2014. június 20., péntek

65.rész

Harry

   - Oké, mára ennyi volt - hallottuk meg Paul hangját.
 - Na végre - vetődtünk le a fotelekbe, hogy kinyújtóztassuk elgémberedett tagjainkat. Mióta visszajöttünk Amerikából, gőzerővel készítettük az új albumunkat.
 - Tudtok valamit a Hellboysról? - nézett fel Liam a telójából.
 - Csak azt, hogy ők is stúdióznak - vigyorodott el Niall.
 - Hol tartanak? - érdeklődtem kíváncsian.
 - Úgy tudom, még két szám és kész az album - válaszolt a szőke srác készségesen. Jade ráhatásának hála, úgy tűnik rendeződik a viszony köztem és ír barátom között.
 - De jó nekik - sóhajtottam fel. Mi még nagyon az elején voltunk és rengeteg meló várt még ránk, hogy az új album is olyan tökéletes legyen, mint a többi.
 - Hiányzik - nyögött fel Niall. Ő és Jade szinte elválaszthatatlanok lettek a turné végére.
 - Ki? Jade? - jött az értelmes kérdés Liamtől, akit teljesen elnyelt a twitter világa.
 - Nem, basszus Joe! - húzta el a száját a szőke.
 - Pedig szinte minden nap beszéltek - csóválta a fejét Louis.
 - Az más - durcáskodott Niall. - Annyira szeretem nézni, mikor nevet, és vele olyan dolgokat is megtudok beszélni, amit mással nem.
 - Szerintetek visszamegy Joehoz? - kíváncsiskodtam.
 - Nem - jött a határozott válasz Zayntől, aki eddig csak csendben hallgatta a beszélgetésünket.
 - Miért vagy ebben ennyire biztos? - nézett rá már Liam is.
 - Megérzés - vonta meg a vállát.
  Már éppen kötekedni akartam vele, mikor megszólalt a telefonom. A kijelzőre pillantva azt hittem rosszul látok. Felálltam és a többiek fürkésző tekintetét magamon érezve kiléptem a folyosóra. Hitetlenkedve emeltem a fülemhez a készüléket.
 - Jade?!
 - Szia Harry! Hatalmas szívességet kérnék tőled. Találkozhatnánk valamikor?
 - Persze - dadogtam. - Baj van? - kérdeztem rá, mert furcsa volt, hogy engem hívott.
 - Attól függ honnan nézzük, de végül is igen, bajban vagyok és te tudnál nekem segíteni.
 - Elmondod?
 - Inkább személyesen. Szóval mikor tudnánk összefutni?
 - Akár most is - vágtam rá, hiszen hajtott a kíváncsiság.
 - Most nem jó - jött zavarba.
 - Miért? Hol vagy?
 - Maradjunk annyiban, hogy nem otthon.
 - Ö...oké. Holnap?
 - Nekem jó a délután, de valami kevésbé feltűnő helyen, mert nem szeretnék címlapra kerülni.
 - Mit szólnál, ha nálam találkoznánk? Itt biztos nem zargatna minket senki.
 - Ez jó ötlet, már ha nem zavarja a barátnődet - habogott.
 - Szakítottunk - zártam olyan rövidre a témát, mint amilyen a kapcsolatom is volt. - Sms-ben elküldöm a címet.
 - Köszönöm - mondta, miközben a háttérből furcsa zajok szűrődtek el hozzám.
 - Miss Blackwood maga következik - szólalt meg egy hang.
 - Bocs Harry, de most mennem kell. Mégegyszer köszönöm.
 - Még nincs mit - mosolyodtam el.
 - Szia.
 - Szia - búcsúztam el én is, de valami megütötte a fülemet mikor megnyomtam a gombot.
 - Megjöttek a laboreredmények...- hallottam meg a mondatfoszlányt és már bántam, hogy nem tartottam tovább a vonalat.
  Laboreredmények? Mi a fene van Jadeval? - árasztottak el a kérdések. Szívem szerint visszahívtam volna a lányt, de nem akartam zavarni. Ha minden igaz holnap délután úgyis választ kapok a kérdéseimre.

2 megjegyzés:

  1. Hoppppááá :D Milyen jó megérzéseim vannak nekem de jóó :D XD
    bocsika a hülyéskedésért.. nagyon jó lett szintén ez a rész is :) És remélem egyre izgalmasabb is :D

    VálaszTörlés
  2. Szia Niki!
    Köszönöm! Lehet, hogy egy kicsit most lapos volt a történet, de ez is hozzá tartozik a kerek egészhez. :D Most két nap pihi jön és legközelebb kedden lesz friss rész. Addig is puszillak és jó hétvégét: Dolores

    VálaszTörlés