2014. augusztus 26., kedd

77. rész

Jade

   A napjaim unalmasan teltek, főleg mióta Harry és a fiúk bevonultak a stúdióba, hogy megtegyék az utolsó simításokat az új lemezükön.
  A hűtőt kinyitva idegesen konstatáltam, hogy szinte teljesen üres.
 - Bassza meg - szaladt ki a számon hiszen azért néztem bele, mert megkívántam a kakaót. Sóhajtva löktem be a hűtőszekrény ajtaját majd tanácstalanul néztem szét.
 - Most mi a fenét csináljak? - kérdeztem fennhangon magamtól. Muszáj lesz bevásárolnom, mert semmi sincs itthon. Besiettem a szobámba és gyorsan felvettem egy nem túl feltűnő ruhát, ami egy egyszerű farmerból és egy sötétkék pólóból állt. Hajamat begyűrtem egy baseball sapka alá és felkaptam a bőrdzsekimet. A sminket inkább hanyagoltam hiszen az erős festék volt az egyik ismertető jelem és én pedig nem akartam feltűnést. Magamhoz vettem a telefonomat és a pénztárcámat majd bezártam magam mögött az ajtót. Orromra biggyesztettem a napszemüvegemet és elindultam a beszerző körutamra. Alig tettem meg pár lépést máris paranoiásan pislogtam körbe. Tudtam, hogy hülyeség és senki nem figyel rám, mégis a torkomban dobogott a szívem. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel mikor becsukódott utánam a szupermarket ajtaja. Bevásárlókocsimat magam előtt tolva gyorsan összeszedtem amire szükségem lehet az elkövetkező napokban. Hosszan elidőztem az édességes soron, ahol főleg a gumicukrok színes sokasága nyűgözött le. Nem tudtam ellenállni, így jó pár zacskó finomságot pakoltam be a kocsimba. A pénztárnál az idős hölgy mosolyogva nézte az előtte tornyosuló hegyet. Kifizettem a kért összeget és megpakolt szatyrokkal indultam el hazafelé. Az egyik kereszteződésnél megakadt a szemem egy cégtáblán és az eddig csak homályos tervem körvonalazódott. Sietős léptekkel vittem haza a csomagjaimat majd mindent elpakoltam a helyére és már fordultam is vissza. Szinte futva tettem meg az utat a szalonig ahova egy kisebb, magamban lefolytatott vita után beléptem. Kíváncsi tekintetek kereszttüzében álltam meg a pultnál üldögélő fiú előtt.
 - Helló, James vagyok! Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen miközben teljes figyelmét nekem szentelte.
 - Helló James - mosolyogtam rá. - Szeretnék egy kis változtatást.
 - Mire gondoltál? - lépett ki hozzám és egy székhez vezetett ahová le is ültetett.
 - Először is más színre majd valami más fazonra. Rád bízom magam - vettem le a sapkámat és beletúrtam a hajamba.
 - Úr-isten! - döbbent meg James. - Te Jade Blackwood vagy. Imádom a hangodat csajszi - kapta a szája elé a kezét.
  Csüggedten hajtottam le a fejemet. Nem hiszem el, hogy ekkora balszerencsém van és pont egy rajongóval futok össze itt.
 - Kérlek, ne posztold ki - néztem rá könyörögve - nem szeretnék felhajtást.
 - Persze - pislogott rám még mindig döbbenten - és ne haragudj, csak annyira meglepődtem.
  Megköszörülte e torkát majd mintha mi se történt volna, folytatta a munkáját.
 - Mégis milyen színt szeretnél?
 - Világosat - néztem gondolkodón magam elé. - Talán valami sötét szőkét.
 - Úh - szaladt ki a srác szájából akiben időközben egyre biztosabb lettem, hogy a saját neméhez vonzódik. - Az nagyon drasztikus változás lesz.
 - Azt is szeretném - mosolyodtam el miközben töprengő arcát figyeltem, ahogy szemöldökét összehúzva méregette a hajamat. - Meg tudod csinálni?
 - Hülyéskedsz? - nézett rám kissé sértődötten. - Nálam jobb helyre nem is jöhettél volna, imádom a kihívásokat.
  Lepacsiztunk és innen már nem volt megállás. James finom mozdulatokkal megmosta a hajamat majd az ollóval változtatott a fazonján, aztán pedig következett a festés. Gyorsan és profin dolgozott. Nem engedte, hogy a tükörbe nézzek, így mikor kész lettem meglepetésként ért a végeredmény.
 - Azt a kurva - meredtem döbbenten a tükörre és a benne látható idegenre.
 - Nem tetszik? Túl sok? Túl... - zúdította rám aggódó kérdéseit a fodrászom.
 - Tökéletes - vágtam a szavába és közelebb léptem a tükörhöz. Remegő kezekkel simítottam végig a frizurámon. Annyira más lettem, hogy még nekem is szoknom kellett a látványt. Már nem egy lány nézett vissza rám, hanem egy igazi nő. Egyedül a piercingek emlékeztettek régi önmagamra és ahogy sok sok évvel ezelőtt, most is nagy elhatározásra jutottam. Bátortalanul nyúltam a szemöldököm felé és mutatóujjammal végigsimítottam a szeretett fémen. Megfogtam a golyót és lassú mozdulatokkal kitekertem majd kivettem az engem díszítő ékszert. Ugyanígy tettem az arcomon lévő többi piercinggel is. Miután a zsebembe csúsztattam a bizsukat, újra felnéztem a tükörre. A változás óriási volt.
 - Nagyon nagy lehet a gebasz, ha ilyen drasztikus beavatkozásra van szükséged - jelentette ki James mindent tudó arccal
 - Ezt honnan veszed?
 - Ugyan már - mosolyodott el. - Egy nő csak akkor változtatja meg a külsejét ennyire, ha tiszta lappal akar indulni mondjuk egy szakítás után.
 - Mi vagy te pszihomókus? - nevettem fel erőlködve.
 - Kicsit az is. Tudod a mi szakmánkban az a szép, hogy az emberek annyira közel engednek a magánszférájukhoz, hogy simán elmondják a problémáikat is. Mi örömmel meghallgatjuk őket és ha tudunk, vagy kérik még tanácsot is adunk nekik.
 - És titeket ki hallgat meg? - fürkésztem a fiú arcát ahol néhány pillanatra tanyát vert a szomorúság, majd helyét átvette a csodálkozás.
 - Ezt még nem kérdezték tőlem.
 - Akkor én vagyok az első - vontam meg a vállamat. - Szóval? Mond el, hogy mi nyomja a szívedet, mert látom rajtad, hogy valami bánt.
  James hitetlenkedve felnevetett, de aztán úgy döntött, hogy bízik bennem. Szólt a társának (mert mint később kiderült az övé és egy Kamilla nevű lányé a szalon) , hogy elmegyünk kávézni.
  Furcsa volt úgy kimenni az utcára, hogy nem kellett tartanom attól, hogy felismernek. Ehhez hamar hozzá lehet szokni. Egy közeli kávézó teraszára ültünk le és rendeltünk. Ő egy kávét, míg én egy gyümölcslevet kértem.
 - Na mesélj - fordultam felé érdeklődve miután elénk rakták az italainkat.
 - Egy feltétellel.
 - Mi lenne az?
 - Ha utána te is beavatsz a nagy átalakulásod miértjébe - nézett rám komolyan. Egy pillanatra elgondolkodtam, de aztán rábólintottam.
 - Rendben.
  Valamiért úgy éreztem, hogy tényleg megbízhatok az újdonsült barátomban.

