39. rész

Jade

   Remegve figyelem, ahogy Paul kilép a liftből. - Ilyen nincs - nyüszítem magamban. Nem kell ránéznem a göndör hajúra, hogy tudjam, örül annak, hogy kettesben maradtunk. ía cipőm orrát vizslatom mikor megérzem a lift döccenését. Rémülten kapom fel a fejem és nézek Harryre, akinek a keze akkor hagyja el a kapcsolótáblát. Felém közeledik, de el akarok lépni előle. Nem hagyja, erőszakosan a lift falához szorít. Félek tőle, félek a közelségétől, ami még ennyi év után is hatással van rám. Próbálok kiszabadulni, de csak annyit érek el, hogy még erősebben tart. Könnyeim utat akarnak törni maguknak, de nem engedhetem. Nem mutathatom meg neki, milyen gyenge vagyok a közelében.

 - Engedj el! - szólok rá, de mintha a falnak beszélnék.

 - Nem, míg meg nem hallgatsz - parancsolja amitől a túlélő ösztönöm bekapcsol. Még erősebben próbálok kiszabadulni a karjai közül, mikor teljes testét nekem nyomja és megérzem a vágyát. - Nem! Nem! Nem! - sikítja bennem egy hang. Egy másik viszont vigyorogva közli velem, hogy itt az idő, mindent kamatostul visszafizetni. - Kíván téged, használd ki! - suttogja a fejemben. Nem tudom miért, de a tudat, hogy ilyen hatással vagyok rá, magabiztosabbá tesz. Már nem félek tőle.

 - Mit akarsz? - cseng határozottan a hangom, amin még én is meglepődöm.

 - Beszélni és milliószor bocsánatot kérni azért, amit tettem - mondja és megérzem magamon fürkésző tekintetét. - Elizabeth kérlek!

  Ettől a szótól úgy érzem magam, mint akit arcon csaptak. Hogy jön ő ahhoz, hogy így szólítson? Ő volt az aki tönkretette Elizabetht. Dühöm, mint a vulkán úgy tör ki belőlem.

 - Ne szólíts így! - ránézve akarom nyomatékosítani a szavaim komolyságát. Nem tudom, hogy mit láthat bennük, de hátrahőköl. Gyűlölettől izzó hangon magyarázom el neki, hogy ő tehet mindenről.

 - Bocsáss meg! Mit tegyek, hogy ne haragudj rám? - könyörög és én hitetlenkedve nézem.

  Még mindig nem fogta fel, hogy mit tett? Lehet, hogy ez neki csak egy diákcsíny volt, de nekem megváltoztatta az egész életemet. Az, hogy neki adtam egy lány legféltettebb kincsét, semmi ahhoz képest, hogy elvette tőlem a szerelembe vetett hitemet. Soha többé nem tudok majd úgy szeretni, mint ahogy vele tettem. Mindig ott lebeg a fejem felett, hogy megint csak kihasználnak és eldobnak, mint valami használt rongyot. Ezért is jó nekem az a helyzet, amit Joeval alakítottunk ki. Nincs szerelem, csak testiség, így nem égetem meg magam még egyszer, bár kétlem, hogy valaha is újra tudnék úgy érezni, mint akkor. Harryre nézek, aki még mindig engem figyel. Egyszerűen hihetetlen, hogy nem érti meg mit tett. A felgyülemlett feszültség egy hisztérikus nevetéssel távozik belőlem. Megbököm a mellkasát és rázúdítok mindent, amin az előbb agyaltam. Azt akarom, hogy olyan szarul érezze magát, mint én és, hogy felfogja végre a tettének súlyosságát. Talán most először látom, hogy igazán elgondolkodik a történteken. Ezt kihasználva gyorsan újra indítom a liftet. Nem tesz ellene, csak bámul maga elé. Ahogy kinyílik az ajtó, Joe azonnal megüti. Nem védekezik, csak hagyja. Zayn és Damien fogják le, hogy ne tegyen több kárt a fiúban. Tudom, hogy én vagyok az egyetlen aki ilyenkor letudom nyugtatni Joet, ezért elé lépek és kezemet az arcára csúsztatom.

 - Hagyd a fenébe, nem éri meg - mondom ki amit érzek. Vissza sem fordulva hagyom ott a többieket Joet magammal húzva. Mikor beérünk a szobába, leül és az ölébe húz.

 - Bántott? - teszi fel a kérdést miközben tüzetesen átnézi a testem, sérülések után kutatva.

 - Nem - rázom meg a fejemet, de mikor a csuklómhoz ér, felszisszenek. Nekem is csak most tűnik fel, hogy apró véraláfutások tarkítják a kezem ott ahol Harry lefogott.

 - Megölöm - ugrana talpra Joe, de nem engedem. Számat a szájára tapasztom és egy forró csókkal megpróbálom elterelni a figyelmét, ami ideiglenesen sikerül is.

 - Szobára! - röhög fel mellettünk Dam, de mikor meglátja öccse izzó tekintetét, elkomolyodik. - Mi történt?

 - Ez - emeli fel a kezemet, amit én próbálok a hátam mögé rejteni, de nem sikerül. A hat fiú meredten nézi az egyre jobban kivehető lila foltokat. Most veszem csak észre, hogy Zayn és Niall is itt van.

 - Faszkalap - fejezi ki tömören a véleményét Niall, majd elindul az ajtó felé.

 - Állítsd meg! - könyörgöm Zaynnek, aki még időben lép a szőke srác elé és nem engedi ki a szobából.

 - Mi a...? - néz rá, majd rám kérdőn az ír és nekem magyarázatot kell adnom a viselkedésemre.

 - Niall - állok fel Joe öléből és elé lépek. - Ez Harry és az én dolgom. Ha nincs az a hülye játék, akkor soha nem derül ki és ti nem fordultok el tőle. Gondolkozz egy kicsit! Mi egy pár hét múlva lelépünk és lehet, hogy soha többet nem találkozunk. Viszont ti évek óta barátok vagytok, ne forduljatok el tőle - nézek a két fiúra, akik először döbbenten, majd elgondolkodva merednek rám. - Nem csak a barátságotok mehet rá erre, hanem a karrieretek is. Nem éri meg egy lány miatt - fejezem be és mielőtt megállíthatnának, a szobámba megyek.

  Eldobom magam az ágyon és az eddigi feszültség könnyek formájában távozik belőlem. Jól esik, hogy Zayn és Niall mellém álltak, de nekik magukra kell gondolniuk. Ha az az átkozott Patrícia nem küldi el a jelentkezést a játékra, akkor soha nem tudódott volna ki a titkom. - De nem is élhetted volna át az álmodat - gúnyolódik velem egy hang. Igazat adok neki. Felpattanok és a táskámba nyúlva, remegő kézzel veszem elő a cigis dobozom. Kilépek a nappaliba, ahol a fiúk abbahagyják a beszélgetést és kérdőn néznek rám.

 - Kimegyek bagózni - mutatom fel a dobozt és amilyen gyorsan csak tudok, otthagyom őket a szánakozó tekintetükkel együtt. Sietős léptekkel indulok a tető felé, hogy végre rá tudjak gyújtani. Ahogy az első slukk végig száguld a tüdőmön, lecsillapodik a kezem remegése. Élvezettel fújom ki a füstöt. Lehunyt szemekkel fordítom az arcom a még mindig erősen tűző nap felé, aztán gondolok egyet. Szemeim kipattannak és óvatosan a tető széléhez lépkedek. A látvány ami elém tárul, leírhatatlan. A messzeségben feltűnik a "Hollywood" felírat. Az emberek apró hangyaként szaladgálnak alattam, az autók színes sokasága hömpölyög az utakon. Mosolyogva nézem a zűrzavart, ami meglepetésemre békével tölt el.

 - Jade? - hallok meg egy bizonytalan hangot a hátam mögül. Még mindig mosolyogva megfordulok és ránézek a fiúra, akinek barna szemei kérdőn cikáznak köztem és a tető széle közt. - Nem jönnél beljebb? - kérdezi aggódva és nekem leeseik, hogy attól tart, hogy leugrom.

 - Nem - fordulok vissza a látványhoz, ami megint leköti a figyelmemet -, de ne félj, nem akarok hülyeséget csinálni, csak olyan érdekes innen a világ. Minden annyira kicsinek látszik, még az én problémám is. Gyere, nézd meg - hívom közelebb.

 - Kösz, de kihagynám. Tériszonyos vagyok - nyögi ki és remegő kezekkel gyújt rá ő is.

 - Akkor miért vagy itt? - fordulok felé és mellé sétálok. Nem tudom nem észre venni, hogy megkönnyebbülten fújja ki a füstöt.

 - Mert itt lehet dohányozni, és mert meg akartam nézni, hogy jól vagy-e - néz a szemeimbe.

 - Miért érdekel az téged? - szalad ki a számon.

 - Nem tudom - vonja meg a vállát. - Valahogy már az első pillanattól érdekelsz, valami vonz benned.

  Tetszik, hogy nem kertel és nem hülyít nagy szavakkal.

