2014. június 18., szerda

64. rész

Jade

   Idegesítő pittyegés zavarta meg a nyugalmamat. Fáradtan, nagy sóhajjal nyitottam ki a szememet, hogy megnézzem, melyik fiú nem bír magával, de döbbenten konstatáltam, hogy nem otthon vagyok és különböző gépek között fekszem. Az ágy melletti széken egy ismerős alakot véltem felfedezni, aki a takarómra borulva aludt. Éreztem, hogy a szám olyan száraz, hogy a sivatagi skorpió könnyűszerrel otthon érezhetné magát benne. Ahogy az éjjeli szekrényre néztem, megláttam egy pohár vizet és érte nyúltam. Sajnos nem számoltam a gyengeségemmel, így az a földön kötött ki. A hangos csörrenésre felkapta a fejét az eddig szunyókáló fiú.
 - Mi a...? - nézett rám álmos szemekkel, majd hirtelen magához ölelt. - Jade, felébredtél végre! Annyira aggódtunk!
 - Mi...mi történt? - préseltem ki magamból a kérdést, de a torkom kaparni kezdett és köhögés rázta meg a testem.
 - Elájultál - közölte Damien megrovóan. - Az orvos szerint teljesen kimerültél, de többet nem hajlandó mondani, csak neked, mert nem vagyunk hozzátartozók - húzta el a száját.Felháborodott arckifejezése mosolygásra késztetett. - De mit akartál csinálni? - nézett a széttört pohárra, mire megforgattam a szemeimet.
 - Szerinted? Borotválkozni akartam.
 - Basszus - kapott a fejéhez. - Szomjas vagy, mindjárt adok - kezdett sürögni körülöttem. Valahonnan kerített még egy poharat és megitatott. Utána összeszedte a szilánkokat és eltüntette a vizet is. - Szólok a dokinak, hogy felébredtél - mosolygott rám már az ajtó mellől.
 - Dam - szóltam utána. - Mióta vagyok itt?
 - Két teljes napot átaludtál - sóhajtott fel majd magamra hagyott.
 Két nap? Két egész nap kiesett az életemből? - bámultam értetlenül a takarómra, majd az ajtó nyitódására felkaptam a fejemet. Egy nagyon csinos nő lépett be rajta fehér köpenyben.
 - Jó napot, a nevem Dr. Sylvia Parker. Én vagyok a kezelő orvosa - nyújtotta felém a kezét.
 - Jade Blackwood, de csak Jade és nem lehetne, hogy tegezzen? - néztem a harminc körüli nőre.
 - Az nekem is jobb lenne, de akkor vica-versa - mosolygott rám. - Nos Jade - nézett a papírjaiba miközben feltűnt, hogy csak ketten vagyunk a szobában. Úgy látszik Dam nem jött vissza. - Le kell, hogy szidjalak, hogy ennyire felelőtlen voltál a te állapotodban...
 - Milyen állapotomban? - kérdeztem elvékonyodott hangon.
 - A terhességre gondoltam - emelte fel e fejét és mikor meglátta a döbbent arcomat, leesett neki. - Te nem is tudtad, igaz?
  Megkövülten bámultam a nőre és próbáltam felfogni amit mondott. Terhes? Én? Az hogy lehet? Erőtlenül ráztam meg a fejemet.
 - Dehát, szedek gyógyszert - nyögtem ki nagy nehezen, miközben visszahanyatlottam a párnámra.
 - Volt mostanában valami betegséged, amire antibiotikumot kaptál vagy valami más gyógyszert szedtél?
 - Nem olyan rég a hangommal voltak gondok és arra kaptam egy csomó mindent - válaszoltam miközben dunsztom se volt róla, hogy jön ez ide.
 - Akkor sajnos az antibiotikum semlegesítette a fogamzásgátló hatását és így maradtál terhes - ült le mellém és együttérzőn megfogta a kezem. - Gondolom akkor a srác sem tud róla - intett a fejével az ajtó felé.
 - Ő csak egy barát - pislogtam rá teljes letargiában.
 - Kár, pedig szép pár lennétek - mosolyodott el megint. Akarsz róla beszélni valakivel? Család, barát? - kérdezte kedvesen.
 - Nincs családom - futotta el a szemeimet a könny.
 - És a baba apja?
 - Bonyolult - temettem a kezeim közé az arcom, hisz még én sem tudtam, hogy ki lehet az. Joe vagy Zayn?
 - Akkor mi lesz megtartod vagy...?
  Elkerekedett szemekkel néztem rá. Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy elvetessem és ezt közöltem is a doktornővel.
 - Mindenképp megtartom, de nem szeretném, ha más is tudna róla - néztem komolyan a nőre, akinek az arcáról leolvasható volt a megkönnyebbülés.
 - Bátor vagy, de rám számíthatsz. Eddig sem mondtam semmit neki. Mondjuk ezt a barátod kicsit zokon is vette - mosolygott rám.
 - Dam már csak ilyen. Úgy szeret, mint a húgát és úgy is viselkedik, mint egy testvér.
 - Akkor már értem, miért volt itt veled végig.
 - Itt volt végig?
 - Bizony ám! Egy tapodtat sem mozdult az ágyad mellől. Úgy kellett megfenyegetnem, hogy kitetetem a biztonsági őrökkel, ha nem eszik rendesen.
  Elérzékenyülve gondoltam a fiúra, aki tuti, hogy most is az ajtó előtt vár, hogy megtudjon valamit az állapotomról.
 - Mit mondjak nekik? - fordultam kétségbeesetten a nőhöz mikor eszembe jutott, milyen helyzetben vagyok.
 - Hagyd csak rám - mosolygott továbbra is Sylvia. - Elmondom nekik, hogy kimerültél és ezért történt az egész. Viszont kéne csináltatnunk egy ultrahangot, hogy megtudjuk mennyi idős a baba és néhány vizsgálaton is túl kell esned, hogy minden rendben van-e a kicsivel.
 - Értem - bólintottam. - De nem lesz az túl feltűnő?
 - A vizsgálatokat betudom ütemeztetni délutánra. Te meg addig haza küldheted a lovagodat.
 - Már mondtam, hogy nem a lovagom - csattantam fel.
 - Ne idegeskedj, mert nem tesz jót az állapotodnak... - ennél a mondatnál vágódott ki az ajtó és a barátaim furakodtak be rajta.
 - Milyen állapotának? - kérdezte azonnal Dam.
 Ijedten néztem a doktornőre, aki viszont egy frappáns válasszal leszerelte a látogatóimat.
 - Jadenek kimerült a szervezete, ezért sokat kell pihennie. Így meg is kérlek titeket, hogy ne sokáig zavarjátok, mert akkor soha nem fog felépülni - nézett szigorúan a fiúkra akik megszeppenve pislogtak vissza.
 - Rendben, akkor csak köszönünk és le is lépünk - tért magához Adam először.
 - Én is így gondoltam - bólintott Sylvia majd hozzám fordult. - Elintézem amit megbeszéltünk - paskolta meg a kezemet majd kilépett a kórteremből.
 - Jobban vagy? - néztek rám azonnal a fiúk.
 - Sokkal. Ne aggódjatok, rossz pénz nem vész el - mosolyogtam rájuk erőltetetten. Joera rá sem mertem nézni, pedig éreztem a tekintetét magamon. Tudtam, hogy beszélnünk kell majd, de nem éreztem hozzá elég bátornak magamat.
 - Mikor jöhetsz haza? - ült le az ágyam végére Pepe.
 - Ha minden jól megy, már holnap.
 - Az jó, akkor tényleg nem lehet akkora gubanc - sóhajtott megkönnyebbülve Dam.
