2013. december 31., kedd

B.Ú.É.K.

Sziasztok!
Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok!
Találkozunk jövőre! :D
Pusszancs: Dolores

2013. december 30., hétfő

6. rész

Jade

 Morcosan ébredtem reggel, még a mellettem szuszogó Joe látványa sem tudott megnyugtatni. Kimentem a fürdőszobába és rendbe tettem magam. Felkaptam egy bőr rövidnadrágot és egy laza, fekete halálfejes pólót. A konyhába ballagtam és a hűtő átvizsgálása után úgy döntöttem, hogy meglepem a fiúkat egy finom reggelivel. A sonkát apró kockákra vágtam, felvertem a tojást és lereszeltem a sajtot. Miután megpirítottam a sonkát, ráborítottam a tojást. A kész adagokat tányérokra szedtem, majd megszórtam a tetejüket sajttal, ami azonnal ráolvadt.
 - De jó illatokat érzek - jelent meg egy boxerben Damien. - Úh, a látvány sem utolsó - adott puszit a hajamra, majd leült az egyik tányér elé. - Mivel érdemeltük ki a királyi kiszolgálást? - fogott hozzá az evéshez.
 - Ennyi a minimum, ha már állandóan itt csövezek nálatok.
 - Tudod, hogy szívesen látunk. Minket nem zavarsz. Joe ágyában elférsz, de ha úgy gondolná, hogy mégse, akkor nálam mindig van hely számodra - nézett rám vigyorogva, mire vállon csaptam.
 - Ne bomolj Dam - mosolyogtam, mert tudtam, hogy csak hülyéskedik.
 - JOE! - kiabált fel az emeletre. - REGGELI!
 - Miért nem mész föl és kelted fel halkabban? - Vettem le kezeimet a fülemről.
 - Jövök - szólalt meg az említett és már hallottuk is a lépteit a konyha felé trappolni. - Éhen halok - ült le ő is enni, miközben az ölébe húzott és adott egy puszit a vállamra. - Jó reggelt, Baby!
 - Neked is - cirógattam meg borostás arcát, majd átültem a helyemre.
 - Nem is láttam az új tetkód - húzta fel Dam az orrát.
 - Most nem fogom lehúzni a gatyám, mert kajálok - nyeltem le a falatot.
 - De utána megnézhetem?
 - Ja.
Továbbiakban csendben fogyasztottuk el a reggelinket. Mikor minden tányér kiürült, összeszedtem és a mosogatóhoz vittem. Gyorsan ellötyköltem a mosatlant, majd kimentem a nappaliba, ahová a fiúk áttették a székhelyüket.
 - Mutiii! - könyörgött Dam, mire megforgattam a szemem, de óvatosan lecsúsztattam a gatyámat.
 - Rohadt jó lett - sóhajtott Damien és mire visszafordultam, már röhögve pacsizott össze az öccsével. - Csini lettél Cica.
 - Miért, eddig nem voltam? - pillogtam rá kislányosan.
 - Dehogynem, csak most rátettél még egy lapáttal - húzott az ölébe Joe.
Mielőtt belemerült volna a saját és az én szórakoztatásomba, felpattantam.
 - Öltözzetek, mert mindjárt itt a kocsi értünk - adtam ki a parancsot. Engedelmesen vonszolták fel a kerek feneküket az emeletre, ahonnan kb. húsz perc készülődés után kerültek újra elő.
 - Jók leszünk így? - forogtak körbe, mint a modellek. Mind a kettőjükön farmer feszült, egy fehér izompólóval, amire kockás inget húztak. Joe kéket, míg Dam pirosat. Megmosolyogtam őket.
 - Vigyáznom kell rátok, mert ha a menedzser meglát titeket, hét fősre bővíti a bandát.
Alig mondtam ki, dudálás hallatszott kintről.
 - Indul a mandula - sóhajtottam fel, majd unott fejjel a ránk váró autóhoz léptem.
 - Jade Blackwood? - kérdezte a srác, végignézve rajtam, mire bólintottam. - Josh vagyok - mutatkozott be, majd kérdőn a fiúk felé fordult.
 - Ők is velem jönnek - jelentettem ki határozottan.
 - Oké - vigyorgott az alkalmi sofőrünk. - Ez érdekes lesz - sunyított ránk.
A kocsiban Damien ült előre, Joe és én hátra. Joe, érezve, hogy ideges vagyok, nyugtatáskép rátapadt az ajkaimra. A szemem sarkából láttam, hogy Josh a visszapillantóból lesi párosunkat. Ennyire perverz lenne? Akkor adunk neki egy kis műsort - vigyorogtam bele gonoszul a csókunkba. Magamhoz húztam a barátom és apait-anyait beleadva smárolni kezdtem vele. Éreztem, hogy elkapja a hév és csak egy icipici választja el attól, hogy a hátsóülésen tegyen magáévá.
 - Ők járnak? - hallottam meg Josh halk kérdését, amit Damhez intézett. Ő hátra pillantott ránk, majd elvigyorodott a látottakon.
 - Nem, csak nem bírnak a hormonjaikkal - röhögött fel, Josh döbbent tekintetét látva, majd hátra szólt.
 - JB, ne húzd fel az öcsémet, mert nincs kedvem végig nézni egy gyors menetet.
 -Kár - biggyesztettem le látványosan az ajkamat -, pedig azt hittem, hogy Josht érdekelné, mert annyira hesszelt.
Alkalmi sofőrünk elvörösödött, majd dadogva bocsánatot kért.
 - Semmi gáz - veregette vállba Damien, miközben jót derült a srác reakcióján. - JB kicsit öntörvényű és nem szereti, ha húsárúként tekintenek rá.
 - Én nem... - habogott Josh.
 - Ja, te nem. Azért éreztem, hogy csúszik lefelé a bugyim - forgattam meg gúnyosan a szemeimet.
 - Jade! - csattant fel Dam. - Elég legyen. Bocs haver, de néha túlzásba viszi a dolgokat. Tudjuk, hogy veszett jó nő, de attól még tényleg nem kéne annyira bámulni.
 - Igaz. Ne haragudj Jade - pislogott bocsánatkérőn a tükörbe.
Ránéztem bűnbánó képére és nem tudtam rá haragudni.
 - Felejtsük el - eresztettem meg felé egy mosolyt. - Ott vagyunk már? - kérdeztem meg Szamár módra, hogy feloldjam a feszültséget. A fiúk elnevették magukat.
 - Ennyire sietsz? - vigyorgott rám Josh. - Te is rajongó vagy?
A szemeim kikerekedtek a kérdésére és a szavam is elakadt, nem úgy mint Joenak, aki hangosan felröhögött mellettem.
 - Haver, nem látsz a szemedtől? Jade nem hogy nem rajongó, egyenesen utálja őket.
 - Akkor miért jelentkezett a játékra? - kérdezte értetlenül a srác.
 - Nem én jelentkeztem. Egy hülye picsa azt hitte, hogy jó vicc lesz, ha benevez - morogtam.
Most Joshon volt a sor, hogy hangosan röhögjön rajtam.
 - Kösz az együtt érzést - durcáztam be.
 - Ez most komoly? - nézett ránk, miután kiröhögte magát, de a választ leolvasta az arcunkról. - Jó szagú ibolya. Ha ezt a srácok megtudják - vihogott tovább. - Ők azt hiszik, hogy egy hatalmas rajongóval kell utazniuk, de pofára fognak esni, ha megtudják az igazat. Pedig szerintem Harry már az ágyát is felmelegítette neked.
 - Cöh - kaptam fel a vizet. Oscar díjat kaphattam volna az alakításomért, mikor a nevét meghallva nem árult el semmit az arcom. Pedig a gyomrom felfordult, mikor bevillant a képe. A göndör fürtjei, a zöld szeme, a szája és a gödröcskéi, amik mindig megjelentek, ha mosolygott. A gyűlölet égő lávaként áradt szét a testemben. Fejembe befészkelte magát egy szó: bosszú. Talán eljött az ideje, hogy megleckéztessem azt, aki miatt azzá váltam, aki ma vagyok. A szám akaratlanul is gonosz mosolyra húzódott. Talán mégis élvezni fogom ezt az utazást. Vigyázz Harry Styles, jövök!

2013. december 28., szombat

5. rész

Harry

 - Gyere már, Hazza! - kiabált Liam a földszintről. - Paul kinyír minket, ha elkésünk.
 - Jövök már - morgolódtam magamban és szép ráérősen  lépkedtem lefelé a lépcsőn.
 - Ne csináld már szerelmem - ragadta meg Louis a kezemet és az ajtó felé húzott. - Mi a baj Baby? - pislogott rám úgy, hogy elnevettem magam.
 - Semmi, csak bal lábbal keltem fel - nyugtattam meg. Beültünk az autóba és Niall - legnagyobb bánatára - meg se álltunk a stúdióig. Szokás szerint hatalmas tömeg állt a bejáratnál. Szebbnél szebb lányok vártak minket sikongatva, sírva és néhányan mindenre készen. Szó szerint mindenre. Elég lett volna csak rámutatnom bármelyikre, már lett volna ágymelegítőm éjszakára, de ma valahogy nem vágytam erre. Üresnek éreztem magam. Gyorsan kiosztottunk néhány autogramot és csináltunk pár közös fényképet. Sietősen léptünk be a TV stúdióba. Lenyomtak egy székre és pillanatokon belül kész sminkkel és frizurával álltam a többiek mellett. Benn a stúdióban már folytak a felvételek és csak arra vártunk, hogy szólítsanak minket.
 - A fiatal lányok álmai, a lányos apák rémálmai. Hölgyeim és uraim a One Direction! - hallottuk meg Anne Montoya hangját. Vigyorogva léptünk be a reflektorok közé. Integettünk, majd helyet foglaltunk a számunkra fenntartott kanapén.
 - Sziasztok, fiúk! - mosolygott ránk kedvesen a nő.
 - Hello, Anne! - köszöntünk illendően.
 - Ugye tudjátok, hogy miért vagytok itt?
 - Persze. Ma tudjuk meg, hogy ki jön velünk Los Angelesbe - válaszolt vigyorogva Louis, miközben  a tenyerét dörzsölte.
 - Így van - bólintott a nő. - Itt van ez a hatalmas kerék, amiben azoknak a lányoknak a neve van, akik helyesen válaszoltak az öt feltett kérdésre. Szeretném, ha kisorsolnátok a nyertest.
Felálltunk a helyünkről és a kerék mellé álltunk.
 - Azta! - nyögtem fel, mikor megláttam, hogy mennyi nyertes név van benne.
 - Valami baj van Harry? - érdeklődött Anne.
 - Nincs, csak meglepődtem, hogy mennyien szeretnének velünk tartani Amerikába - adtam választ a kérdésére.
 - Hát igen - vigyorgott mellettem Niall -, kár, hogy csak egy lányt vihetünk magunkkal.
 - Miből gondolod, hogy lány? - húzkodta a szemöldökét Louis.
 - Csak remélni tudom - pirult el a szőke ír.
 - Akkor fiúk - nézett ránk a műsorvezető -, hogy csináljuk? Ki nyúl bele a kerékbe?
 - Harry - vágták rá egyszerre.
 - Miért pont én? - értetlenkedtem.
 - Legyen kire fognunk, ha nem jól választasz - vigyorgott Zayn.
 - Hát Harry, úgy látom, hogy a fiúk azt szeretnék, ha te húznád ki a szerencsés nyertest. Megforgatom a kereket, majd kihúzhatod a lány nevét - tekerte meg a kallantyút a nő.
 A gyomrom összeszorult az idegességtől, mert tudtam, hogy most valakinek rajtam múlik a boldogsága. Anne kinyitotta az ajtót, vettem egy mély lélegzetet és benyúltam a nevek közé. Nem gondolkodtam, az első lapot, ami a kezembe akadt megfogtam és kihúztam.
 - Ez gyorsan ment - nevetett mellettem Anne. - Mire gondoltál közben?
 - Arra, hogy sajnálom, hogy a többieket nem tudjuk magunkkal vinni - adtam egy diplomatikus választ.
 - Nézzük, hogy ki a szerencsés - jelezte, hogy olvassam fel. A fiúk mellém léptek és egymásra vigyorogtunk.
 - Egy, kettő, három - számolt Liam halkan, majd egyszerre kiabáltuk bele a kamerába:
 - Jade Blackwood!

2013. december 25., szerda

4. rész

Joe

 Néztem, ahogy a gép apró rezdülései megrengetik, az amúgy kemény, fenekét. Eric belemerült a minta kidolgozásába. Jade szégyenlősség nélkül feküdt fel, tangában az asztalra. Morgásomat hallva, a viking kinézetű tetováló mester, röhögésben tört ki.
 - Mi van McIntry? Félted a területed? - simított végig a lány fenekén egy fertőtlenítő kendővel, miközben gonoszkodva rám pillantott. Inkább nem válaszoltam, mert Jade felemelte a fejét és összeszűkült szemekkel nézett rám. A továbbiakban szótlanul néztem, ahogy lassan, fokozatosan, kirajzolódik előttem egy gyönyörű pillangó, a kerek fenekén. Beharaptam a szám, nehogy hangosan felnyögjek azoktól a képektől, amelyek a fejemben keringtek. Pillanatok alatt szűk lett a nadrágom. Megőrjít ez a lány. Mióta találkoztunk, azóta nem tudok normálisan gondolkodni a közelében. Lassan három éve, hogy megláttam őt az esőben állni. Az ég felé emelte a fejét és hagyta, hogy az esőcseppek lemossák az arcáról a sminket. Ott állt, mint egy pogány istennő, átázott ruhában, borzas hajjal és közben mosolygott. Akik elmentek mellette, bolondnak nézték, de őt nem érdekelte. Egy belső hang súgta, hogy menjek oda és szólítsam meg, én pedig hallgattam rá. Kiderült, hogy egy zenekarban énekelt, de pont aznap oszlottak fel, mert a dobosuk elköltözött. Elhívtam a garázsunkba, ahol a bátyámmal közös, bandánk próbált. Jade, mély benyomást tett a többiekre is. Olyan természetességgel mozgott köztünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Kezébe vette a mikrofont és mikor megszólalt, elvarázsolva hallgattuk a hangját. Tudtam, hogy jól döntöttem, mikor odamentem hozzá. Nem hittem el, hogy ekkora mázlim van. Vigyorogva néztem a többiekre, akik elismerően bólogattak. Egyetlen bánatom vele kapcsolatban, hogy akárhogy is teperek, soha nem lesz az enyém. Pedig én, az első pillanattól fogva szerelmes vagyok belé, de ezt ő nem veszi észre, én pedig gyávaságból nem mondom el neki, mert akkor lehet, hogy a mostani, barátság extrákkal, dolog is megszűnne köztünk. Márpedig azt nem akarom, még ha néha a saját bátyámmal kell osztoznom is rajta. Félreértés ne essék, Jade nem ribanc, csak nagy a szeretet éhsége, amit a szexben vezet le. A szülei alkoholisták. Mindennaposak náluk a balhék, verekedések. A rendőrök már előre köszönnek neki az utcán, mert annyit járnak hozzájuk. Ő pedig, inkább elmenekül otthonról, csak ne kelljen látnia, hallania a szülőnek nevezett embereket, akik az esetek 80 %-ban, rajta vezetik le az elcseszett életük frusztrációját. Sokszor jegeltem már az arcát, testét elcsúfító duzzanatokat, amit valamelyik alkoholmámorban úszó családtagja okozott neki.
 - Kész - rántott vissza a valóságba, Eric hangja. Jade lemászott az ágyról és a tükörhöz sétált. Láttam a művész szemében a vágyat, ahogy követi a lány minden mozdulatát. Édes mosollyal az arcán nyugtázta a fenekén feszítő pillangó szépségét.
 - Kurva jó lett - vigyorgott és láttam rajta, hogy boldog. A teste már tele volt mintákkal, de minden egyes rajzot gyermeki örömmel fogadott magán. Ugyanúgy volt a piercingekkel is.
 - Jó bőrre könnyű dolgozni - lökte a süket szövegét, Eric.
 - Minden csajnak ezt mondod, akiket megakarsz húzni? - somolygott, Jade, a férfira, miközben már a rövidnadrágját húzta fel.
 - Úgy ismersz? - ment bele a játékba a tetkós.
 - Úgy - bólogatott komoly fejet vágva a lány, de aztán elnevette magát. - Még egyszer kösz, Eric. Nemsokára szerintem megint találkozunk.
 - Lassan törzsvásárlói kártyát csináltatok neked - ölelte magához Jadet. Puszit nyomott a hajába, majd elengedte. - Vigyázz magadra kislány!
 - Te is - mosolygott a férfira. - Mehetünk? - nézett aztán rám csillogó szemekkel, amiből azt olvastam ki, hogy nemsokára testközelből csodálhatom meg a pillangóját.
 - Eddig se rám vártunk - fogtam meg a kezét, majd intettem Ericnek, és kiléptünk a szalonból.
 - Amiért ilyen türelmes voltál, otthon megjutalmazlak - állt lábujjhegyre és egy apró puszit nyomott a számra, ami nekem nem volt elég, így magamhoz szorítottam és addig csókoltam, míg feladta az ellenállást és elnyitotta az ajkait. Nyelvem utat tört a szájába, és puhán simogatni kezdte az övét. Már fekete pontok ugráltak a szemem előtt a légszomjtól, mikor elengedtem. Zihálva döntöttem a homlokom az övének, majd próbáltam a szívverésem normalizálni. Ahogy láttam, ő is így tett.
 - Haza kéne ugrani pár ruhámért - sóhajtotta. Átöleltem a vállát és magamhoz szorítottam. Tudtam, hogy semmi kedve hazamenni.
 - Elmenjek veled? - emeltem fel az állát. Hevesen bólogatni kezdett. Kézen fogva sétáltunk a házukig, majd egy hatalmas sóhaj után, beléptünk. Állott cigaretta és alkohol szag áradt mindenhonnan.
 - Megjöttem! - kiáltotta el magát, amire még én is összerezzentem. Mivel nem jött válasz, gyorsan felmentünk a szobájába, aztán egy sporttáskába összedobált pár cuccot, amire az elkövetkező napokban szüksége lehet. A lakás koszos volt meg büdös, de egyedül az ő szobájában volt rend és tisztaság. Kiléptünk az utcára és megkönnyebbülten fújtuk ki a levegőt.
 - Jade - szólította meg valaki.
 - Jó napot, Mrs. Flint - köszönt a mellettem álló lány illedelmesen a postásnak. - Segíthetek?
 - Ez neked jött, édesem - nyújtott felé egy levelet.
 - Köszönöm - mondta csodálkozva Jade. - Ki a fene írhatott? - forgatta a borítékot a keze között.
 - Bontsd ki, és megtudod - kuncogtam fel, miközben a postás elköszönt és magunkra hagyott minket.
 - Nem mondod? - pimaszkodott velem, mire az oldalába csíptem. - Aú! - ütött rá a kezemre. Kinyitotta a levelet és a szemei egyre nagyobb döbbenetet sugároztak felém.
 - Baj van? - kérdeztem rá, mikor az arca falfehérré vált.
 - Ezt nem értem - dadogta, majd rám nézett. - Nyertem egy utazást...
 - De hát ez szuper - vágtam a szavába, nem értve, hogy mi a gond ezzel. - Hova mész?
 - Los Angelesbe - motyogta.
 - Az király - néztem rá -, vagy nem?
 - Az lenne, ha csak én mennék.
 - Kivel mész? - komorultam el, rosszat sejtve.
 - A One Directionnal - nyögte ki elhaló hangon.
 - Ez jó poén - röhögtem fel hangosan, majd a lány arcára nézve rájöttem, hogy ez nem vicc. - Komolyan, azzal az öt nyomival mész Amerikába?
 Bólintott, én pedig lefagytam. Hol vagyok én hozzájuk képest. Jade elmegy velük, valamelyikbe beleszeret és elfelejt engem. Végül is, ők megtudják neki adni, amit én nem, hírnevet, pénzt. Egy kérdés fogalmazódott meg bennem.
 - Mikor jelentkeztél erre a játékra?
Olyan csúnyán nézett rám, hogy feltettem a kezem, aztán sűrű bocsánatkérés közepette léptem egyet hátra.
 - Nem én voltam - jelentette ki. - Ez biztosan valami félreértés lesz. Tőletek felhívom őket, hogy nagyon eltévesztették a házszámot.
 Hallgatásba burkolózva tettük meg a maradék utat. Ahogy beléptünk, Jade ledobta a táskáját és a telefonjáért nyúlt. Damien lépett ki a konyhából, de kérdés özönét megállítottam, ahogy felemeltem a kezem. Kíváncsian nézett rám, én pedig rámutattam a lányra, hogy majd ő felvilágosítja. Az ajtófélfának dőlve hallgattam, ahogy egyre idegesebben beszél a készülékbe, majd lemondóan sóhajt. Elköszönt és elgyötört szemekkel nézett ránk.
 - Mi a fene van? - veszítette el a türelmét, bátyám.
 - Semmi, csak nyertem egy utat, Los Angelesbe - nyögte ki Jade, miközben a homlokát masszírozta.
 - Az kurva jó, nem? - értetlenkedett, Dam.
 - Nem, mert a One Directionnal kell mennem.
Bátyám szája tátva maradt a csodálkozástól, majd rám nézett megerősítésért, én pedig bólogattam.
 - Ezt hogy a fenébe hoztad össze? - érdeklődött vigyorogva.
 - Fogalmam sincs - rázta meg a fejét JB, és Damien kezébe nyomta a levelet, aki elolvasta és felnevetett.
 - Szerintem valaki szórakozott veled.
 - Anyukájával, azzal szórakozzon - szaladt ki Jade száján a szitok, majd az arcán a felismerés szikrája csillant meg. - Patricia! - kiáltott fel, és mi is rögtön levágtuk, hogy mire gondol. - Megölöm azt a cafkát - dohogott.
 - Miért nem mondod le? - kérdezte, Damien.
 - Szerinted mit próbáltam az előbb? Azt mondták, hogy mivel élőshow volt, így nem tudnak mit tenni és holnap kocsit küldenek értem, hogy megbeszéljük a részleteket.
 - Elkísérünk! - szólaltunk meg ikrekhez méltóan, egyszerre.
 - Kösz fiúk - lágyult el, Jade hangja, majd felpattant a kanapéról és hozzánk lépve, közös ölelésbe húzott minket.

2013. december 23., hétfő

3. rész

Jade

 - Éhes vagyok - nyafogtam Joe fülébe, miközben az arcát simogattam, és hogy állításom igazolja, hatalmasat kordult a gyomrom.
 - Menjünk - tápászkodik fel mellőlem. Vigyorogva néztem végig meztelen testén. - Ne nézz így rám, mert annak éhhalál lesz a vége, vagy végelgyengülés.
 Hangosan röhögtem a hülyeségén, aztán én is felkeltem és visszavettem magamra a pólóját.
 - Bugyit is vegyél - szólt rám kajánul. Kinyújtottam rá a nyelvem és felvettem az említett ruhadarabot, ami az ágy alól került elő.
 - Megfelel Őrmester? - álltam elé. Összehúzott szemekkel nézett rám.
 - Ha rajtam múlna, mindent ruha nélkül csinálnál - hajolt a nyakamhoz és a fogai közé csippentve a bőrt, megszívta azt.
 - Kész a kaja! - hallottuk meg Damien hangját a konyha felől. Elhúzódtam és egy apró csókot nyomtam Joe szájára. Leszáguldottam a lépcsőn, majd befordultam a konyha felé.
 - Mmm... - nyeltem nagyot a kaja láttán. - Nagyon jól néz ki. Kösz, Dam - pusziltam meg az arcát és már le is vetődtem az egyik székre. A fiúk is leültek mellém. Jóízűen fogtam neki enni. Sose voltam salátalevélen tengődő lány. Imádtam a hasam, ami hála Istennek, meg a géneknek, nem látszott meg rajtam.
 - Mikor megyünk a szalonba? - tette fel a kérdést Joe, mire Dam, érdeklődve fordult felém.
 - Egy újabb tetkó? - érdeklődött, én pedig mert a szám tele volt, csak bólintottam. Lenyeltem a falatot és megerősítettem a választ szóban is.
 - Ja, Eric kettőre vár.
 - Mit varratsz és hova?
 - Egy fekete pillangót és a fenekemre - válaszoltam.
 - Miért pont pillangó? - kíváncsiskodott, Dam.
 - Mert régen így jelölték meg a kurvákat - vontam meg a vállam. A két srác megütközve nézett rám.
 - De te nem vagy az! - csapott mérgesen az asztalra Joe.
 - Ja, persze - vigyorogtam gúnyosan -, mert nem pénzért csinálom.
 - Most komolyan - nézett rám, Dam is mérgesen -, miből gondolod, hogy az vagy?
 - Nektek kell megmagyaráznom?-  flegmultam be. - Egy hete, hogy lefeküdtem veled, most meg az öcséddel hancúroztam. Ezt te minek hívnád?
 - Szerencsének? - sunyított rám.
 - Mi? - emelkedett meg a hangom.
 - Szerencsés vagyok, hogy nem csak az öcsémnek volt meg a világ legjobb csaja - ölelt át, majd összepacsizott Joeval.
 - Ti teljesen hülyék vagytok - ingattam meg a fejem, de belül melegség öntött el a szavaira. Szótlanul ettünk tovább, majd mikor befejeztük, leszedtem az asztalt és elmosogattam.
 - Nem kellett volna - ölelt át Joe.
 - Ennyi jár, ha már ilyen finomat főzött a tesód.
 - Elkísérhetlek? - döntötte oldalra a fejét. - Csak, hogy Eric tudja, mihez tartsa magát.
Felnevettem és a mellkasára csaptam.
 - Féltékeny vagy?
 - Neem... Vagyis...mégis csak a fenekedet fogja tapizni - simított végig az emlegetett területen.
 - Egyet elfelejtesz, az intim pc-met is ő szúrta ott lent - mutattam a helyre.
 - Imádom azt a kis vasat - nyalta meg a nyakam. - Teljesen begerjedek tőle - dörgölte nekem az ágyékát.
 - Joe! - szóltam rá. - Fél kettő és nekem kettőre ott kell lennem, úgyhogy  tartsd kordában a kicsikédet - simogattam meg a nadrágja elejét.
- Jaj, Baby! - sóhajtott. - Ne kérj lehetetlent. Jobb vagy, mint a Viagra. Az ember csak rád néz és máris erekciója van. Lehet szabadalmaztatni foglak.
 - Bolond - cirógattam meg az arcát, majd felmentem a szobánkba felöltözni. Elgondolkodtam rajta, hogy mennyivel egyszerűbb lenne, ha járnánk. Miért nem tudom szeretni? - sóhajtottam fel, de aztán keserűen elhúztam a szám, mert tudtam, hogy mi a válasz, illetve, ki a válasz az előző kérdésemre.

2013. december 22., vasárnap

2. rész

Patricia

Dühöngve csaptam be, magam után a szobám ajtaját.
 - Mit képzel ez a kis ribanc? - dohogtam hangosan. - Azt hiszi, hogy mert van hangja és tud énekelni, már ő szarta a spanyol viaszt.
 Levetődtem az ágyamra és kinyitottam a laptopomat. Első utam a Twitterre vezetett és gyorsan megnéztem a fiúk kiírásait. Niall, szokás szerint, a Nando's-ból posztolt, míg Liam, Louis és Harry a Direction házból rakott fel képeket. Zayn, ma még nem tett ki semmit magáról.
 - Úgy látszik, Perrivel van - dünnyögtem magamban, majd megakadt a szemem egy hirdetésen, az oldalukon.
               " Ha szereted a One Directiont és szeretnél eltölteni velük egy kis időt,
               nincs más dolgod, mint válaszolni néhány kérdésre és elküldeni nekünk
               a megfejtéseket. Ha jól válaszolsz és szerencsés vagy, megnyerheted az
               álomutazást a fiúkkal. A kérdéseket a kérdőjel ikonra kattintva válaszol-
               hatod meg."
 Milyen jó lenne, ha megnyerném és elmehetnék velük... Hova is? Bárhová, csak velük legyek - egyeztem meg magammal. Nem volt kedvem felkelni az ágyról, így a lábam ujjával próbáltam lepiszkálni a kistáskámat - benne a diktafonnal - az íróasztalomról. Hétfőre kész kell lennie a cikknek a Hellboysról. Elhúztam a szám, mikor eszembe jutott, hogy mit mondott Jade a kedvenceimről. Tekintetem visszavándorolt az együttes oldalára, ahonnan az öt fiú mosolygott rám és újra szemembe ötlött a nyereményjáték. Ördögi terv fogalmazódott meg bennem. Rákattintottam a kérdőjelre és szép sorban megválaszoltam, mind az öt kérdést.


Jade

A napsugarak könyörtelenül furakodtak be a szemhéjam alá. Fejembe húztam a takarót, ha én nem látom a napot, akkor ő se lát engem. Halk dörmögés ütötte meg a fülem, amely mellőlem jött, majd ismerős illat csapta meg az orromat. Néhány pillanatig eltartott, míg beazonosítottam, hogy hol vagyok, de aztán minden beugrott. Elégedetten nyújtóztattam ki a végtagjaimat, amit a mellettem szuszogó srác, derekamon fekvő keze sem akadályozott meg. Fel akartam kelni, de nem engedte. Szorosan húzott magához.
 - Joe - ütöttem egy aprót a fenekére. - Ki kell mennem.
 - Jó, de siess vissza - emelte fel a fejét és rám tekintett gyönyörű szemeivel -, és nehogy eltévedj - morogta reggeli, szexis, mély hangján és elvigyorodott hozzá. Értetlenül néztem rá, gyorsan felvilágosított.
 - Nehogy Damien szobájába köss ki.
 - Köcsög - vágtam már egy óriásit a hátára.
 - Tudom - röhögött fel, majd megfordult. Mind a ketten meztelenül aludtunk, mert nem szerettük a ruhát éjjel. Végig néztem kidolgozott felsőtestén, a V-betűjén és persze a büszkeségén, ami a látványomra reagálva, keményen ágaskodott felém.
 - Hm - nyaltam meg az ajkam, amit egy morgással jutalmazott. - Elindultam az ajtóhoz, a legszexisebb csípőmozgásomat elővéve.
 - Vegyél fel valamit - hangzott a parancs az ágyból.
 - Olyan vagy - rebegtettem rá a pilláimat, de azért lenyúltam a földre, hogy magamra húzzam az ő pólóját.
 - Siess vissza - szólt és sütött a vágy a hangjából, amin kuncogni kezdtem. Tudtam, mit váltok ki a férfiakból, így ezt ki is használtam, amikor csak tehettem. De nem volt ez mindig így. Beléptem a fürdőbe és elvégeztem a dolgom, majd gondoltam egyet és lezuhanyoztam, Damien tusfürdőjét használva. Gonoszul vigyorogtam, mikor arra gondoltam, hogy Joe mit fog szólni a testvére illatához.  Nekem a női parfümök és egyéb illatos szarok nem jöttek be. Annyira édesek voltak, hogy úgy érezte az ember tőle, mintha beleesett volna egy cukros üstbe. Kifésültem a hajam és a tegnapi smink lemosása után, újat varázsoltam az arcomra. Néztem a tükröt, ahonnan egy tépett hajú lány nézett vissza rám. Megigazítottam a szemöldök pc-met majd egy mosolyt küldtem a tükörképemnek. Kiléptem az ajtón és szembe találtam magam, egy nagyon álmos zenekarvezetővel.
 - 'Reggelt - fúrta a nyakamba a fejét és magához ölelt, mint egy plüssmackót.
 - Neked is - öleltem vissza, majd egy fél perc néma ölelkezés után, elléptem tőle.
 - Látom, jól sikerült a beszélgetés - emelgette meg perverz módon a szemöldökét.
 - Hát ja - nevettem fel. Lehet, hogy másnak ez megbotránkoztató lett volna, de én egy kicsit sem voltam zavarban.
 - Máskor halkabban, mert itt dolgozó emberek is laknak, akik aludni szeretnének - csapott a fenekemre, majd a szemei elkerekedtek. - Jade, nincs rajtad bugyi?
 - Upsz - tettem szám elé a kezem picsásan -, valahol elhagytam - vigyorogtam, mint a tejbe-tök.
A pólóm felé nyúlt, hogy felrántsa azt, de én gyorsabb voltam és beszaladtam Joe szobájába, aki értetlenül nézte berohanásomat.
 - Védj meg! - ugrottam be mellé az ágyba és magamra húztam a takarót. - A bátyád beindult - mutattam az ajtóra, amin éppen akkor lépett be Damien.
 - Hali - mondták egymásnak, majd egy öklössel nyomatékosították a köszönést.
 - Minek köszönhetem korai látogatásodat? - hülyéskedett Joe és kérdőn nézett a tesójára. Nem haragudott rá a történtek miatt, mert bevallotta, hogy fordított estben ő se hagyta volna ki a lehetőséget.
 - Neveld meg a csajod! - mutatott rám tettetett dühvel.
 - Nem vagyok a csaja! - mordultam rá.
 - Mit csináltál, Baby? - nézett rám Joe kíváncsian, de csak egy vállvonogatást kapott.
 - Bugyi nélkül mászkál a lakásban - világosította fel Dam.
 Joe szeme felcsillant.
 - Nincs rajtad bugyi? - kérdezte, majd benyúlt a takaró alá és a kezét felfelé simította combon, egészen a vénuszdombomig, ahol azonnal simogatni kezdett. Szaporábban kezdtem venni a levegőt és az ajkai után kaptam.
 - Halkan legyetek ha kérhetem - csukta be az ajtót Damien, magunkra hagyva minket, hogy újabb szenvedélyes órát töltsünk el egymással.