 - Zayn... - nézek bele csokoládé barna szemeivel, amikben felvillan valami, valami ami a vágyhoz hasonlít. Elpöcköli a csikket és egyik kezét a derekamra csúsztatva húz közelebb magához. Nem tiltakozom, mert én is érzem a vonzalmat, ami köztünk van. Kezemet a tarkójára vezetem és egy apró mosolyt eleresztve várom, hogy mit lép. Szemei az ajkaimra tapadnak és mikor érzi, hogy nem fogok ellenkezni, lassan közelíteni kezd felém. Nem tudom kivárni míg elér hozzám, így az ajkai után kapok. Ő sem tétlenkedik már, tépi szaggatja a számat miközben kezei hol a hajamba túrnak, hol a testemet fedezik fel. Olyan intenzitással csókolózunk, hogy megérzem a vér fémes ízét a számban. Nem tudom, hogy kié, de most nem is számít, mert most nincs ő és én, csak mi vagyunk. Nyelve hozzáér a piercingemhez és ettől belenyög a csókunkba. Élvezem, hogy ezt váltom ki belőle.

 - Jade - lihegi a nevem miután az oxigén hiány miatt fulladozva engedjük el egymás száját.

 - Igen? - nézek rá vágytól ködös tekintettel.

 - Annyira kívánlak - csókolja végig a nyakamat és szívja meg a vékony bőrt. Lábaim megremegnek tettétől. Ha nem tartana erős karjaival, már rég a földre omlottam volna. De tart, egyre szorosabban, így érzem, hogy igazat mondott. Egy pillanat múlva már a falnak préselve találom magam és Zayn kezei a pólóm alá siklanak. Lábát az enyémek közé fúrja, így még jobban érzem kemény férfiasságát.

 - Basszus Jade - mordul fel, mikor rájön, hogy nem viselek melltartót, így kezeit szabadon csúsztathatja a halmokra, amit meg is tesz. Fürge ujjai nyomán hamar keménnyé válnak az apró bimbók és én  tenyerének lököm a mellkasom, hogy még többet kapjak a kényeztetésből. Én sem tétlenkedem, egyik kezemmel a hajába túrok, míg a másikat testünk közé vezetem és kihúzom a pólóját a nadrágjából. Ujjaim élvezettel zongoráznak a kockáin, amit halk nyögésekkel nyugtáz. Aztán tovább csúsztatom a tenyerem egészen kemény férfiasságára. Morogva kap a szám után és nyelvét követelőzve dugja át az enyémbe. Kezem simogatni kezdi odalent mire ő, csípőjét önkéntelenül felém lökve imitálja az aktust. Aprót sikkantok mikor megérzem kezét a nadrágomban kutatni. Bugyim már teljesen átázott, így nincs nehéz dolga. Egy ujjával félretolja az útban lévő tangát és a másikkal óvatosan belém hatol. Szemeit vágytól csillogva kapja rám, mikor ujjai hozzáérnek az intim piercingemhez. Jól eső sóhaj hagyja el a torkát, mikor tettét leutánozva a boxerébe nyúlok. Tenyeremet végighúzom a hosszán és simogatni, masszírozni kezdem. A tető a nyögéseinktől, sóhajainktól hangos. Egymást kényeztetve csókolózunk a falnak támaszkodva, mikor teste megremeg és megérzem a kezemen forró váladékát. Ajkai elnyílnak és férfias nyögés szakad ki belőle. A látványtól én is megremegek és a gyomromban eddig gyülekezőt tartó pillangók szanaszét repülnek. Sikítva élvezek az ujjai köré. Kell néhány perc, mire újra képes vagyok gondolkodni. Felnézve rá, kajánul mosolygó arcával találom szembe magam.

 - Eszméletlen volt - csókol meg megint. Talán újra egymásba feledkeznénk, ha telefonja csörgése nem szakítana minket félbe.

 - Igen? - veszi fel a készüléket, de testével még mindig a falnak szorít és az előbb még bennem lévő ujjait végig nyalja. - Megtaláltam - néz a szemeimbe huncutul. - Mindjárt megyünk - nyomja ki a készüléket, majd a zsebébe süllyeszti. - Imádom az ízedet - akar zavarba hozni, de nem tud.

 - Legközelebb én is megkóstollak - nyomok egy csókot a szájára és végig nyalom az ajkait. Barna szemei megint feketén világítanak a vágytól.

 - Legközelebb nem elégszek meg ennyivel. Látni akarom, mit tudnék veled tenni a piercinged segítségével - simít végig a lábam közt, amitől megint melegem lesz.

 - Mennünk kell - mondom neki vágytól rekedt hangon és ellépek tőle, mert érzem, ha továbbra is így játszadozunk egymással, senki nem ment meg attól, hogy rajtakapjanak minket. - Ez még csak az előétel volt - nevetek rá kellő távolságból és magam mögött hagyom ledöbbent alakját.