2014. augusztus 18., hétfő

76.rész

Sziasztok!
Mint ahogy látjátok, visszatértem. :D Amíg én pihentem kedves bétám Lexy Silver megújította a blog kinézetét. Remélem nektek is legalább annyira tetszik, mint nekem. Hatalmas ölelés érte. :) Most pedig befogom a szám és begépelem az új részt. Puszi mindenkinek: Dolores


Jade

   Idegesen toporogtam a konyhaablaknál. Már jó ideje elküldtem az üzenetet Harrynek, aki még csak nem is válaszolt. Biztos túl nyomulósnak talált. Nem kellett volna erőltetnem ezt a vacsorát. Lehet, hogy már elege van belőle, hogy egy terhes csajt pesztráljon? - ez és ehhez hasonló gondolatok kattogtak a fejemben, mikor hirtelen négy ismerős alak robbant ki nevetve a szomszéd házból. Ijedten ugrottam hátrébb az ablaktól és csak tisztes távolból leselkedtem kifelé. A szívem nagyot dobbant Zayn, Niall, Louis és Liam alakja láttán. Mit kerestek itt? Hülye, Harry a barátjuk, miért ne látogathatnák meg? - csaptam magam nyakon képzeletben. A függöny mögött pislogva néztem, ahogy beszálltak egy böhöm nagy autóba. Sose hittem volna, hogy valaha is ezt mondom, de hiányoztak. A turné alatt közel kerültek hozzám. Főleg Niall, akivel szinte testvérként szerettük egymást, de Liam megfontoltsága, Louis örökös jókedve is hiányzott. Zayn pedig...nos, ő pedig "úgy" is. Bár ezen nem csodálkozom, mert mostanában majd megvesztem egy hatalmas orgazmusért. Ahogy olvastam a terhességi kisokosban, ez a hormonoknak volt köszönhető, mint ahogy a hangulat ingadozásaim is. Sóhajtva léptem el az ablaktól és lerogytam a megterített asztal mellé. A belsőmben ádáz harcot vívtam önmagammal. Egyik felem azért kiabált, hogy fedjem fel a hollétemet, míg a másik hevesen tiltakozott ez ellen. Egyenlőre ő állt nyerésre.
 - Jade? - hallottam meg Harry hangját az előszobámból.
 - Konyha! - kiabáltam ki neki, jelezve hol talál.
 - Bocs - lépett be az ajtón miközben egyik kezével göndör fürtjeibe túrt -, de a fiúk...
 - Láttam - állítottam le a magyarázkodását és rámosolyogtam. - Gondolom nem jelentkeztek be előre.
 - Hát nem - vigyorodott el. - Louis unatkozott, így mindenkit ugrasztott, hogy csináljunk valamit.
 - De miért mentek el?
 - Mert... - jött zavarba és a tarkóját kezdte simogatni. - Lou elolvasta az üzenetedet.
  Arcomból kiszaladt a vér és kérdőn néztem az előttem állóra, aki azonnal nyugtatni kezdett.
 - Még jó, hogy nem a nevedet írtad alá - mosolygott.
 - Akkor nem jöttek rá?
 - Nem - rázta meg a fejét. - Csak sok szerencsét kívántak hozzád - motyogta az orra alá. Úgy tettem mintha nem hallottam volna.
  Asztalhoz ültünk és gondolatainkba merülve fogyasztottuk el a vacsorát.
 - Ez nagyon finom volt - mosolygott rám Harry miután megtörölte a száját. - Már ezért megérte, hogy ide költöztél.
