9. rész

Harry

 - Te énekelsz? - kérdezte tőle Louis félve, mert a lány elég idegesen nézett rá.

 - Igen - válaszolt flegmán, miközben a kék, kockás-inges srác és közte, néma kommunikáció zajlott le.

 - Oké srácok! - csapta össze a kezeit Paul. - Meg kell oldanunk ezt a problémát.

 - Mondtam már, hogy lemondok az útról. Adják oda másnak - nézett Paulra Jade.

 - Én pedig nem győzöm ismételni, hogy nem lehet, mert élőshow volt. Köt minket a szerződés.

 - De én nem tudok egy hónapra lelépni, mert akkor szarban hagyom a zenekart - mutatott a fiúkra. - Fellépéseink vannak, nem mondhatjuk le, mert ők ebből élnek. Értse meg, nem tehetem meg velük - mondta könyörgő hangon a menedzserünknek. Úgy látszik, nagyon aggódik a barátaiért. Lehet, hogy nem is olyan rossz természetű, csak minket nem bír?

 - Értem én, de te is értsd meg, ha én most nem viszlek el, vagy más jön helyetted, akkor minket kikezd a sajtó, hogy csalók vagyunk. Ez ártana a fiúk hírnevének és ezt meg én nem hagyhatom.

Sakk-matt. Néma csendben ültünk, szempárbajt vívva hol az egyik, hol a másik előttünk ülővel. Paulon látszott, hogy ezerrel pörögnek a fejében a fogaskerekek. Végül is Liam volt az, aki megtörte a csendet.

 - Mi lenne, ha velünk jönnének és fel lépnének előttünk? Ez nekik is és nekünk is jó lenne.

 - Nekünk miért is? - néztem rá értetlenül.

 - Mert elmondhatnánk a sajtóban, hogy segítünk a feltörekvő együtteseknek - magyarázott lelkesen.

Paul úgy nézett rá, mintha most látná először, majd széles mosolyra húzódott a szája.

 - Ez jó, ez nagyon jó! Ti mit szóltok hozzá?

 - Nem - vágta rá a lány pont akkor, mikor a piros kockás is megszólalt.

 - Átgondoljuk.

 - Damien, ezt te sem gondolhatod komolyan? - nézett rá villámló szemekkel.

 - JB, ez most nem csak róluk szól - bökött a fejével felénk.

 - De ez... - nem tudta folytatni, mert a kék kockás (Joe?) elkapta a kezét.

 - Baby, ezt beszéljük meg kint - intett az ajtó felé, mire a lány felállt és már húzta is ki a két srácot.

 - Bocsi, de ezt meg kell vitatnunk - szólt vissza a válla felett Damien.

 - Csak nyugodtan - legyintett a menedzserünk, majd mikor becsukódott az ajtó, az asztalra borult. - Miért nem mehet minden gördülékenyen?

 - Baby? - húzta fel a szemöldökét Louis.

 - Gratulálok BooBear, neked megint csak a lényeg maradt meg - nevettem fel keserűen, mert ha akartam, ha nem, nekem is megütötte a fülem a szó, amivel a srác Jadet szólította.

 - Ők együtt vannak? - néztünk kérdőn Paulra.

 - Úgy tudom, hogy nem.

Valamiért megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt.

 - Tudsz valamit erről a Hellboysról? - érdeklődött Zayn.

 - Csak annyit, hogy punk, rock zenekar és inkább feldolgozásokat adnak elő.

 - Kitől?

 - Avril, TH, mit tudom én - tárta szét a karját tanácstalanul.

 - Milyen hangja van a lánynak? - firtatta tovább Zayn.

 - Nem tudom - vallotta be Paul. - Még nem hallottam.

Megfagyott a levegő a szobában. Döbbenten néztünk a menedzserünkre.

 - Te úgy ajánlottad fel nekik, hogy játszhatnak előttünk, hogy még nem is hallottad őket zenélni? - háborodtam fel. - És ha szarok? Lejáratnak minket?

 - Erre nem gondoltam - nyögött fel. - Ha visszajönnek beszélek velük, hogy szeretném őket meghallgatni.

 - Mi is - jelentettem ki, és a többiek is bólogattak.

 - Oké - egyezett bele Paul.