Heves szívdobogással léptem a recepcióhoz és foglaltam le egy szobát éjszakára. Tudtam, hogy ez lesz az utolsó együttlétünk, de nem akartam erre gondolni. Kiakartam élvezni ennek az éjszakának minden másodpercét. Ma még utoljára az enyém lesz a lány és csak erre koncentráltam. Izgatottan léptem át a lakosztály ajtaját, hogy megnézzem mivel tudnám felejthetetlenné tenni neki az estét.
- Basszus, Öcsi! - hallottam meg Dam hangját, akit én hívtam át, hogy segítsen. - Te aztán nem aprózod el - nézett körül a szobában.
- Túl sok? - kérdeztem aggódva és gyorsan végig járattam a tekintetem a behűtött pezsgőn, az epren és az illatos gyertyákon.
- Szerintem nem - tette a vállamra a kezét. - Biztos ezt akarod? - kérdezte aztán aggódó hangon. - Félek, hogy utána nagyon össze fogsz törni.
- Tudom, de értsd meg, érezni akarom őt mégegyszer. Ha tényleg csak ennyi adatott meg nekünk, akkor elfogadom és elengedem. Szeretném, ha boldog lenne - sóhajtottam nagyot. - Lehet, hogy mással sikerül neki.
- Ezt te sem gondolod komolyan? - pislogott rám elhűlve a bátyám. - Ti együtt voltatok jók. Nem is értem, miért nem vállaltad fel az érzéseidet már előbb? Talán másképp alakult volna minden.
- Most már kár ezen agyalni - húztam el keserűen a számat. - Amúgy sem hiszem, hogy más lett volna, köszönhetően a göndör seggfejnek. Harry kiölte Jadeből a szerelmet. Annyira haragszom rá, hogy legszívesebben puszta kézzel fojtanám meg - szorítottam ökölbe az ujjaimat.
- Ahogy én látom, már ő is nagyon megbánta. Most szembesült vele, hogy a fiatalkori baromságával tönkre tett egy életet.
- Baszhatom, ha ez miatt pont az a lány képtelen az érzésekre, akit szeretek.
Erre nem tudott mit mondani, csak meglapogatta a vállam, majd bátorítón rám vigyorgott.
- Sok szerencsét öcsi - húzta fel perverzül a szemöldökét.
- Nem szerencse kell ide, hanem állóképesség - vigyorodtam el én is. - Teszek róla, hogy ezt az éjszakát soha ne felejtse el.
Összepacsiztunk, majd küldtem egy sms-t JB-nek, hogy melyik szobába jöjjön.
Jade
Idegesen nézegettem magam a tükörben. Biztos, hogy jó döntés volt ebbe belemennem? Nem tudtam, teljesen összezavarodtam ezért arcomat a kezeim közé hajtottam és leültem a kád szélére.
- JB jól vagy? - kaptam fel a fejem a szőke ír kérdésére, aki a résnyire nyitva hagyott ajtó előtt állva nézett befelé.
- Persze - suttogtam és hamis mosolyra húztam a szám, de nem igazán voltam meggyőző.
- Mi a gond? - lépett be hozzám és ült le mellém.
- Joe - suttogtam magam elé. Értetlenkedve nézett rám, így folytattam. - Annak idején megígértem neki, hogy ha vége lesz a "kapcsolatunknak" - tettem macskakörömbe a szót -, akkor lesz egy búcsúéjszakánk. És ennek ma jött el az ideje...
- Óh - szaladt ki Niall száján a csodálkozó szócska. - És mi ezzel a probléma? Mármint, ne érts félre, de ti folyton együtt khm ..voltatok. Ez miben lenne másabb?
- Talán maga a tudat, hogy többé már nem leszünk. Nem tudom - vontam meg a vállam tanácstalanul, mert még én sem voltam tisztában a saját érzéseimmel. Ültünk egymás mellett csendben és a szemközti fal csempéjét vizsgáltuk, hatalmas szakértelemmel.
- Szerintem ez az éjszaka méltó befejezése lesz annak, ami köztetek volt - szólalt meg kisvártatva az ír.
- Úgy gondolod, hogy nem csinálok hülyeséget?
- Nézd Jade! Csak te tudod, hogy mit akarsz. Ha szeretnél változtatni, akkor itt az idő, hogy lezárd életednek ezt a szakaszát. Ha meg nem... - itt széttárta a kezeit és úgy nézett rám. Szinte megvilágosodtam a szavaitól. Változtatnom kell, és ehhez el kell szakadnom a barátaimtól. Ha elkészül a lemez, lelépek, ezt pedig csak úgy érhetem el, ha apránként lezárom a kapcsolataimat velük. Nehéz lesz, de menni fog. Nem akarok még több fájdalmat, problémát okozni nekik.
- Köszönöm - öleltem át Niallt, aki semmit nem értve nézett rám.
Megszólalt a mobilom, kézbe vettem és apró sóhaj csúszott ki a számon mikor elolvastam Joe üzenetét, hogy hova menjek. Erőt véve magamon, felálltam és különös érzéssel a szívemben indultam el a megadott szoba felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése