Harry
A reggeli incidens után feszült csendben fogyasztottuk el a reggelinket. Jadeék nem ettek, mert mint mondta, ők már a szobájukban megkajáltak. Paul pedig megint pörgött. Elmondta a napi programunkat. Interjú, dedikálás, fotózás csak a szokásos dolgok.
- Addig mi mit csinálunk? - kérdezte tőle Damien.
Paul értetlenül nézett rá.
- Nektek is ugyanaz - világosította fel őket. - Rátok is kíváncsiak, nem csak a fiúkra, főleg a tegnapi koncert után. - vigyorgott. - Szuperek voltatok!
- Kösz - nyögték ki, de látszott rajtuk, hogy még mindig sokkban vannak.
- Ha befejeztétek, indulhatunk is - állt fel az asztaltól.
Beszálltunk a buszba és elindultunk az egyik plázához, ahol már vártak a rajongók.
- Azt a kurva! - hallottam meg Joe döbbent hangját.
- Most komolyan, oda kell ki mennünk? - nézett rá Jade riadtan.
Szerettem volna megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, de megtette ezt helyettem Zayn és Niall, akik azonnal ott voltak mellette és jó tanácsokkal látták el a másik csapatot, főleg a lányt.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Leszállunk és odamegyünk hozzájuk. Aláírunk néhány papírt, cd-t vagy posztert és kész. Csinálnak velünk pár fotót, de a testőrök vigyáznak ránk - simogatta a hátát Zayn.
- Tök jó buli - vigyorgott Niall is. - Főleg, ha a kedvenc csokidat vagy sütidet hozzák neked ajándékba.
Látszott Jaden, hogy nem teljesen nyugodott meg, de már nem parázott annyira.
- Oké, srácok! - tapsolt egyet Paul. - Biztosították nekünk a helyszínt, úgyhogy indulhatunk.
Mi mentünk elől és ahogy várható volt, óriási ováció fogadott. Mindenhol sikítozó lányok nyomultak a kordonhoz, hogy minél közelebbről láthassanak minket.
- Harry szeretlek! - hallottam néhány helyről a nevemet és egy ezer wattos mosollyal plusz egy kacsintással ajándékoztam meg a kiabálókat.
- Niall, vegyél feleségül! - kiabálta egy lány, mire a szőke srác hozzálépett és megsimogatta az arcát.
- Naná, hogy elveszlek. Ilyen szép lányt nem hagyhatok ki - vigyorgott a csajra, aki közel állt az ájuláshoz az ír érintésétől.
- Itt a Hellboys! - kiáltotta valaki és én is a buszra néztem, ahonnan akkor jöttek elő a többiek.
- Joe! Damien! Peter! Adam! Jade! - hallatszott mindenhonnan a nevük. Elvigyorodtam. Tegnap volt az első fellépésük és mára már tuti, hogy nem csak a nevüket fújják kívülről. A másik csapaton látszott, hogy nincsenek ehhez a felhajtáshoz hozzászokva. Már az is furcsa lehetett nekik, hogy a rajongók sikoltozzák a nevüket, de ahogy elnéztem hamar belejöttek a dolgokba. A fiúk széles vigyorral az arcukon irkálták alá a pólókat vagy éppen a kezükbe nyomott papírokat. Jade volt a legjobban megilletődve, de Zayn mellé lépett és súgott valamit a fülébe, amitől a lány édesen elmosolyodott.
- Szeretnék egy képet - került elém egy tíz év forma kislány.
- Oké - bólintottam mosolyogva, de nem mozdult.
- Mi a baj? - kérdeztem.
- Lehetne olyat, amin ketten vagytok Jadeval? Ti vagytok a kedvenceim - nézett rám könyörögve. Szívem nagyot dobbant. Most mit csináljak? Mégsem mondhatom el neki, hogy ki nem állhat a lány, megjegyzem jogosan és ezért nem hiszem, hogy jó ötlet a közös kép. Kisebb vacillálás után odaléptem a lányhoz és megszólítottam.
- Jade - összerezzent a hangom hallatán ami nagyon rossz érzés volt. Tényleg ennyire utálna? Fél szemmel láttam, hogy a többiek érdeklődve nézik, hogy mit akarok a lánytól. - Van itt egy kislány és szeretne egy olyan képet, amin te és én vagyunk - nyögtem ki nehezen.
Jade elnézett a hely felé, ahol a kicsi lány reménykedve állt, majd egy sóhaj után mosolyt erőltetett az arcára.
- Menjünk - mondta és én megkönnyebbülten fújtam ki a bent tartott levegőt a tüdőmből.
- Szia - lépett a kislányhoz. - Hogy hívnak?
- Mandy - válaszolta megszeppenve, de sugárzó arccal a kérdezett.
- Szép neved van - nézett rá kedvesen. - Szóval szeretnél egy olyan képet, amin Harryvel vagyunk?
- Igen - bólintott édesen.
- Rendben, akkor gyere Harry - nézett rám és én már attól elolvadtam, hogy kimondta a nevemet. Közel kellett állnunk egymáshoz, hogy beleférjünk a kamerába és így magamba szívhattam a lány bőrének bódító illatát.
Mandy csinált rólunk egy tucat képet, amin mosolyogva néztünk a kamerába, de éreztem a lányon, hogy minden egyes apró érintésemre megfeszült. Végül Louist kértük meg, hogy csináljon egy képet hármunkról is.
- Köszönöm szépen - hálálkodott a kicsi. - Amúgy nagyon szép pár lennétek - mondta, majd intett és eltűnt a többi rajongó közt.
Ránéztem Jadera, aki feltűnően elfordította a fejét és megpróbált megint a legmesszebb kerülni tőlem.
- Egy idióta voltál Styles! - dohogtam magamban, ahogy végig néztem a lányon. - De honnan is tudhattam volna, hogy a szemüveges eminensből egy ilyen dögös csaj lesz.
- Ennyi volt mára - hallottam meg Paul hangját és egy bocsánatkérő mosollyal elindultam befelé, ahogy a többiek is, hogy találkozzunk a riporterrel, aki az interjút készíti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése