Sziasztok!

Nehéz szívvel írom le nektek ezeket a sorokat, de muszáj. Erre a hétre szabadságolnom kell magam, mert teljesen behavazódtam munkával. Egy hét és újra itt leszek. Addig is vigyázzatok magatokra, hétfőn (Június 02.) találkozunk. :D  Pusszancs: Dolores

58.rész

Jade

   Hallottam ahogy Joe és Damien felváltva könyörgött az ajtó előtt, hogy menjek ki, de nem volt hozzá erőm. A fürdőszoba padlón hevertem és nem tudtam abbahagyni a sírást. Aztán hirtelen csend lett, majd meghallottam Joe vallomását. Most először éreztem azt, hogy valami hiányzik az életemből, vagyis inkább valaki. Erőt vettem magamon és felálltam. Óvatosan lépkedtem az ajtóhoz, viaskodva önmagammal és az érzéseimmel. Homlokomat a hűvös fának döntöttem és úgy hallgattam végig Joe bocsánat kérését. Annyira megérintett amit mondott, hogy elfordítottam a kulcsot a zárban és mikor kiléptem az ajtón, akkor tudatosult bennem, hogy már nem hitt benne, hogy kijövök így elakart menni. Szemei döbbenetet, sajnálatot és mérhetetlen szeretetet sugároztak felém. Nem szólt semmit csak széttárta a karjait és én hezitálás nélkül bújtam hozzá. Ahogy átölelt úgy éreztem, hazaértem. Percekig álltunk így némán, összefonódva.

 - Ne haragudj - törte meg végül ő a csendet.

 - Nincs miért - csóváltam meg a fejem és kezemmel a fájó torkomhoz kaptam.

 - Minden oké? - emelte fel az arcomat, hogy a szemembe nézhessen.

 - Azt hiszem berekedtem - állapítottam meg nagyon okosan, miután alig lehetett hallani a hangomat.

 - Fáj is? - kérdezte aggódva.

  Csak bólintottam, mert nem akartam még jobban megerőltetni a torkomat.

 - Basszus, ez nem jó hír - masszírozta meg a tarkóját. - Dokihoz kéne menned, nehogy a hangodra is kihasson.

  Megvontam a vállam, jelezve, hogy most ez izgat a legkevésbé.

 - Megvagytok? - nyitott be Adam és én ösztönösen Joe mellkasához bújtam.

 - Minden oké - nyugtatta meg őt a fiú.

 - Szuper - hallottam Adam hangját. - Paul üzeni, hogy fél óra múlva vár minket lent, mert négyre jelenésünk van a kiadónál - mondta, majd magunkra hagyott minket. Kérdőn néztem fel Joera.

 - Jaj, te még nem is tudod! Damien felkérte Pault, hogy legyen a Hellboys menedzsere és ő elvállalta.

  Elhűlve néztem a fiúra, akinek úgy csillogtak a szemei, mintha most kapta volna meg a karácsonyi ajándékát.

 - Amint hallottad, négykor már meg is beszéljük a lemezfelvételt - vigyorgott, mint a tejbetök. - Ha te is szeretnél jönni, jobb ha már most elkezdesz készülődni, mert elég szarul nézel ki - somolygott rám gúnyosan, mire mellkason boxoltam. - Naaa! - háborodott fel. - Ez a hála az őszinteségemért?

  Kérdőn néztem rá, mire ő betolt a fürdőbe és a tükör elé állított. Rémülten kaptam a szám elé a kezemet.

 - Ne félj tőle, az te vagy - poénkodott vigyorogva. Szúrós tekintettel néztem rá. - Jól van na - simított végig az arcomon - nekem így is tetszel.

  Megráztam a fejem a hülyesége hallatán majd az ajtóra böktem.

 - Kifelé - suttogtam alig halhatóan.

 - Mit szeretnél? - hajolt közelebb kaján mosollyal az arcán. Dühösen toppantottam egyet és az ajtóra mutattam. - Ez annyira vicces - nevetett, de tette amit kértem. Becsuktam utána az ajtót, amit egy nemtetsző morgással vett tudomásul.

  Visszaléptem a csaphoz és gyorsan megmostam az arcomat hideg vízzel. Letöröltem az elkenődött sminkemet és újjá varázsoltam. Megfésültem a hajamat és végre újra a tükörbe mertem nézni. Nem lettem tökéletes, de már nem is nyújtottam olyan borzasztó látványt.

  A szobába lépve megláttam a többieket, akik kíváncsian néztek rám. Damien azonnal felugrott a kanapéról és hozzám lépett.

 - Soha többé ne csinálj ilyet, mert nagyon megijesztettél Húgi - ölelt magához.

 - Nem fogok - suttogtam, mire mindannyian rám néztek.

 - Ez... ez mi volt? - tolt el magától, hogy tüzetesebben megtudjon vizsgálni.

 - JB-nek elment a hangja a sírástól - magyarázta meg helyettem Joe.

  Félve néztem a fiúkra, mert attól tartottam, hogy haragudni fognak rám, hogy elszúrom a lehetőségüket, de ők csak bátorítóan mosolyogtak.

 - Beszélünk Paullal és kerítünk neked egy dokit - hadarta fontoskodva Dam, miközben atyáskodva simított végig a fejemen.

  Bólintottam és hálásan néztem a barátaimra. Annyira rendesek velem, nem tehetem meg velük, hogy cserbenhagyom őket, pedig a fürdőszoba padlóján eljátszottam a gondolattal, hogy feladok mindent, mert már nincs miért élnem.

57. rész

Joe

  - Mi volt ez? - kérdeztem a bátyámtól, de ő is csak értetlenül nézett a lány után.

 - Fogalmam sincs, de szerintem nem sokára kiderül.

 - Hány órára beszéljem meg a találkozót? - zökkentett vissza minket Paul.

 - Nem tudom - rázta meg a fejét Dam. - Ez a te asztalod. Nekünk csak akkor szólj, ha alá kell írni a szerződést.

 - Úgy érted, hogy legyek a ti menedzseretek is? - nézett végig rajtunk kérdőn.

 - Ha vállalod - vette fel komoly arcát Damien. Ezért is volt ő a zenekarvezető, mert ő értett a legjobban a hivatalos ügyek intézéséhez.

 - Adj egy kis időt, hogy átgondoljam - vágott töprengő arcot Paul, majd elvigyorodott. - Oké, átgondoltam, elvállalom - nyújtotta a kezét a testvérem felé, aki megrázta azt. Utána velünk is lekezelt. Arcunkra hatalmas vigyor kúszott. Hihetetlen volt, hogy a One Direction menedzsere elvállalt minket is. Egymást lökdösve, taszigálva lépkedtünk a lift felé miután Paul megígérte, hogy azonnal elkezd egyeztetni a kiadóval és szól, hogy mikorra kell mennünk. Jókedvűen léptünk be a szobánkba ahol enyhe füst szag csapta meg az orrunkat.

 - Ez mi? - kérdezte Pepe és kiemelt a szemetesből egy dobozt.

 - Nem tudom, de mielőtt lementünk még nem volt itt - nyitottam ki kíváncsian. A szemeim döbbenten fogták fel a látványt. A kép ami benne volt kicsit sem hasonlított Jadera, de mégis tudtam, hogy ő az. Most értettem meg igazán, hogy Harry miért nem ismerte fel.

 - Hol van JB? - néztem körül rosszat sejtve. Szemem a fürdőszoba ajtóra tapadt és a lábaim maguktól indultak el arra. Lenyomtam a kilincset, de nem engedett.

 - Jade, bent vagy? - kopogtam, majd a fülemet az ajtóra tapasztottam. Halk zokogás szűrődött ki bentről. - JB engedj be - könyörögtem neki, de nem válaszolt. - Most mi a fene legyen? - fordultam tanácstalanul a többiekhez.

 - Eressz oda! - tolt arrébb a bátyám. - Kicsilány hallasz? Engedj be! Ne csináld ezt - kérlelte most már ő is, de semmi válasz nem érkezett.

  Idegesen pislogtunk az ajtóra, mintha az tehetne róla, hogy Jade bezárkózott. Féltettem őt, mert ilyenkor teljesen ki tudott borulni.

 - Menjetek ki - mondtam halkan a fiúknak, akik szónélkül tették amit kértem. Mikor magamra maradtam, leültem és háttal neki dőltem az ajtónak majd beszélni kezdtem.

 - Kár, hogy nem ismertelek már akkor - kezdtem bele - szőkén is gyönyörű voltál. - Hallottam ahogy felzokog, tehát figyel rám, így folytattam. - Talán akkor másképp történik minden. Nem veszíted el a szerelembe vetett hitedet és megérted, hogy ezt nem lehet irányítani. Ez jön magától. Nem tudom, hogy miért, de azt igen, hogy már akkor beléd szerettem mikor megláttalak az esőben, széttárt karokkal mosolyogva. Éreztem, hogy különleges vagy és igazam is lett. Türelmesen vártam, hátha egyszer te is viszonzod majd az érzéseimet. Soha nem értettem, hogy miért zárkózol el előlem. Most, hogy már tudom, másképp látok mindent. Bezártad magad egy fal mögé, hogy ne bánthassanak újra, de én bízom benne, hogy egyszer jön valaki, mégha nem is én leszek az és földig rombolja a falat a szíved körül. Elfogadtam, hogy nem viszonzod az érzéseimet, de azt nem akarom, hogy a barátságunk is véget érjen. - Megköszörültem a torkomat és folytattam. - Ne haragudj a reggel történtekért, egy idióta voltam, Nem akarlak elveszíteni. Hiányzol - sóhajtottam fel a mondandóm végén, majd feszülten vártam, hogy történjen valami. Percekig ültem hiába, egy pisszenés sem hallatszott. Lemondó sóhajjal álltam fel és indultam volna ki a szobából, mikor meghallottam a zár kattanását. Dübörgő szívvel fordultam az ajtó felé. A látvány elborzasztott. Jade rettenetesen nézett ki kisírt szemeivel, vörös orrával, szétfolyt sminkjével és kócos hajával, de nekem még így is ő volt a legszebb lány a világon. Nem szólaltam meg, mert amit akartam, azt már elmondtam. Egyszerűen csak kitártam a karjaimat és ő közéjük lépett. Örömmel öleltem át és hajába csókolva szívtam magamba a jól ismert illatát. Percekig álltunk így szótlanul, erőt merítve egymásból.

56.rész

Jade

   Fülembe dübörögtek az utolsó szavai. Tudtam, hogy csak bántani akart, mégsem esett jól. Idegesen lépkedtem az ebédlő felé, ahol a többieket sejtettem. Igazam volt, még bent ültek és beszélgettek. Damien rám nézett és mikor mellé ültem megkérdezte.

 - Minden rendben?

 Megráztam a fejem, mert ennél többre most nem telt tőlem. Rettenetes érzés volt tudni, hogy mit tettem a barátommal. Az elhatározásom, hogy eltűnök a képből egyre jobban gyökeret vert bennem. Nem akartam még nagyobb fájdalmat okozni Joenak ezért úgy gondoltam, hogy a turné végén lelépek és valahol új életet kezdek, de most ez a lemez dolog nagyon bekavart a terveimnek. Nem tehettem meg a bandával, hogy az álmaik kapujában hagyom magukra őket.

  Felkaptam a fejem, mikor Joe és Lou jelentek meg az ajtóban. A fiú arca meggyötört volt és próbálta felvenni velem a szemkontaktust, de én inkább elfordultam.

 - Jade, beszélhetnénk? - tette vállamra a kezét a gyámom.

 - Persze - pislogtam rá meglepetten, de ő idegesen körülnézett és folytatta.

 - Nem itt. Gyere a szobámba.

  Elindult a lifthez és én megbabonázva követtem. Szótlanul léptünk be az ajtaján. Millió kérdés zakatolt az agyamban. Vajon mit akarhat tőlem?

 - Ülj csak le - mutatott a kanapéra aztán nagyot sóhajtva rám nézett.

 - Hol van Lux? - kérdeztem, hogy húzzam az időt, mert éreztem, hogy valami nem jó dolog fog történni.

 - Adam vigyáz rá - utalt az egyik testőrre. - Jade - ült le mellém, de a szavai elakadtak. Nem tudta, mit mondjon, majd pár perc múlva vett egy nagy lélegzetet és felemelt a földről egy kisebb dobozt. - Ez a tied - nyújtotta felém, de mikor látta, hogy nem nyúlok érte, letette elém az asztalra. - A romok eltakarításakor találták - mosolyodott el halványan, és felállva mellőlem magamra hagyott.

  Meredten bámultam a papírdobozt amiből kesernyés füstszag terjengett. Nem akartam kinyitni. Nem akartam újra szembesülni a veszteségemmel, de a kíváncsiságom erőseb volt nálam. Lassan nyúltam érte, mintha félnék, hogy valami megtámad, rám veti magát belőle. Kinyitottam a fedelet és döbbenten néztem meg a tartalmát. A plüss nyuszim volt benne, amit még a harmadik születésnapomra kaptam és két fénykép. Az egyiken a szüleimmel voltam kb. hat-hét évesen, a másik pedig egy iskolás képem volt kicsit elmosódva. Fura volt látni a régi önmagamat. Azt hittem, annak idején minden olyan dolgot eltüntettem ami Harryre emlékeztetett, de úgy látszik tévedtem. Ujjaimmal végig simítottam az arcképemen, ahol még hosszú szőke hajam volt és szemüvegem.

 - Elizabeth? - kérdezte mögöttem Harry amitől én megijedtem és ugrottam egyet. Nem is vettem észre, hogy bejött. Szemei a kezemben tartott képre tapadtak és hitetlenkedve nézte azt.

 - Hogy kerülsz ide? - fordítottam fejjel lefelé a fotót az asztalra.

 - Ne haragudj, ha megijesztettelek, de Lou szólt, hogy szükséged lehet valakire - motyogta, de figyelmét még mindig a lefordított papír tartotta fogva. - Milyen régen volt - sóhajtott fel, majd mellém ült. - Tudom, hogy ez nem változtat semmin - mondta halkan -, de tudd, hogy nagyon megbántam amit veled tettem. Már másnap bocsánatot akartam kérni, de az apád a közeledbe se engedett, utána pedig eltűntél.

 - Harry! - szóltam rá, mert nem akartam hallani a magyarázkodását, felugrottam a helyemről és magamhoz vettem a dobozt, amibe mindent visszadobáltam. - Már nem érdekel - néztem a göndörhajúra, aki döbbenten figyelte a mozdulataimat. Kisiettem az ajtón és könnyeimet nyelve a szobánkba siettem. A dobozt mindenestől belevágtam az ajtó mellett álló kukába és bezárkóztam a fürdőszobába, ahol utat engedtem a szememből kitörő sós patakoknak.

55.rész

Joe

   Egész éjjel forgolódtam és szinte semmit nem aludtam. Hiányzott Jade. Hiányzott, mert már tudtam, hogy semmi nem lesz olyan, mint régen. Törni-zúzni lett volna kedvem, ha arra gondoltam, hogy Zaynnel van. Mivel nem akartam felkelteni a többieket, így kiültem a nappaliba és vártam, hátha visszajön a szobánkba, de hiába. Már mindenki felkelt és elkészült amikor belépett az ajtón. Szívem összefacsarodott mikor megláttam, hogy nem a saját pólója van rajta és mikor ránéztem a nyakán éktelenkedő lila foltra, egyértelművé vált, hogy mit csinált éjszaka.

 - Sziasztok - köszönt halkan, majd bevonult  a szobánkba. Felakartam állni, hogy beszéljek vele, de Damien visszatartott.

 - Később - nézett rám mindent tudóan.

  Visszaültem és kezeim közé fogtam a fejem. Csendben hallgattuk ahogy JB zuhanyzik, mert a vízcsobogása kihallatszott hozzánk. Néhány perc múlva megjelent a lány.

 - Paul vár minket lent - mondta és az ajtó felé indult. Szótlanul követtük őt. A folyosón összefutottunk a másik csapattal és így együtt mentünk az ebédlőbe. Feltűnt, hogy Zayn és JB nem keresik egymás társaságát, bár a fiú sűrűn rajta felejtette a szemét a lányon. Viszont Louis akárhányszor ránézett Jadera, elpirult. Mi a fene történhetett? - figyeltem őket kíváncsian.

 - Na végre! - dobolt az asztalon az ujjaival Paul. - Már azt hittem sose értek ide.

 - Nyugi - nevetett rá Liam. - Öregember nem gyorsvonat.

  Helyet foglaltunk az asztalnál és várakozva néztünk a férfira.

 - Mi volt ennyire fontos? - türelmetlenkedett Louis.

 - Történt valami, ami megbolygatja majd a turnét, de titeket - nézett a One Directionra - nem érint annyira.

 - Mond már, hogy mi van? - pislogtunk rá.

 - Megkeresett az egyik kiadó és lemezt szeretne csinálni  a Hellboys-szal - hadarta el, majd vigyorgó fejjel dőlt hátra a székében és várta a hatást ami először döbbent csend volt, aztán átcsapott éktelen örömködésbe.

 - Nem viccelsz? - nézett Jade kérdőn Paulra.

 - Nem. A Virgin szeretné, ha minél hamarabb összeülnénk megbeszélni a feltételeket.

 - Mennyire hamar? - vette át a szót Dam.

 - Ma délutánra beszéltem meg velük egy találkozót. Gondolom, nem volt más tervetek mára?

 - Nem - ráztuk meg egyszerre a fejünket - és ha lett is volna, ezért simán lemondanánk - vigyorogtunk, mint a tejbetök. Egyedül Jade bámult maga elé és látszott, hogy valamin nagyon gondolkodik.

 - Baj van Jade? - érintette meg a vállát a menedzser és féltőn nézett a lányra.

 - Nincs semmi - bizonygatta egy hamis mosollyal az ajkain, de a hangja nem volt túl meggyőző. - Ha nem gond akkor erre a hírre elszívnék egy cigit - állt fel és hagyott ott minket. Meglepődve néztünk utána.

 - Szerintem ez most egy jó alkalom, hogy beszéljetek - súgta oda nekem a testvérem.

  Igazat adtam neki és a lány után siettem. A kijelölt dohányzóhelyen találtam meg amint a távolba révedt. Annyira el merült a gondolataiba, hogy észre sem vett.

 - Szia - hívtam fel magamra a figyelmét. Összerezzent a hangomra, majd rám nézett. Semmit nem tudtam kiolvasni a szemeiből.

 - Szia - válaszolt kelletlenül és beleszívott a kezében tartott bűzrúdba.

  Néma csendben álltunk egymás mellett. Épp azon merengtem, hogyan kezdjek bele a beszélgetésbe, mikor megszólalt.

 - Ez egy hatalmas lehetőség a csapatnak, igaz? - kérdezte, de nem nézett rám.

 - Sose hittem volna, hogy egyszer idáig eljutunk - vallottam be őszintén. Keze megremegett ahogy a szájához emelte a cigijét. - JB mi a baj? - léptem közelebb hozzá.

 - Nem tudom, hogy végig tudom-e ezt csinálni? - kétségbeesett hangján hallottam, hogy mennyire zaklatott.

 - Jade - fogtam kezeim közé az arcát és a szívem repesett az örömtől, hogy nem tiltakozott az érintésem ellen. - Ott leszünk veled és segítünk mindenben.

  Szemei sarkából apró könnycseppek keltek útra ahogy rám emelte gyönyörű íriszeit. Óvatosan csókoltam le őket.

 - Joe, kérlek ne kínozd magad - suttogta lágyan és elhúzódott tőlem.

  Mellkasomból keserű sóhaj tört fel.

 - Kicsim, kérlek - csúszott ki a számon mielőtt meggondolhattam volna - szeretlek. Ne fordulj el tőlem!

  Vonásai megkeményedtek a szó hallatán és fájdalommal teli tekintettel nézett rám.

 - Sajnálom, de nekem ez nem megy - mondta és magamra akart hagyni. Agyamat ellepte a vörös köd, így keze után kaptam.

 - Hát jó - néztem rá én is keményen. - Legyen ahogy akarod, de ígértél nekem valamit.

 - Mit? - pislogott rám értetlenkedve.

 - Egy utolsó éjszakát - vetettem oda neki és élvezettel néztem ahogy elsápadt. - Megígérted - simítottam végig az arcán, mire elkapta a fejét. - Azt akarom, hogy ma éjjel még utoljára az enyém legyél - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.

 - De... - kezdett bele az ellenkezésbe csakhogy én belefojtottam a szót.

 - Nincs de, megígérted és azt akarom, hogy be is tartsd - makacsoltam meg magam. Észre sem vettem, hogy a hozzáállásommal mekkora fájdalom villant meg a lány szemeiben. Lehajtotta a fejét és elnyomta a kezében tartott csikket, majd rám sem nézve lépett a bejárathoz. Nem tudom, mi ütött belém, de utána szóltam.

 - Szexi legyél cica, mert ki akarom élvezni az utolsó dugásunkat!

  Egy pillanatra megtorpant, de aztán mégis szónélkül lépett be az ajtón. Megkövülten bámultam utána. Máskor már visszaszólt volna vagy egyszerűen csak beint, de most megtörten hagyott magamra. Hogy lehettem ekkora tapló? - néztem az ég felé. - Megbántottam azt, akit az életemnél is jobban szeretek.

54. rész

Jade

   Apró csókokra, simogatásokra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem, Zayn mosolygós arcát láttam meg először.

 - Jó reggelt Napsugár! - suttogta és felnevetett, mikor a takarót a fejemre húztam, hogy visszatérhessek az álmaimhoz.

 - Korán van még - nyafogtam.

 - Lehet, hogy neked a tizenegy óra koránnak számít, de a hasunk szerint már elég késő van - vigyorgott, meghallva a gyomrom korgását.

  Elképedve néztem az órára ami tényleg tizenegyet mutatott. Mostanában nem aludtam ennyit egyhuzamban, pláne ilyen nyugodtan. Lerúgtam a takarót, majd nyújtózkodni kezdtem. Zayn szemei éhesen tapadtak meztelen testemre.

 - Haver, indulni kéne - törte ránk az ajtót Louis, majd mikor meglátott teljesen lefagyott. - Bo-bocsi, nem tudtam... - habogott és hátrálni kezdett, de a tekintetét nem tudta elszakítani rólam.

 - Húzzál már ki! - vágott hozzá egy párnát Zayn bosszúsan, mire a szépszemű magához tért és elvörösödve csukta be az ajtót. - Idióta - puffogott az ágyban ülve.

  Körül néztem a szobában, de csak a tegnapi ruháimat láttam.

 - Hol van a póló és a boxer amit ígértél? - néztem csípőre tett kézzel a srácra.

 - A fürdőben maradt - vonta meg a vállát, majd ő is felkelt, hasonló ruházatban, mint én. Elém állt és magához rántott.

 - Minden reggel így akarok ébredni - suttogta a fülembe, miközben kezei a fenekembe markoltak.

  Úgy éreztem, hogy itt az idő tisztázni vele a dolgokat.

 - Zayn - emeltem fel e fejem, hogy a szemébe nézhessek. Abbahagyta a nyakam kényeztetését és érdeklődve nézett rám. - Én nem tudom megadni neked amit akarsz. Ahogy tegnap is mondtam, alkalmatlan vagyok egy kapcsolatra.

  Figyeltem az arcát, ahogy felfogja szavaim jelentését. Szemei elfelhősödtek a szomorúságtól, majd néhány pillanat után felcsillant benne a remény.

 - És ha úgy csinálnánk, mint eddig tetted Joeval? - erősködött.

 - Nem hiszem, hogy szükséged lenne erre. Annyi lányt megkaphatsz - simítottam végig borostás arcán - nem éri meg tönkre tenni magadat miattam - húztam el a számat. - Nézd meg mi történt Joeval is - suttogtam, miközben a szívemet a bűntudat mardosta, hogy mit tettem a barátommal.

 - De Jade... - kezdett volna bele, de valaki kopogott az ajtón.

 - Paul vár minket az ebédlőben, siessetek! - hallottuk meg Niall hangját.

  Elléptem a bradfordi fiútól és belebújtam az ágyon talált pólójába, felhúztam magamra a tegnapi nadrágomat és összekapkodtam a többi ruhámat. Zayn csak állt és nézett.

 - Ennyi volt? - kérdezte megtörten.

 - Hidd el, jobb ez így - válaszoltam majd az ajtóhoz léptem. - Köszönöm - néztem rá hálásan.

 - Mit?

 - Hogy tegnap nem hagytál magamra.

 - Azt már kamatostul megháláltad - vigyorodott el végre.

 - Tudtad, hogy egy perverz dög vagy? - néztem rá huncutul.

 - Tudtad, hogy eszméletlen szexi vagy a pólómban? - lépett közelebb és megfogva az anyagot magához húzott. - Már a tudat, hogy nincs alatta melltartó, beindít - mondta majd ráharapott az alsó ajkamra és megszívta.

 - Zayn - suttogtam a szájába, de tiltakozásom azonnal elhalt, mikor megcsókolt. Hajába túrva viszonoztam az egyre hevesebbé váló nyelvcsatát.Tépte, marcangolta a számat, majd hirtelen átváltott lassúvá, érzékivé. Hihetetlen élmény volt. Levegő után kapkodva váltunk el egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte és lehunyt szemmel próbálta normalizálni a légzését.

 - Ez volt a búcsú, igaz? - kérdezte és barna íriszeit a szemeimbe fúrta.

 - Okos fiú vagy - mosolyodtam el, majd lenyomtam a kilincset és magára hagytam.

 Ólomsúlyokkal a szívemen tettem meg azt a pár lépést a mi szobánkig és egy nagy sóhaj után benyitottam.

53.rész

Zayn

   Felkaptam és bevittem az ágyra a lányt, aki nem tudta abbahagyni a sírást.

 - Shh - húztam az ölembe és próbáltam lenyugtatni. Lehunyt pillái alól patakokban folytak a sós könnyek. Hozzáhajoltam és óvatosan lecsókoltam őket. Nem akartam kihasználni, hogy ilyen zaklatott állapotban van, de a tény, hogy csak egy törölközőben ül az ölemben teljesen beindított.

 - Zayn - suttogta elhaló hangon mikor áttértem a nyaka csókolgatására. Sírása abbamaradt és helyette halk sóhajok hagyták el a száját.

 - Igen? - nyaltam végig ütőerén és szívtam meg az érzékeny bőrt amitől kéjesen felnyögött. Egyik kezemet felcsúsztattam a törölköző alá, míg a másikkal a hajába markolva húztam magamhoz. Számat ajkaira tapasztottam és nyelvemmel bejutásért kuncsorogtam, amit azonnal meg is adott, mikor megérezte ujjaimat nőiességén. Mutatóujjamat végighúztam a redői közt és felmordultam mikor megéreztem nedvességét.

 - Ne hagyd abba - zihálta a fülembe és combjait jobban szétnyitotta, hogy könnyebben hozzáférhessek.

 - Nem állt szándékomban - biztosítottam róla, miközben az arcát figyeltem ahogy ujjaimat eltüntettem az ölében.

 - Istenem - sóhajtott fel és az ajkába harapott.

  Ez volt az a pont, mikor az ágyra döntöttem és kibontottam a törölközőből, de ujjaimat nem húztam ki belőle. Végig néztem kívánatos testén. Mint egy barack ami csak arra vár, hogy beleharapjanak és felfalják.

 - Gyönyörű vagy - súgtam a fülébe és egyre gyorsabban kezdtem pumpálni. Lélegzete akadozóvá, kapkodóvá vált, majd egy apró sikolyt hallatva elélvezett. Mosolyogva húztam ki belőle az ujjaimat és mikor rám emelte élvezettől elhomályosult szemeit, lenyalogattam őket. - Hm, finom - suttogtam ajkaiba és hogy ő is részesüljön belőle, hevesen megcsókoltam. Nem tudom, hogy hogy csinálta, de kihozta belőlem a legperverzebb énemet. Nadrágom már nagyon kényelmetlen volt és mikor hozzám dörgölte magát, felnyögtem. Kacéran nézett rám és kezét az övemre tette. Szakértő gyorsasággal szabadított meg a ruháimtól. Jóleső nyögéssel dőltem hanyatt az ágyon, Jadet is magammal húzva. Újra csókolózni kezdtünk és szinte forrni kezdett a levegő körülöttünk. JB kezeit közénk csúsztatta és kezelésbe vette a férfiasságomat miközben a szemeimbe nézett.

 - Basszus - nyögtem fel, mikor felgyorsított majd hirtelen leállt. - Nem ér kínozni - morogtam, de mégis élvezettel néztem ténykedését. Egyre lejjebb kúszott, végig csókolva a mellkasomat, majd a köldököm környékét. Az élvezettől meg sem tudtam szólalni csak néhány elhaló nyögésre telt tőlem. Aztán megéreztem forró ajkait a szerszámom köré csúszni és azt hittem azonnal elélvezek. A nyelvében lévő piercing érintése különösen élvezetes volt.

 - Ha így folytatod a szádba élvezek - jeleztem neki, hogy közel vagyok a csúcshoz. Szája sarka mosolyra húzódott és még hevesebben kezdte mozgatni a fejét. Kezeimmel hajába túrtam és én kezdtem diktálni az ütemet. Éreztem a gerincem tövében egyre növekvő csomót ami pillanatokon belül felrobbant bennem, elárasztva az orgazmus jóleső érzésével. Jade mosolyogva mászott mellém és bebújt a takaró alá. Nekem megmozdulni sem volt erőm, az előbb átéltek után.

 - Jobban vagy? - kérdeztem pár perc múlva mikor normalizálni tudtam a légzésemet és a lány felé fordultam, akinek azonnal leolvadt a mosoly az arcáról.

 - Fogjuk rá - vonta meg a vállát. - A szex mindig jó terápia.

 - Elmondod, mitől buktál ki ennyire? - kíváncsiskodtam tovább.

 - Nem szeretném - nézett el mellettem.

 - Akkor mit szeretnél? - kérdeztem vigyorogva, mert éreztem, hogy lassan újra harcképes állapotba kerülök. Rám kapta a tekintetét és mintha sejtené, hogy mitől van ilyen jó kedvem, ő is elmosolyodott majd megnyalta az ajkait.

 - Az előétel megvolt, de az csak arra volt jó, hogy meghozza az étvágyamat a főfogáshoz - pislogott rám kihívóan.

 - Ú, Baby - másztam fölé - ma te leszel a főfogás - szorítottam le a kezeit a feje fölé.

  Szemeibe néztem és elvesztem bennük. Apró csókokkal és harapdálásokkal borítottam be a testét, különös figyelmet szentelve a tetoválásainak és testékszereinek.

 - Ezek újak - húztam végig a nyelvemet a csillagokon melyek a mellét díszítették. Bólintott, de nem szólalt meg csak lehunyt szemekkel élvezte a kényeztetésemet amiben a finom halmokat részesítettem. Annyira gyönyörű volt, nem is tudom Harry hogy lehetett akkora pöcs, hogy elengedte. Na jó, ez gáz - vettem mély levegőt -, hogy Hazzara gondolok miközben Jadeval vagyok. Pillanatok alatt hessegettem el a göndör képét a fejemből és az előttem lévő lányra koncentráltam. Ahogy lejjebb haladtam a testén, most először láttam meg intim piercingjét, ami már a tetőn történtek óta piszkálta a fantáziám. Megpöcköltem a nyelvemmel, mire Jade felnyögött az élvezettől. Gonosz mosolyra húztam a számat és kezelésbe vettem az apró fém darabot. Az hogy Jade teljesen bepörgött tőle, sehol nem volt ahhoz képest amit én éreztem. Új volt a dolog, de a fantáziámat teljesen kitöltötte a kép és az érzés.

 - Z..Zayn - markolt a hajamba és felfelé kezdett húzni. - Ne kínozz, csak dugj meg!

  Halkan nevetve csókoltam meg a türelmetlenül fészkelődő lányt, majd mikor nem számított rá, tövig merültem benne. Hangos sikoly szakadt ki a torkából, amit a számmal próbáltam elfojtani.

 - Úristen - nyögtem fel én is mikor megéreztem forró, szűk belsejét magam körül. Minden lökésnél hozzám ért a fém, amitől lassan az eszemet vesztettem.

 - Zayn lassíts - súgta a fülembe és én engedelmeskedtem neki. Egy mozdulattal maga alá fordított és mozogni kezdett rajtam. A látványtól ami elém tárult majdnem elélveztem. Belemarkoltam a csípőjébe és megállásra kényszerítettem.

 - Várj! - szólaltam meg rekedt hangon. - Szeretném húzni amíg lehet - vallottam be neki.

  Pimaszul elmosolyodott és őrjítően lassú tempóban kezdett kőrözni a csípőjével. Felnyögtem, hiszen így is nagyon intenzív volt az érzés. - Nem bírom - szakadt ki belőlem és újra fordítottam a helyzetünkön. Jade halkan felnevetett, de azonnal nyögésre váltott mikor megérezte a tempómat. Valami elpattant bennem és vad gyorsasággal, mély lökésekkel vettem birtokba a testét. Az izzadtság csíkokban folyt a hátamon, ahol Jade körmei is barázdákat szántottak a bőrömbe. Aztán JB teste megfeszült, melleit szinte felkínálva nekem és hüvelye a férfiasságom körül lüktetett. Száját az orgazmus sikolya hagyta el és bennem is felrobbant az érzés, ami semmihez sem volt fogható. Ráhanyatlottam, majd minden maradék erőmet összeszedve oldalra gurultam. Néztem a lány kipirult arcát, gyorsan emelkedő mellkasát és abban a pillanatban megértettem Joet. Én sem akartam többé elengedni.

 - Be kéne takarózni - suttogta álmos, fáradt hangon, de nem mozdult. Lenyúltam a földre, ahová letúrtuk az említett anyagot és magunkra terítettem. Jade kényelmesen elvackolta magát és pillanatokon belül elaludt. Egy ideig még nézegettem a kisimult arcát, ami most nyugodt volt, majd engem is elnyomott az álom.

52. rész

Jade

  - Mi a baj? - nézett rám gondterhelten Zayn. Válaszomat nem csak ő, hanem Niall is érdeklődve várta. A többiek már elmentek lefeküdni. Nekem nem volt kedvem a mi szobánkba menni, így kapva kaptam az alkalmon mikor Zayn felajánlotta, hogy menjek velük.

 - Befejeztem Joeval - válaszoltam kérdésre és hátra dőltem a kanapén.

 - Hogyhogy? - értetlenkedett ír barátom.

 - Kiderült, hogy többet érez irántam, mint barátság.

 - És az miért baj? - nézett rám Niall megütközve.

 - Mert megbeszéltük, hogy ez a dolog csak addig működik köztünk, míg nincs érzelem. Én nem tudom viszonozni a szerelmét - mondtam suttogva.

 - Harry miatt? - kérdezte Zayn halkan, mintha attól félne, hogy az említett meghallja. Nem válaszoltam csak bólintottam.

 - De hiszen az olyan régen volt - mondta elhűlve Niall.

 - Tudom, de akkor valami összetört bennem - csuklott el a hangom. - Azóta nem merek szeretni, mert félek, hogy újra megtörténik, hogy odaadom valakinek a szívem és ő páros lábbal eltiporja.

 - Ez butaság Jade, nem lehet úgy élni, hogy többé már nem szeretsz - ölelt át a szőke srác. - Fiatal vagy még, előtted az egész élet.

 - Ó, de bölcs lettél - gúnyolódtam vele, hogy elrejtsem az igazi érzéseimet. - Akkor azt is tudhatnád, hogy a barátoknak megszoktunk bocsátani - céloztam rá és Harryre.

 - Az más - engedett el és dőlt hátra.

 - Nem az, sőt! Harry nem bántott téged, mégis elfordultál tőle. Ne érts félre, jól esik, hogy kiállsz mellettem, de ő akkor is a barátod.

  Niall nem szólt semmit csak maga elé meredt és láttam rajta, hogy minden szavamat megfontolja.

 - Nem értelek - szólalt meg egy kis idő múlva. - Tönkretette az életedet, te mégis segíteni akarsz neki, hogy visszakapja a barátait. Miért jó ez neked?

 - Én pár hét múlva lelépek, míg ti még akár évekig is együtt zenélhettek. Néhány hónap és már csak egy kellemetlen emlék leszek a múltatokban - vontam meg a vállam.

 - Jade - fogta meg a kezemet Zayn. - Soha nem fogunk elfelejteni, hiába is szeretnéd.

 - Így van kicsilány és nem engedjük, hogy lelépj! - vigyorgott rám Niall, majd egy nagyot ásított. - Ú - nyújtózkodott - azt hiszem én elmegyek aludni, mert hosszú volt a mai nap. - Hozzám hajolt és egy puszit nyomott az arcomra. - Jó éjt JB!

 - Neked is - mosolyogtam az ír manóra, aki fáradt léptekkel tűnt el a szobájában.

 - Velem alszol? - fordult felém Zayn.

 - Van más választásom? - kérdeztem vissza piszkálódva.

 - Hááát, a többiekhez is bekopoghatsz, de nem örülnék neki - nézett rám gyönyörű szemeivel.

 - Nincs pizsamám - húztam tovább az agyát.

 - Adok egy pólót - rántott fel a kanapéról és magához húzott. Egy darabig csak néztük egymás arcát aztán Zayn felemelte a kezét és végig simított az ajkaimon.

 - Gyere, megmutatom a fürdőt - szólalt meg érdes hangon, amibe beleborzongtam.

  Követtem a szobájába ahol pár pillanatig a szekrényében kutakodott, majd a kezembe nyomott egy egyszerű fekete pólót és egy boxert.

 - Törölközőt találsz a kisszekrényben - mutatott a fürdőszobára. Halkan megköszöntem és becsuktam magam után az ajtót. Megszabadultam a ruháimtól és beálltam a zuhany alá. Végigfolyattam magamon a forró vizet és ahogy a testem ellazult, az agyam is kikapcsolt. Nem tudom meddig álltam ott, de Zayn kérdésére rezzentem össze.

 - Jade, jól vagy?

 - Igen - szólaltam meg és még én is elcsodálkoztam a hangom rekedtségén. Magam köré tekertem a törölközőmet és kiléptem a fülkéből. Zayn szemei végigpásztázták a testemet és megállapodtak az arcomon.

 - Te sírsz? - lépett hozzám és mikor a szemeimhez kaptam a kezem, akkor jöttem rá, hogy igaza van. Az arcom nem a víztől volt nedves, hanem a könnyeimtől.

 - Mi a baj? - ölelt magához.

  Nem tudtam megszólalni, mert a testemet görcsös zokogás kezdte rázni.

Kedves Érettségizők!

Nagyon drukkolok mindenkinek, aki most teszi meg az első fontos lépését a felnőtté váláshoz. Sok szerencsét a vizsgákhoz, és ne idegeskedjetek, még senki nem halt bele a felelésbe. :D A csoki és a kabala kötelező kellék! Holnaptól gondolok rátok és millió puszit küldök: Dolores