 - Szóval ezért vettél nekem magad mellett lakást - löktem oldalba a csípőmmel, miközben a mosogatóhoz vittem a piszkos tányérokat -, hogy legyen aki főz rád?
 - Most, hogy mondod, holnap átjöhetnél mosni is - vigyorodott el pimaszul.
 - Persze, hogy aztán ránk törjék az ajtót a többiek - húztam el a számat.
 - Jade - állt meg Harry a hátam mögött amitől megborzongtam, mert túl közel került hozzám. - Meddig akarsz bujkálni?
 - Nem tudom - vallottam be halkan.
 - De ez így nem jó - dőlt a szekrénynek mellettem, míg mosogattam. - Napok óta nem mentél ki a házból.
 - Voltam az udvaron és ma elvittél a kórházba is - morogtam.
 - Az nem ugyanaz, te is tudod. Kell a friss levegő és a séta. Nem csak neked, de a babának is.
  Igaza volt, hiszen már hetek óta nem voltam máshol, csak a vizsgálatokon.
 - Félek, hogy felismernek és akkor a többiek is rájönnek, merre vagyok - sóhajtottam fel.
 - Akkor sem töltheted a szülésig hátra lévő hónapokat a négy fal között - nézett rám szigorúan.
 - Tudom, és majd kitalálok valamit - ígértem meg, miközben a fejemben már körvonalazódni kezdett egy terv.
 - Gyere ide - tárta szét a karjait a göndör és én fenntartás nélkül bújtam hozzá. - Bele sem tudok gondolni, mennyire nehéz lehet neked, de megígérem, hogy mindenben segítek - súgta a hajamba.
  Felemeltem az arcom, hogy a szemeibe nézhessek, de rossz ötletnek bizonyult. Zöld szemei úgy nyeltek el, mint feketelyuk a körülötte lévő dolgokat. Már csak arra eszméltem, hogy puha ajkai az enyémekhez érnek. Mint a tollpihe olyan finom volt az érintése, de mikor érezte, hogy nem ellenkezem, erőteljesen a számra tapadt. Nyelve türelmetlenül törte át a köztünk lévő akadályt és érzéki táncra hívta az enyémet. A vágy ami napok óta bennem izzott most méteres lángokkal kezdett égni. Ujjaimmal beletúrtam a göndör fürtökbe és közelebb vontam magamhoz a fiút, akinek a kezei derekamról már a fenekemre vándoroltak. Ahogy jobban egymásnak feszültünk, mindkettőnkből halk nyögés szakadt ki. Zihálva, kipirultan eresztettük el egymás ajkát, hogy aztán a szemünket kinyitva a másik vágytól égő tekintetével találjuk szembe magunkat.
 - Én... - szólalt meg mély, rekedt hangon Harry, de tenyeremmel befogtam a száját.
 - Csssh, ne mondj semmit - néztem rá még mindig ködös tekintettel. Szívem szerint megfogtam volna a pólójánál és berángatom az ágyamba, de valami visszatartott. Egyszer már megégettem magam vele, nem akartam megint abba a hibába esni.. - Azt hiszem ideje lenne haza menned - fordítottam el a fejemet.
 - Igazad van - sóhajtott fel szomorúan? - Mégegyszer köszönöm a vacsit - búcsúzott el, majd hozzám hajolt és egy puszit nyomott az arcomra. - Jó éjt Jade!
 - Jó éjt Hazza! - kísértem ki, majd megkönnyebbülve csuktam be utána az ajtót. Örültem, hogy nem csináltam semmi baromságot. Felmentem a szobámba és teljesen összezavarodva feküdtem le aludni.

2014. augusztus 4., hétfő

75.rész

Harry

   Megkönnyebbülve néztem JB után mikor otthagyott az autóban, mert még néhány perc és letepertem volna. Ez már az induláskor is majdnem megtörtént és csak az ő lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem a karjaim közt végezte. Mióta beköltözött a szomszédomba egyre többet beszélgettünk és nekem újra előjöttek a régi érzéseim felé. Ajtónyitódásra figyeltem fel, miközben a fiúk sms-eire válaszoltam, akik folyamatosan nyaggattak valamiért.
 - Minden rendben ment? - kérdeztem miközben tekintetemet végig futtattam rajta. Nagyon szép volt és a terhességtől teljesen kivirult.
 - Igen - mosolygott jókedvűen. - Manócska teljesen jól van - simított végig a hasán, amitől furcsa érzés tört rám. Én is megakartam simítani a hasát, hogy érezzem a szíve alatt növekvő babát. Hazza, te megőrültél - súgta egy hang. - Ő nem a te gyereked és nem is lesz az! Szívemet mintha egy láthatatlan kéz markolta volna meg és jó erősen megszorította.
 - Szuper - erőltettem egy mosolyt az arcomra majd szótlanul haza vezettem.
 - Bejössz? - nézett rám édesen úgy, hogy még véletlenül se tudjak nemet mondani. Mikor pedig az éhséget hoztam fel kifogásként felajánlotta, hogy csinál vacsorát. Hát, ha Niall ezt tudná! . vigyorodtam el és igent mondtam. Beálltam a garázsomba majd a lakásba érve lerúgtam a cipőmet. A szobámba levetkőztem, hogy átvegyek egy kényelmesebb ruhát. Épphogy felvettem a pólómat, mikor meghallottam a csengő hangját.
 - Ki a fene az? - dohogtam mérgesen, miközben ajtót nyitottam. - Hát ti?
 - Neked is szia Bongyi - röhögött a képembe Louis. - Talán nem látogathatjuk meg a barátunkat?
 - De, de csak... - dadogtam idegesen. Meglepődni sem volt időm, mert a fiúk félretoltak az útból és bemasíroztak a lakásba. - Dolgom lenne - fejeztem be a megkezdett mondatom. Mire becsuktam az ajtót és felkészültem rá, hogy elküldöm őket, már kényelembe helyezték magukat a nappalimban. Egyedül Niall nem volt köztük, de gondolom ő már a hűtőmmel készült közelebbi barátságot kötni. Louis kezében a távirányítóval szörfölt a csatornák között. Zayn fejét hátrahajtva lehunyt szemekkel szundikált az egyik fotelben, míg Liam a dvd-im közt turkált.
 - Minek köszönhetem a látogatásotokat? - fontam karba a kezeimet.
 - Unatkoztam - vonta meg a vállát Louis.
 - Ezért felhívott minket, hogy találjunk ki valamit - fordult felém Liam kezében egy jó pár filmmel.
 - És ti azt találtátok ki, hogy eljöttök engem boldogítani - vontam fel a szemöldököm.
 - Gondoltuk, te is unatkozol és együtt sokkal élvezetesebb lenne a semmittevés, de ahogy nézem nem örülsz nekünk - állt meg a konyha ajtóban Niall a kezében egy hatalmas szendviccsel.
 - Dehogynem, csak... - hallgattam el, hogy valami hihető kifogással állhassak elő, de mielőtt kinyithattam volna a számat, az asztalon felejtett telefonom jelzett, hogy sms-em érkezett. Utána kaptam, de Louis gyorsabb volt így az ő kezében landolt a készülék.
 - Tomlinson, add vissza  - léptem felé fenyegetőn, de felugrott és nevetve elszaladt előlem. Kergetőzni kezdtünk a bútorok közt. Lou nevetve ugrált át a srácokon, mire végre elkaptam.
 - Kérem - nyújtottam felé a tenyeremet. Duzzogva ejtette bele a készüléket.
 - Legalább jól néz ki? - pislogott rám kajánul.
 - Kicsoda? - értetlenkedtem.
 - Hát a szomszédod.
  Az ereimben meghűlt a vér.
 - Ho...honnan? - dadogtam leforrázva míg a többiek érdeklődve fordultak felénk, még Zayn is kinyitotta a szemeit.
 - Véletlenül elolvastam az üzit amit küldött - pirult el a kék szemű. - "Mikor jössz? Kihűl a vacsi. Szomszédasszony" - idézte a sorokat nyávogó hangon. Hatalmas kő gördült le a mellkasomról. Marha nagy szerencse, hogy Jade nem a nevét írta alá.
 - Véletlenül mi? - vetettem mérges pillantást a barátomra.
 - Bocsi - nézett rám bűnbánó képpel, amitől még a jégszív is megolvad.
 - Mi van ezzel a szomszédasszonnyal? - pislogott érdeklődve Liam.
 - Mennyi idős? Csinos? Van esélyed? - záporoztak rám a kérdések, még levegőt sem hagyva nekem.
 - Nyugi - intette le őket Niall. - Annyit kérdeztek, hogy nincs ideje válaszolni. Tehát? Ki ez a nő? - vigyorgott rám cinkosan.
 - Ő,...ő csak nem rég költözött ide - válaszoltam az igazsághoz hűen.
 - És már most úgy összemelegedtetek, hogy vacsizni hív? - somolygott Louis perverz vigyorral a szája sarkában.
 - Mi? Nem... - habogtam. - Én csak segítettem neki valamelyik nap és így akarja meghálálni.
 - Te meg az önzetlen segítség - röhögött fel Zayn. - Fogadjunk, hogy csak a bugyijába akarsz bemászni?
 - Kuss - intettem le. - Ő más - pirultam el, amit a többiek is észre vettek és éktelen "húúúzásba " kezdtek.
Vigyorogva emeltem fel a középsőujjamat.
 - Fiúk szerintem menjünk és hagyjuk, hogy Hazza szomszédolni menjen - lépett az ajtó felé. Hálásan néztem rá. Végre valaki felfogta, hogy dolgom lenne.
 - Remélem hamarosan bemutatod nekünk - nyafogott Niall - nehogy már csak neked jusson a házi kosztból!
  Röhögve ráztam meg a fejemet, mikor végre valahára beszálltak a kocsijukba és elhúztak, ahogy a szőke ír nyafogásából kivettem a Nando'sba. Nagyot sóhajtva zártam be az ajtót magam után és sietős léptekkel indultam el a szomszédba.