tag:blogger.com,1999:blog-86567107307806592432024-03-21T17:00:50.549+01:00Hellboys-1DDolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.comBlogger122125tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-38018504060002030472015-07-16T19:00:00.002+02:002016-08-15T13:36:37.263+02:00Epilógus<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Kész vagy? Mehetünk? - dugta be Paul a fejét az ajtómon, majd elfelhősödött tekintettel beljebb lépett. - Gyönyörű vagy - állt meg előttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm - nyögtem ki a torkomat fojtogató gombócot lenyelve és lehunytam a szemeimet, hogy a vadul dobogó szívemet lecsillapítsam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jade minden oké? - köszörülte meg a torkát amitől felkaptam a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, csak ideges vagyok - ropogtattam meg az ujjaimat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi - nevetett fel halkan - nem a vérfarkasok elé veted magad csak férjhez mész - simított végig a vállaimon amiket szabadon hagyott a ruhám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom - sóhajtottam fel miközben újra lehunytam a szemeimet. - Félek - pattantak is ki azonnal és elgyötörve néztem velük a férfi arcára. - Mi van, ha nem én vagyok neki az igazi? Ha elkapkodja az egészet vagy ha csak azért vesz el, mert kötelességének érzi? - tódultak ki a napok óta érlelt kétségek a számon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is tudod, hogy ez hülyeség. Mindennél jobban szeret téged és a lányokat. Ti egy család vagytok.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fejemben kavargó rémképek szép lassan lecsendesedtek és újra tudtam tisztán gondolkodni. Paul is észre vette a változást, mert rám mosolygott. Sosem hittem volna, hogy pont ő lesz az aki majd megnyugtató beszédet mond nekem, de az élet útjai kifürkészhetetlenek. A kezdeti ellenségeskedés után itt áll mellettem és arra készül, hogy oltár elé vezessen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most már indulhatunk? - vigyorgott rám, megint kirántva a gondolataim közül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - fogadtam el a felém nyújtott karját és erősen belekapaszkodtam. - Légyszi ne hagyd, hogy pofára essek - morogtam az orrom alá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bízz bennem - nevetett fel halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szótlanul lépkedünk le a lépcsőkön, majd a nyitott teraszajtón keresztül kijutottunk a kertbe, ahol már vártak a barátok és néhány családtag a McIntry famíliából, de én csak egy embert néztem. Tekintetünk összefonódott és a belőle kiolvasható mérhetetlen szerelemtől megnyugodtam. Tudtam, hogy helyesen döntöttem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Joe, magabiztosan, csillogó szemekkel állt egy emelvényen. A megbeszéltek szerint az egyik fellépő ruhájában volt, ami egy bőrnadrágból és egy kigombolt fehér ingből állt, míg rajtam a kedvenc tüllős aljú, fűzős ruhám volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sikerült egész kecsesen fellépnem mellé és elmosolyodtam mikor Paul áthelyezte a kezemet Joe-éba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vigyázz rá! - morogta a menedzserünk, akit szinte a második apámnak tartottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy lesz - válaszolt a srác, de a tekintetét egy percre sem vette le rólam. - Gyönyörű vagy - suttogta majd odafordultunk az anyakönyvvezető felé, aki hatalmas vigyorral az arcán köszöntött minket. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte semmire nem emlékszem a beszédből csak arra, hogy a mellettem álló Joe magabiztos, hangos igennel adta tudtára mindenkinek, hogy akar engem és én ugyanilyen határozottan tettem ugyanezt. Mikor végre megcsókolt a pillangóim násztáncot jártak örömükben. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, elég lesz - tolta el tőlem az öccsét Dam. - Most már meg akarom ölelni a sógornőmet - vigyorgott rám és a karjai közé vont. Nem sokáig tarthatott így, mert mások is szerettek volna ugyanígy tenni. Mindenki gratulált és kézről kézre adott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd csak Joanne, milyen szép az anyukád - állt meg aztán előttem Niall, aki szinte le sem tette a lányokat a kezéből mióta megérkeztek. - Gratulálok - vigyorgott rám a jól ismert kedves mosolyával. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm - pusziltam meg az arcát és közben átvettem a felém kéredzkedő kislányt. - Hanna merre van? - néztem körbe idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazza bevitte tisztába tenni - vonta meg a vállát az ír srác.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szemöldököm felszaladt a homlokomra és a kíváncsiságomtól hajtva elindultam befelé, miután vissza adtam a kicsit a keresztapjának. A gyerekszoba ajtaja nyitva volt így premier plánban láthattam és hallhattam a göndör srác minden gondolatát amit megosztott a pelenkázón fekvő kislánnyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Édesem, te aztán szép kis csomagot csináltál nekem - somolygott a kíváncsian figyelő babára. - Ne vigyorogj te szépséges nőszemély - fedte meg bohóckodva miközben tiszta pelenkát tett a kicsi feneke alá. - Hát szabad ilyet csinálni? Mit fognak szólni a pasik? Bár tudod mit, meg se szólaljanak - komorult el az arca - mert ha csak egy is a közeledbe megy, velem gyűlik meg a baja, na meg apáddal és a keresztapáddal - magyarázta majd elhallgatott és én lélegzet visszafojtva vártam, hogy folytassa, amit néhány pillanat múlva meg is tett. - Tudod, hogy majdnem én lettem az apukád? - nézett a kislányra, aki egy hatalmas mosollyal köszöntötte a bejelentését. - Na igen, ha nem vagyok olyan idióta, most én lennék apukád helyébe - sóhajtott fel és újra a kicsire nézett. - De tudod mit? Így sem jártál rosszul. Apád imád titeket, talán jobban is, mint én. Anyud pedig szintén szereti őt. Jó lesz így nektek - suttogta ás halvány mosolyra húzta a száját. - De azt soha ne felejtsd el, ha valami gond van, Harry bácsira mindig számíthattok - simított végig Hanna arcán, aki ezt kitörő lelkesedéssel és egy meglepő próbálkozással fogadta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha.i - csücsörítette össze a száját, mire a göndör elképedve nézett rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen szívem, Harry - emelte fel a karjára nevetve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha.i - vette két kicsi kezét közé az énekes arcát a lányom és vigyorogva figyelte a reakcióját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, édes Istenem - nyögött fel a srác és magához szorította a babát. - Szeretlek - sírta el magát és ezt már én sem tudtam halkan végig nézni, úgyhogy egy reszketeg sóhajjal felfedtem magam és beléptem a szobába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő is szeret téged - néztem a könnyező fiúra - és én is - engedtem meg egy halvány mosolyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ö.. - jött zavarba - Szia Jade. Mióta vagy itt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég régóta ahhoz, hogy tudjam, Hannának és Joannenak nem lesz egyszerű kamaszkora mellettetek - vigyorodtam el, amit viszonzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd, amit mondtam... - túrt fél kézzel a hajába miközben Hanna a mellkasának dőlt és az ujját szopva nézett rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazza - emeltem fel a kezemet, hogy elnémítsam. - Választottam, de attól neked még mindig különleges helyed lesz a szívemben - néztem vele farkasszemet. - Te voltál az első szerelmem és ez olyan kötelék, amit nehéz elfelejteni - mosolyodtam el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég mély benyomást tettem rád, igaz? - vigyorodott el végre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó te, beképzelt, perverz majom - boxoltam bele a vállába amit csak nevetve tűrt majd magához húzott és arcát a a hajamba temette.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az vagyok, te meg gyönyörű, mint mindig - csókolta meg a fejem búbját. - Jók lesztek együtt - morogta. - Ennek így kellett lennie - engedett el és újra láthattam a csodálatos zöld szemeit, amik most kedvesen csillogtak rám. - Nála jobbat el sem tudnék képzelni neked.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm - nyeltem le a gombócot ami fojtogatta a torkomat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na gyere, mert szerintem már el sem tudják képzelni, hogy hol maradunk ilyen sokáig - húzott ki maga után a szobából és vezetett a többiek közé, ahol Joe kérdő pillantása azonnal ránk vetült. - Remélem tudod, hogy mekkora mázlista vagy? Gratulálok - nyújtotta neki a kezét Harry miközben Dam elvette tőle a már félálomban lévő Hannát, hogy betegye a babakocsiba a már alvó testvére mellé. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, tudom - bólintott a raszta srác elfogadva a békejobbot és közben magához húzott egy szerelmes csókra, amit én készségesen viszonoztam. Ahogy befészkeltem magam a karjai közé, egy furcsa, meleg, jóleső érzés, teljesen elárasztotta a testemet és a lelkemet. Úgy éreztem hazaértem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Két évvel később.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Idegesen nézegettem az órámra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol a fenében vannak? - dünnyögtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi Cica - csókolta meg a vállamat hirtelen Joe. - Ilyenkor a legnagyobb a forgalom. Biztos dugóba kerültek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, csak már annyira hiányoznak - nyafogtam látványosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, ha ennyire nem bírsz magaddal, van egy ötletem, hogyan tereljem el a figyelmedet a várakozásról - húzta végig a nyelvét a nyakam vonalán, amitől felnyögtem és arrébb biccentettem a fejemet, hogy jobban hozzám férjen. Testem azonnal reagált a kényeztetésére, de mielőtt belemelegedhettünk volna egymásba, hangos dudaszó törte meg az intim pillanatot. Szemeim kipattantak, a ruhám megigazítása után az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Mosolyogva néztem a három hatalmas Rovert ahogy felparkoltak a házunk elé. Az egyikből a Hellboys család tagjai szálltak ki, míg a másik kettő a One Directiont és barátnőiket rejtette, na meg persze a lányainkat. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat mikor megláttam a két sötét barna fürtös kislányt ahogy Zayn és Louis karjaiban aludtak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Elfáradtak - vigyorgott rám a pakisztáni fiú és két gyors puszi után eltűnt a bejárati ajtó mögött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy mi is - köszönt hasonlóképp a répaimádó is és követte a barátját a lakás mélyére. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sorban jöttek a többiek is. Dam Liliennel, Adam és Pepe egyedül, Liam, Sophiával, Niall a legújabb barátnőjével Jenniferrel, aztán Perrie aki kedvesen megölelt majd ment, hogy megkeresse az elkóborolt vőlegényét és végül Harry, aki egy világos barna hajú és zöld szemű lány kezét szorongatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő itt Fanny - vigyorgott a lányra, mint a tejbetök. A göndör hajú srác arcáról sütött a szerelem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Jade vagyok - mutatkoztam be. - Örülök, hogy megismerhetlek. Hazza már rengeteget mesélt rólad - löktem vállba a zöld szeműt, aki csak zavartan megvonta a vállát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is rengeteget hallottam rólad - mosolyodott el a lány és ebből a mozdulatból azonnal tudtam, hogy jóban leszünk. Bekísértem őket az új otthonunkba, amit nemsokkal az esküvőnk után vettünk, hogy kényelmesen elférjünk a lányokkal együtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végre mindenki leült az asztalhoz és én elégedetten körbe néztem. Ők voltak az én családom. A családom, akik mellett annyi mindent átéltem, jót és rosszat egyaránt és most, hogy így együtt láttam őket, még jobban eluralkodott rajtam az érzés, hogy tartozom valahová. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kezdeti hangzavart felváltotta az érdeklődő csend, amikor mindenki elmesélte, hogy mi történt vele az elmúlt hetekben, hónapokban. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Még meg sem köszöntem, hogy elvittétek a lányokat a hétvégére - néztem Niallra, aki csak látványosan felvonta a szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs mit, de valld be, sokkal jobb volt úgy dugni, hogy kiereszthetted a hangodat - kacsintott rám és hangosan felröhögött mikor meglátta az elképedt arcomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall Horan, te mikor lettél ilyen perverz dög? - nyögtem ki mikor végre szóhoz jutottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mióta barátnőm van - csókolta meg kicsit sem óvatosan Jennifert, akivel lassan már egy éve együtt voltak és aki nagyon jó hatással volt az ír srácra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szobára! - kurjantotta el magát Louis, aki mostanában a szinglik aranyéletét élte. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Fiúk - szólalt meg Liam halkan, mégis mindenki oda kapta a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? - néztünk kíváncsian a barna srácra, aki egész megférfiasodott az elmúlt hónapok alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én...mi... - nyökögött, majd vett egy mély levegőt és kezébe vette Sophia kezét, aki bátorítólag rá mosolygott. - Szóval, az van, hogy megkértem Sophiet és ő igent mondott - hadarta el. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy felfogtuk a mondata értelmét, felpattantunk és azonnal gratuláltunk a jegyeseknek. Miután kiörömködtünk magunkat, magamhoz ragadtam a szót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem ennél jobb időpontot nem is választhattam volna, hogy én is közöljek valamit - köszörültem meg a torkom, mire azonnal rám kapta mindenki a fejét, még a férjem is, aki szintén nem tudott semmiről. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj van? - nézett rám rémülten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj? - simítottam végig az arcán, ahonnan az elmúlt évek sem tudták letörölni a szerelmet amit irántam érzett. - Nincs baj - haraptam be a szám szélét - ha csak az nem az, hogy megint gyarapszik a családunk - tettem a hasamra a kezemet, hogy felfogja miről beszélek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom, a többiek hogy reagáltak, de Joe szemei elkerekedtek mikor megértette a mozdulatomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Terhes vagy?- kérdezte suttogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - bólintottam. - Méghozzá megint ikrekkel - sütöttem le a szemeimet zavartan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azta ... - nyögtek fel a többiek míg végül Damien volt az aki egy jókedvű beszólással megtörte a kínos csendet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az igen öcskös! Ehhez már tudomány kell! Remélem fiúk lesznek és akkor egálban lesz a nemek aránya a családban - veregette vállba a testvérét röhögve, aki még mindig lefagyva nézett rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szívem bolondul kalapálni kezdett az ijedtségtől. Most mi lesz? De úgy látszik, nem volt okom a félelemre, mert néhány pillanat múlva már a karjai közt voltam, ajkaival a számon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Istenem JB. annyira szeretlek - suttogta miközben figyelmen kívül hagyta a minket figyelő barátainkat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is téged - sóhajtottam fel megkönnyebbülve. - Féltem - vallottam be halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mitől kicsim?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy ez már túl sok lesz neked. Hogy nem akarod őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De buta vagy - emelte fel az államat, hogy a szemembe nézhessen. - A lányokkal sok mindenről lemaradtam és most pótolhatom - húzta édes mosolyra a száját. - Készülj fel, mert nem lesz még egy kismama akit annyira elkényeztetnek majd, mint én téged. Mindennél jobban szeretlek - csókolt meg újra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az életemnél is jobban - sóhajtottam fel boldogan. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: large;"><b> VÉGE</b></span></div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-50383898606555914272015-07-07T18:24:00.002+02:002016-08-15T13:36:07.214+02:00112.rész<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Napok óta éreztem, hogy valamit titkolnak előlem, de nem tudtam kitalálni, hogy mi lehet az. Mindenki furcsán viselkedett a közelemben. Ahogy megláttak, elhallgattak és csak mosolyogtak rám mindent tudó nézéssel. Rohadt idegesítő volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kopogás törte meg a koncert előtti koncentrálásomat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere! - kiáltottam ki miközben belebújtam a fellépő cuccomba. - Egy perc és kész vagyok - igazgattam meg magamon a ruhát, ami majdnem úgy nézett ki, mint a Novemberi esőben a csaj menyasszonyi hacukája, annyi különbséggel, hogy ez nem fehér, hanem fekete volt. - Nem értelek Lisa, miért kellett nekem ezt felvennem. Nem tudtál volna valami egyszerűbbet adni? Úgy nézek ki benne, mint egy kibaszott vámpír hercegnő. Ráadásul tök röhejesnek érzem magam - morogtam miközben elő léptem a paraván takarásából. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig gyönyörű vagy - búgta egy régen hallott, rekedt hang felém mire felkaptam a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazza? - leheltem csodálkozó tekintettel. - Te hogy...? Mit...? - makogtam összezavarodva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia - mosolygott rám azzal a szívdöglesztő mosollyal, amitől most is megugrott a szívverésem. - Csak látni akartalak... - lépett közelebb hozzám és kezével végig simított az arcomon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne - húztam el a fejemet az érintése elől, mert csak most kezdett derengeni bennem, hogy miért is nem akartam vele többet találkozni. Szívembe újra belemart a sajgás amit a tette okozott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom - olvadt le a derű az arcáról. - Nem akartam neked fájdalmat okozni...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig sikerült! - csattantam fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jade - kapta el a karomat mielőtt elléphettem volna mellőle. - Tudom, hogy kibaszottul elcsesztem, és hidd el ha rajtam múlna, visszaforgatnám az időt, de már nem tudom meg nem történté tenni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felnéztem az arcába és kiolvastam a szemeiből, hogy tényleg komolyan gondolja amit mond. Az íriszei a fájdalomtól, a megbánástól és olyan valamitől csillogtak amiről nem akartam tudomást venni. Zavartan fordítottam el a fejem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért jöttél ide? - kérdeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy a saját szememmel lássam, hogy boldog vagy vele - simított ki egy tincset az arcomból. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kivel? - szorult össze a szívem és ez csak egyre jobban nőt, mikor cinikusan felnevetett azon a borzongató hangján, amitől a testem még most is libabőrös lett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, hogy kire gondoltam. Arra, aki mindig ott van veled, mikor én elbaszom - húzta el fájdalmasan a száját. - Arra aki mindennél jobban szeret és arra akit megajándékoztál két gyönyörű kislánnyal. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne - tette az ajkamra az ujját. - Nem kell magyarázkodnod. Jól döntöttél. McIntry szeret téged és a lányokat is. Ti egy család vagytok - döntötte a homlokát az enyémnek miközben nekem elszorult a torkom és szemeimet ellepték a könnyek. - Csak azt sajnálom, hogy én nem tudtam neked ugyanezt megadni. </div>
<div style="text-align: justify;">
-Hazza - sírtam el magam és a mellkasához bújtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Így álltunk egy darabig, míg a zokogásom le nem csillapodott. Ekkor elléptem tőle és szemeimet lesütve papírzsepi után kezdtem kotorászni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék - nyújtott felém egy egész dobozzal a göndör srác. - Gyorsan hozd rendbe magad, mert ha meglátják, hogy sírtál, kitekerik a nyakamat - eresztett meg felém egy halvány mosolyt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kitekerik? Kicsodák? Damék? - fújtam ki az orromat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, Niall, Zayn, Liam és Louis - vigyorodott el végre. - Ők is itt vannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miiii? - emelkedett meg a hangom. - Mindenki itt van és te csak most szólsz? - ütöttem a mellkasára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé - húzott újra az ölelésébe. - Ne öld meg a hírhozót - nevetett rám a gyönyörű szájával, amin egy pillanatra megakadt a tekintetem. - Jade? - bizonytalanodott el a hangja, miközben ő is az arcomat fürkészte. Felpillantva rá, tisztán ki tudtam olvasni a szemeiből, hogy mit szeretne. Akaratlanul közelítettem felé és őrülten verdeső szívvel láttam, hogy ő is így tesz. Ajkaink félúton találkoztak, hogy régi ismerősként üdvözöljék egymást. Harry karjai szorosabban vontak minket egymáshoz miközben nyelvével az enyémet hívta őrjítő táncba. Éreztem az ízében a szerelem édes ízét, a bánat keserűségét. Mindketten tudtuk, hogy ez az utolsó csókunk és pont ezért esett olyan nehezünkre elválasztani ajkainkat a másikétól. Mikor megtörtént csak álltunk szorosan összefonódva és hallgattuk egymás kapkodó lélegzetét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm - suttogta a fülembe és én kiléptem az öleléséből. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit? - néztem fel rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindent - simított végig a hüvelykujjával csóktól duzzadt ajkamon. - Remélem nagyon boldog leszel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt válaszolhattam volna, berobbant az ajtóm és egy szőke hajú srác nyomakodott be rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van már! Ennyi idő alatt mindent megtudtatok beszélni! - lökte el mellőlem Harryt. - Mindjárt színpadra kell állnod és én még csak meg sem öleltelek - csóválta meg tettetett haraggal a fejét, de ennek ellent mondott az ölelés amiben részesített. Viszonoztam a gesztust, de vállai felett a göndört néztem, aki egy halovány mosollyal az arcán, zsebre dugott kézzel elindult az ajtó felé. Szemei végig rajtam voltak és mikor kilépet csak bólintott egyet. Tudtam, hogy most lépett ki végleg az életemből.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az utolsó akkord is elhallgatott én pedig kinyitottam a szememet és végig néztem a tömegen. A sikításoktól és a kiabálásoktól alig hallottam, hogy Dam mit mond a mikrofonba, de aztán egy pillanat alatt mindenki elcsendesedett. Kérdőn fordultam a többiek felé, akik csak vigyorogva fogadták a kíváncsi pillantásaimat. Hirtelen elsötétedett a színpad, majd egy fénycsóva megvilágította Joet aki egy akusztikus gitárral a kezében ült egy hangfalon és énekelni kezdett. A döbbenettől először fel sem fogtam, hogy ez a dal nekem szól, hogy nekem írta, de aztán felnézett, tekintetét az enyémekbe fúrta és nem eresztett el vele. Észre sem vettem, hogy mikor kezdtek folyni a könnyeim, ahogy hallgattam a szavait, amikkel elmondta nekem több ezer ember előtt, hogy mennyire szeret és hogy mennyire jó, hogy vagyok neki. Aztán valami olyan következett amire álmomban sem gondoltam volna. Joe letette a gitárt és elém lépve letérdelt miközben a zsebéből előhúzott egy dobozkát. Valahol a tudatom mélyén hallottam a közönség soraiban álló lányok sikítását, de én csak az előttem lévő fiúra koncentráltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jade Blackwood, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? - olvastam le a szájáról.</div>
<div style="text-align: justify;">
Zavarodottan néztem rá, majd gyorsan végig pásztáztam a többieket, akik szintén feszülten várták, hogy mit válaszolok. Ahogy ide-oda cikázott a tekintetem, összeakadt egy zölden csillogó szempárral. Harry egy fájdalmas mosollyal adta tudtomra a jelenlétét. Azonnal kapcsoltam. A kirakó összeállt, minden darab a helyére került. Tudott róla. Tudta, hogy Joe mire készül és előtte elbúcsúzott. Halvány mosoly rezgett a szája szélén, aminek a párja most kiült az enyémre is. Már tudtam, hogy mit kell tennem. Újra az előttem térdelő fiúra néztem és azzal a tudattal mondtam ki a választ, hogy tudtam ez a legjobb döntésem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen Joe, hozzád megyek! </div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-41217930924534063382015-07-01T21:03:00.003+02:002016-08-15T13:35:21.619+02:00111.rész<div style="text-align: justify;">
Dam</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az első reakcióm a teljes döbbenet volt, mikor Joe előállt az ötletével, de aztán átgondolva a dolgot, rájöttem, hogy ennél jobbat nem is tehetne. Ahogy teltek a napok és közeledett az öcsém által kitűzött nap, egyre jobban beleéltem magam az egészbe. Charlotték és lelkesen segédkeztek mindenben. Volt amikor a lányokra kellett vigyázni, volt mikor JB.-t kellett lefoglalni, de eddig minden simán ment. Egyetlen dolog aggasztott. Méghozzá valami olyan ami miatt már percek óta csak forgattam a telefonomat a kezemben. Mivel Joe szabad kezet adott a szervezésben, nem kellett vele egyeztetnem, ezért hosszas tépelődés után megnyomtam a hívás gombot a készülékemen. Hosszasan kicsengett és már majdnem letettem, mikor végre meghallottam az ismerős akcentust a vonal másik végéről.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Damien? - hallottam ki a meglepetést a srác szavaiból. - Valami gond van? Jade? A Hercegnők?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi Niall - nevettem fel a rám zúdított kérdésektől. - Minden oké. Ennél okébb már nem is lehetne - vigyorogtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ah, megnyugodtam - fújta ki az eddig bent tartott levegőjét. - Viszont akkor miért hívtál?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te se vesztegeted az idődet - röhögtem még mindig.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dam, ne szórakozz! - mordult fel. - Ne húzd az agyam! Mi az a fontos dolog, ami miatt képes voltál telefonálni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmondom, de előtte meg kell, hogy kérdezzek valamit. Harry mennyire van túl Jaden?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Hogy? - kérdezte a szöszi zavartan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mennyire akadna ki, ha végig kéne néznie, hogy végleg elveszíti? - tettem fel idegesen a kérdést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te miről beszélsz? - makogott az ír srác, de aztán meghallottam a légzésének a változását és tudtam, hogy megértette a burkolt célzást. - Oh...</div>
<div style="text-align: justify;">
Percekig csend borult ránk. Már azt hittem, hogy megszakadt a vonal, de aztán Niall megköszörülte a torkát és válaszolt a feltett kérdésemre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem megértette, hogy ő volt a hunyó és nincs több esélye. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben...</div>
<div style="text-align: justify;">
- De miért akartad ezt tudni? - vágott a szavamba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert ti is JB. barátai vagytok és szeretnénk őt meglepni azzal, hogy itt lesztek vele amikor Joe megkéri a kezét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ti komolyan azt szeretnétek, ha ott lennénk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted felhívnálak, ha nem így lenne? - forgattam meg a szemeimet, amit ő nem láthatott. - Fontosak vagytok Jade-nek és szerintem rettenetesen örülne, ha itt lennétek vele.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor?</div>
<div style="text-align: justify;">
- A szombati koncerten. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Stílusos - nevette el magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igyekszik az öcskös - helyeseltem vigyorogva. - Akkor?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszélek a fiúkkal, de szerintem tuti, hogy számíthatsz ránk - mondta, majd rövid búcsú után bontottuk a vonalat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány pillanatig még néztem az elhalványodó kijelzőt és azon gondolkodtam, hogy vajon jó ötlet volt-e meghívni őket. De végül meggyőztem magam, hogy a One Direction lett Jade második családja amíg mi nem voltunk mellette, így nekik is itt a helyük a nagy napon. Telefonomat zsebre csúsztattam és elindultam megkeresni a testvéremet, hogy egyeztessünk, mi az amit még el kell intéznünk a hétvégi koncert előtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Harry</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A napok rohadt lassan teltek. Nem volt értelme semminek. Naphosszat csak feküdtem az ágyamban és a plafont bámultam. A fiúk próbáltak segíteni, de hiába, nem engedtem közel magamhoz őket. Próbáltam mindenkit ellökni. Beleőrültem volna, ha másnak is akkora fájdalmat okozok a viselkedésemmel, mint Jade-nek, így jobbnak láttam eltaszítani őket. Voltak könnyebb és nehezebb napjaim. Az egyik ilyen napon annyira felidegesítettem magam a saját idiótaságomon, hogy szétvertem a szobámat. Paul kegyetlen fejmosást tartott utána. Amúgy sem voltam a szívecsücske az újságban megjelentek óta, de amit akkor kaptam rádöbbentett, hogy nem okolhatok senki mást a helyzetemért, csakis egyedül magamat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kopp-kopp! - nyílt az ajtóm és először Niall arca nyomakodott be rajta, majd megjelentek mögötte a többiek is. - Bejöhetünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már bent vagytok - mordultam fel, a tekintetemet visszafordítva a mennyezet felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszélnünk kell - ültek le az ágyam szélére és idegesítően bámulni kezdtek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? - csattantam fel. - Mit néztek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak azt szeretnénk tudni, hogy most milyen hangulatban vagy. A sírós, dobálós vagy a leszarom és gyűlölöm a világot-ban? - húzta el a száját Liam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tudtam, hogy mostanában nem voltam jó társaság, de a hangjából kicsendülő ellenségesség még engem is meglepett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liam! - szólt rá Louis. - Ne hergeld!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan már! - legyintett a Payne. - Nem tök mindegy, hogy mit csinálunk? Így is, úgy is idióta marad - vonta meg a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz - pislogtam rá hitetlenkedve. - Ha nem vennéd észre éppen lelki válságban vagyok!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amit magadnak köszönhetsz! - szúrta oda.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Liam! - jött egy újabb figyelmeztetés a legjobb barátomtól, de a barna hajú srác most nem hagyta magát lerázni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mond, hogy nincs igazam! Mond azt, hogy nem ő baszta el, mert nem bírt a farkával - mutatott rám idegesen. - És ahelyett, hogy túllépne, sajnáltatja magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem...sajnáltatom...magam! - ültem fel hirtelen és minden egyes szót megnyomtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Dehogynem - néztünk farkas szemet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- De!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem</div>
<div style="text-align: justify;">
- Állj! - kiáltott fel Niall. - Olyanok vagytok, mint az ovisok. Most komolyan, muszáj hülyének lennetek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő kezdte - mutattam Liamre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te meg folytattad - csóválta meg a fejét Zayn. - Hazza, most már ideje lenne, ha túl tennéd rajta magad. Elbasztad, de az nem azt jelenti, hogy örökre be kellene zárkóznod. Vannak más lányok és talán nem is Jade volt neked az igazi...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod? - vágtam közbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És te? - nézett vissza rám szúrósan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elgondolkodtam. Tényleg, miből gondoltam, hogy nekem Jade az egyetlen? Lehet, hogy valahol van valaki, aki rám vár és amíg őt megtalálom, rengeteget másikat kell kipróbálnom. Ez az eshetőség jókedvűvé tett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazatok van - túrtam a hajamba néhány perc múlva. - Nem zárkózhatok be és nem rejthetem el a világ elől ezt a testet - mutattam magamon végig vigyorogva. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Baszd meg! - forgatták meg a szemüket, de végre együtt nevettünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És most, hogy ezt tisztáztuk, elmondanátok, hogy minek köszönhetem a látogatásotokat? </div>
<div style="text-align: justify;">
A jókedvük azonnal lelohadt. Egyikük sem nézett a szememben. Niall pedig úgy elvörösödött, hogy még a sarki stop tábla is megirigyelte volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Okkké - húztam fel a szemöldökömet. - Ki vele, mit titkoltok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, de ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget - pislogott rám Louis komolyan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jézusom, a frászt hozzátok rám. Mondjátok már, hogy mi van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ígérd meg! - néztek rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, megígérem - húztam el a számat -, de most már ki vele, mi a fene ez a nagy titkolózás?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Joe szombaton megkéri Jade kezét, és szeretnék, ha mi is ott lennénk! - hadarta el Niall. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kellett egy kis idő, míg felfogtam a szavai jelentését. A szívembe belehasított a fájdalom, a légzésem szaporább lett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy? - kérdezte Liam aggódva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - villantottam rá egy hamis mosolyt és megpróbáltam megnyugodni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerettük volna tudni, hogy eljössz-e velünk? - néztek rám kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lehajtottam a fejem és összeszorítottam a szemhéjamat. Akarom én azt látni? Vagyok annyira mazochista, hogy részt vegyek rajta? Végül úgy döntöttem, hogy igen. Szeretném látni, hogy Jade arca újra boldogan ragyog, még ha nem is miattam. Megérdemli. Kinyitottam a szemeimet és végig néztem a fiúkon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ott leszek - mosolyodtam el, mire megkönnyebbülten felsóhajtottak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De ugye nem akarsz botrányt kavarni? - kérdezte Liam az arcomat fürkészve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - ráztam meg a hajamat. - Felfogtam, hogy ez a hajó már elment.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez szuper! - tapsolt egyet Niall, feloldva a szobában lévő feszültséget. - Akkor most, hogy ezt megbeszéltük, menjünk, együnk valamit - ugrott fel az ágyról és a többiek követték.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem gond, akkor én ezt most kihagynám - néztem rájuk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben - bólintott Louis. - Jól leszel?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - mondtam. - Csak még emésztenem kell egy kicsit amit mondtatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megértő mosolyt villantottak rám, majd becsukták maguk után az ajtót. Hatalmas sóhajjal dőltem vissza az ágyra. A szomorúság elemi erővel tört rám. Most fogtam csak fel, hogy tényleg vége. Jade és én soha többé nem leszünk már együtt.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-88926382855527387152015-06-16T16:23:00.000+02:002016-08-15T13:34:39.172+02:00110.rész<div style="text-align: justify;">
Joe</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Egyre nehezebben tartottam vissza magam attól, hogy letámadjam JB.-t, de tudtam, hogy várnom kell. Styles az idióta félrelépésével az én malmomra hajtotta a vizet és ezt nem akartam elcseszni. Ismertem már a lányt annyira, hogy tudjam csak idő kérdése és le kell vezetnie a benne felgyülemlett feszültséget, akkor pedig ott leszek a közelben és segítek neki. Napokig figyeltem titokban, hogy milyen szemeket mereszt rám amikor öltözködöm, így sokszor teremtettem olyan helyzetet, hogy félmeztelenül láthasson. Éreztem, hogy a kötél amiből a önuralma van, egyre vékonyodik és én alig vártam a napot, hogy végre elszakadjon. Nem is értettem, hogy hogy lehetett ekkora barom a göndör, hogy megcsalta. Jade a tökéletes lány, legalábbis számomra mindenképp. Gyönyörű, okos, kedves és nem utolsó sorban a legjobb anya akit valaha is elképzeltem a gyerekeimnek. Na igen, gyerekek. Két csodálatos lánnyal ajándékozott meg amit soha nem fogok tudni meghálálni neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mi van öcsi! - vágott hátba Dam vigyorogva. - Már megint ábrándozol?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudsz jobbat? - mordultam fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé, ne légy ilyen harapós - boxolt a vállamba. - Inkább keresd meg Jadet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? Történt valami? - fordultam felé aggódva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom - vonta meg a vállát. - Niall hívta és utána eltűnt - közölte unottan, de éreztem a hangjából a biztatást, hogy induljak, mert szükség lehet rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal felpattantam és tanácstalanul körül néztem, hogy merre kereshetném.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha jól láttam a pihenőjébe tartott - mosolygott rám a bátyám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszi Dam - indultam sietős léptekkel a folyosó felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs mit, de el ne merd szúrni! - hallottam még magam mögött a figyelmeztetését. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem válaszoltam csak célirányosan robogtam a lány öltözője felé. Mikor oda értem az ajtóhoz először hallgatóztam, de semmi zaj nem szűrődött ki bentről. Tanácstalanul emeltem fel a kezemet majd óvatosan bekopogtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere! - hallottam meg JB: rekedt hangját, amitől a szívem egy pillanat alatt meglódult.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bejöhetek? - kukucskáltam be a résnyire nyitott ajtóból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - törölte le a könnyeit. - Valami baj van a lányokkal? - nézett aztán rám rémülten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nincs - csuktam be magam után az ajtót. - Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e - álltam meg előtte, majd leguggoltam elé és kezeim közé vettem az arcát. Szemeit fáradtan hunyta le. Könnycseppjei még a szempillái végén rezegtek. - Mi történt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi - suttogta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól nem borulnál ki - töröltem le az újból lecsorgó sós nedvességet az arcáról. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall hívott - mondta halkan, néhány pillanattal később. - Harry szétverte a szállodai szobáját - húzódott ki a kezeim közül és tekintetét a szemközti falra függesztette. - Állítólag teljesen kikészült.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig is egy barom volt - grimaszoltam. - Utólag már késő bánat - öntötte el a szar az agyamat. - Miért nem tudott megbecsülni téged amíg az övé voltál?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek Joe - nézett rám esdekelve - így is épp elég szarul érzem magam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsi - ültem fel mellé a kanapéra, majd magamhoz húztam. - Én itt vagyok neked és soha nem bántanálak - pusziltam bele a hajába és magamba szívtam azt a kellemes illatot, ami mindig körbe lengte őt. A vérem bizseregni kezdett tőle és a tudattól, hogy újra a karjaimban tarthatom. Éreztem ahogy egy pillanatra megmerevedett, majd elengedte magát és arcát óvatosan felém fordította.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért? - kérdezte elgyötörten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit miért? - vesztem el a csodálatos szemei örvényében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért vagy velem még azok után is ahogy bántam veled?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert szeretlek - súgtam a szájába, majd a következő pillanatban birtokba vettem. Úgy csókoltam, mintha nem lenne többé holnap, nem lenne semmi csak mi ketten. Egy másodpercig ellenkezett csak, de aztán átadta magát nekem. A szívem hevesen dörömbölt a mellkasomban. Eldöntöttem a kanapén és fölé hajolva csókoltam végig a nyakát, a dekoltázsát. Morogva akasztottam bele az ujjaimat a pólójába ami útban volt, hogy folytathassam a kínzását.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Joe... - nézett rám Jade vágytól ködös tekintettel, de mégis félelemmel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akarlak - bújtam a nyakához. - El sem tudod képzelni, hogy mennyire. Ne lökj el magadtól - kérleltem és fejemet felemelve néztem bele a szemeibe. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is akarlak - nyögte ki végig simítva az arcomon és éreztem ahogy a félelem egy szempillantás alatt elillant belőle. Magához húzott és most ő kezdeményezett. Nyelvével végig cirógatta az ajkaimat majd az alsót beszívta és ezzel az őrület határára sodort. Már nem érdekelt semmi. Kapkodva szabadítottam meg a ruháitól és én is szuper gyorsasággal dobtam le az enyémeket. Elégedetten néztem végig rajta, mire szégyenlősen fonta maga köré a karjait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne csináld - fogtam le és húztam a teste mellé a kezeit. - Még mindig gyönyörű vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na persze - nevetett fel zavartan. - Főleg a terhességi csíkokkal és azzal a jó néhány plusz kilóval, amik nem akarnak lemenni - sütötte le a szemeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én szeretem ezeket a csíkokat, mert tudom, hogy miért keletkeztek és hidd el egy csepp fölösleg sincs rajtad - csókoltam végig azokat az ominózus bőrelváltozásokat, amiket ő csúnyának talált én viszont majd megőrültem értük. - Olyan puha a bőröd és annyira finom az illatod - cirógattam végig a testét a suttogásommal. - Arról nem is beszélve, hogy milyen csodálatosak lettek a melleid - vettem ajkaim közé az egyik rózsás bimbót. Míg számmal a felsőtestét kényeztettem, egyik kezemmel utat törtem magamnak a lábai közé. Jade teste ívben megfeszült, mikor megérezte az egyik ujjamat magában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még...kérlek... - zihálta és én egy percig sem gondolkodtam, megadtam neki, amit kért. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor végre belé csusszantam, úgy éreztem magam, mintha a mennyország kapuját léptem volna át. Erőteljes lökésekkel juttattam mindkettőnket a csúcsra. Nem volt hosszú menet, mert testem már kiéhezve várta az élményt. Miután vége lett, elégedett sóhajjal feküdtem le a kanapéra és húztam magamra a lányt. Nem tudtam megszólalni, mert az érzések szinte túlcsordultak bennem. Csak magamhoz öleltem Jadet és élveztem a pillanatnyi nyugalmat ami körül ölelt minket. Figyeltem ahogy a lány vékony ujjai a mellkasomat cirógatták és különféle mintákat rajzoltak rá. Sóhajtott egy nagyot, amitől a szája közelében lévő mellbimbóm megkeményedett és az altestembe is kezdett visszatérni az élet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megbántad? - kérdeztem félve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - emelte fel a fejét, hogy tekintetével rabul ejtse az enyémet. - És te?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Soha - csókoltam meg a homlokát. - Olyannyira nem, hogy tőlem akár meg is ismételhetjük - gyűrtem magam alá törékeny testét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Telhetetlen - nevetett fel, de azonnal fel is nyögött mikor lejjebb csúszva számmal birtokba vettem a lába közt lévő puha redőket. - Joe... - ejtette ki a nevemet olyan búgó hangon, amitől még a levegő is belém szorult. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Csssh, csak élvezd - kacsintottam fel rá, mire ujjaival a hajamba túrt és fejét hátra vetette. Eszméletlen látvány volt és én azt szerettem volna, ha ebben minden nap részem van. Soha többé nem akartam elengedni őt. Azt akartam, hogy az enyém legyen örökre és felejtse el, hogy valaha is máshoz tartozott. Tudtam, hogy nélküle már semmit nem érne az életem, ezért miközben elmerültem a forró, hívogató testében, hatalmas elhatározásra jutottam és csak remélni mertem, hogy minden úgy alakul, ahogy szeretném.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-21841187866626671632015-06-09T18:36:00.001+02:002016-08-15T13:33:04.510+02:00109.rész<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Azt hiszem életem egyik legrosszabb napján vagyok túl. A tegnap reggeli lapok szinte gúnyosan vágták a képembe, hogy Harry megint képes volt megalázni. Sírógörcsöt kaptam attól, hogy megint hülye voltam és hittem neki. A telefon hívása tette fel az i-re a pontot. Fájt hallanom a magyarázkodását. Úgy éreztem magam, mintha arcul csapott volna mikor azt mondta: "szeret".</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jobban vagy? - ült le mellém Damian. Ő és Joe végig velem voltak, míg össze nem szedtem magam annyira, hogy képes voltam újra józanul gondolkodni. Megkeményítettem magam és elhitettem mindenkivel, hogy nem érdekel amit Hazza csinált, de belül még most is fájt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most már minden rendben - eresztettem meg felé egy halvány mosolyt. - Köszönöm, hogy mellettem voltatok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod, hogy ránk számíthatsz - nézett a szemembe - és ugye azzal is tisztában van, hogy Ő sose bántott és nem is tudná megtenni, mert szeret - célzott az öccsére.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom - fordítottam el a fejemet. - Azt hiszem nem érdemlem meg, hogy így érezzen, azok után amit vele tettem - mondtam halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindketten hibáztatok, de szerintem itt az ideje, hogy túl lépjetek ezen és tiszta lappal kezdjetek mindent - tette a kezét az alkaromra. - Adj még egy esélyt magatoknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De mi van, ha elszúrjuk, ha nem jön össze? - pislogtam rá ijedten. Egyszerűen féltem attól, hogy Joeval is az történhet, mint Harryvel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha meg sem próbálod, sose tudod meg, hogy mi lett volna. Ha meg elpuskázzátok, akkor annak így kellett lennie - vonta meg a vállát. - Engedd, hogy bebizonyítsa mennyire szeret, téged és a lányokat is. Adj neki egy esélyt, ahogy Stylesnek is adtál - nézett rám komoran.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem válaszoltam, mert nem mertem semmit ígérni neki. Először magamban kellett rendbe tennem a dolgokat. Semmiképp nem akartam meggondolatlanul beleugrani egy újabb kapcsolatba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Amíg én magamban töprengtem, Dam visszasétált a testvéréhez és halkan beszélgetni kezdtek. Tudtam, hogy mi a témájuk, így inkább fogtam magam és elindultam megkeresni a lányaimat, akik a turné kezdete óta a stábtagok kitüntető figyelmét élvezték. A félelmem, hogy mi lesz velük amíg járjuk a koncerthelyszíneket, alaptalannak bizonyult. Nagyon jól el voltak. Szinte mindenkit az ujjuk köré csavartak egy perc alatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem láttad a kicsiket? - kérdeztem Billytől, aki éppen a gitárját húrozta az egyik beugróban. Kérdésemre felnézett, majd elmosolyodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Charlotte környékén keresd őket - vigyorgott rám. - Tudod, hogy elvarázsolták a csajt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vettem észre - nevettem fel. - Lassan többet vannak Lottenál, mint nálam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne aggódj, csak addig, míg valamelyik hercegnő pelusa tele nem lesz, mert akkor úgyis lepasszolja őket valakinek - röhögött hangosan a basszusgitáros, majd folytatta az eddigi tevékenységét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jókedvűen mentem tovább és mindenhová bekukucskáltam, hátha rábukkanok a szökevény lányaimra. Végül az egyik pihenő szobában találtam rájuk és a nőre. Arcomra mosoly kúszott ahogy hallgattam, hogy Charlotte mekkora átéléssel olvasta fel a kezében lévő könyvből a mesét. Hanna és Joanne tágra nyílt szemekkel, érdeklődve figyelték az előadást. Egészen addig nem fedtem fel magam, míg vége nem lett a történetnek. Viszont akkor lelkesen tapsoltam én is a kicsikkel együtt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szuper volt - vigyorogtam a nőre. - Tisztára úgy éreztem magam, mint az oviban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem, ezt dicséretnek veszem - mosolygott rám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annak szántam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Beljebb léptem a szobába és a felvettem a felém nyújtózkodó Joannet. Hanna jól érezte magát Charlotte ölében. Ahogy ránéztem a lányokra, eszembe jutott, hogy kiről kapták a nevüket. Joanne Joeról, míg Hanna Harryről. A göndörre gondolva fájdalom hasított végig a belsőmben. Az eszem felfogta, hogy mit tett, de a szívem még mindig nem akarta elfogadni, hogy vége. Hiányzott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy? - szakított ki a gondolataim közül Charlotte és tekintete elkomorulva pásztázott végig rajtam. - Megint rá gondoltál - jelentette ki. Félelmetes volt ez a csaj. Néhány nap alatt úgy kiismert, mintha évek óta mellettem lenne. - Felejtsd el! Nem érdemel meg téged! - közölte majd fintorogva szaglászni kezdett. - Ó, mond, hogy nem csináltál nekem csomagot? - nézett Hanna szemeibe, aki csak elvigyorogta magát és édes babanyelvén elmondta a véleményét a nőnek. - Anya, azt hiszem most te jössz - nyomta a másik kicsit is a kezembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na persze, ilyenkor már visszakapom őket, mi? - nevettem el magam majd gyorsan a mi öltözőnk felé vettem az irányt. A szobába belépve egy pillanatra megtorpantam mikor majdnem bele ütköztem a bent lévő srácba. - Bocsi - sütöttem le a szemeimet szégyenlősen, mert éppen pólót cserélt és félmeztelen volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsan a pelenkázóhoz léptem és óvatosan letettem a lányokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Segítsek? - állt mellém Joe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Adnál Joannenak enni, míg én tisztába teszem Hannát? - kérdeztem. de még mindig nem néztem rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fél füllel hallottam, hogy megmelegíti a bébiételt, majd leülteti a picit az etetőszékébe. Én amilyen gyorsan csak tudtam, kicseréltem Hanna pelenkáját, majd az ő kajáját is megmelegítettem. Beültettem a testvére melletti székbe és csak ezután néztem Joera. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? - csattantam fel, mikor észrevettem, hogy engem néz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyönyörű vagy - mosolyodott el. - Nagyon jól áll neked az anyaság.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ö.ö..köszi, azt hiszem - zavarodtam össze egy pillanat alatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd, tudom, hogy ez most nem a legjobb pillanat, de szeretném ha tudnád, hogy még mindig...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne - tettem a kezemet a szája elé. - Kérlek - pislogtam rá hatalmas szemekkel. - Igazad van, ez most nem a legjobb alkalom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben - bólintott és belecsókolt a tenyerembe. - Én tudok várni - villantott rám egy csibészes mosolyt. Visszafordult a lányok felé és újra etetni kezdte Joannet. Melegséggel a szívemben figyeltem ahogy a kicsikkel bánt, ahogy foglalkozott velük, ahogy szerette őket. Ő volt a tökéletes apuka.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-18839957115888691632015-05-26T16:06:00.001+02:002016-08-15T13:32:25.883+02:00108.rész<div style="text-align: justify;">
Harry</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Na mizu haver? - huppant le mellém Louis. - Te miért nem táncolsz? - bökött a fejével a terem felé, ami tele volt emberekkel, akik a zene bűvöletében mozgatták a testüket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs kedvem - vontam meg a vállamat, majd belekortyoltam az előttem lévő pohárba. Az abszint íze végig marta a torkomat amitől én köhögni, Lou pedig röhögni kezdett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak nem ittál még eleget - tolt egy újabb poharat a látómezőmbe, amit azonnal megragadtam és az előző után küldtem. Testemet jóleső zsibbadtság kezdte magába szippantani. - Ne gondolj most rá - szólalt meg a barátom halkan, mintha tudta volna, hogy egész este JB. járt az eszemben és miatta nem volt kedvem semmihez.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hiányzott. Ő és a lányok is. Minden nappal amit tőlük távol töltöttem, csak még nagyobb űr tátongott a szívemben. Igaz, hogy beszéltünk telefonon vagy skypeoltunk, de egyik sem volt az igazi. A monitoron keresztül nem érezhettem az illatát és nem csókolhattam addig, míg meg nem adja magát nekem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hiányoznak - nyögtem ki mire Louis a vállamra tette a kezét és az orrom alá nyomott egy teli poharat. Kérdezés nélkül gurítottam le a torkomon. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom meddig ült mellettem vagy én mellette, de a következő kép már az volt, hogy a parketten táncolok önfeledten és kezeimmel egy fekete hajú lány csípőjébe kapaszkodok. A kép váltott és már egy taxiban utaztunk egy ismeretlen cél felé, egymásba feledkezve. A következő, amire emlékszem, hogy meztelenül simulok a lányhoz és miközben férfiasságom elmerül benne, a fülébe suttogok.</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Apró légkalapácsok munkálkodtak a fejemben, mikor megpróbálkoztam a szemhéjaim nyitogatásával. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Aucs - nyögtem fel fájdalmasan és inkább összeszorítottam a szemeimet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hoztam vizet és fájdalomcsillapítót - hallottam meg egy ismerős, ám de komor hangot magam mellől. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Niall? - erőltettem rést a szemeimre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Örülök, hogy engem még megismersz - húzta el gúnyosan a száját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most mi van? Mi rosszat tettem? - kérdettem miután leerőltettem a gyógyszert a torkomon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem emlékszel semmire? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - ráztam meg a fejemet, de nagyon rossz ötletnek tűnt, mert azonnal belehasított a fájdalom és vele együtt kézenfogva a hányinger is elkapott. Erőtlenül zuhantam vissza a párnámra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor majd ez felvilágosít - nyomta a képembe a telefonját, amin az egyik pletykalap legfrissebb száma virított, a címlapon velem és egy számomra ismeretlen lánnyal akivel nem gyónni készültünk, az tuti.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez mi a szar? - ültem fel hirtelen és már nem érdekelt a fájdalom, se semmi más. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szar? Hmm, jól mondod - nézett rám az ír srác komolyan. - Nagy szarban vagy. Ha Jade ezt meglátja nem hiszem, hogy lesz még esélyed nála - sóhajtott fel, mintha átérezné a dolgot. - Hiába is magyaráznád neki, hogy egész éjjel amíg ezt a lányt dugtad, az ő nevét suttogtad a fülébe, hogy mennyire szereted.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? - emeltem fel a fejemet, hogy aztán bambán bámuljak rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
- April, mert így hívták a csajt, ordítva világosította fel az egész szállodát és vele együtt az újságírókat is, hogy mekkora egy lúzer vagy, hogy amíg rajta dolgoztál, egy másik nőnek vallottál szerelmet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Basszus - nyögtem fel miközben visszafeküdtem a párnáimra. - Ezt elkúrtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De el ám - bólogatott helyeslően a szőke srác.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most mi a francot csináljak? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom - csóválta meg a fejét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A többiek tudnak róla? - bólintott. - Ők mit szóltak hozzá? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Zayn és Liam nem repesnek az örömtől. Louis meg...ő meg Louis. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És Paul? - kérdeztem rá félve a menedzserünkre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd Hazza - sóhajtott fel. - Paul úgy szereti Jadet, mint a lányát, még ha nem is mondja, szóval most jobb, ha egy ideig meghúzod magad. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval nagyon kiakadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Háát, ha az hogy beakarja perelni az összes újságot és téged meg ki akar herélni, kiakadásnak számít, akkor igen. Nagyon kiakadt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szuper - húztam el a számat. - Most mi a faszt csináljak? - tettem fel a költői kérdést amire Niall azonnal válaszolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én a helyedben felhívnám JB.-t, hogy tőled tudja meg és ne az újságokból. Hátha nem késő még.</div>
<div style="text-align: justify;">
Tudtam, hogy igaza van, de a félelem teljesen leblokkolt. Nem tudtam volna elviselni, ha Jade megutál, de a történtek fényében nem volt más lehetősége. Én is utáltam magam. A szőke srác még vetett rám egy bátorító pillantást, majd magamra hagyott. Reszkető kézzel nyúltam a mobilomért, megkerestem JB. számát és legalább tíz percig totojáztam mire megnyomtam a hívást. Végtelennek tűnő percekig vártam, hogy felvegye és mikor ez megtörtént, leblokkoltam. Nem tudtam, hogyan fogjak bele az egész történet elmesélésébe, de nem is kellett, mert a vonal végén nem az volt, akit vártam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hello Harry! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Dam! Ő hol van? - szorult össze a torkom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolom megérted, hogy most nem akar beszélni veled - halkította le magát a srác miközben hallottam, hogy a háttérben valaki sír és egy másik valaki nyugtatgatja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De meg kell magyaráznom neki...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit Harry? - csattant fel idegesen. - Azt, hogy megint átkúrtad a fejét? Hogy megint hitt neked és te újra átgyalogoltál rajta? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, ez nem igaz! - kiáltottam fel fájdalmasan. - Én csak... én... - akadtak a szavak a torkomon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látod? - sóhajtott fel. - Megint csak te. Mindig magadra gondolsz először. Kérlek, hagyd békén egy kicsit. Engedd, hogy helyre tegye magát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - kaptam fel a vizet - közben meg az öcséd szépen tele beszéli a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elhiheted, hogy minden joga meg van hozzá. Ő még nem bántotta egyszer sem - vágta kíméletlenül a fejemhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kivel beszélsz? - kérdezte a háttérben egy rekedt hang, amiről először nem tudtam eldönteni, hogy kihez tartozik, de mikor meghallottam a telefonban, már tudtam. - Harry? - szólalt meg fájdalommal teli hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Jade - leheltem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért csináltad? - kérdezte vádlón. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom - ráztam meg a fejem, mintha látná. - Hiányoztatok, sokat ittam és ez lett a vége - nyeltem le a könnyeimet, mert így kimondva még rosszabb volt az egész. - Ne haragudj! - könyörögtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem haragszom - suttogta amitől a szívem hevesebben kezdett verni. - Már nem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért mondod ezt? - kérdeztem rosszat sejtve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert csak arra haragudhatunk, aki jelent még nekünk valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne! - kiáltottam fel. - Jade, ne mond ezt! Szeretlek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de majd elmúlik - zokogott fel majd megszakította a beszélgetést. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elgyötörten bámultam a kezemben lévő készülékre, mintha attól, hogy nézem valami is megváltozna. Pedig tudtam, hogy nem fog. Elcsesztem. Megint és ezt most már nem tudom helyre hozni. Végig dőltem az ágyon és hagytam, hogy a könnyek végig szánkázzanak az arcomon. Fájt a szívem, de nagyobb fájdalmat is megérdemeltem volna. Hülye voltam és a hülyeség ellen nincs orvosság. </div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-53832317006760842002015-05-19T18:24:00.000+02:002016-08-15T13:31:50.537+02:00107.rész<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A forró csokimat kavargattam a konyhában, mikor meghallottam a csengőt. Gondolataim amik mostanában összevissza kavarogtak, azonnal tova tűntek. Kíváncsian álltam fel az asztaltól és lépdeltem el a bejáratig. Óvatosan nyitottam ki az ajtót és kukucskáltam ki, hogy a szemeim tányér méretűre kerekedjenek az előttem álló láttán. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! - vette le a napszemüvegét a nő, hogy biztos legyek benne, nem hallucinálok. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ö... szia - nyögtem ki nagy nehezen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bemehetnék? Nem szeretném, ha az újságírók észrevennének - mosolygott rám kedvesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pe..persze - léptem el az útjából és engedtem be a házamba. Ahogy becsuktam az ajtót, idegesen utána siettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szőke nő a nappalim közepén állt és kíváncsian nézelődött. Az ajtófélfának dőlve vártam, hogy megszólaljon, amit néhány perc után meg is tett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szép ház, nagyon otthonos - helyezte magát kényelembe a kanapén. Levette az arcát takaró napszemüveget majd hátra dőlt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolom nem azért jöttél, hogy ezt közöld velem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - rázta meg a fejét nevetve -, de szerintem vagy annyira okos, hogy kitaláltad miért vagyok itt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd Charlotte - sóhajtottam fel miközben én is leültem a The Subways basszusgitárosával szemben - Paulnak és Bennek is elmondtam már, hogy nem vállalom a turnét. Nem értem, miért nem lehet ezt felfogni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondták - bólintott elkomolyodva a nő. - Viszont én a saját szememmel akartam meggyőződni róla és a saját fülemmel akartam hallani, hogy miért. Miért dobod el magadtól ezt a hatalmas lehetőséget? Ne érts félre - emelte fel védekezőn a kezeit, amivel belém fojtotta a szót -, nem arra akarok utalni, hogy mekkora dolog előttünk zenélni, hanem arra, hogy bejárhatnád a világot és komoly hírnévre tehetnétek szert. Gyönyörű hangod van, a színpadi kisugárzásod fenomenális, a banda egyben van. Mi a baj? - nézett a szemeimbe. Hirtelen nem tudtam, hogyan mondjam el neki, hogy lehet, hogy tizennyolc évesen fiatalnak tűnök a szemében, de az én életem már nem a bulik körül forog. Ekkor mint egy végszóra valamelyik lány felsírt. Azonnal talpra ugrottam és a szobájuk felé siettem. Joanne pislogott rám könnyes szemekkel az ágyából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van, nincs semmi baj - nyugtatgattam a lányomat miközben felvettem a karomba. - Itt vagyok - öleltem magamhoz és beleszagoltam a hajába, ami kellemes babaillatot árasztott. Tekintetem találkozott a küszöbön döbbenten álló nőével. Elmosolyodtam és ránéztem a másik kiságyban alvó hercegnőmre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy látom, Paulék nem mondtak el mindent - mondtam halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, ezt a "apró" tényezőt elfelejtették közölni - lépett beljebb a szobába. - Ők a te lányaid? - kérdezte jól hallható kíváncsisággal és csodálkozással a hangjában.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - húztam ki magam büszkén. - Ő itt Joanne, az alvó baba pedig Hanna.</div>
<div style="text-align: justify;">
Jó volt látni Charlotte arcán az ellágyulást, ahogy végig nézett a kicsiken.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most már értelek - bólintott. - Csak azt nem tudom, hogy miért nem mondták el nekünk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én kértem meg Pault, hogy maradjon titokban, mert nem szeretném, ha ránk szállna a média.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érthető - nézte a kezemben egyre éberebben figyelő kislányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megfogod? - nyújtottam felé, mikor láttam az arcára kiülő érzelmeket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szabad? - kérdezte cseppnyi áhítattal.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - nyomtam a kezébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajtót halkan behúzva magunk után, visszaültünk az előző helyünkre. Charlotte csillogó szemekkel játszott a magát jócskán produkáló Joval. Akkora mosolyokat villantott a nőre, hogy még én is elcsodálkoztam rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szóval neked és Harrynek van egy, nem is, két apró titkotok - nézett rám vigyorogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? Ja, nem. Nem Harry az apuka - sütöttem le zavartan a szemeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, bocs én azt hittem...Mármint azt olvastam, hogy ti együtt vagytok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez egy nagyon bonyolult és hosszú történet - sóhajtottam fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én ráérek - vonta meg a vállát vigyorogva és ahogy a szemeibe néztem, tudtam, hogy bízhatok benne.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérsz valamit inni? - álltam fel és indultam el a konyha felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy ásványvíz jól esne, köszönöm - dajkálta tovább a lányomat, aki boldogan sütkérezett a új hódolója figyelmében. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kezembe vettem két üveget meg egy poharat és visszaültem a fotelomba. Beleittam a vizembe és aztán percekig azon gondolkodtam, hogyan kezdjek bele a történetembe, de aztán úgy döntöttem, hogy bele vágok a közepébe. Mindent elmondtam egy szinte vadidegennek. Ömlöttek belőlem a szavak és mikor befejeztem, olyan érzetem volt, mintha lefutottam volna egy maratont. A testem nehéz volt és zsibbadt, de a lelkem egy csomó súlytól szabadult meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát kislány, ez nem semmi - pislogott döbbenten Charlotte. - Ha jól értem, akkor ti most egy ilyen furcsa szerelmi háromszögben vagytok és ez így baromi kényelmes nektek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Abszolút nem kényelmes - csattantam fel - csak nem tudok választani - masszíroztam meg a homlokom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A helyedben én sem tudnék - kuncogott fel és mikor ránéztem, nem lenézést, utálatot láttam a szemeiben, hanem megértést és vidámságot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te nem akadtál ki? - ráztam meg értetlenül a fejemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kellett volna? Nézd Jade, fiatal voltál és bevállalós. Nincs ebben semmi rossz. Nem azt mondom, hogy öreg vagy, mert tizennyolc évesen nem lehetsz az, de a gondolkodás módod megváltozott. Ezt teszi az anyaság. Semmi elítélendő nincs abban, hogy elsősorban a gyerekeid érdekeit tartod szem előtt és pont ezért nem tudsz dönteni. Ne erőltesd. Rá fogsz jönni a megoldásra, ha nem görcsölsz rá ennyire. Nyugi kislány. Tudod mi kéne neked?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Mi? - pislogtam rá értetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kimozdulni ebből a monotonitásból. Eddig is jöttél-mentél, szabad voltál és most, hogy itt vannak a lányok, azt gondolod, hogy gyökeresen megtudod magad változtatni, de ez nem fog menni. Hiába erőszakolod meg magad, ez nem te leszel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod, hiszen nem is ismersz? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Higgy nekem. Néha egy kívülálló sokkal jobban átlátja a helyzetet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És szerinted mit kéne csinálnom? - kérdeztem enyhe cinizmussal a hangomban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem? El kéne fogadnod az ajánlatunkat és végig csinálni velünk a turnét...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na persze - horkantottam fel - és a lányokat meg itt hagyom egy bébiszitterre, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Elhozhatnád őket is. Tuti meg tudnák neked oldani, hogy észrevétlenül melletted legyenek. Csak a koncertek alatt kéne rájuk vigyáznia valakinek, de akkora a stáb, hogy simán megoldható. Hidd el, imádni fogják őket és úgy fognak rájuk vigyázni, mintha a sajátjuk lenne - győzködött tovább és éreztem, hogy már nem sok kell és beadom a derekamat. - Mit fogsz nekik mondani, ha nagyobbak lesznek, hogy feladtad az álmaidat miattuk? - adta meg a kegyelem döfést az utolsó mondataival. - Ők se szeretnék, ha így tennél. Nekik is sokkal jobb, ha egy kiegyensúlyozott, boldog anyuka van mellettük...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól van, jól van, megértettem - tettem fel a kezeimet mikor már nem tudtam védekezni a szavait átitató igazságtól. - Adj egy kis időt, hogy átgondoljam - kértem, de nem azt a választ kaptam, amire számítottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! Ezt itt és most kell eldöntened - nézett rám komolyan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De miért? Miért nem hagyod, hogy átgondoljam?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert ha időt adok, akkor megint elbizonytalanodsz. Nem akarom, hogy egész életedben arra kelljen gondolnod, hogy "mi lett volna ha".</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kemény nő vagy - mosolyodtam el.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ebben a szakmában muszáj - vonta meg a vállát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kulcszörgés zavarta meg a beszélgetésünket. Kíváncsian meredtünk az ajtóra, hogy lássuk ki jött. Joanne majd kirepült Charlotte kezéből, mikor meglátta az apját és a nagybátyját belépni az ajtón. Édes sikongatásokkal fogadta mikor Joe magához ölelte és összevissza puszilta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is kell mondanod, hogy melyikük Joe - nevetett fel a kanapén ülő nő. - Sziasztok - integetett a döbbenten bámuló fiúkra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló Charlotte! - köszöntek neki. - Te mi járatban vagy itt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jadehez jöttem, hogy megbeszéljünk valamit - kacsintott rám, amitől a gyomrom diónyi nagyságúra ugrott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit? - fordultak felém a fiúk értetlenkedve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hatalmas sóhaj hagyta el a számat, hiszen én már tudtam, hogy döntöttem és most kíváncsian vártam, hogy mit fognak szólni hozzá a többiek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- JB.? - nézett rám óriási, kíváncsi szemekkel Joe mire kihúztam magam és tekintetemet az övébe fúrva mondtam ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elfogadtam az ajánlatot. Mi leszünk a Subways előzenekara - jelentettem ki most már magabiztosan.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-68853516961102293272015-05-12T20:15:00.002+02:002016-08-15T13:30:57.762+02:00106.rész<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Miután egy egész délutánt átbeszéltünk Damiannel - akit szintén lázba hozott, hogy egy neves együttes előtt léphetünk fel -,döntöttem. Felhívtam Pault és közöltem vele, hogy elfogadjuk a felkérést. Mondanom sem kell, oda-vissza volt az örömtől. Azonnal szervezkedni kezdett. Aztán aláírtuk a papírokat és onnantól az idő szélsebesen kezdett pörögni mellettünk, mire észbe kaptam, már a backstageben álltam és vártam, hogy színpadra állhassak és újra közönség előtt énekelhessek. Arcomra visszakerültek a már védjegyemmé vált piercingek és a ruhám is a régi Jadet idézte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mint a régi szép időkben - olvasott szinte a gondolataim közt Joe miközben rám vigyorgott és tekintete végig pásztázta a testemet. A fekete-lila fűző és a fekete tüll szoknya nem sok mindent bízott a képzeletre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, csak annyi a különbség, hogy közben született két babánk - vágtam nyakon, mikor belecsípett a fenekembe. - Állj le Joe! - nevettem el magam és megpróbáltam eltolni magamtól, de nem ment. Sokkal erősebb volt nálam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert ha nem? - csücsörítette össze az ajkait és vészesen közeledett hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor kénytelen leszek... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert belém fojtotta a szót. Szája rátapadt az enyémre és édes csókban részesített. Testem azonnal reagált rá. Kezeimet a nyakába fontam, míg ő egyre szorosabban ölelt magához. Mámorító érzés volt, úgy mint régen. Idilli pillanatunknak Dam jókedvű szavai vetettek véget.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerelmes tubicáim, kezdünk! - indult el a lépcsőn felfelé, hogy elfoglalhassa a helyét a színpadon. Zavartan szakítottam meg a csókunkat és sütöttem le a szemeimet. Nem tudom, mi ütött belém, hogy viszonoztam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere Cica! - fogta meg a kezemet Joe és felrángatott a pódiumra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az elsötétített arénában már robbanásig feszült volt a hangulat. Mikor felgyulladtak a fények, hatalmas hangorkán fogadott minket. Ahogy kezembe fogtam a mikrofont és meghallottam az első akkordokat, minden megszűnt körülöttem. Csak én és a zene léteztünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Örültünk, hogy itt lehettünk! - kiáltott Damian a mikrofonjába a műsorunk végén. - Most pedig jöjjön az a zenekar, aki miatt eljöttetek. Fogadjátok szeretettel: a Subwayst! - köszöntünk el felpörögve.</div>
<div style="text-align: justify;">
Hatalmas vigyorral az arcunkon sétáltunk le és pacsiztunk össze a felfelé lépkedőkkel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez annyira...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Überszuper volt! - fejezte be Pepe mondatát Adam lelkesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gratulálok srácok! - állt meg előttünk Paul egy férfival. - Ő itt Ben Kirby, ő menedzseli a másik együttest.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok! - mosolyodott el az idegen, majd kezet fogott a fiúkkal és lenyomott két puszit nekem. - Azt hiszem elég meggyőzőek voltatok. Szeretném, ha még a héten összeülnénk, megbeszélni a részleteket...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ácsi, miről van szó? - vágtam a szavába illetlenül és tekintetemet a két férfi közt járattam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még nem szóltál nekik? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt időm rá - húzta el keserű mosolyra a száját Paul.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, akkor engem ért a megtiszteltetés, hogy szóljak, hogy a Subways szeretné, ha velük tartanátok a turnéjukon.</div>
<div style="text-align: justify;">
A fiúk meglepetten meredtek maguk elé, míg az én agyamat elöntötte a düh.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom, hogy mennyit tudsz rólunk, de akkor most felvilágosítalak, két pici lány várja az öltözőben, hogy végre haza vigyem őket. Nem hiszem, hogy egy turné nekik való lenne. A mai napot is csak azért vállaltam el, mert a fiúk megkértek rá. És ha most nem haragszotok... - hagytam ott a döbbent bandát és siettem be a lányaimhoz, akikre ezen az estén egy bébiszitter vigyázott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt velük gond? - kérdeztem halkan a lánytól, aki csak megrázta a fejét és elmosolyodott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Joanne egy kicsit nyűgösködött, de ahogy meghallotta a zenét és a hangodat, megnyugodott és elaludt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan végig simítottam az arcukon és néhány pillanatig gyönyörködtem az édesen alvó angyalkáimban, de aztán meghallottam, hogy a hátam mögött kinyílt az ajtó. Testem megmerevedett és vártam, hogy megtudjam ki tört be az intim szférámba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól vagy? - simult két kéz a vállamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - válaszoltam idegesen. - Mégis, hogy képzelte ezt? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi - fordított maga felé és a mellkasára vont. Lehunyt szemekkel hagytam, hogy a simogatásával megnyugtasson. - Megmondtuk neki, hogy ez nem így működik és szerintem megértette - emelte fel az államat. Halvány mosollyal az arcomon bólintottam, majd kibontakoztam a karjai közül és el kezdtem összepakolni. Minél előbb ágyban szerettem volna kerülni és a lányokat is biztonságban akartam tudni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha vársz egy kicsit, szólok a fiúknak és elviszlek - nézett rám Joe</div>
<div style="text-align: justify;">
- Siess - dobáltam be a kicsik váltóruháját a táskába. - Köszönöm Liza - néztem hálásan a lányra, akinek a jelenléte még csak most tűnt fel újra. - Az anyagiak...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Paul már mindent elintézett - vágott a szavamba. - Legközelebb is nagyon szívesen vigyáznék rájuk, mert jó kisbabák.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy lesz legközelebb, de azért köszi - búcsúztam el tőle majd a belépő srác kezébe nyomtam az egyik babahordót, míg a másikat Dam vette el tőlem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Biztonsági emberek gyűrűjében jutottunk el az autónkig és örültem, hogy a rajongók most inkább a Subways zenéjére voltak kíváncsiak és nem ránk. Feltűnésmentesen ültünk be a járműbe és végre elindultunk haza.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-46367859732123888562015-05-06T17:12:00.000+02:002016-08-15T13:30:20.195+02:00105.rész<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan kevergettem a kávémat, miközben kifele bámultam az ablakon. A fák már kopáron hajladoztak az egyre erősödő szélben. Akár merre néztem, az ősz letette már a névjegyét, olyannyira, hogy a borús hangulat rám is átragadt. Napok óta fojtogatta valami a torkomat és szívem szerint minden percben sírva fakadtam volna. Hiányoztak a fiúk. Most, hogy lassan már három hete elutaztak tűnt csak fel igazán, hogy mennyit segítettek nekem a lányok körül. Bár Joe és Damian szinte minden idejüket velünk töltötték, mégis éreztem Niall, Zayn, Harry vagy akár Liam hiányát. Louist azért nem soroltam közéjük, mert köztem és a répaimádó srác közt nem alakult ki szoros baráti viszony. Gondolataimból a csengő hangos berregése szakított ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Paul? - néztem döbbenten az előttem álló menedzserre. - Mi szél hozott erre?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked is szia kislány - nyomott puszit a fejem tetejére, majd félre tolva engem az ajtóból, beljebb sétált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érzed magad otthon - morogtam az orrom alá és követtem őt befelé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szép kis lakás - nézett körül kedvesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na jó, bökd ki végre, hogy mit szeretnél - ültem le a kanapéra, de közben mutattam a férfinak, hogy tegyen ő is így.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lenne itt valami... - pislogott rám, mint egy kiskutya.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondoltam - vágtam a szavába. - Nem szoktál te csak úgy megjelenni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha hagynád, akkor befejezném - komorodtak el a szemei. Kezemmel intettem, hogy folytassa, befogtam. - Szóval, jött egy felkérés és kellenétek, mint előzenekar.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szó sem lehet róla - ugrottam fel idegesen és fel-alá kezdtem mászkálni. - Megmondtam, hogy amíg kicsik a lányok, ne is keressetek ilyennel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de értsd meg ez egy kihagyhatatlan ajánlat - kezdett heves magyarázásba. - Olyan együttes kért direkt titeket, akit nem célszerű visszautasítani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ki? - álltam meg egy pillanatra és tekintetemet az előttem ülőre szegeztem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A The Subways - jelentette ki tök nyugodt hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? - kerekedtek el a szemeim a csodálkozástól majd visszahuppantam az előző helyemre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bizony - vigyorodott el Paul. - Charlott külön téged és a bandát kérte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bassza meg - csúszott ki a számon aztán pedig csak meredtem magam elé egy ideig. Nehezen ment a hír feldolgozása, miszerint előttük zenélhetnénk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látom, hogy ez most egy kicsit sokkolt téged - állt fel a férfi a helyéről. - Figyelj, gondold át, beszéld meg a fiúkkal és ha döntöttél hívj fel. A koncert két hét múlva lesz, addig van időd kitalálni, hogy mit szeretnél, de javaslom, hogy jusson eszedbe mindig, hogy ők kértek titeket - indult el az ajtó felé. - Ja és puszilom a lányokat - vigyorodott el mikor látta, hogy a gondolataimtól mozdulni sem tudok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom meddig ülhettem magamba szállva, mikor meghallottam az ébredező lányok hangját. Leráztam tagjaimról a bénultságot és egy hatalmas mosollyal az arcomon léptem be a szobájukba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló szépségeim - simítottam végig az arcukon. - Jót aludtatok? Szépet álmodtatok? - néztem szerelmes rajongással rájuk. Először Hannát vettem fel és tettem tisztába, majd Joanne következett. Mindketten nyugodtan tűrték míg a másik elkészült. A mécses végül akkor tört el Jo-nál, mikor a nővére hamarabb megkapta a cumisüvegét, mint ő. Nem győztem megnyugtatni az éhenkórász kisasszonyt. Míg hallgattam a cummogásukat, gondolataim akaratlanul is visszaterelődtek a Paullal folytatott beszélgetésre. Hatalmas lehetőség volt amit ajánlott, de nem tudtam mit kéne tennem. Végül miután a lányokat betettem a babakocsiba és kitoltam őket levegőzni, elővettem a telefonomat. Hosszas tanakodás után felhívtam azt az embert, aki talán megtudja mondani, hogy mit tegyek vagy legalábbis segít a döntésben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Dam! Át tudnál jönni egy kicsit? Beszélnünk kéne.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-72369192417194105132015-04-22T19:23:00.000+02:002016-08-15T13:29:45.431+02:00104.rész<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A napok úgy elrepültek mellettem, hogy szinte észre sem vettem. Az időm nagy részét a lányokkal való foglalkozás töltötte ki. Mostam, főztem, takarítottam amikor pedig volt egy csepp szabadidőm, tollat ragadtam és újabb dalszövegeket írtam. A fiúkkal való kapcsolatom egy időre háttérbe szorult.</div>
<div style="text-align: justify;">
Éppen befejeztem a teregetést, mikor meghallottam a zár zörgését. Kíváncsian fordultam az ajtó felé, hogy lássam, ki örvendeztet meg a jelenlétével, mivel szinte mindenkinek volt kulcsa a házamhoz. Ez azért volt hasznos, mert így nem verték fel a csengővel az esetleg alvó babákat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia - lépett be a nappaliba Joe és egy lehengerlő mosollyal mellém lépett. - Hogy vannak az én szerelmeim? - nyomott puszit a fejemre, majd a résnyire nyitott gyerekszoba ajtajához ment és bekukucskált.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Végre alszanak - sóhajtottam fel fáradtan és hátradőltem a konyhaszéken.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyűgösek voltak? - ült le mellém a srác.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon - bólintottam. - Úgy néz ki, jön a foguk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Máris? Nem túl kicsik még? - nézett rám Joe rémülten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A védőnő szerint nem. Minden kisbaba máskor kezdi a fogzást. Ők pedig már olyan fejlettek, hogy megindult náluk a folyamat, de sajnos ez a nyáladzáson kívül a fájdalomban is megnyilvánul. Egész éjjel sírtak. Mire Hanna elaludt, Joanne kezdett rá és ezt csinálták felváltva - ásítottam nagyot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Joe kitolta maga alól a széket és mögém sétált. Ujjai a vállamra siklottak és masszírozni kezdte az izomcsomókat. Tettére elégedett sóhaj hagyta el a számat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez...annyira jó - nyögtem fel lehunyt szemekkel. A testemet kellemes borzongás járta át az érintésétől, de nem foglalkoztam vele. A fáradtság elemi erővel tört rám és mire észbe kaphattam volna, már ülve elaludtam a széken. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem tudom mennyi időre dőltem ki, csak arra ébredtem, hogy nem messze tőlem valakik sutyorognak. Mivel kíváncsi természet voltam, így még egy ideig színleltem az alvást és kihallgattam a szobában lévőket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baromi kimerült volt - sóhajtott fel Joe. - Azt sem vette észre, hogy felemeltem és lefektettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kéne ennyit vállalnia - mordult fel egy ismerős rekedtes hang. Csodálkozásom még nagyobb lett, hiszen még nem hallottam, hogy Joe és Harry ilyen nyugodtan elbeszélgessenek egymással. Eddig mindig találtak rá okot, hogy összevesszenek. - Többet kéne segítenünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De ha egyszer nem engedi? - méltatlankodott a raszta hajú. - Te is tudod, milyen önfejű.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom - csendült fel Harry hangja amiből kihallottam, hogy mosolyog. - Pont ez miatt a makacssága miatt szeretjük őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja - horkant fel Joe, majd pár perc hallgatás után újra megszólalt és a kérdése felkeltette az érdeklődésemet. - Tudja már, hogy elmentek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - komorodott el a göndör. - Egyikünk sem tudja, hogyan mondjuk meg neki. Niall már attól hisztizni kezd, hogy itt kell hagynia a lányokat, én meg a gondolatától is rosszul vagyok, hogy hónapokig kettesben marad veled.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig elhiheted, hogy vigyázni fogok rá - csöpögtek gúnytól a gitáros szavai.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolom - vágott vissza neki azonnal Harry. - Csak jusson mindig eszedbe, hogy amikor terhes volt, akkor is megszökött előled és az én karjaimban kötött ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az más volt. Azóta van két lányunk és ez összeköt minket egy életre, ha akarod, ha nem - vágta neki oda dühösen Joe. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte a bőrömön éreztem a köztük lévő ellenséges szikrák pattogását.Úgy éreztem, ha nem akarom, hogy elfajuljanak a dolgok, ideje "felébrednem". Nagyot nyújtózva hívtam fel magamra a két fiú figyelmét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó reggelt! - néztem nagyokat pislogva rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Reggelt? - nevette el magát Joe. - Délután három van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úristen, miért hagytál ennyit aludni? - ültem fel idegesen. - A lányok?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi - huppant le mellém a göndör hajú srác. - Niall és Zayn elvitték őket sétálni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csináltak? - néztem döbbenten Harryre. - És ha felismerik vagy lefényképezik őket? Nem akarok tömeg hisztériát - nyögtem fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem lesz semmi baj, D. és a csapata velük van - próbált csitítani a raszta srác.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz, ezzel tényleg megnyugtattál - forgattam meg a szemeimet. - Kicsit se feltűnő, ha két híres énekes egy babakocsit tol miközben jó pár megtermett gorilla követi őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, igazad van - sóhajtottak fel lemondóan. - Reméljük van annyi eszük, hogy nem keverednek bajba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A remény hal meg utoljára - suttogtam magamnak, majd felálltam és elindultam a konyha felé, mert a gyomrom éktelen égzengésbe kezdett. - Kaja? - kérdeztem a fiúktól, anélkül, hogy hátra fordultam volna.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem jöhet - vágta rá azonnal Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem is - csatlakozott hozzá Joe.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy apró mosollyal az arcomon bólintottam, hogy megértettem. Kinyitottam a hűtőt és felmértem a terepet majd az itthon lévő hozzávalókból elkészítettem egy hatalmas adag carbonara spagettit. Ahogy letettem a tálat az asztal közepére, a két fiú úgy esett neki, mint akik legalább egy hete nem ettek. Vigyorogva néztem ahogy megtöltik a tányérjukat és neki fognak az evésnek. Én is szedtem magamnak egy kisebb adagot és enni kezdtem. Fél szemmel a két fiút méregettem. Ha kerestem volna sem találok két ennyire különböző embert és ezt most nem csak a külsejükre értettem, hanem a belső tulajdonságaikra is. A gond az volt, hogy mindketten vonzottak magukhoz. Mindkettőjükben volt valami ami miatt szeretni tudtam volna őket. Gondolataimból a hatalmas zajjal megérkező babáim és az őket cipelő Niall és Zayn szakított ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megjöttünk - dobta le magát lihegve Zayn a kanapémra, ügyelve a kezében tartott Hannára. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kaja! - pislogott hatalmas szemekkel a szöszi ír és azonnal lepasszolta Joannet Harrynek. Nem zavartatta magát és elhúzta előlem a tányéromat majd nagyokat nyammogva tömte magába a tésztát. - Na.on fi.om - közölte tele szájjal, amin csak mosolyogni tudtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor egyél bőven, mert két nap múlva már... - harapta el a mondat végét Zayn és ijedten nézett a dühösen grimaszoló Harryre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi lesz két nap múlva? - kérdeztem úgy, mintha nem tudnám és a gyomrom már most gyűszűnyire zsugorodott az idegességtől.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az van, hogy... - nyöszörgött a pakisztáni fiú, mire a göndör megkegyelmezett neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Turnéra megyünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Óh - tettettem a meglepődöttet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Holnapután indulunk - tette le a villát Niall is szomorúan és tekintetét az asztalra szegezte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ezt mikor akartátok elmondani? - ugrottam fel idegesen és sietős léptekkel otthagytam őket. Kirohantam a kertbe és a karjaimat magam köré fonva elnéztem a távolba. Hallottam, hogy valaki utánam jött, de direkt nem fordultam felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jade, ne haragudj - hallottam meg rekedt hangját a mögöttem állónak. Meg sem kellett volna szólalnia, mert a szél felém hozta mentolos, citrusos illatát így azonnal tudtam, ki jött utánam. - Nem tudtuk, hogyan mondjuk el - ölelte magához a testemet és én megadóan simultam hozzá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha Zayn nem szólja el magát, nem is tudom meg, csak ha már eltűntetek? - fordultam meg a karjai közt és szemeimet vádlón az arcára szegeztem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, dehogy. Ma mindenképp elmondtam volna, csak nem így - simított végig lágyan az arcomon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mennyi időre mentek? - hunytam le a szemeimet, hogy ne láthassa benne a fájdalmat, ami már most mardosta a szívemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Körülbelül hat hónap - suttogta elhalón.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szemeim kipattantak és hitetlenkedve néztem fel rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fél év? - száradt ki a szám. Nagyon hosszúnak tűnt ez az idő, főleg Harry és Niall nélkül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Amint lesz egy kis szabadidőnk, repülök hozzátok - ígérte.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na persze, mert a világ másik feléről olyan könnyű ám csak úgy lelépni - húztam el a számat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- JB., ne csináld! - hajtotta le a fejét a vállam és a nyakam közé. - Te is tudod, hogyha tehetném, nem mennék sehova. Mindig veletek lennék - nyomott apró csókot az érzékeny bőrre, amitől jóleső vibrálás kúszott fel a gerincemen. Sóhajtva simultam ölelő karjai közé és hagytam, hogy az érzelmeim felül kerekedjenek a józan eszemen, így mikor a kezemet megfogva magával húzott a házába, szó nélkül követtem.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-81891202672463860782015-04-14T19:58:00.001+02:002016-08-15T13:29:03.691+02:00103.rész<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Na? - dőlt neki a konyhaszekrénynek Zayn karba font kézzel, miután követett és figyelte ahogy elkészítem a lányok kajáját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit na? - néztem rá értetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sikerült döntened?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miben?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne csináld már - sóhajtott fel. - Tudod te azt. Kit választasz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondtam én egy szóval is, hogy választok? - álltam meg a mozdulatom közben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jade, ne játsz az idegeimmel - csóválta meg a fejét. - És nem csak az enyémmel, hanem a fiúkéval sem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem játszom - csattantam fel idegesen, de megpróbáltam a hangerőt olyan szinten tartani, hogy a többiek semmit ne halljanak meg abból amit beszélünk. - Egyszerűen csak kell még egy kis idő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mire? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mérlegelni - sóhajtottam fel. - Muszáj végig gondolnom mindent, mert már nem csak rólam van szó. A lányok szempontját kell a magamé elé helyeznem. Itt már nem csak én számítok. A döntésem kihatással lesz rájuk és az életükre magyaráztam hevesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazad van - nézett rám hatalmas barna szemeivel. - Én erre nem is gondoltam - vigyorodott el. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én viszont igen - forgattam meg a szemeimet majd kézbe vettem a cumisüvegeket és odasétáltam a babákhoz, akik Harry és Joe karjaiban feküdtek. - Itt a kaja - mosolyodtam el a látványukra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pont jókor - vette el tőlem az egyik üveget a göndör - Hanna baba már kezdett éhes lenni - nyomta a kicsi szájába a cumit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te beszélsz? - nyúlt a másik üvegért Joe. - Joanne az éhen halás szélén járt - vigyorodott el mikor a kislány kapkodva vette birtokba a finomságot. - Nem is tudom, kitől örökölte a falánk természetét - nézett szúrós szemekkel a bátyjára, aki csak nevetett ezen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Legalább ezt az egyet örökölte a McIntry vérből - vonta meg a vállait Damien.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért mást nem? - pislogtam értetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézz már rájuk, ezek a babák szépek. Ja és nem utolsó sorban lányok - mutatott vigyorogva a hangosan nyeldeklő kicsikre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te bolond vagy - ráztam meg nevetve a fejemet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Körül néztem a szobában és tetszett a látvány. Jó érzés volt, hogy mindenkit akit itt ült, a barátomnak mondhattam. Niall csillogó szemekkel nézte a hercegnőit, Liam és Louis fogadtak, hogy melyik lány végez hamarabb az evéssel, Harry és Joe elmélyülten figyelték a kezükben szuszogó lányokat, Zayn lehunyt szemekkel relaxált és Damien... Nos ő engem vizslatott áthatóan. Kérdő tekintetemet látva, intett a fejével, hogy menjek utána a kertbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj van? - kérdeztem idegesen mikor utolértem, de ő csak megcsóválta a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs, csak szerettem volna beszélgetni veled egy kicsit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha azt akarod tudni, hogy kit választok, akkor el kell, hogy keserítselek, mert még én sem tudom - szögeztem le gyorsan. - Túl sok mindent kell végig gondolnom és nem akarom elkapkodni a döntésemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megértem - bólintott komolyan. - De ugye tudod, hogy bárhogy is döntesz, én mindig itt leszek, hogy segítsek? - nézett rám kedvesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm - suttogtam rekedten, mert a rám törő érzelmektől a sírás kerülgetett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere ide - tárta ki a karjait és én úgy bújtam a mellkasához, mint egy félős kiscica. - Tudom, hogy okosan fogsz dönteni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megnyugtató érzés volt beszippantani az illatát. Dam olyan volt nekem, mint egy báty és mint olyan, fontos volt a véleménye. Percekig álltunk így és ez az idő elég volt arra, hogy feltöltődjek a belőle áradó szeretetből. Felemeltem a fejemet és mosolyogva néztem rá, míg ő a homlokomra nyomott egy puszit. Vidáman csillogó szemekkel tértünk vissza a többiekhez, akik már megint valami új zenei alapon dolgoztak. Legalábbis erre engedett következtetni a dudorászás, a térd csapkodás, az asztalon való ujjdobolás és az egymás szavába vágás, ahogy a sorok végi rímeket keresték. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Sziasztok!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Nem szoktam ilyet csinálni, de most muszáj, mert megszeretném köszönni a több, mint 100.000-es megtekintést. El sem hiszem, hogy már itt tartunk. :) Eszméletlenül boldog vagyok és ezt nagyon, nagyon szépen köszönöm nektek! Puszi: Dolores <3 <3 <3</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-8390303222764032332015-04-13T14:52:00.000+02:002015-04-13T14:52:01.653+02:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Kaptam egy díjat! Köszönöm szépen <a href="http://photoshootfic.blogspot.hu/">Sophia Abraham</a>!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm1O1JLnrtreBPgKi4dN_sB1HmTFHz5ym7Cg1zaSYkZZA6yom8Ifd_ATubNcub7779Vt6eDjmyJ4vN57rhUSxYh64aJt6iVDeFWXKxuwKhEm0aD3Jz8WwpKZKlqrqsRekpBuFdq5oNo_E/s1600/2.d%C3%ADj.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjm1O1JLnrtreBPgKi4dN_sB1HmTFHz5ym7Cg1zaSYkZZA6yom8Ifd_ATubNcub7779Vt6eDjmyJ4vN57rhUSxYh64aJt6iVDeFWXKxuwKhEm0aD3Jz8WwpKZKlqrqsRekpBuFdq5oNo_E/s1600/2.d%C3%ADj.jpg" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Nem küldöm tovább, mert annyi jó blogírót ismerek, hogy nem akarok senkit sem megbántani, ha kihagyom. :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<b>Kérdései:</b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mi alapján jön az első ötleted a történetedhez? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Ez jó kérdés. :D Nem tudom. Egyszercsak kipattan az agyamból egy ötlet és azt tovább szövöm, egészen addig, míg egy kerek történet nem lesz belőle. :D </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mi akartál lenni kiskorodban, ha majd felnősz? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Fodrász vagy óvónő. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Milyen zenét hallgattál utoljára? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Nehéz lesz elhinni, de a 1D-től az akusztikus Night Changest. :D</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Van kedvenc idézeted? Ha igen, mi? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Én hiszek az álmaimban. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Szerinted melyek a legerősebb tulajdonságaid? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Az empátiás készségem. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Egy közös kép vagy egy ölelés a One Direction valamelyik tagjától? (Nem lehet mindkettő! :D ) </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Egy ölelés. (Ha már nem lehet egy ölelgetős kép. :) )</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Kedvenc városaid?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Madrid, Milánó.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Legtávolabbi pont ahol eddig jártál?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Olaszország Caorle. :)</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Szeretnél-e komolyabb foglalkozni az írással, vagy csak marad hobbinak? </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Egyszer talán, ha elég felkészültnek érzem majd magam, akkor neki állok és írok egy könyvet.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Mi volt az első olyan könyv ami nagy hatással volt rád?</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
A Gyűrűk Ura. :)</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-73170201583038304012015-04-05T11:07:00.000+02:002015-04-05T11:07:29.785+02:00Kellemes Húsvéti Ünnepeket Kívánok Mindenkinek!<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaIiK-qWTeBdpI7fQjaxSDKq3OxdNlhrFlilQSIqslxs43YuPjADzgJ6cjhCI7zer6h4SF9GKSe7GD8pEH0s2XgYYd8-kPnVS0pxTo4MPyAWFx8IOMUZXghn9HX5uBtKqeVaFoQK1G6bcD/s1600/one-direction.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaIiK-qWTeBdpI7fQjaxSDKq3OxdNlhrFlilQSIqslxs43YuPjADzgJ6cjhCI7zer6h4SF9GKSe7GD8pEH0s2XgYYd8-kPnVS0pxTo4MPyAWFx8IOMUZXghn9HX5uBtKqeVaFoQK1G6bcD/s1600/one-direction.jpg" height="320" width="299" /></a></div>
<br />Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-86451721752033854742015-03-31T17:57:00.002+02:002016-08-15T13:27:54.880+02:00102.rész<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Percek vagy talán órák óta ültem Lou nappalijában és vártam, hogy megszólaljon, mert ahogy megérkeztem, kiöntöttem neki a szívemet és a legapróbb részletét is elmeséltem a múltamnak. Ha ki is akadt, jól titkolta, mert az arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni. Idegességemben az ujjaimat tördeltem, és nem figyeltem a mellettem ülő nőre, aki már sokadszorra szólhatott hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- JB.? Itt vagy? - simogatta végig a karomat majd tenyerével befedte a kezemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze - néztem rá egy halvány mosoly kíséretében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha - nevette el magát - pont úgy is nézel ki. Figyelj - komolyodott el aztán hirtelen - amit elmondtál, az nagyon megdöbbentett. Eddig is tudtam, hogy nem volt könnyű életed, de még csak végig gondolni is szörnyű, amiket mondtál. Egy ilyen fiatal lány nem ezt érdemelné a sorstól - rázta meg a fejét szomorúan. - De bárhogy is történt, a múlton már nem tudsz változtatni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, de a jelenem és a jövőm múlik azon, hogy most mit csinálok - dőltem hátra a kanapén és kezeimet a fejem alá támasztottam. - Viszont képtelen vagyok dönteni. Az egyik oldalon ott van Joe, akire mindig számíthattam, segített amikor senki nem volt mellettem, összekapart amikor padlóra kerültem. A mérleg másik oldala pedig Harryé, aki igaz, hogy a múltban csúnyán elbánt velem, de amikor a lányokat vártam végig támogatott és nem is tudom, mi lett volna ha ő nincs - temettem az arcomat a tenyerembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem hagysz egy kis időt magadnak a gondolkodásra? - szólalt meg Lou kedvesen. - Ne foglalkozz most a pasikkal. Minden figyelmedet fordítsd a kicsikre és meglátod, hogy amikor nem is várod, akkor jössz majd rá a megoldásra - nézett rám egy biztató mosollyal.</div>
<div style="text-align: justify;">
Szavai elgondolkodtattak. Miért is kéne nekem azonnal döntenem? Csak mert a fiúkban túlteng a férfi hormon? Lounak igaza van. Megvilágosodott tekintettel néztem a nőre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm - öleltem át.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs mit - fonta körém ő is a karjait. - Remélem tudod, hogy bármi gondod van, mindig számíthatsz rám?</div>
<div style="text-align: justify;">
Könnyes szemekkel bólogattam, majd elköszöntem tőle és haza indultam. Sokkal könnyebbnek éreztem a lépteimet, mintha hatalmas súlytól szabadultam volna meg. Jókedvűen léptem be a házba, ahol jó néhány kíváncsi szempárral szembesültem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva a vendégeknek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hol jártál báránykám? - hajolt hozzám Niall, hogy megpuszilhasson.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak kellett egy kis friss levegő, na meg egy jóbarát, aki meghallgatott - mondtam halkan, de Harry is és Joe is felkapták rá a fejüket. Kérdő tekintetüket elkerülve ültem le Liam mellé és már nyújtottam is a kezem a térdén lovagló hercegnőmért.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne már - húzta el a száját szomorúan Li. - Olyan keveset volt nálam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nálam is - nevettem fel, de nem adtam vissza a kislányt, inkább a karomba fektettem és ringatni kezdtem. Halk dúdolásba kezdtem és tekintetemet a csodaszép kék szemekbe fúrtam, amik engem fürkésztek kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az amit énekelsz? - kérdezte Harry érdeklődve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak egy dallam foszlány - vontam meg a vállam és tovább dúdoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez baromi jó - húzta össze a szemét Damien majd az ujjaival ütemet adott neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem is bejön - fülelt Liam, aztán ő is elkezdte ritmusra emelgetni a vállait.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mire észbe kaptam, az egész szobát betöltötte a fiúk által kiadott hangok kavalkádja, ami meglepően hasonlított egy új dalhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez tuti nyerő lesz - kapott a telefonja után Niall. - Még egyszer, mert otthon szeretném lekottázni - tette az asztal közepére a készüléket és megnyomta a felvevő gombot. A fiúk lelkesen követték az utasítását. Körbe néztem és meglepetten tapasztaltam azt a nyugalmat, amit az egész társaság ontott magából. Mindenki együttműködött a másikkal és nem voltak ellentétek. Nem hiába mondják, hogy a zene csodákra képes, mert ami a nappalimban történt az felért egy kisebb csodával. Merengésemből a kezemben tartott pici lány térített vissza, aki gőgicsélve jelezte, hogy neki is nagyon tetszik amit a fiúk csinálnak. Mosolyogva simítottam végig a puha arcán, majd meglepetten kaptam fel a fejemet, mikor kinyílt a lányok szobájának ajtaja és egy álmos kisbaba jelent meg az ajtóban egy még álmosabb Zayn kezében.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ti? - kérdeztem, szavaimmal megszakítva a többiek zenélését.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bevittem Hannat aludni, aztán valahogy engem is elnyomott az álom - puszilt bele a hajamba a pakisztáni énekes.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Add ide Joannet - nyúlt készségesen a lányáért Joe, de nem maradtam gyerek nélkül, mert Zayn máris pótolta a hiányt a kezében lévő tündérkével.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az eddig nyűgösen nézelődő baba most hatalmas szemekkel pislogott rám és amikor ennek hatására elmosolyodtam, ő is így tett. Édes kis hangocskájával elvarázsolt mindenkit a szobában. Az az érzés ami ekkor költözött a szívembe leírhatatlan. Először tudatosult bennem úgy igazán, hogy életem legjobb döntése volt, amikor vállaltam őket. Tudtam, hogy rengeteg gondom lesz velük, de éreztem, hogy az ilyen pillanatok miatt éri meg az egész küszködés.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-65172317141447642742015-03-17T17:29:00.000+01:002016-08-15T13:27:15.476+02:00101.rész<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Furcsa, de egyben megnyugtató is volt ahogy átléptem a házam küszöbét. Az első ami feltűnt, hogy az egész lakást belengte a babák édes illata. Önkéntelenül is mosolyra húztam a számat és úgy indultam a lányaim keresésére. Nem sokat kellett mennem, mert a nappaliban találtam őket, Joe és Damien kezei közt. Éppen hatalmas elánnal tüntették el egy-egy cumisüveg tartalmát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok! - köszöntem halkan, hogy ne zavarjam meg az étkezést.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia...sztok! - köszöntek, majd visszafordultak a dolgukhoz. Néhány pillanatig csöndben bámultuk őket, de aztán kiürültek az üvegek és jöhetett a büfiztetés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csinálod te? - kérdezte Dam kedvesen és felém nyújtotta az eddig vállán pihenő textil darabot.</div>
<div style="text-align: justify;">
Remegő kezekkel vettem el tőle és terítettem a sajátomra, majd átvettem az érdeklődve nézelődő pici lányt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Joanne - nyomtam puszit a szőke tincseire.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudod, hogy ő az? - nézett rám döbbenten Damien.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom - vontam meg a vállamat. - Csak érzem, de lehet, hogy abból jöttem rá, hogy ő előbb kész lett az evéssel, mint Hanna. Ti mondtátok, hogy Jo sokkal bélpoklosabb, mint Han - becéztem a lányokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eszméletlen vagy - ingatta meg a fejét nevetve az idősebb McIntry. - Nekünk hetekbe telt, mire megtudtuk őket különböztetni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondtam én, hogy csodás anya leszel - kacsintott rám Harry biztatóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyere, segíts tisztába tenni őket - állt fel Joe és elindult a gyerekszobába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy utána mentem, kíváncsian néztem körül bent. Furcsa volt látni, hogy az eddig üres szobát már teljesen belakták a kicsik. Mindenhol ruhák, játékok, pelenkák és különböző baba ápolási szerek voltak. Elképedve figyeltem ahogy Joe gyakorlott mozdulatokkal cseréli ki Hanna pelenkáját. Annyira rutinosan mozgott, hogy még a számat is eltátottam a nézése közben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most te jössz - mosolygott rám miközben lefektette a kezében lévő babát az ágyába.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megrettenve néztem a fiúkra, akik csak kedvesen mosolyogtak rám, ezzel is ösztökélve, hogy nem lesz semmi baj. Először kicsit ügyetlenkedtem, de aztán a szóbeli útmutatások segítségével sikerült tisztába tennem Joannet, aki ezt egy hatalmas vigyorral az arcán hálálta meg nekem. Óvatosan befektettem őt is az ágyába és felhúztam nekik a zenélős, pörgenttyűt, ami az ágyuk felett lógott. Kellemes melódia hangzott fel a szobában és a két kicsi erősen figyelni kezdte a feje felett mozgó tárgyat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pár perc és alszanak - suttogta Damien, majd Harryvel és Joeval kimentek a szobából. Én még maradtam és egészen addig figyeltem a két kislányt, míg mindketten el nem kezdtek egyenletesen szuszogni. Ekkor egy-egy puszit nyomtam az arcukra és behúztam magam után a szobájuk ajtaját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Alszanak? - kérdezte Dam mosolyogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, mint a mormoták - sóhajtottam fel és leültem a kanapéra. - Annyira furcsa, hogy nem is olyan rég még azon vitatkoztunk, hogy milyen legyen az ágyuk, most meg már benne alszanak - szaladt ki a számon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, gyorsan telik az idő - vigyorodott el Harry. - Ha hinni lehet Niallnek, lassan már a fiúk is megjelennek, hogy udvaroljanak nekik.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bebaszna - nyögött fel Joe fájdalmasan. - Azt hiszem vennem kell egy puskát - meredt maga elé mogorván. Hangosan nevetni kezdtem, de úgy, hogy még a könnyem is kicsordult.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudjatok - törölgettem a szemeimet -, de annyira vicces ahogy védeni próbáljátok őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, mert lányok és nem engedjük, hogy holmi kis pöcsfejek szórakozzanak velük - nézett rám Harry is morcosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ó, jaj szegény kicsikéim - tettem a szívemre a kezem. - Egy rakás férfi fogja vigyázni az erényeiket. Egy rakás olyan férfi, akik számolatlanul vitték a nőket az ágyukba - pirítottam rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, de az más - forgatták meg a szemeiket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis miben?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert ők a mi lányaink - jelentette ki büszkén Joe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, az mindjárt más - húztam el a számat -, de akikkel lefeküdtél, ők is valakinek a lányai voltak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Basszus, hagyjátok ezt abba - vetett véget a vitánknak Damien. - Hála istennek, még csak pár hónaposak, így rá érünk ezzel a problémával jóval később foglalkozni. Inkább a most fent álló helyzetet kéne megbeszélnünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mire gondolsz? - néztem értetlenkedve rá.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Arra, hogy most, hogy végre haza jöttél, elég kicsi lett a ház ennyi embernek - mutatott körbe. - Viszont a lányok megszokták az apjuk jelenlétét. Szóval arra gondoltam, hogy én szépen haza költözöm, de Joe marad.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megoldjuk nélküle is a dolgokat - szólalt meg Harry vészjóslóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én vagyok az apjuk és ezt senkinek nem engedem át - nézett Joe farkasszemet a Göndörrel.</div>
<div style="text-align: justify;">
Magamba roskadva hallgattam, ahogy szócsatázni kezdtek a fejem felett. Nem tudtam, hogy mit is kéne csinálnom. Az eszem és a szívem is mást mondott. Az egyik azt suttogta, hogy fogadjam el Hazza szerelmét és legyek boldog, de a másik rögtön rákontrázott, hogy ezt nem tehetem Joeval, mert ő a kicsik apja és ő is szeret engem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég! - emeltem fel a hangom, mikor a két srác már majdnem egymásnak ugrott. Döbbenten hallgattak el és néztek rám. - Dam - pislogtam kérőn a barátomra. - Vigyáznál a lányokra, míg én elmegyek?</div>
<div style="text-align: justify;">
Beleegyezően bólintott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hova mész? - kérdezte Harry értetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszélnem kell valakivel - álltam fel a helyemről és a telefonomat magamhoz véve elindultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis kivel? - ért utol Joe mérges hangja.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy olyan valakivel, aki segít eldönteni, hogy most mit tegyek - szóltam vissza a vállam felett, majd kiléptem az utcára. Kabátomat összébb húztam magamon és sietősre igazítottam a lépteimet. Jól esett kiszellőztetni a fejemet és rendezni a gondolataimat. Mikor már úgy éreztem, hogy értelmesen fel tudom vázolni a problémámat annak a illetőnek, fogtam a telefonomat és felhívtam. Gombóccal a torkomban vártam, hogy felvegye. Amikor ez megtörtént, egy hatalmas sóhaj szakadt fel a mellkasomból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Lou! - köszöntem a régen látott nőnek, akit annak idején a szívembe zártam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hali Jade - üdvözölt ő is, de a hangján hallottam, hogy nagyon meglepődött a hívásomtól. - Baj van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem nincs, illetve... - habogtam össze-vissza, majd lehunytam a szemeimet és erőt véve magamon belevágtam. - Tanácsra lenne szükségem. Tudnál nekem segíteni?</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-76702349705146994232015-03-10T18:56:00.002+01:002016-08-15T13:26:37.461+02:00100.rész<div style="text-align: justify;">
Harry</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szavak meggondolatlanul törtek fel belőlem. Szemeimmel fogva tartottam Jade tekintetét, amiből kiolvashattam a teljes döbbenetet. Sóhajtva gurultam le róla.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj - mondtam megtörten. - Nem akartalak így letámadni - masszíroztam meg az orrnyergemet idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
A közénk ereszkedő csend szinte fájdalmasan feszítette a dobhártyámat. Magamban már elkönyveltem egy jó nagy pofára esést, mikor hirtelen meghallottam a mellettem fekvő lány bizonytalan hangját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem Harry, te ne haragudj - suttogta. - Én... - kezdte remegő hangon - még ...szóval, nem tudom, hogy mit érzek - nyögte ki. - Egyszer voltam szerelmes - ejtette ki a fájdalommal teli a mondatot a száján és én tudtam, hogy mire gondol közben. Felkönyököltem, hogy láthassam az arcát. - Te is tudod, hogy mi lett a vége - húzta el a száját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jade vagy inkább Elisabeth - fogtam a kezeim közé az arcát -, annyira sajnálom. Soha nem fogom tudni megbocsátani magamnak, amit akkor tettem. Ha tehetném visszamennék az időben és jól seggbe rúgnám az akkori énemet. Elmondanám neki, hogy vigyázzon arra a kincsre, amit talált és ne tegye tönkre.</div>
<div style="text-align: justify;">
Figyeltem ahogy a lány lehunyt szemhéjai alól kicsordulnak az első könnycseppek, de nem engedtem lefolyni az arcán, mert ajkaimmal lecsókoltam őket a bársonyos bőrről. A szívem majd megszakadt, mikor meghallottam az ajkai közül feltörő elfojtott zokogás első hangjait. Karjaimat óvón a teste köré fontam és magamhoz szorítottam. Hagytam, hogy kisírja magát, miközben a lelkem egyre több darabra szakadt. A legrosszabb az volt, hogy tudtam, ezt én tettem vele és gőzöm sem volt róla, hogy hogyan tehetném jóvá. </div>
<div style="text-align: justify;">
Telefoncsörgésre kaptuk fel a fejünket. Jade megtörölte a szemeit és próbálta rendezni a légzését. Kezébe vette a készülékét majd megnyomta a zöld gombot.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, mondjad - szólt bele rekedten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- ...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nincs semmi baj, csak kicsit elfáradtam - füllentette valakinek, akinek a kilétéről még fogalmam sem volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
-....</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindjárt megyünk - mosolyodott el halványan. - Igen, Harry is velem van - szegte fel dacosan az állát, amiből rájöttem, hogy McIntry van a vonal másik végén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- ...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, akkor pár perc és ott vagyunk - nyomta ki a készüléket majd felállt az ágyról és elindult a fürdő felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csinálsz? - hívtam fel magamra a figyelmét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem gond, akkor lezuhanyozom - rezzent össze. Olyan volt, mint akinek most esik le, hogy nincs egyedül a szobában. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért lenne gond? - ráncoltam össze a szemöldökömet értetlenül, de választ nem kaptam, mert a lány eltűnt a fürdőben.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mély levegőt vettem és hanyatt dőltem az ágyon. Kezeimet a tarkóm alá csúsztattam és a plafont kezdtem bámulni, mintha a fejemben kavargó kérdésekre onnan tudnám leolvasni a válaszokat. Hallgattam ahogy Jade a zuhany alatt folyatja magára a vizet és meg kellett erőszakolnom magam, hogy ne menjek utána és ne merüljek el megint a testében. Ez a lány olyan volt nekem, mint egy kibaszott drog. Minél több időt töltöttem vele, annál jobban kívántam és egyre kevésbé akartam létezni nélküle. Tekintetemet az ajtóra szegeztem mikor meghallottam, hogy elzárta a vizet. Egy törölközővel a testén jelent meg a szobában, amitől elállt a lélegzetem. Némán figyeltem, ahogy összeszedegette a szétszórt ruháit majd felöltözött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Joe hívott - emelte rám gyönyörű kék szemeit. - Kérdezte, mikor megyek haza - mondta egy kisebb grimasszal a száján. - Csak meg akartam kérdezni, hogy te is jössz-e - sütötte le a szemeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal felugrottam és elé álltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jade - nyúltam az álla alá. - Akarod, hogy menjek?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem válaszolt, csak bólintott. Furcsa volt a viselkedése, mert most cseppet sem hasonlított arra a határozott lányra, aki a szülés előtt volt. Elveszettnek tűnt. Egy gyors csókot nyomtam a homlokára, majd én is birtokba vettem a zuhanyfülkét, hogy felfrissítsem magam. Igyekeztem, mert nem akartam megváratni JB.-t. Mikor felöltözve kiléptem a szobámba, az ágyon ült és bámult kifelé az ablakon. Leültem mellé és kezeit az enyémek közé fogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj? - kérdeztem. - És ne mond azt, hogy semmi, mert látom rajtad, hogy valami bánt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem tudom, hogy mit kell csinálnom. Félek, hogy valamit elrontok - suttogta. Először nem értettem, hogy mire gondolt és csak néhány pillanat múlva esett le, hogy a lányokról beszélt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyugi - öleltem át a vállát. - Hamar bele fogsz jönni - biztattam. - Ha nekünk sikerült, neked miért ne sikerülne? - kacsintottam rá amit egy halvány mosollyal köszönt meg. - Na gyere! - húztam fel az ágyról. - A hercegnők már nagyon várnak - nyomtam még egy csókot az ajkaira és az ujjainkat összekulcsolva elindultam vele a szomszéd ház felé.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-50929074848311811652015-03-03T20:46:00.000+01:002016-08-15T13:25:58.594+02:0099.rész<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Két hét telt el azóta, hogy először láthattam a lányaimat. Azután a fiúk minden nap behozták őket, hogy megszokják a közelségemet és én is az övékét. Elsőre nagyon bénának éreztem magam, de ez mára már elmúlt. A gyógytornászom segítségével, aki lelkiismeretesen gyötört, hogy rendesen tudjam mozgatni a fekvésben "ellustult" izmaimat, újra talpra álltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Izgulsz? - kérdezte Naomi miután befejezte az utolsó kezelésemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon - vallottam be remegő hangon és leültem az ágyam szélére. - Az egy dolog, hogy már meg tudom fogni őket és nem parázok az etetéstől sem, de mit fogok csinálni velük egész nap? Honnan fogom tudni, hogy miért sírnak, mikor kell őket tisztába tenni vagy hogy...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cssh - tette nyugtatólag a kezét a karomra. - Eddig is ügyes voltál, ezután is menni fog. Arról nem beszélve, hogy a fiúk is segítenek majd. Sose láttam még ennyi apukának valót egy helyen - nevetett fel, amitől én is jobb kedvűbb lettem. - Mindegyikük úgy viselkedik velük, mintha a sajátjai lennének. Annyira édesek - sóhajtott fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Főleg az egyik, igaz? - kacsintottam rá mindentudóan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom miről beszélsz - pirult el azonnal, elárulva magát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Arról a szőke, kék szemű mackóról, aki teljesen elcsavarta a fejedet - hajoltam a füléhez, kuncogva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem... - sütötte le zavartan a szemeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Naomi, nem vagyok vak - pirítottam rá. - Akárhányszor találkoztok, felforr a levegő körülöttetek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na jó, bevallom, nagyon bejön - mosolyodott el. - Annyira édes. Imádom ahogy a lányokkal bánik - meredt maga elé szerelmesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hűha - emeltem fel a szemöldökömet. - Téged aztán jól befűzött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem meg észre sem vesz - húzta el a száját. - Ő mégis csak egy híresség, míg én csak egy mezei gyógytornász vagyok.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te nagyon hülye vagy - dorgáltam meg. - Szép vagy és okos, és szerintem bejössz neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gondolod? - csillantak fel a szemei.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom - vigyorodtam el, mert eszembe jutott a tegnapi beszélgetésünk Niallal, aki szintén nekem öntötte ki a szívét, amibe beköltözött egy barna hajú lány.</div>
<div style="text-align: justify;">
További eszmecserénket a fiúk érkezése szakította meg. Mint mindig, most is hangoskodva, nagyokat nevetve léptek a kórterembe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok - köszöntek szinte egyszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló!</div>
<div style="text-align: justify;">
- El sem hiszem, hogy ma végre haza jössz - sietett hozzám Harry és boldogan nyomta ajkait az enyémekre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is így vagyok vele - bújtam hozzá készségesen és nagyot szippantottam az illatából.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az elmúlt hónapok történései akarva, akaratlanul is befészkelték magukat a fejünkbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Készen vagy? - suttogta a fülembe miközben orrát végig húzta nyakam érzékeny bőrén.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Indulhatunk - válaszoltam rekedten és felnéztem a csodaszép zöld szemekbe, amik most szinte feketén világítottak a vágytól. A szívem nagyot dobbant, mikor ajkait féloldalas mosolyra húzta és ebben a mosolyban benne volt minden. Ígéret, szerelem, vágy. Ujjainkat összefűzte és sietve elindult az ajtó felé. Kábaságomból Naomi nevetése térített észhez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hű de siettek haza - nézett ránk huncut szemekkel. - Bár teljesen megértem. Hónapok óta nem voltatok együtt - vigyorgott tovább.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem pedig kezdett felszállni a rózsaszín köd a szemem elől. Nem hittem, hogy Harry kibírta ezt az időt szex nélkül. Félve néztem a fiú arcára, de nem tudtam leolvasni onnan semmit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, valóban nem voltunk együtt már régóta - válaszolt a lánynak, de a szemei fogva tartottak. - Pont ezért, ha nem haragszotok, mi most lelépünk - csúsztatta kezét a derekamra és az ajtó felé tolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Estére átmegyünk - ért utol még Liam hangja, de már nem figyeltem rá. Követtem a göndör fiút, aki lábait kapkodva igyekezett az autójához. Beültünk, de egyikünk sem szólalt meg. A hazáig tartó utat néma csendben tettük meg. A ház előtt Hazza kiugrott a kocsiból majd az én oldalamra sietett és kisegített. Kezemet újból megfogva a házához húzott. A bejárati ajtót szinte feltépte miután a kulcsaival sokáig vacakolt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Haz... - kezdtem bele, de nem tudtam folytatni, mert a falnak nyomódtam és Harry ajkai máris letámadtak. Nem finomkodott, minden érintéséből sütött a sürgető vágy. Lihegve kapkodtunk levegőért.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyira, kibaszottul hiányoztál - döntötte a homlokát az enyémnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te is - vallottam be.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom, hogy nem szabadna még és várnunk kéne, meg pihenned is kell - beszélt összevissza.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csssh - tettem az ujjamat az ajkára - majd pihenek utána - nyúltam a pólója aljához, hogy tudatosítsam benne, mit is szeretnék.</div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány pillanat múlva már ruha nélkül néztünk farkasszemet egymással, majd Harry felkapott és a hálószobába cipelt. Óvatosan letett az ágyra, majd fölém mászott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- El sem tudod képzelni, hogy mennyire ki vagyok éhezve rád - harapott a nyakamba egy aprót, amitől egy jóleső nyögés hagyta el a számat. - De ahogy hallom, te sem vagy ezzel másképp - vigyorgott rám kaján mosollyal az ajkán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogd be - túrtam a hajába majd lehúztam magamhoz, hogy megcsókolhassam. Nyelveink vad táncba kezdtek, testünk felforrósodott és lassan mindketten vakációzni küldtük a józan eszünket. A szobát sóhajaink, nyögéseink kavalkádja töltötte be.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kicsim ne bírom tovább - fúrta zöld smaragdjait íriszeimbe, majd szétnyitotta a lábaimat és egy erőteljes lökéssel belém hatolt. Egyszerre nyögtünk fel a jóleső érzéstől. Nem finomkodott, gyors tempóban kezdett mozogni, amit nem bántam, mert már ettől a kevéstől is az élvezet mezsgyéjén egyensúlyoztam. Aztán egy mélyebb mozdulattól átléptem azt a bizonyos határvonalat. Ujjaimmal a karját szorítottam és sikítva ismételgettem a nevét. Éreztem ahogy ő is megrázkódott, majd egy férfias nyögéssel elélvezett. Percekig nem tértünk magunkhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez már nagyon kellett - nevetett fel Harry miután legördült rólam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem mondod? - kuncogtam fel. - Hónapokig feküdtem úgy, hogy csak gyűlt bennem a feszültség. Te legalább tudtál tenni ellene.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mire gondolsz? - könyökölt fel, hogy jobban lásson.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öm, én nem hiszem, hogy te nem... - fordítottam el a fejemet zavartan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry először értetlenül nézett, majd leesett neki, hogy hova is akarok kilyukadni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Arra akarsz célozni, hogy amíg te kórházban voltál, addig én mással bújtam ágyba? - komorodott el az arca.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért, nem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem! - csattant fel. - Basszus Jade! Hogy gondolhatsz ilyet? - dőlt vissza a párnájára.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj - haraptam be az ajkamat. - Én csak...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hitted volna, hogy megvárlak - suttogta halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Valahogy úgy - nyeltem nagyot és végig simítottam az arcán bocsánat kérés gyanánt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most jól figyelj, mert többet nem fogom elmondani, vagy legalábbis nem így - gördült hirtelen fölém. - Szeretlek Jade. Kibaszottul és visszavonhatatlanul beléd estem. Nem tudom, hogy mit tettél velem, de már nem tudom elképzelni nélküled az életemet. Kellesz nekem te is és a lányok is. Azt akarom, hogy velem legyetek a nap minden órájában, percében. Fel tudod ezt fogni?</div>
<div style="text-align: justify;">
Elhűlve néztem a jól ismert arcra, ami most szenvedélytől piroslott. Kábán bámultam a szemeibe, amikből kiolvastam, hogy nem hazudik.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-2805718025579024112015-02-24T19:09:00.000+01:002016-08-15T13:25:06.404+02:0098.rész<div style="text-align: justify;">
Harry</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon hallgatag vagy - nézett rám Liam miközben hazafelé tartottunk a kórházból. - Gond van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem csak... - túrtam a hajamba idegesen. - Félek - nyögtem ki nagy nehezen, mikor megértettem, hogy már nem tudom egyedül cipelni ezt a terhet, ami a vállamat nyomta. Muszáj volt kiadnom magamból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mitől?</div>
<div style="text-align: justify;">
- JB.-től, Joe-tól, a babáktól, magamtól és ettől az egész kibaszott helyzettől - soroltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem értelek - meredt rám kitartóan a barna srác. - Eddig meg voltál veszve Jade-ért és a lányokért. Mi változott?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most is így van. Imádom őket és ha rajtam múlna, már rég egy család lennénk, de ma valami olyat láttam JB. szemeiben, ami megrémített.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis mit?</div>
<div style="text-align: justify;">
Visszagondolva a történtekre, tényleg, mégis mit láttam? Talán azt, hogyha egy fél perccel később jövünk, akkor az a mocsok kihasználja a helyzetet és megcsókolja az én barátnőmet? Figyeltem az arcát és az beszédesebb volt mindennél. Még mindig szereti a lányt. És JB? Rajta a zavarodottság volt az első amit felfedeztem, de volt ott még valami más is, ami megcsillant a tekintetében és ettől megijedtem. Egy apró szikra, ami félek, hogy egyszer csak feléled és akkor elveszítem őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szereti - nyeltem nagyot ahogy kimondtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kit? - értetlenkedett Liam, mire elvesztettem a türelmemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Joet, baszd meg! - ordítottam ki végre magamból azt ami már egy ideje szét akarta tépni a belsőmet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te hülye vagy - kerekedtek el a szemei a barátomnak. - Eddig sem szerette. Pont ezért lépett le tőle. Nem ő mondta, hogy képtelen erre az érzésre? Rémeket látsz - nyugtatgatott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hidd el, hogy nem - sóhajtottam fel. - Mikor beléptünk a kórterembe, láttam. Ott volt a szemeiben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tételezzük fel, hogy így van, akkor most mi lesz? Mit fogsz csinálni?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom - ráztam meg a fejemet, majd leállítottam az autót a házam előtt és tehetetlenül hátra dőltem az ülésben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért nem hagyod az egészet a fenébe? - kérdezte halkan, szinte csak önmagától. - Újra összejöhetnének.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert én akarom őket! - néztem villámló tekintettel rá. - Ők hozzám tartoznak. Én voltam végig Jade mellett, én segítettem neki megszökni, házat venni, fogtam a kezét az orvosnál, én tudtam meg legelőször, hogy lányokat vár és még egy csomó más élmény köt minket össze és ezt nem engedem át Joenak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem gondolod, hogy bármit is teszel, attól még ő az apjuk?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekel - morogtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazza - tette a vállamra a kezét - miért csinálod ezt?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert szeretem a kurva életbe! - ordítottam bele a kocsi utasterébe majd arcomat a kezeim közé hajtottam és halkabban folytattam. - Szeretem, érted? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Joe</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem el! - pufogtam haza felé az autóban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Halkabban - szidott le a bátyám. - Alszanak a törpék - nézett a visszapillantóba, hogy meggyőződjön az igazáról, majd felém fordult. - Na mesélj, mi bajod?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted? Styles a bajom - morogtam. - Az a köcsög mindenhol ott van. Ő és a bandája már az agyamra mennek. Mindenbe bele kell ütniük az orrukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hej, hej, hej! Érthetőbben nem lehetne, mert ebből egy szót sem fogtam fel. Miről is beszélsz most?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majdnem megcsókoltam. Vágod? Ilyen icipicin múlott - mutattam milliméternyi távolságot az ujjaim közt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mi akadályozott meg benne? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az, hogy öt hülye gyerek, nagyon tudja, mikor kell időzíteni. Pont akkor jöttek meg amikor már majdnem sikerült elérnem, hogy ...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te letámadtad JB.-t? - vágott közbe Dam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, vagyis egy kicsit - nyöszörögtem. - Annyira érezni akartam. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy meg kell tennem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És ő?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mire gondolsz? - fordultam a bátyám felé, mert nem értettem hova akar kilyukadni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő is akarta? - forgatta meg a szemeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom - vontam meg a vállamat. - Nem ellenkezett. Olyan volt, mint aki leblokkolt, csak nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel - sóhajtottam fel. - Ha nem törik ránk az ajtót, talán sikerült volna felélesztenem benne is valamit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- És mit szólt hozzá a Göndör? - kérdezte Damien.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azonnal kiszúrta, hogy mi a tervem és majdnem körbe pisilte a lányt, hogy megmutassa, hogy az övé - húztam el a számat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát drága öcsém, ezt eddig is tudtuk, hogy kemény menet lesz - vigyorodott el -, de majd megoldjuk valahogy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja - dőltem hátra az ülésben. - Nem fogom hagyni, hogy Styles-é legyen - jelentettem ki magabiztosan. - Jade az enyém és a lányok is! Szeretem őket.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-80164564973200009112015-02-17T18:43:00.002+01:002016-08-15T13:24:27.340+02:0097.rész<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Kedvtelenül néztem ki a fejemből. Annyira üresnek éreztem magam, és nem csak a babák miatt, hanem úgy általában. Nagyot sóhajtva pislogtam ki az ablakon. Mi lesz most? - tettem fel magamnak már sokadszorra is a kérdést, de a válasz váratott magára. Összezavarodtam. Kitudódott a titkom és most már semmi nem lesz olyan, mint volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Halk kopogásra kaptam fel a fejemet, majd kinyílt az ajtó és Damien lépett be rajta egy pici babával a kezében. A szívem nagyot dobbant, mikor megláttam. Szemeimet elfutották a könnyek, hát itt vannak, láthatom őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd csak Joanne, ez a gyönyörű csajszi itt az anyukád, akinek hónapokig a pocakjában laktál - magyarázta a picinek. - Köszönj szépen neki - lépett a kis csomaggal az ágyamhoz. Hevesen dübörgő szívvel és egekbe szökött vérnyomással pillantottam rá a világ egyik legszebb babájára. Aztán tekintetemet újra az ajtóra vezettem, ahol Joe alakja bukkant fel a másik kicsivel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia JB. - suttogta halkan és szemeivel fogva tartotta az enyémeket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia...sztok - nyögtem végre ki. - Istenem, de gyönyörűek - kapkodtam a tekintetemet egyik kislányról a másikra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Vedd át - csúsztatta a kezeim közé Damien Joannet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én... - dermedtem le és moccanni sem mertem, szinte levegőt is elfelejtettem venni. - Mi van, ha elejtem? - kérdeztem suttogva miközben belenéztem a baba kék íriszeibe, amik a csodálkozástól nagyra nőve meredtek rám. - Szia kicsim - csúszott ki aztán önkéntelenül is a becézés a számon - én vagyok az anyukád - simítottam végig a puha, selymes bőrű arcán. - Csodaszép vagy, tudsz róla? - olvadoztam a rám villantott apró, fog nélküli vigyortól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék, itt van Hanna is - tette Joe a másik kislányt is a karomba óvatosan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Istenem, el sem hiszem - kezdtek potyogni a könnyeim az örömtől és a büszkeségtől. - Annyira szépek és annyira picik - hajoltam föléjük és mindkettőjüknek egy-egy puha puszit nyomtam a homlokukra. - Milyen finom illatuk van - szippantottam egyet a kicsiket körülvevő levegőből. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szabály szerint éreztem, ahogy szívem remegésbe kezd és ez átterjed a testem többi részére is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jade, jól vagy? - hallottam meg Damien aggódó hangját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, csak...annyira jó őket látni, de közben meg annyira fura is - meredtem a két lánykára, akik úgy gondolták, hogy itt az ideje a pihenésnek, mert egyre laposabbakat pislogtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várj, elveszem - emelte ki a karomból Joe előbb az egyik, majd a másik már alvó babát és a mellettem lévő ágyra fektette őket. Gondosan körbe kerítette őket az összehajtogatott takaróval, nehogy leessenek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó súlyban vannak - mosolyodtam el, miközben a vállaimat mozgattam, amik görcsbe álltak a mozdulatlanságtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem annyira, csak nem vagy hozzájuk szokva - nézett rám Joe áthatóan, mire lesütöttem a szemeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Öhm, azt hiszem én iszom egy kávét a büfében - sétált az ajtóhoz Dam, de mikor ránézett az öccsére, még hozzá tette - és eszem is valamit - csukta be maga után az ajtót.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nehéz, fullasztó csend telepedett ránk. Én a kezeimet tördelve bámultam a takarómat, mintha valami érdekfeszítő dolgot fedeztem volna fel rajta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm - hallottam meg Joe suttogását. Értetlenül kaptam rá a tekintetemet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mégis mit?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy megajándékoztál velük - nézett ellágyult arccal a lányok felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ohh - döbbentem meg. Mindenre számítottam, de erre nem. Zavartan a babák felé fordultam és figyelni kezdtem őket. Annyira békésen szuszogtak. Lehunyt szemeik néha megmozdultak és néha mosolyra húzták a szájukat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jade...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Joe... - szólaltunk meg egyszerre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kezd te - eresztett meg egy halvány mosolyt felém.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké - fújtam ki a levegőt. Összeszedtem az össze bátorságomat és kiböktem - Sajnálom. Én...nem tudtam, hogy mit tegyek. Még megbeszélni sem tudtuk, mert akkor pont nem voltunk jóban - hajtottam le a fejemet. - Ráadásul azt sem tudtam, melyikteké, csak abban az egyben voltam biztos, hogy megtartom. Nem akartalak magamhoz láncolni...</div>
<div style="text-align: justify;">
- JB. - fektette tenyerét a kezeimre, amik már galacsinná gyűrték a takaróhuzatot. - Felfogtam, hogy mit miért tettél. Időbe telt, de nekem másom sem volt amíg te itt feküdtél. Inkább nekem kéne bocsánatodért esedeznem, mert miattam kerültél ebbe a helyzetbe. Ha én akkor nem ordibálok veled... - gördültek le az első könnycseppek az arcán.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csssh - simítottam le őket onnan. - Már vége - próbáltam tudatosítani benne, ahogy magamban is. Szerettem volna, ha nem magát okolja a történtekért, de ahogy a szemeiből kiolvastam, az lehetetlen kérés volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom mit csináltam volna nélküled - kapta el a kezemet és a tenyerembe csókolt. - Minden éjjel itt ültem és azért imádkoztam, hogy végre felébredj, hogy te is láthasd azt a két kis csodát, ami belőlünk fakadt. Jade én még mindig... - hajolt egyre közelebb hozzám amitől legalább két ütemet kihagyott a szívem. Nem tudtam mozdulni, csak lefagyva vártam, hogy mi fog történni, tekintetemet a szemei és az ajka közt járattam, de aztán kivágódott az ajtó és betódult rajta öt jókedvű srác.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló anyuci! - rikkantotta el magát Niall, de mikor meglátta a két kis csöppséget a szobában, visszavett a hangerőből. - Bocsi, nem tudtam, hogy a hercegnőim is itt lesznek ma - pislogott ellágyult tekintettel az apróságokra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Joe zavartan és talán kissé dühösen állt fel mellőlem és átengedte a helyét a többieknek, akik sorban megpusziltak majd helyet foglaltak a lányok mellett, akik a hangzavarra elkezdték nyitogatni a szemeiket. Harry mellém ült és a derekamat átkarolva magához húzott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Kicsim - nyomott birtokló csókot az ajkaimra, mire a raszta hajú srác felmordult és kiviharzott a szobából.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez mi volt? - vontam kérdőre a Göndört.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi - vonta meg a vállát - csak emlékeztettem rá, hogy kihez tartozol - eresztett meg egy féloldalas mosolyt, amitől a gödröcskéi megjelentek az arcán és rosszfiússá varázsolták az egész megjelenését.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szemeimet forgatva fordultam el tőle. Haragudtam is rá, meg nem is. Nem tudtam kiigazodni magamon, így inkább a többieket kezdtem figyelni, ahogy gügyögve dajkálták a lányokat, addig sem kellett foglalkoznom a teljesen összezavarodott érzéseimmel.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-63239033946833891002015-02-03T19:20:00.002+01:002016-08-15T13:23:48.634+02:0096.rész<div style="text-align: justify;">
Joe</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Reggel kőtömbbel a gyomromban ébredtem. Még félig csukott szemekkel a konyhába csoszogtam, hogy megmelegítsem a lányoknak a tápszert, mert ha felébrednek és nem kapnak azonnal enni, oltári nagy hisztit tudnak csapni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Reggelt! - morogtam a bátyámnak, aki már az egyik széken terpeszkedett, kávéval a kezében és az asztalt bámulta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Neked is - nézett rám és a szemei alatti karikákból arra következtettem, hogy nem sokat aludt az éjjel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Baj van? - töltöttem magamnak is a még forró reggeli italból majd mellé ültem és kíváncsian fürkésztem az arcát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Voltam bent az éjjel a kórházban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Beteg vagy? - kérdeztem azonnal és csak pillanatokkal később esett le, hogy miért volt bent. - Ó.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Érdekes volt, mert a nővérkék úgy köszöntek nekem, mintha ismernének - fúrta a tekintetét az enyémbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most erre mit mondjak - vontam meg a vállam. - Voltam nála...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erre magamtól is rájöttem. Csak az okot nem tudom, illetve sejtem, de... Még mindig szereted, igaz?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - vágtam rá túl hamar, de aztán lehorgasztottam a fejemet és elsuttogtam az igazat. - Mindennél jobban. Nem tehetek róla - szabadkoztam hirtelen, magam sem tudtam, hogy miért.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Joe, nyugi - mosolygott rám Dam. - Reméltem, hogy ezt mondod.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt hogy érted? - pislogtam rá összezavarodottan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy, hogy nektek együtt kell lennetek. Ti egy család vagytok és én mindenben segíteni fogok neked, hogy vissza tudd szerezni Jadet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted van még esélyem?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hatalmas fórod van a Göndörhöz képest - Damien látva az értetlen tekintetemet folytatta. - Te vagy a gyerekek apja és ez egy nőben felülbírál mindent, csak hagyj egy kis időt neki a gondolkodásra. Teljesen össze van zavarodva. Van két kislánya, akiket még nem is látott, ráadásnak még itt vagy te, és Harry is...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te beszéltél vele?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. Felébredt amikor bent voltam nála.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fizikailag jól, de lelkileg a padlón - húzta el a száját. - Be kellett hívnom az éjszakás nővért, hogy lenyugtassa. Kapott egy nyugtatót amitől kidőlt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Az ezután beállt néhány perces néma csendet hangos sírás törte meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na indul a robot, felébredtek a csajok - vigyorodott el a bátyám és velem együtt megindult a gyerekszoba felé. Szélesre tártam az ajtót és mosolyogva léptem a kiságyakhoz, ahonnan a lányaim egyre hangosabban követelték maguknak a reggelit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt vagyunk - szólaltam meg lágyan, mire a sírás hüppögéssé apadt. Kíváncsi tekintetek kúsztak felénk. - Gyere Joanne - emeltem fel a rózsaszín karkötős kislányt az ágyából és fél szemmel láttam, hogy Dam is így tesz Hannával, akinek pedig egy piros kis masni díszelgett a csuklóján. - Apa szemefényei - simítottam végig óvatosan a szőkés pihéken a fejük búbján.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ölünkben a kicsikkel leültünk a nappaliba és az előre bekészített cumisüvegeket a szájukba nyomtuk. Halk cuppogásuk töltötte be a szoba csendjét. Elmerengve néztem a két kis csöppségre. Annyira hihetetlen volt, hogy már két hónapja minden napomat ők töltik ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted mi lesz, ha Jadet haza engedik? - kérdeztem, tekintetemet el nem szakítva Joannetól. - Ez a ház kicsi mindannyiunknak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ebből is látszik, hogy JB. egyedül akarta felnevelni a lányokat - mormolta Dam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, ezért költözött a Bongyor szomszédjába - húztam el a számat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Joe! Ő csak azt tette amit úgy gondolt, hogy jó lesz a gyerekeknek - oktatott ki a bátyám. - Annyiszor megbeszéltük már, hogy egyikünk se tudja, hogy mi mehetett végbe benne mikor megtudta, hogy terhes. Ne felejtsd el, te akkor épp valamelyik ügyeletes cicababáddal próbáltad féltékennyé tenni. Sajnálatos módon se te, se én nem vettük észre, hogy van valami baja. Én megértem, hogy kellett neki egy biztos pont, akire támaszkodhatott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De pont Styles? - csattantam fel, mire a kezemben pihegő kislány szemei nagyra nyíltak az ijedtségtől. Szája lefelé görbült, mire Damien csúnyán nézett rám. - Csssh, kicsikém - gügyögtem neki, miközben felálltam vele és ringatni kezdtem. - Miért nem Niall? - folytattam tovább a hőbörgésemet visszafogottabb hangon.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert Harryre eszünkbe se jutott gyanakodni. Okos húzás volt Jadetól, mert a többieket azonnal lerohantuk, csak a Göndört hagytuk ki, mondván, úgysem kérné meg őt, hogy segítsen - vonta meg a vállát és ő is felállt Hannával. - Úh - fintorította el az orrát. - Azt hiszem apa, csomagod érkezett - tartotta el magától a fogatlanul mosolygó lányzót. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért mindig nekem? - értetlenkedtem, mert Damien mindenben segített, de a pelenkázást eddig még nem vállalta be. Lemondó sóhajjal indultam meg a kisszobába, ahol mindent előkészítettem a pelus cseréhez és az átöltözéshez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne azt add rájuk - vette ki a kezemből az egyszerű zöld bodykat és másik után kezdett kutatni a polcon. - Itt vannak ezek - cserélte ki őket két gyönyörű pink-fehér színűre, amit eddig csak különleges alkalmakkor adtunk rájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hova megyünk? - szaladt ráncba a homlokom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Itt az ideje, hogy megismerjék az anyukájukat - mosolygott a lányokra, akik viszonozták a gesztust.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó ötlet ez? - meredtem rá zavartan, miközben már a második lánykám fenekét tettem tisztába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A legeslegjobb - bólintott komolyan Dam. - Nézd, Jade hónapokig szenvedett velük és még nem is tarthatta őket a karjaiban. Ők meg csupa pasival vannak körülvéve és azt sem tudják, hogy van nekik egy anyukájuk, aki nagyon szereti őket - magyarázott a picikhez fordulva, akik gőgicsélve válaszoltak neki. Fogott egy táskát és pelenkát, váltóruhát tett bele. - Most megyünk és meglepjük anyucit - emelte fel rutinos mozdulatokkal Joannet. - Hidd el, Jadenek jót fog tenni, ha láthatja őket - hagyott magamra Hannaval.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha a bácsikád egyszer valamit a fejébe vesz, azt kisbaltával sem lehet kiverni onnan - nyomtam puszit a hercegnőm puha arcára és követtem a testvéremet az autóhoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Becsatoltuk a lányokat a gyerekülésbe, majd mi is beszálltunk. Zenét hallgatva és gondolatainkba merülve értünk el a kórházhoz. Mivel a lányok nem aludtak el, így nem a babahordozóvá alakítható ülésben vittük be őket az épületbe, hanem csak úgy simán karban. Az ismerős szobához közeledve egyre idegesebb lettem, de az ajtó előtt Damien bátorítón rám mosolygott majd benyitott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd csak Joanne - mondta a kislánynak - ez a gyönyörű csajszi itt az anyukád, akinek hónapokig a pocakjában laktál. Köszönj szépen neki.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nagy levegőt véve én is beléptem és szemem azonnal megkereste az ismerős kék íriszeket, amik most könny fátyolon keresztül tapadtak a két kicsi babára.</div>
<div style="text-align: justify;">
Furcsa volt őt újra élettel telinek látni, hiszen két hónapon keresztül minden éjszaka csak a mozdulatlan testéhez fohászkodtam, hogy ébredjen már fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia JB. - köszöntem szinte suttogva és a szívem őrült tempóban kezdett száguldani, mikor végre rám mosolygott.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-48556464886816903172015-01-27T19:00:00.001+01:002016-08-15T13:23:08.200+02:0095.rész.<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Fáradtan hunytam le a szemeimet. A fiúk rengeteg információt zúdítottak egyszerre a nyakamba.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hiszem mennünk kéne - suttogta Niall a többieknek, mire megemeltem a szemhéjamat. - Aludj kislány - nyomott puszit a homlokomra amit halvány mosollyal jutalmaztam. - Reggel megint jövünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
A többiek is sorban megpusziltak, majd leléptek. Harry még maradt egy kicsit és a kezemet simogatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugye fel fogsz ébredni reggel? - nézett rám szinte könyörögve. - Nem élném túl, ha megint...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cssh - simítottam végig az arcán. - Ébren leszek - nyugtattam meg. Közelebb hajolt és óvatosan megcsókolt. Ajka olyan finoman ért az enyémhez, mintha selymet húznának végig rajta. - Naa - nyögtem fel elégedetlenül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyira hiányoztál - vigyorodott el majd végre rendesen is megcsókolt. A testemen kellemes bizsergés futott végig a tettétől. - Istenem - nyögött fel - el sem hiszem, hogy megint együtt vagyunk - fúrta tekintetét az enyémbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mr. Styles - nyitott be óvatosan egy nővérke - kérem most már hagyja pihenni a beteget.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már itt sem vagyok - állt fel az ágyam mellől a göndör srác és még egy utolsó puszit nyomva a számra elköszönt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Aludj jól, reggel jövünk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy kitette a lábát az ajtón, a magány elemi erővel tört rám. Nem akartam sírni, mégis folytak a könnyeim. Az agyamnak még csak most volt lehetősége rendesen feldolgozni azt az információt, miszerint van két pici lányom. Annyira hihetetlen volt ez az egész. Megszülettek és én még csak nem is láthattam őket, még nem is tarthattam a karjaimban egyikőjüket sem, mégis hiányoztak. A képek szerint amit Harry mutatott nekem, egyformán gyönyörűek voltak. Észre sem vettem és a nagy gondolkodásban elnyomott az álom.</div>
<div style="text-align: justify;">
Furcsa bizsergető érzésre ébredtem valamikor az éjszaka közepén. A szememet még nem nyitottam ki, de a fülemmel érzékeltem, hogy rajtam kívül más is van a szobában. A testem lezsibbadt a félelemtől. Erőt véve magamon, felpillantottam és az ijedtségem még nagyobb lett, mikor megláttam az engem mereven bámuló fiút.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Damien - ejtettem ki suttogva a nevét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia JB. - eresztett meg egy halvány mosolyt felém. - Örülök, hogy jól vagy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te mit keresel itt? - kérdeztem, előbbi szavait figyelembe sem véve.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kíváncsi voltam, hogy mit csinált az öcsém minden éjszaka amikor nem volt otthon, de amikor az éjszakás nővérek mosolyogva fogadtak, rájöttem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Joe itt volt? - meredtem döbbenten az előttem ülőre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha jól vettem ki a nővérkék szavaiból, minden éjjel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De miért? - lepték el a könnyek a szemeimet. - Hiszen leléptem és csúnyán átvertem - suttogtam a levegőbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Így van, de volt időnk gondolkodni rajta, hogy miért csináltad és valahol megértettük. Időbe telt, de felfogtuk, hogy mennyire nehéz döntés lehetett ez neked.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is tudod mennyire - szakadt el nálam a cérna. - Sajnálom, sajnálom...- hajtogattam megtörten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jade - húzott a mellkasához a barátom, ha még egyáltalán annak mondhatom a történtek után. - Ne sírj! Nincs miért. Minden rendbe jön megígérem - ölelt magához szorosan, de az érzelmeim mint a lavina úgy temettek maguk alá. Percekig zokogtam a karjai közt. Dam türelmesen megvárta míg elapadnak a könnyeim majd visszafektetett az ágyra. - Tessék - nyújtott felém egy köteg zsebkendőt, amit hálásan fogadtam el. Kifújtam az orromat és megtöröltem a szemeimet. Néhány percnyi hallgatás után én törtem meg a csendet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő jól van?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogjuk rá - sóhajtott fel Damian. - Még mindig magát hibáztatja a történtek miatt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De hát nem tehet róla, hogy ...- nem is tudtam, hogy hogyan fogalmazzam meg ezt az egészet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én is ezt szajkózom neki nap mint nap, de nem fogja fel - húzta el picit a száját. - Szerinte az egész az miatt van, mert ordibált veled.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megérdemeltem - suttogtam halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nincs igazad - vette a kezei közé az arcomat és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Nem gondolta komolyan amiket mondott. Érted? Csak baromi féltékeny volt, mert azt hitte, hogy Harrytől vagy terhes. Eszünkbe sem jutott, hogy a lányok Joe babái.</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akartam visszagondolni a történtekre, így megpróbáltam elterelni a szót.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most is vele vannak?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - mosolyodott el lágyan és a kezeit levette rólam. - El sem hiszem, hogy az öcsikém felelősségteljes apuka lett. Jade, az a két kislány a mindene. Annyira imádnivalóak - áradozott róluk, mintha az ő gyerekeiről lett volna szó. Én csak figyeltem az arcát, amiről mérhetetlen szeretetet lehetett leolvasni. A szívem megint szúrni kezdett. Dam is ódákat zeng a lányaimról én pedig még mindig nem láttam és nem érintettem meg őket. Remegő hangon szólaltam meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mikor láthatom őket?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom JB. - sóhajtott fel. - Az orvostól függ, hogy mit mond. Ha ő úgy gondolja, hogy már elég jól vagy hozzá, akkor biztosan megengedi, hogy lásd őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez olyan igazságtalan - csuklott el megint a hangom. - Már mindenki látta őket, csak én nem. Én hordtam a hasamban őket hét hónapig, én szenvedtem mikor szétrúgták a belsőmet és mégis én vagyok aki még csak képen látta őket - emeletem egyre feljebb a hangomat és kezdtem érezni, hogy elvesztem a testem felett a kontrollt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jade, nyugodj meg - nézett rám Damien ijedten, de mikor látta, hogy nem sikerül ,megnyugtatnia, megnyomta a nővérhívót. Egy perc sem telt el, máris belépett az ápoló a szobába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi történt? - sietett hozzám.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem felidegesítette magát - fogta még mindig a kezemet Dam miközben rémülten nézte ahogy minden ízemben remegtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Túl sok lehetett neki a mai nap - bólogatott mindentudóan a nő, majd a zsebébe nyúlva egy fecskendőt vett elő és szakszerűen a karomba fecskendezte a benne lévő folyadékot. - Ez egy erős nyugtató. Mindjárt hatni kezd és reggelig teljesen kiüti - magyarázta a barátomnak, aki idegességében a hajamat simogatta. - Jobb lesz, ha maga is haza megy és kipiheni magát - nézett kedvesen Damienre.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megyek - bólintott a srác, majd felém hajolt és egy csókot nyomott a homlokomra. - Reggel megint jövök.</div>
<div style="text-align: justify;">
Válaszolni sem volt erőm, mert már éreztem a nyugtató hatását. A szemhéjaim elnehezültek és az izmaimban lévő görcs végre kiengedett, így megszűnt a remegésem. Még félálomban hallottam az ajtó csukódását, de aztán átadtam magam a kényszerű, de jótékony hatású alvásnak.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com12tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-23480157639675441172015-01-20T19:46:00.002+01:002016-08-15T13:22:27.165+02:0094.rész<div style="text-align: justify;">
Jade</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Erőtlenül nyitottam ki a szemeimet. A szagok, a hangok ismerősek voltak, mégsem tudtam, hol vagyok. Megpróbáltam feljebb tornázni magam, de rémülten vettem észre, hogy nincs erő a karjaimban. Fájdalmas nyögés hagyta el a számat, ami belülről a Kalahári-sivatagra emlékeztetett. Megpróbáltam nyelni, de mintha pengék sokasága állt volna keresztbe a torkomban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jade? - hallottam meg egy álmos, rekedt hangot majd megpillantottam a hozzá tartozó göndör fürtöket is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Har..ry - préseltem ki magamból a nevét. Gyönyörű szemei könnyekkel telve néztek rám. - Mi..mi történt? - kérdeztem reszelős hangon. A fiú, mintha tudná, mire gondolok egy pohár vizet tartott elém, de mikor látta, hogy nem tudok felülni, a hátam mögé nyúlt és felsegített. Hatalmas kortyokban nyeltem az éltető folyadékot. Óvatosan engedett vissza a párnára, tekintetét egy pillanatra sem vette le rólam. Olyan szerelemmel nézett rám, hogy a szívem bele remegett. Kezem önkéntelenül a hasamra csúszott, de ijedten érzékeltem a babák hiányát. - Mi történt a kicsikkel? - kérdeztem hisztérikusan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cssh, nincs semmi baj - simított végig az arcomon, hogy megnyugtasson. - A lányok jól vannak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De..mi..hogy? - néztem rá rémülten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindjárt elmondom, de most keresnem kell egy orvost - lépett el tőlem és én ne tudtam tenni semmit az ellen, hogy ne hagyjon magamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry! - kiáltottam utána, de ő csak bátorítóan rám mosolygott az ajtóból majd eltűnt. - Ezt nem hiszem el - sóhajtottam fel. Mégis mi a fene történhetett? Arra emlékszem, hogy a stúdióban voltunk és hirtelen Joe rontott be hozzánk. Joe! Édes Istenem! - hunytam le a szemeimet. A fülembe csengtek csalódott szavai, amiket hozzám vágott, de aztán hiába erőltettem az agyamat, többre nem emlékeztem. A fejem fájdalmasan lüktetni kezdett így lehunytam a szemeimet és nagyokat lélegeztem. Percekre visszaaludhattam, mert csak Harry mély baritonjára tértem újból magamhoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De higgye el doktor úr, hogy fent volt - hallottam kétségbeesett hangját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én elhiszem Mr. Styles - válaszolt egy idegen hang, mire megint kinyitottam a szemeimet.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Harry? - szólítottam meg a barátomat, aki szinte megpördült a tengelye körül.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Látja, én mondtam - nézett gúnyosan a fehér köpenyes alakra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy van Miss. Blackwood? - lépett mellém a férfi, majd kezével a a csuklómhoz nyúlt. - Megtenné Mr. Styles, hogy kifárad, míg megvizsgálom a kisasszonyt?</div>
<div style="text-align: justify;">
Harry morogva, de teljesítette a kérését. Kíváncsian fordultam a doki felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hogy érzi magát?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm, kicsit furán, de jól. Bár nem nagyon tudok mozogni, annyira erőtlennek érzem magam</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez megszokott ennyi fekvés után - hümmögött magában. - Majd a gyógytornász segít megmozgatni az izmait.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Doktor úr, mi van a kisbabáimmal? - kérdeztem mikor végre leült mellém és a papírjaiba mélyedt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézze kisasszony....</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak Jade - mosolyogtam rá halványan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, tehát nézze Jade, a lányok nagyon jól vannak, ami magácskáról eddig nem volt elmondható...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eddig? - kérdeztem idegesen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Figyeljen rám - nézett a szemembe komolyan. - Tudja milyen nap van ma?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs - vallottam be néhány percnyi gondolkodás után. - Talán kedd?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, ezt eltalálta, de milyen hónap és hányadika? - meredt rám komolyan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Július 12? - kérdeztem elbizonytalanodva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Majdnem - mosolyodott el kedvesen. - Szeptember 14.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi? - emelkedett meg a hangom. - Az nem lehet, ez valami vicc - néztem zaklatottan a férfire.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnos nem. A szülésnél komplikációk jelentkeztek és maga két hónapig nem ébredt fel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De akkor...a babák? Ők hol vannak?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az apuka elvitte őket ahogy kikerültek az inkubátorból és kellőképpen megerősödtek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Az apuka? - szédültem meg a rengeteg információtól.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, Joe McIntry.</div>
<div style="text-align: justify;">
A szavam elakadt és csak bámultam magam elé. Két hónap, két rohadt hónap kiesett. Ez idő alatt eldőlt, hogy Joe az apa. Mi történhetett még, amit én átaludtam?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem volt időm sokat gondolkodni ezen, mert kopogás hallatszott, majd ismerős fejek tűntek fel az ajtóban.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Csipkerózsika! - mosolygott rám Niall. - Bejöhetünk? - nézett az orvosra, aki csak bólintott.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, de ne maradjanak sokáig. A betegnek nem tesz jót - mondta majd elhagyta a szobámat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Végre - rohant az ágyamhoz a szőke hajú srác és egy hatalmas puszit nyomott az arcomra. - Ne csinálj többet ilyet - fenyegetett meg az ujjával. - A frászt hoztad ránk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Megígérem, hogy nem lesz több ilyen - mosolyodtam el és tekintetemet az ajtón belépőkre emeltem. Liam, Louis és Harry együtt sétáltak hozzám. Mindegyikőjük megpuszilt, majd körbe ülték az ágyamat. Hazza leült a szélére és összefonta az ujjainkat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jól ránk ijesztettél - szólalt meg nagy sokára Liam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt szándékos - húztam el a számat. - Elhihetitek, hogy nem terveztem ennyit aludni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tehát már tudod - sóhajtott fel Niall.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, a doki bácsi volt olyan kedves és felvilágosított, hogy mi történt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sajnálom - csókolta meg a kezemet Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem te tehetsz róla...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem is, hanem az az idióta Joe - mordult fel idegesen a göndör.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazza - csattant fel Liam hangja. - Ezt már megbeszéltük.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pár percre csend borult a szobára, amit én törtem meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ők milyenek? - suttogtam halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Azonnal értették, kikre gondoltam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyönyörűek, édesek, csodásak, picik - áradoztak egymás szavába vágva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Várj, megmutatom őket - ugrott fel Harry, majd a zsebéből előhúzta a telefonját. - Nézd, ő Joanne - pislogott elérzékenyülve és felém fordította a kijelzőt. A levegő bent rekedt a tüdőmben, mikor megláttam a kislányomat. Tényleg gyönyörű volt. Óvatosan simítottam végig a készüléken.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ő pedig Hanna - lapozott a képek közt a bongyor.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Annyira egyformák - mosolyodtam el és megcsodáltam a másik kicsit is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De csak külsőleg - vigyorodtak el egyszerre. - Joanne hisztisebb, és bélpoklosabb, mint Hanna. Hanna nyugodtabb, mosolygósabb - sorolták és én elhűlve hallgattam őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan tudtok ennyi mindent róluk? - kérdeztem csodálkozva.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? - néztem kíváncsian a fiúkra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mert úgy gondoltam, hogy a legjobb lenne, ha a közelünkben lennének, így megengedtem Damienéknek, hogy beköltözzenek a házadba - sütötte le a szemeit Harry.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elkerekedett szemekkel néztem rá. Mi történt itt két hónap alatt?</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com16tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-66743379592965825392015-01-13T22:02:00.001+01:002016-08-15T13:21:51.549+02:0093.rész.<div style="text-align: justify;">
Joe</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hozod már? - türelmetlenkedtem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Két másodperc - hallottam meg a választ, majd már meg is jelent a bátyám az ajtóban, kezében a cumisüvegekkel. - Itt is vagyok - nyomta a kezembe az egyiket, amit én azonnal a keservesen síró Joanne szájába nyomtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hál Istennek - sóhajtottam fel mikor végre csak a szuszogását lehetett hallani.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még jó, hogy te nem vagy olyan kiabálós, mint a húgod - simított végig Dam a másik hercegnőm arcán, aki ettől egy édes mosolyra húzta a száját majd mohón ő is enni kezdett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Most kezdem megérteni szegény anyánkat - nyögtem fel. - Gondold el, ugyanezt kellett neki is átélnie, de mellette nem volt ennyi segítő.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tuti nem volt neki egyszerű, de azért azt se felejtsd el, hogy ő nőből van és erre van programozva - vigyorodott el Damien.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elnémultunk és csak hallgattuk a lányok szuszogását, ahogy minden kortyért megdolgoznak. Mikor elfogyott a kaja, letettük az üvegeket az asztalra és felemeltünk a babákat a vállunkra, hogy megbüfiztethessük őket, majd rutinos mozdulatokkal tettük tisztába a popsijukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintem vigyük ki őket egy kicsit a levegőre - néztem a testvéremre, aki bólintott és öltöztetni kezdte az egyik lányt. Néha még nekem is nehezemre esett megkülönböztetni őket. Ahogy elkészültünk, befektettük őket a babakocsiba és kitoltuk őket a kertbe. Büszkén néztem a gyönyörűségeimet, akik napról napra egyre jobban hasonlítottak az anyukájukra. A sötétszőke hajukat, kék szemüket, pisze orrukat és szépen ívelt szájukat mind-mind Jadetől örökölték. Ahogy néztem őket, rám tört a bűntudat és a szemeim könnybe lábadtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Már megint magadat okolod - nézett rám Dam mindentudóan. - Joe, ezt már számtalanszor megbeszéltük. Nem te tehetsz róla, hogy Jade...</div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen - vágtam közbe ingerülten. - Ha nem támadom le akkor még csak most születnének meg - pislogtam a babákra. - Miattam nincs mellettük az anyukájuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
Felkaptam a fejemet, mert úgy éreztem figyelnek és ez be is igazolódott, mikor szemeim találkoztak a Göndör megtört tekintetével. Láttam, hogy Liam mondott neki valamit, majd dühösen a szoba felé fordult. Néhány perc múlva a becsapódó ajtó hangja után már csak a csikorgó kerekeket hallottuk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi volt ez? - kérdezte Damien kíváncsian.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Fogalmam sincs, de valószínű, hogy összeveszett valamelyik fiúval.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mintha igazolni akarnák a szavaimat, Liam és Louis tűntek fel a kertünkben.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Sziasztok - köszöntek halkan majd a lányokra nézve elmosolyodtak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Történt valami? - érdeklődött Dam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak a szokásos - húzta el a száját Louis. - Hazza megint kiborult.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, mert már megint előbb járta szád, mint az eszed - torkolta le Liam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Én csak annyit mondtam, hogy most már igazán összeszedhetné magát. Nem kéne minden nap Jade ágya mellett ülnie. Itt az ideje, hogy elengedje őt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te hülye vagy? - néztem rá döbbenten, majd agyamat elöntötte a méreg. - Hogy mondhattál ilyet neki? Nem érted, hogy szereti?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy te is, mégsem ülsz egész nap az ágyánál.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha nem lennének a lányok, én is ott ülnék - vetettem oda Tomlisonnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, persze - húzta el a száját.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lou! - állította le a barátját Liam majd bocsánatkérőn nézett ránk. - Ne haragudjatok, de ma ilyen kötözködős napja van.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jobb lenne, ha nem cseszegetne - néztem kihívóan a másik fiúra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ácsi, senkinek nem hiányzik, hogy egymásnak essetek - szólalt meg Damien is. - Szerintem így is van elég bajunk, ne tetézzétek még a hülyeségetekkel is.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyetértek - bólintott Payne. - Jó lenne, ha ezt fel is fognád Louis.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, megértettem - emelte fel a kezeit a megszólított. - Legközelebb befogom a szám.</div>
<div style="text-align: justify;">
A ránk törő csöndet Joanne nyöszörgése törte meg. Lemondó sóhajjal emeltem ki a babakocsiból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia tündérem - nyomtam puszit a buksijára. - Elég is volt az alvásból?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát itt vagytok? - hallottunk meg egy jól ismert hangot a hátunk mögül, mire mindannyian odafordultunk. - Már tűvé tettem értetek az egész lakást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak levegőzünk - vigyorogtam a szőke hajú srácra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát itt vannak az én kis hercegnőim - nézett Niall ellágyulva a kicsikre. Rutinos mozdulattal emelte ki Hannát a kocsiból és magához ölelte. - Gyere csak te gyönyörűség - gügyögött neki, amit Hanna egy férfi szíveket megolvasztós mosollyal hálált meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Istenem, mit fognak ezek a csajok csinálni, ha felnőnek? Már így is az ujjuk köré csavartak minket - nevetett fel Liam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy gondot fog okozni, hogy elüldözzük az udvarlókat. Csak meglátják, hogy hányan vigyázunk rájuk és már el is húznak - vigyorodott el Louis a mai napon talán először. - Elkérhetem? - nyújtotta a kezét a nálam lévő kislányért. Óvatosan adtam át neki és ő azonnal magához ölelte. - Milyen szerencse, hogy volt időm Luxon és a tesóimon gyakorolni - nevetett miközben Joanne szemeibe nézett, aki gőgicsélve fogadta a változást.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerintetek fel fog ébredni JB? - kérdezte halkan Niall majd félve nézett végig rajtunk.</div>
<div style="text-align: justify;">
- A doki azt mondta, hogy azért nem ébred fel, mert a szervezete így reagál az őt ért traumára. Amint úgy érzi a teste, hogy minden rendben van körülötte, magához fog térni - magyarázta Damien.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, de mikor? - sóhajtott fel Niall, miközben ütemesen ringatta Hannát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt csak ő tudja - vonta meg a vállát Dam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Remélem minél hamarabb, mert nem szeretném, ha a lányok anya nélkül nőnének fel - morogtam halkan.</div>
<div style="text-align: justify;">
A hangulat fagyossá változott ahogy mindenki a gondolatai közé menekült. Tudtam, hogy mindenki engem okol a történtekért. Damien, hogy oldja a feszültséget, elkezdte befelé tolni a babakocsit.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagytok éhesek?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt meg sem kellett volna kérdezned - vigyorodott el Niall majd öles léptekkel besétált a házba.</div>
<div style="text-align: justify;">
Fejünket csóválva, vigyorogva követtük őket.</div>
<div style="text-align: justify;">
Dam a konyhába sietett és neki fogott valami ehetőt varázsolni elénk. A többiekkel leültünk a nappaliban és beszélgetni kezdtünk, az új lemezről, a turnéról és persze a lányokról. Észre sem vettük és ránk sötétedett. A kicsik már az ágyukban aludtak, megfürdetve,illatosan és jóllakottan, mikor Liam telefonja megszólalt.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen? - szólt bele kíváncsian, majd hirtelen ránk kapta a tekintetét. - Mikor? Azonnal megyünk - nyomta ki a készüléket. - Jade magához tért - ejtette ki azokat a szavakat a száján, amikre már két hónapja vártunk.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-70925717165337491642015-01-06T20:09:00.001+01:002016-08-15T13:21:14.972+02:0092.rész<div style="text-align: justify;">
Harry</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Az ablaknál álltam és néztem a... Mit is néztem? Még én sem tudom. Csak bámultam ki a fejemből, miközben képek ezrei sorakoznak fel a szemem előtt, de csak is olyan képek, amiknek semmi közük nincs a valósághoz: Jade mosolyog, Jade integet, Jade megcsókol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Két hónap telt el azóta a rettenetes nap óta és már egy hónapja annak, hogy hazahozhattuk a lányokat a kórházból. Hanna és Joanne. Két gyönyörű csöppség. Nevüket még az anyukájuk választotta nekik jóval a születésük előtt. Sose hittem volna, hogy egy kisbaba ekkora figyelmet igényel, pláne kettő. Több emberes feladat volt egész nap a kedvükben járni, de heten csak megoldottuk valahogy. Heten, ugyanis az ellentétek ellenére tűzszünetet kötöttünk a McIntry fiúkkal. A napok múlásával egyre rutinosabbak lettünk. Felosztottuk a feladatokat, így mindenki tudott egy kis időt a lányokkal tölteni és pihenni is.</div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel a gyerekszoba már berendezve várta a hercegnőit a szomszédomban, így célszerű megoldásként Joe és Damien beköltöztek Jade üresen álló házába. Nehezen csiszolódtunk össze, de lassan hozzászoktunk a fura helyzethez.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit csinálsz itt egyedül? - állt meg mellettem Liam és követte a tekintetemet, ami most a szomszéd kertjére irányult, ahol Joe és Damien tologatta a lányokat.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hiányzik - bukott ki belőlem.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hidd el Hazza, nekünk is - tette kezét bátorítólag a vállamra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Még csak nem is láthatja őket - sóhajtottam fel elkeseredve. - Nem tudhatja, hogy Hanna sokkal mosolygósabb, mint Joanne és azt sem, hogy annyira egyformák, hogy csak a kezükön lévő szalagról tudjuk megkülönböztetni őket. Én... - csuklott el a hangom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Cssh - húzott magához a barátom miközben a zokogás már elemi erővel rázta a testemet. - Tudod mit, sírd csak ki magad, attól megnyugszol.</div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány perc múlva már éreztem, hogy a mellkasomban lévő nyomás alább hagyott. Megtöröltem a szemeimet és egy halvány mosolyt villantottam a barna srácra.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz Li és ne haragudj, hogy így kiborultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Így is sokáig elnyomtad magadban - nézett rám aggódva, mire visszafordultam az ablak felé.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van mikor arra ébredek, hogy érzem az illatát és mintha beszélne hozzám - árultam el az egyik féltett titkomat. Liam döbbent tekintetét látva rájöttem, hogy nem kellett volna. Hiába bizonygatták, hogy átérzik a helyzetemet, nem hiszem, hogy ők is rémálmokkal küszködtek volna vagy éppen a kialvatlansággal. Tekintetem összeakadt Joe-éval, akit szintén megviseltek a történtek.belegondolva talán ő volt az egyetlen aki ténylegesen átérezte, hogy mi játszódik le bennem, hiszen ő is ugyanúgy érzett Jade iránt,mint én, akárhogy is próbálta tagadni.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ma is mész? - zökkentett ki a gondolataim közül a halk kérdés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - bólintottam határozottan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne - néztem rá szúrósan. - Ne kezd újra. Mikor fogjátok fel végre, hogy szükségem van erre?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig már ideje lenne, hogy elengedd - csattant fel mögöttem Louis hangja. - Már két hónapja olyan vagy, mint egy élőhalott. Lemondtuk a fellépéseket, a rajongók betegre aggódják magukat miattad, mert nem értik, hogy mi a fene van veled. Nem teheted ezt se magaddal, se velük!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nekem te ne mond meg, hogy mit tehetek és mit nem! - ordítottam a képébe. - Ti nem tudjátok, hogy milyen érzés ez, és hogy mit érzek!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor mond el! Ha mindent magadba fojtasz, nem tudunk neked segíteni - nézett rám Louis komoran.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Tommo - fogta meg a karját Liam az ideges srácnak - már elkezdte, de te most belerondítottál...</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyjatok békén! - kaptam fel a vizet majd telefonomat és a kulcsomat magamhoz ragadva kirohantam a házból. Idegesen pattantam be az autómba és csikorgó kerekekkel indultam el a szokásos útvonalamon. Egy helyen megálltam, hogy betérjek a boltba, ahol az eladó hölgy már ismerősként köszöntött.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szép napot fiatalember! A szokásosat?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot! Igen, köszönöm - húztam halvány mosolyra a számat. Amíg várakoztam, szemeimet a bolt berendezésén járattam végig. Megnyugtatott ez a hely. Az illatok és a kedves kiszolgálás felüdülést jelentett a megtépázott idegeimnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kész is van - nyomta a kezembe a hatalmas frézia csokrot a tulajdonos. - Remélem tetszeni fog a hölgynek - kedveskedett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Eddig még nem panaszkodott - húztam el a számat majd a fizetés után elköszöntem és tovább indultam.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alig fékeztem le az autómmal egy szabad hely előtt, már ugrottam is ki és sietve tettem meg a további utat. A gyomrom összeszorult és nagyon örültem, hogy senki nem foglalkozott velem, de miért is tették volna hiszen itt mindenkinek meg volt a maga baja. A célom előtt megálltam és megpróbáltam lenyugodni. Mélyeket lélegeztem majd egy hatalmas mosolyt erőltettem az arcomra és beléptem a helyiségbe.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia Szerelmem! - köszöntem az ágyon fekvő lánynak. - Hoztam neked a kedvenc virágodból - tettem vízbe a csokrot majd leültem az ágya szélére. Ujjaimat végig futtattam a hófehér bőrén és elsimítottam néhány rakoncátlan tincset az arcából. - Gyönyörű vagy, mint mindig - mosolyodtam el, de ez nem tartott sokáig, mert a fájdalom megint elhatalmasodott rajtam. Kezeim közé fogtam a hideg ujjait és csak bámultam őt. - Hiányzol - nyomtam csókot a kézfejére. - Kérlek kicsim, ébredj fel! Szükségünk van rád! - könyörögtem neki ahogy már két hónapja minden áldott nap.</div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com17tag:blogger.com,1999:blog-8656710730780659243.post-52494377457824180572014-12-23T19:25:00.002+01:002014-12-23T19:25:51.524+01:00Merry Christmas and Happy New Year!<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b>Minden kedves olvasómnak, szeretetben és boldogságban gazdag ünnepeket kívánok!</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><br /></b></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcjtXMEGzfxOAwSWh65qRJ5IaiglmkHVp8MhUh_aTRbS5aOjzOwYxFFVVn58vyA7yuk210t1Sur56o6qCPAUelw-4dn2ueAhrZbMVU-C-D1A2VAcjQOJgYBGLZbjcmmDvhTghKz00RrKAq/s1600/1d+sc.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcjtXMEGzfxOAwSWh65qRJ5IaiglmkHVp8MhUh_aTRbS5aOjzOwYxFFVVn58vyA7yuk210t1Sur56o6qCPAUelw-4dn2ueAhrZbMVU-C-D1A2VAcjQOJgYBGLZbjcmmDvhTghKz00RrKAq/s1600/1d+sc.gif" height="181" width="400" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjq9C_JOmwVZqK9G0ZVH3CJbRBXc2tUFs9jO_yQRX8jcjHf-fk5QOIAJ0_4dCqKmyCkMSR2ZCUbgTp6fwlPD2IVYptGbUg-RWztEUhy7Zq6G-fzpNFGlvk2d2-yBF-nAGcKklyyX8CgO1zA/s1600/2d+sc.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjq9C_JOmwVZqK9G0ZVH3CJbRBXc2tUFs9jO_yQRX8jcjHf-fk5QOIAJ0_4dCqKmyCkMSR2ZCUbgTp6fwlPD2IVYptGbUg-RWztEUhy7Zq6G-fzpNFGlvk2d2-yBF-nAGcKklyyX8CgO1zA/s1600/2d+sc.gif" height="181" width="400" /></a></div>
Dolores Fariahttp://www.blogger.com/profile/16595703264242366128noreply@blogger.com4