2013. december 19., csütörtök

1. rész

Jade

 - Schrei! - kiáltottam a mikrofonba, aztán hagytam elhalni a hangomat. Kinyitottam a szemem és végig néztem a velem szemben tomboló fiatalokon.
 - Heló mindenki! - szólt bele a saját mikrofonjába Damien, a zenekarunk vezetője. - Ez volt a Tokio Hotel örökzöld slágereinek egyike, a Schrei, Jade előadásában. Most pedig jöjjön Paramortól, a Monster.
Amint meghallottam az első akkordokat, a zene átjárta a testem és teljesen kizártam a külvilágot. Csak én voltam és a zene. Egy órás koncertet adtunk az iskola tornatermében. Repertoárunkba tartozott Pink, Avril, a TH, Paramor, de játszottunk Nightwisht, Scorpionst és HIM-et is. Voltak saját számaink is, de azokat kevesen ismerték. Még. Utolsó dalként megint egy TH számot énekeltem, a Durchden Monsunt. Ez volt az egyik kedvencem. Hatalmas tapsot kaptunk. Mosolyogva fogtam meg Damien és Joe kezét, majd együttesen meghajoltunk, miután Pepe és Adam csatlakozott hozzánk.
 - Mi voltunk a Hellboys! - kiáltotta Joe. - Köszönjük, hogy velünk voltatok. Sziasztok! - kacsintott az első sorban álló lányokra , akik sikítva fogadták a gesztust. Hátra mentünk a színpad mögé, az öltözőnkbe.
 - Bocs, fiúk, de 10 perc cigiszünet - kaptam kézbe a cigis-dobozom és az öngyújtóm.
 - Oks, de ne felejtsd el, hogy Patricia mindjárt jön és megígértük, hogy interjút adunk neki.
 - Muszáj? - pislogtam bociszemekkel, ami általában bejön. Általában, de nem most.
 - JB, tudod, hogy csak így intézte el nekünk a termet - nézett rám szigorúan Damien.
 - Tudom - sóhajtottam lemondóan. - Pár perc és jövök.
 - Ez a beszéd kislány - csapott a fenekemre Joe, miközben belekortyolt a kezében tartott sörösüvegbe.
 - Nem vagyok kislány! - durcáztam be, majd az üveg felé nyúltam, hogy én is ihassak belőle, de Joe elhúzta előlem.
 - 18 se vagy, tehát még kislánynak számítasz - vigyorgott rám önelégülten, miközben újra meghúzta az üveget.
 Közelebb léptem hozzá és a tarkójánál fogva magamhoz húztam, majd a füléhez hajolva, belesúgtam.
 - Akkor nem tartasz kislánynak, mikor alattad nyögök?
Szemei elsötétültek és megnyalta a az alsó ajkát.
 - Jade, már csak 8 perc - nézett rám Dam.
 Elléptem a szólógitárostól, akivel olyan "barátság extrákkal" dolog van köztünk és míg ő a szemeimbe nézett, kivettem kezéből az üveget és beleittam. Visszatettem a kezébe, majd adtam egy apró csókot a szájára. Elléptem tőle, de utánam kapott. Magához rántott és lecsapott az ajkaimra. Heves csókolózásba kezdtünk, amit a többiek röhögve néztek.
 - Szobára, fiatalok! - kurjantotta el magát, Pepe.
 - Joe, húzd ki a nyelved JB szájából és engedd, hogy elszívja azt a nyamvadt bűzrudat, mert különben soha nem jutunk haza - dohogott Adam.
Megszakítottuk a csókot, Joe pedig belemarkolt a fenekembe, és én minden szégyenérzet nélkül simítottam végig a nadrágja elején.
 - Este folytatjuk - mondta vágytól rekedt hangon. Kacéran felnevettem, majd most már tényleg kimentem az udvarra, hogy megkaphassam a nikotin adagomat. Karikákat fújtam és néztem, ahogy semmivé lesznek.  Annyira megnyugtató volt ez a tevékenység, hogy mindig ezt tettem, ha valami felidegesített, vagy csak szimplán el akartam felejteni a körülöttem lévő világot.
 - Meg fogsz fázni - terített a vállamra Damien egy kabátot.
 - Kösz - néztem rá hálásan. Teljesen úgy nézett ki, mint az ikertestvére, hosszú, barna haja, afro fonásba volt szelídítve. Barna szemeit, hatalmas szempillák keretezték. Nagyon jóképű volt, de ezt ő és öt perccel fiatalabb öccse is tudta magáról.
 - Elmondtad már neki? - ölelte át a derekamat. Megráztam a fejem.
Múlt pénteken megint állt otthon a bál, ezért inkább elhúztam Joeékhoz, de csak Damien volt otthon. Szükségem volt valakire, akin levezetem a feszültséget. Így kerültem Damien ágyába. Mégha egyszeri alkalom volt is, és az öccsével sem járok, úgy éreztem muszáj tiszta vizet öntenem a pohárba.
 - Legfeljebb azt mondod, hogy összekevertél minket - vigyorodott el, mire nyakon vágtam.
 - Hülye, kicsit sem hasonlítotok.
 - Szerinted. Te meg tudsz minket különböztetni. Most már "úgy" is - húzta fel perverz módon a szemöldökét.
Megforgattam a szemeimet, majd elnyomtam a csikket.
 - Menjünk, essünk túl rajta - húztam befelé magammal.
Az öltözőben már ott várt minket az iskola diákelnöke és száguldó riportere.
 - Hali, Pat - vágtam le magam az egyik padra.
 - Szia, Jade! Kezdhetjük? - nyúlt a diktafonja után, mint egy igazi riporter, pedig csak a suliújságba készül a cikk.
Bólintottam, hogy szerintem mehet.
 - Első kérdés: Mióta zenéltek együtt?
 - Három éve - válaszolt Damien.
 - Miért pont Punk, rock stílusú számokat nyomtok?
 - Szerintünk ezeknek a számoknak van mondanivalója, nem úgy, mint néhány nyálas együttes elcsépelt slágereinek - piszkáltam a körmömet válaszadás közben.
 - Nem nehéz egyedüli lánynak lenni négy fiú mellett?
 - Sokan irigykedhetnek rám, mert nézz rájuk - mutattam a fiúkra -, nem mindennapi srácok. Az összes csaj a bugyijába élvez, ha csak rájuk néz.
 - Te is?
Hangosan felnevettem a burkolt célzáson, aztán válaszoltam.
 - Ha arra vagy kíváncsi, hogy járunk-e, elmondhatom, hogy nem. Ők olyanok nekem, mint a bátyáim - nyomtam a megbeszélt kamu szöveget. Joe rám villantott egy ezer wattos mosolyt és a szájával a "perverz" szót formálta.
 - És nektek - fordult a fiúk felé -, milyen érzés egy ilyen dögös csajjal dolgozni?
 - Szuper - vigyorgott Pepe.
 - Miatta vannak teltházas koncertjeink - adta alá a lovat Damien. - Viccet félretéve, JB egy istennő. Nézz rá! A kinézete, mint egy modell, de a hangja a legszuperebb benne. Hallanád, mikor gyakorlunk és kiengedi. Volt rá példa, hogy a garázs előtt ahol gyakoroltunk, kisebb tömeg verődött össze, hogy hallják őt énekelni. Nélküle sehol nem lennénk.
 Belepirultam a dicséretbe. Nem szerettem, ha ajnároznak, de ez most jólesett.
 - Köszi fiúk, én is szeretlek titeket.
 - Ha tényleg ilyen jó a hangod - nézett rám Pat sunyin -, akkor miért nem jelentkeztél még az X-faktorba, vagy más tehetségkutató műsorba?
 - Nem az én világom, hogy megmondják nekem, hogy mit énekeljek, hogy énekeljem, mit vegyek fel, hogy álljon a hajam stb. Az csak a nyálgépeknek való.
 - Nyálgépeknek? - háborodott fel. - Kire gondolsz? Mondanál konkrét neveket?
 - Ott van az a ... - gondolkodtam hangosan, majd Adamhez fordultam. - Ad, hogy hívják azt az öt ugráló csicskát?
 - One Direction - vágta rá, mert a két húga rajong értük.
 - Ja, ők - bólintottam, majd újra ránéztem Patriciára, akinek az arca lila színben pompázott.
 - De hát ők egy világhírű csapat - sipítozott magas hangon.
 - Persze - bólogattam egyetértőn -, mert olyan menedzsment van mögöttük, hogy azzá teszik őket. Sima reklám fogás. A fiatal lányok döglenek az ilyen kis "cuki" fiúkákért - mutattam macskakörmöt a levegőben.
 - Nincs igazad! - pattant fel ültéből. - Ők jók, nagyon is jók. Milliók rajonganak értük - folytatta kipirult arccal.
 - Na nézd csak - nevettem fel -, egy directioner.
 - Az vagyok, és büszke vagyok rá - húzta ki magát, én pedig egy gúnyos mosolyt villantottam rá.
 - Ez egy szabad ország - vontam fel a vállam -, azt szeretsz, akit csak akarsz. Az ízlésficamot nem lehet orvosolni - dőltem végig a padon, jelezve, hogy én befejeztem mára. Úgy látszik, hogy Patricia is így gondolta, mert hiperszuper gyorsasággal összepakolt és elköszönt. Az ajtóból még egy gonoszt pillantást küldött felém.
 - Hát, kisanyám, nem loptad a szívébe magad - röhögött fel Adam.
 - Én csak az igazat mondtam - néztem rá megjátszott szerénységgel.
 - Ezek után ne várd, hogy magasztalni fog minket a cikkében - morgott Damien.
 - A negatív kritika is reklám - bölcselkedtem.
 - Na, szedjük össze magunkat, mert elfáradtam - csapott a térdére Pepe és készülődni kezdett. Lehunytam a szemeimet és hallgattam a többiek motoszkálását. Elaludhattam, mert Joe szájra puszijára nyitottam ki a szemem.
 - Jössz? - nézett a szemeimbe és ahogy körülnéztem, már csak ketten voltunk az öltözőben. Gondolom Damien intézte így, hogy nyugodtan tudjak beszélni az öccsével.
 - Persze - ültem fel -, de előtte beszélnünk kell - néztem az előttem magasodó srácra.
 - Miért érzem úgy, hogy nem lesz kellemes? - nevetett erőltetetten.
 - Talán mert ismersz? - mosolyogtam rá halványan. Leültettem magam mellé és őszintén elmondtam neki mindent, ami múlt pénteken történt.