 - Miért nem szóltál, hogy baj van? - hallottam meg Joe vádló hangját.
  Felkaptam a fejemet és a szemeibe néztem.
 - Talán mert én sem tudtam, hogy ilyen komoly - vágtam oda a kétértelmű mondatot.
 - Tehát mégiscsak baj van? - billentette oldalra a fejét.
 - Azt mondta a doktornő, hogy teljesen kimerült. Miért akarsz több mindent belemagyarázni, mint ami benne van? - nézett rá a bátyja mogorván.
 - Hallottam, de...
 - Kussolj! - sziszegte Damien mérgesen. - Menj vissza a cicababádhoz, nyaljátok-faljátok egymást ahogy eddig és hagyd békén JB-t!
  Elhűlve néztünk a két fiúra, akik eddig soha nem beszéltek így egymással.
 - Rendben - horkantott fel Joe és az ajtóhoz lépett. - Örülök, hogy jobban vagy - intézte hozzám a szavait majd intett és lelépett.
 - Ez mi volt? - néztem kérdőn Damienre, aki csak mogorván meredt az ajtóra.
 - Elegem van belőle, meg a nőiből - morogta.
 - Van itt más is, igaz? - simítottam a karjára mire felsóhajtott.
 - Mikor összeestél, felhívtam de az a rüfke vette fel a telefont és közölte, hogy tőlük aztán meg is dögölhetnél, mert ők most éppen kufircolni készülnek, tehát ne zavarjam őket.
  Tátott szájjal hallgattam végig Damet. Fejem egyre jobban kezdett hasonlítani egy céklához. Mindig is sejtettem, hogy nem vagyok Rose szívecsücske, de ezt még róla sem hittem volna.
 - Légyszi menjetek el - préseltem ki magamból.
 - Jade... - néztek rám.
 - Kérlek. Szeretnék most egyedül lenni.
  Szomorúan bólintottak, majd elhagyták a szobámat. Ahogy becsukódott utánuk az ajtó, utat engedtem az eddig kitörni készülő könnyeimnek. Megalázva éreztem magam, hogy Joenak még ennyit se érek. Én marha pedig elakartam mondani neki a babát. Kezeimet óvatosan csúsztattam le a még lapos hasamra.
 - Nem baj baba, én mindig melletted leszek, és szeretni foglak.
  Elgondolkodva néztem ki az ablakon. Mit fogok most csinálni? Ha visszamegyek a házba, előbb-utóbb feltűnik nekik a pocakom, de ha nem oda megyek, akkor hova? Hol van olyan hely, ahol nem keresnének soha?Egyetlen név villant be az agyamba és mielőtt meggondolhattam volna, mit is teszek, már tárcsáztam is. Nem kellett sokat várnom míg felvette és csodálkozó hangjából rájöttem, nagyon megleptem a hívásommal.
 - Jade?!
 - Szia Harry! Hatalmas szívességet kérnék tőled...

4 megjegyzés:

  1. Hát itt meg mi a f*** van ? :O Jade terhes.. na ez kellett még csak ide basszus :D
    És ki lehet az apja ? :O :D Te jó isten.. hát innentől elég bonyolult lesz az egész.. bár ha jól sejtem.. Jade le akar lépni a fiúktól..gondolom titokban vagy valami..
    A másik meg Joe meg kapja be :S
    amúgy meg nagyon ügyes voltál megint csak :)
    Puszika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Niki!
      Köszönöm az újabb jókedvre derítő kommentedet. Végig vigyorogtam, míg olvastam. Te már az elejétől fogva átlátod a dolgokat, így nem mondok neked semmit. :p Pénteken jön a szappanopera újabb epizódja. Addig is millió puszi: Dolores

      Törlés
  2. Remèlem Joetól van. Joe nen hibás m

    VálaszTörlés
  3. Mert csak a ribanc volt vele gonosz.

    VálaszTörlés