszik feljebb, egyre többet mutatva a hosszú, feszes combjaiból. Az ikrek csak vigyorogva nézték a döbbent fejünket. Úgy látszik, náluk ez mindennapos látvány, de minket sokkhatásként ért a lány majdnem meztelen teste.
 - Ha vársz egy kicsit, akkor összeütök valami ehetőt, de előtte felöltözöm - csukta be a hűtő ajtaját.
 - Miattunk nem kell - csúszott ki a számon, amit egy mosollyal kompenzáltam. - Tökéletesen megfelel így is.
Kecsesen bemutatott nekem, amin csak mosolyogtam, egészen addig, míg Joehoz nem lépett és egy puszit nyomott a szájára. Nem értettem mit suttogott neki, de irigy lettem egy pillanat alatt. Joe rávágott a fenekére, mire a lány villámló tekintettel nézett rá és eltűnt a lépcsőn felfelé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése