22. rész

Jade

   Hiába merültünk el a fiúkkal a számlista szerkesztésében, még így is magamon éreztem egy zöld szempár égető figyelmét. Próbáltam nem tudomást venni róla, de nem ment.

 - Jade, figyelsz? - lökött oldalba Pepe.

 - Persze - füllentettem, de ha megkérdezték volna, hogy az utóbbi 10 percben miről volt szó, nem tudtam volna elmondani, mert lekötött, hogy eltereljem a figyelmemet a göndörhajúról.

 - Akkor benne vagy? - nézett rám kérdőn és ahogy a többiek arcára néztem, ők is a válaszomra vártak.

 - Igen - bólogattam, de gőzöm nem volt róla, hogy mibe egyeztem bele.

  A fiúk arcára hatalmas, megkönnyebbült mosoly ült ki.

 - Ki hívja meg őket? - kérdezte Damien.

 - Kit és hova és miért? - soroltam a kérdéseimet, amik azonnal elárasztottak, ahogy a fiúk arcára kiülő kaján vigyort megláttam.

 - Hát őket - bökött a fejével a medence felé -, a mi szobánkba és az előbb megbeszélt "ismerjükmegegymástjobban" játék okán.

 - Hogy mi? - emelkedett két oktávot a hangom. - Milyen játék?

 - Amire most bólintottál rá - röhögött Joe, mert szerintem neki leesett, hogy lövésem sincs, hogy mibe mentem bele -, hogy áthívjuk a srácokat és egy maratoni felelsz vagy merszet játszunk, hogy jobban megismerjük egymást.

  Lesápadtam. Ez nem lehet igaz. Elizabeth Jade Blackwood, miért kellett igent mondanod? Már nem táncolhattam vissza, főleg úgy, hogy Adam és Dam már a medencénél egyeztetett a többiekkel.

 - Nyugi - simított végig a karomon Joe. - Előbb-utóbb meg kell velük békülnöd, de ha elmondanád, hogy mitől, illetve kitől tartasz, segíthetnék - mélyesztette a szemeit az enyémekbe.

 - Senkitől - fordultam volna el, de gyorsabb volt. Kezei közé fogta az arcom és áthatóan fürkészni kezdte. Belesimultam a tenyerébe és önkéntelenül is lehunytam a szemem. Nem akartam, hogy észrevegye benne a múlt fájdalmát. Összerezzentem mikor óvatos puszikat lehelt a szemhéjjaimra.

 - Ugye tudod, hogy nincs olyan titok, amit örökké elrejthetsz előlem? - hallottam meg a halk kérdést.

Rémülten nyitottam ki a szemem és néztem az előttem lévőre. Nem, nem! Nem akarom, hogy rájöjjön. Soha többé nem lennék képes a szemébe nézni a szégyentől.

  Felkaptam a köntösöm és miután magamra vettem, elindultam a szobánkba. A fejemben millió dolog zakatolt egyszerre. A szobánkba lépve, levetettem magam az ágyamra. Lehunytam a szemeimet és akaratlanul is elleptek a múlt képei.

   " - Harry - halt el a neve az ajkamon. Bepárásodott szemüvegen és a könnyfátyolon át is láttam, hogy a fiú, akit szeretek, a volt barátnőjét ölelgeti. Nem vettek észre, hisz teljesen lefoglalta őket, hogy egymásba feledkezve ölelkezzenek és szenvedélyes csókot váltsanak az egész iskola szemeláttára. Kelly szerelmesen nézett a zöldszemű srácra, mikor az vigyorogva elvált tőle. Harry haverjai a fiú hátát csapkodták és vállba veregették, míg  a lány vihogva bújt hozzá.

  Lábaimat kényszerítenem kellett a mozgásra. Egy hátraarcot csinálva indultam el a kijárat felé. Nem érdekelt, hogy még nem ért véget a tanítás. Semmi és senki nem tudott megállítani. Láttam, hogy Mr. Fischer - az iskolagondnok - valamit mond, de a szavak nem jutottak el a tudatomig. Lenyomtam a kilincset és kiléptem az iskolakapuján. Nem figyeltem merre tartok, csak minnél hamarabb magam mögött akartam tudni ezt a rémálmot. Szemeimből patakokban ömlött a könny. A szembe jövők megfordultak utánam, de nem érdekelt. A szívem millió darabra hullott abban a pillanatban, mikor megláttam a szerelmemet, ahogy egy másik lányt ölel. Mi történt? Mi változott? Hiszen nemrég még engem csókolt és ölelt. Semmit nem értettem. Azt hittem, hogy a tegnapi nap után minden csodálatos lesz. Megbeszéltük, hogy végre felvállalja, hogy együtt vagyunk és engem annyira magával ragadott ez az ígéret, hogy már nem ellenkeztem és minden aggalyomat sutba dobva, neki adtam magam. Minden olyan tökéletes volt, erre ma már Kellyt ölelgeti. Fel nem foghatom, hogy tehette ezt.

  Lábaim maguktól vittek az ismerős utcába, majd be a házba, azon belül is a szobámba. Hála istennek senki nem volt itthon, így nem kellett magyarázkodnom. Nem mintha a szüleimet érdekelné, hogy mi van velem. Órákig ültem az ágyam szélén és meredten bámultam magam elé. Annak az ágynak a szélén, ahol tegnap még annyira boldog voltam. A fájdalomnak, amit éreztem, szépen lassan átvette a helyét a gyűlölet. Hogy tehette ezt velem?"

 - Kicsim, ne sírj! - hallottam meg Joe hangját. Szemeim kipattantak és egy aggódó szempár nézett rám. Kezemet az arcomhoz kaptam és megéreztem a bőrömön lefolyó nedvességet. Már másodszor sírok miatta, pedig megfogadtam, hogy soha többé nem teszem.

 - Jól vagy? - ölelt magához.

 - Semmi bajom, csak rosszat álmodtam - suttogtam, miközben a fejem a mellkasába fúrtam.

 - Biztos? - tolt el magától, hogy belenézhessen a szemeimbe, amiket én makacsul zárva tartottam. Nem szólaltam meg, csak bólintottam. Hallottam, ahogy lemondóan sóhajt, majd újra átölelt. Mélyeket lélegezve szívtam be megnyugtató illatát.

21. rész

Joe

   Mikor leértünk a medencéhez, a fiúk már ott voltak. Egymást fröcskölték a vízben, egyedül Zayn ült egy nyugágyon, távol a többiektől.

 - Te miért nem vagy velük? - kérdeztem kíváncsian.

 - Nem vagyok oda a vízért - húzta el a száját, miközben a szemét Jadera tapasztotta.

  A lány épp a köntösét vette le, ami alól előbukkant tökéletes teste. A medencében abba maradt a baromkodás. Az összes fiú JB-n legeltette a szemét. Nem kellett gondolatolvasónak lennem, hogy tudjam, mi jár a fejükben. Nem minden hátsó szándék nélkül javasoltam a medencézést. Ráakartam jönni, hogy melyik fiúnak volt köze a lányhoz, akit szeretek. Igen, szeretem. Ő még csak nem is sejti, hogy mit érzek iránta, mert ha rájönne, akkor megváltozna a kapcsolatunk, amit én nem akarok. Fontos nekem. Mikor belebonyolódtunk ebbe a "csak szex és más semmi" kapcsolatba, még nem tudtam, hogy idővel másképp kezdek el érezni iránta. Szép lassan azt vettem észre, hogy beleszerettem. Mikor lefeküdt a bátyámmal azt hittem, hogy beleőrülök, de tudtam, hogy nem jelentett semmit neki. Damiennel megbeszéltük a történteket és ő akkor jött rá, hogy szerelmes vagyok a lányba. Türelemre intett és adott pár tanácsot, hogyan kezeljem a helyzetet. Most pedig árgus szemekkel tanulmányozom a fiúk arckifejezését, hátha rájövök, hogy melyikük bántotta meg Jadet. Sajnos a perverz gondolataikon kívül, semmi mást nem tudtam leolvasni az arcukról.

Harry

  

   A torkom kiszáradt, a szívem hevesebben kezdett dobogni és a farkam akaratlanul is megmozdult, mikor megláttam a lányt abban a parányi fürdőruhában.

 - Büntetni kéne az ilyen kinézetet - mordult fel mellettem Louis. Egyetértettem vele, de a szememet nem tudtam levenni a lányról. Meg kell kapnom - zakatolt a fejemben és még én is megijedtem a vágytól, amit Jade váltott ki belőlem. Végig néztem a testén és elképzeltem, ahogy az összes tetoválását végig csókolom rajta. Oldalra fordult és megcsillant valami a köldökében. Ó, mégegy piercing. Vajon máshol is van neki?

 - Ne bámuld már ennyire, mert nem marad rajta ruha - lökött oldalba vigyorogva Niall.

  Elkaptam a tekintetem róla, mert tényleg feltűnő lehetett, amit csináltam.

 - Basszus, azt hiszem rossz ötlet volt ez a fürdés - nyögtem, mert a nadrágom már sátor formát vett fel a víz alatt.

 - Szerintem is - vigyorgott rám Louis és sokat mondón nézett a víz alá, ahol az ő nadrágja is hasonló alakzatot öltött.

 - Hát, egy darabig még nem megyünk ki - mondtam sóhajtva, majd elkezdtem úszni, hátha az eltereli a gondolataimat. A többiek csatlakoztak hozzám. Azért el-elkalandozott a tekintetem a lány felé, aki élénk beszélgetésbe merült a barátaival. Néha beletúrt a hajába és nekem olyan ismerősnek tűnt ez a mozdulat, hogy abbahagytam az úszást és próbáltam koncentrálni, hogy rájöjjek, kinek a mozdulataira emlékeztet, de nem sikerült. Az agyam helyén egy fekete űr tátongott.

 - Harry? - szólongatott Niall. - Gond van?

 - Mi? - tértem magamhoz. - Ja, nem, csak elgondolkodtam.

  Szőke barátom áthatóan nézett rám, mintha ő tudna valamit, amit én nem.

20. rész

Jade

   Hosszú volt az út és fárasztó. Majd 14 óra repülés után, elgémberedett tagokkal szálltam ki a gépből és indultam a többiek után. Különbusz várt minket, ami a szálodánkhoz vitt. Utazás közben az ablakon kinézve csodálhattam Los Angeles pulzáló életét. A rengeteg embert, a hatalmas épületeket. A hotel előtt kiszálltunk a minket szállító járműből és hatalmas ásítások közepette vettük át a szobánk kulcsait, majd foglaltuk el azokat. Paul úgy intézte, hogy én a barátaimmal egy szobába kerüljek.

 - Jade, melyik ágyon alszol? - nézett rám Dam.

 - Mindegy - vontam meg a vállam.

 - De mégis, válassz már - sürgetett.

 - Akkor ez az enyém - dőltem végig a hozzám legközelebb lévőn. A fáradtság ólomsúlyként nehezedett a testemre. Szemem lecsukódott és máris átléptem álomország kapuját.

                                                                ~ o ~ o ~ o ~ o ~ o ~

 - JB - szólongatott egy hang, kiszakítva engem a jóleső semmiségből. - Kellj fel, mennünk kell reggelizni.

 - Még egy kicsit - húztam a fejemre a takaróm.

 - Gyere, mert a többiek már lent vannak - rántotta le rólam a fedezékemet Joe. - Gondolom, még zuhanyozni és átöltözni is akarsz, mert tegnap este hamar kidőltél - hallottam a hangján, hogy vigyorog. Hogy lehet valaki korán reggel ilyen undorítóan jókedvű?

 - Fogd be - morogtam, de azért kikászálódtam a puha ágyneműből. Végig néztem magamon és halványan úgy derengett, hogy nem bugyiban és melltartóban estem be az ágyba.

 - Én vetkőztettelek le - válaszolt, ki nem mondott kérdésemre a barátom -, gondoltam, kényelmesebb így aludni.

 - Köszi - eresztettem meg felé egy halvány, reggeli mosolyt. Bőröndömhöz léptem és tiszta ruhát elővéve, a fürdőbe vonultam. Rekord gyorsasággal készültem el.

 - Mehetünk - álltam meg az ajtóban.

  Kilépve a szobánkból, Joe bezárta azt, majd a lifthez mentünk és pár perccel később csatlakoztunk a többiekhez.

 - Mi a terv mára? - hallottam meg Damien kérdését. Mindenki kérdőn emelte a tekintetét Paulra, aki a kávéját kavargatta.

 - Ma pihi van. Tessék aklimatizálódni. A hotelt lehetőleg ne hagyjátok el, mert holnapra exclusive interjút és fotósorozatot ígértem az egyik lapnak. Tehát nem lenne jó, ha valaki lesifotót csinálna rólatok - fordult a zenekara felé. A fiúk bólogattak, hogy megértették.

 - Paul - szólította meg Joe a férfit. - Láttam, hogy van medence is a hotelben. Használhatjuk?

 - Persze. A szaunát, a medencét és a jakuzit is.

 - Király - pörgött fel mindenki, míg én csak lecsukott szemmel hallgattam a lelkesedésüket.

 - Gyere, Cicám - suttogta a fülembe Joe -, menjünk, vegyük át a fürdőruhánk.

  Kíváncsian nyitottam ki a szemem és néztem az arcára.

 - Nekem miért is kell mennem? - érdeklődtem tőle.

 - Mert meg akarom mutatni mindenkinek, hogy milyen jó nő vagy - vigyorgott rám.

  Tudtam, hogy valamit tervez, de hiába fürkésztem a szemeit, semmit nem tudtam kiolvasni belőle. Végül engedtem az unszolásnak és felérve a szobánkba, a bőröndömben kezdtem turkálni. A fiúk gyorsan kész lettek, amin nem csodálkoztam, hiszen csak egy hawaii mintás bermudát kaptak fel magukra. Végig néztem rajtuk és elnevettem magam.

 - Mi van? - értetlenkedtek. - Nem tetszik?

 - De, csak látszik, hogy egy helyen vásároltatok - mutattam rá az ugyanolyan mintájú és csak az alapszínükben különböző nadrágjukra.

 - Jól van na! Leértékelés volt a H&M-ben - morogták.

 - Nem gáz, legalább látszik, hogy egy csapat vagytok - békítettem meg őket. - Melyiket? - emeltem fel két fürdőrucit, amik közül nem tudtam dönteni.

  Az egyik egy fekete alapon apró virágmintás bikini volt, míg a másik egy ciklámen színű tangás trikini.

 - A rózsaszín - hangzott az egyöntetű válasz.

  Magamra csuktam a fürdőszobát és átöltöztem. Vízálló sminket tettem a szememre és már indultam is kifelé.

 - Aaazzz igggeeenn - néztek rám elismerően és fütyülni kezdtek.

 - Köszönöm, köszönöm - forogtam körbe a tengelyem körül és bohóckodva meghajoltam.

 - Indulás fiúk - szólt a többieknek Joe. - Mutassuk meg, hogy milyen szexis énekesnőnk van - ölelt át vigyorogva, majd a fülembe suttogot. - Imádom a pillangódat.

  Elnevettem magam és a köntösömet magamra véve, elindultunk a medencéhez.

19. rész

Niall

   A tegnapi buli fergetegesre sikeredett. Ott volt az összes családtag, barát és barátnő. Sajnos az én családom nem tudott eljönni, barátnőm meg nincs, így az este nagy részét a konyhában töltöttem el. A többiek még javában buliztak, mikor elmentem lefeküdni. Reggel áldottam is az eszem érte, mikor megláttam a többiek másnapos, kómás fejét. Jókat derültünk rajtuk Liammel.

  A váróban irigykedve néztem JB és Joe csókját, ami elég forróra sikeredett. Meglepetésemre a repülőn, Jade mellettem foglalt helyet. Tudtam, hogy a többiek most rohadt irigyek rám, mert mióta megismertük, nem egyszer került köztünk szóba, hogy ki, mit és hogyan csinálna vele, ha tehetné. Még Liam és Louis is elmesélte a szexuális álmait, amiben a lány szerepelt, pedig nekik barátnőjük van. De meglehet érteni, hisz férfiból vannak ők is. Harry furcsán viselkedik, akárhányszor szóba kerül Jade. Csak nem érez iránta valamit? Nem tudom, de odafigyelek rá. Na és Zayn. Ő azzal a tipikus "kellesz nekem" szemekkel nézett a lányra, aki vagy jól titkolta, vagy tényleg nem vette észre a fiú érdeklődését. Nekem is izgatta a fantáziámat, mint nő, de persze mint ember is. Semmit nem tudtunk róla a nevén és az énektudásán kívül, ami lenyűgöző volt. A hideg ráz, ha eszembe jut, hogy énekelte a saját számukat. Szinte tapintható volt a levegőben a szex. Nem csoda, hisz a lány, egy két lábon járó kísértés volt a férfiak számára. Louis nem bírta ki szó nélkül és hátrafordulva felénk, adott hangot az érzéseinek.

 - Mázlista vagy Horan. Nem kell Harry horkolását hallgatnod egész úton, ráadásul te kaptad a legcsinosabb szomszédot.

  Önelégülten vigyorogtam rá és megjátszott egoizmussal válaszoltam. Jade felnevetett. Ritkán hallottuk őt nevetni, de megfogadtam, hogy a turné alatt megpróbálom minél többször hallani ezt a búgó, érzéki hangot. Fülébe dugta a headsetjét, hogy elzárkozzon tőlünk, de nem hagytam. Kihúztam a fülesét és szinte könyörögtem neki, hogy beszélgessünk. Kedvtelenül, de belement. Megtudtam, hogy nincs testvére, de az ikrekre úgy tekint, mintha a bátyjai lennének. Döbbenten néztem rá, hiszen mi azt hittük, hogy ő és Joe egy pár, csak nem akarják nagydobra verni. Kinevetett és hogy fokozza a dolgokat, elmondta, hogy a fiú és közte a "barátság extrákkal" működik. Poénból megkérdeztem, hogy lehetnék-e én is a barátja. Lehülyézett és a vállamba boxolt. Már azért megérte, mert így újra mosolyogni láttam.

 - Hány éves vagy? - kíváncsiskodtam, mert nagyon érdekelt a dolog, ugyanis a fiúkkal fogadtunk a korára.

 - 17, de pár hét és betöltöm a 18-at.

  Ledöbbentem. Én legalább 19-re saccoltam és ha jól emlékszem, Harry volt az egyedüli aki 17-et mondott. Egy idióta, kiskorúságára utaló poénnal zártam le a kérdést. Viszont szöget ütött a fejemben, hogy a szülei hogy engedték el így. Rákérdeztem, bár ne tettem volna. Arca egy pillanat alatt elkomorult és egy szűkszavú válasz után, újra magába fordult. Megint előkerült a telefonja. Hagytam, hogy egyenlőre elmeneküljön a többi kérdésem elől. Nem tudom, hogy milyen a kapcsolata a szüleivel, de a reakcióiból ítélve, nem a legjobb. Hátradőltem az üléssel és próbáltam aludni. Valamennyit sikerült is, de aztán suttogásra ébredtem.

 - Harry, ne... Harry - hallottam a szavakat a mellettem alvó lány szájából és mikor kinyitottam a szemem, láttam hogy arcán könnycseppek gördülnek lefelé. Úgy tudtam, hogy ők nem ismerik egymást. Vagy lehet, hogy nem is a mi Harrynkről van szó? Fogalmam sem volt róla, hogy mit tegyek. Jade egyre hangosabban zihált. Nem akartam, hogy mindenki ráfigyeljen, ezért ébresztgetni kezdtem.

 - Jade, Jade - szólongattam, mire kinyitotta a szemeit. - Jól vagy?

 - Persze. Miért? - nézett rám álmos szemekkel, értetlenül.

 - Mert Harry nevét suttogtad álmodban és sírsz - mondtam halkan, hogy a többiek ne hallhassák.

  Leszerettem volna törölni a könnyeit, de elkapta a fejét. Arcához nyúlt és szinte hitetlenkedve nézte, hogy nedves lett a keze. Idegesen kezdett kutakodni a táskájában, de megelőztem és felé nyújtottam egy pzs-t.

 - Köszi - motyogta.

 - Nem akarsz mesélni valamit? - néztem rá úgy, mintha tudnék valamit, remélve, hogy beválik, de nem jött össze.

 - Nem - vetette oda és elfordult. Újra a tüskés, bunkó Jade ült mellettem, de én tudtam, hogy valahol legbelül, egy érzelmes lány bújik meg, akinek rengeteg szeretetre és megértésre van szüksége.

18. rész

Jade

   "Körbe kémleltem, de senkit nem láttam a folyosón. Óvatosan nyomtam le a kémia szertár kilincsét, ami engedett. Beléptem a félhomályba és becsuktam az ajtót magam után. Egy kéz magához rántott. Megijedni sem volt időm, mert száját már az enyémre tapasztotta. Nyelvét végig simította előbb az alsó, majd a felső ajkamon bebocsátást kérve, amit azonnal meg is adtam neki. Nyelve heves táncba kezdett az enyémmel. Közelebb húzott magához. Éreztem felforrósodott testét az enyémhez simulni. Mámorító érzés volt. Lihegve váltunk el egymástól. Homlokát az enyémnek döntötte és mélyeket lélegzett.

 - Szia, Szépségem - suttogta és nekem meglódult a szívem becéző szavait hallva. - Hiányoztál.

 - Te is - néztem rá csillogó szemekkel. - Meddig kell még bújkálnunk? - tettem fel neki már sokadszorra a kérdést, ami egyre nyomasztóbb volt számomra.

 - Mondtam már Elizabeth, hogy meg kell várnunk, míg Kelly feldolgozza, hogy szakítottam vele. Nem akarom azzal is bántani, hogy rögtön másik lánnyal lát - simogatta meg az arcom és én nem győztem hálát adni az égnek, hogy ilyen figyelmes és kedves fiút sodort az utamba.

 - Rendben - bújtam hozzá.

   Kezei a copfjaimhoz értek.

 - Mondtam már neked, hogy engedd ki őket. Szeretem látni, ahogy kibontva hordod - húzta ki a gumikat és ujjai gereblyéző mozdulataival szétszedte a fonatokat. - Így sokkal jobb - túrt bele. - Ez sem kell most - vette le rólam a szemüvegem és a mellettünk lévő asztalra tette. Vaksin pislogtam rá.

 - Annyira szép vagy így - suttogta a számba és én teljesen elaléltam tőle. Ő volt a suli sztárja, a zöld szemű Casanova, akiről minden lány csak álmodik és én megkaptam. Nem tudom miért, de velem van. Egyenlőre titokban, hogy a volt barátnője ne tudjon róla, de akkor is engem csókol most. Szája követelőzve simult az enyémre. Keze már a pólóm alatt simogatta a derekamat és egyre feljebb kúszott. Megremegtem, mikor megéreztem az ujjait a melltartóm vonalán, de nem ellenkeztem. Már rég nem volt erőm hozzá, hisz a testem elárulta, hogy vágyik rá. Vágyik az érintéseire. Feltolta a csipkés fehérneműt, hogy jobban hozzá férjen a halmokhoz. Tenyerei rásimultak az ágaskodó bimbókra. Belenyögtem a csókunkba, amit ő egy kaján mosollyal nyugtázott. Szája csókolni kezdte a nyakamat, szívta, harapta az érzékeny bőrt, egyre hangosabb sóhajokat, nyögéseket kicsalva belőlem. Ujjai a melleimet kényeztették. Óvatosan felültetett az asztalra és lehajolva, a feltűrt pólóm alól kibukkanó dombokra vetette magát. Nyelve körkörös mozdulatai az őrületbe kergettek. Hajába túrva húztam közelebb magamhoz. Egyik keze már a szoknyám alá csúszott, simogatva combom belső részét. Elfektetett az asztalon. Szája még mindig a bimbókkal volt elfoglalva, míg keze már nedves bugyimat simogatta. Felemelkedett, hogy megcsókoljon. Ágyéka az enyémnek nyomódott és megéreztem izgalmát. A vészjelző bekapcsolt a fejemben. Nem itt és nem így akartam elveszíteni a szüzességem.

 - Harry - toltam el magamtól.

 - Mi a baj? - nézett rám vágytól sötétlő szemekkel. - Vigyázok rád - csókolgatott tovább, de erős maradtam.

 - Kérlek, ne! Ez nekem gyors - emeltem fel a fejét. Szemeiben felfedezni véltem a csalódottságot és némi dühöt. Lehunyta a szemeit és mélyeket lélegzett.

 - Ne haragudj - suttogtam halkan, sírástól elfúló hangon.

 - Semmi baj - húzott magához. - Semmi baj, majd ha készen állsz rá, akkor megtesszük.

  Hálásan öleltem át a derekát. Nem akartam elhinni, hogy egy ilyen türelmes, megértő fiúm van."

 - Jade, Jade - hallottam meg a nevemet és a szemeimet kinyitva, egy aggódó, szőke ír nézett velem farkas szemet. - Jól vagy?

 - Persze. Miért?

 - Mert Harry nevét suttogtad álmodban és sírsz - nyúlt az arcomhoz, de elkaptam a fejem. Kezemmel végig töröltem az arcom, ami tényleg nedves volt a könnyektől. Kézitáskámba kutattam, mikor Niall elém tolt egy zsebkendőt.

 - Köszi - fújtam ki az orrom és töröltem meg a szemem.

 - Nem akarsz mesélni valamit? - érdeklődött mindenttudó hangon.

 - Nem - fordultam el tőle.

  Tudom, hogy bunkón viselkedtem vele, hiszen ő csak kedves akart lenni, de akkor sem tudtam erről a dologról beszélni senkivel sem. Az út hátra lévő idejében próbáltam nem elaludni.

17. rész

Jade

   A napok iszonyú gyorsasággal repültek el. Mire észbe kaptam, már a reptéren toporogtam a többiekkel, egy VIP váróban. Paul fel-le szaladgált a füléhez nőtt telefonjával. Nem irigyeltem, mert rengeteg dologra oda kellett figyelnie, hogy minden gördülékenyen menjen. Néhányszor idegesen magyarázott, máskor hosszasan hallgatta a vonal túlsó felén lévőt, de egy percre sem állt meg. Szemeimmel tovább pásztáztam a termet. Itt volt az egész stáb. A stylist, a sminkes, a fodrász, a masszőr és még külön fényképész is helyet foglalt a váróban. A biztonsági őrök még itt sem pihenhettek, hiszen mindig figyelniük kellett a szemfüles rajongók miatt. A fiúk fáradtan néztek ki a fejükből. Biztosan sokáig tartott a tegnapi búcsúbuli.

 - Minden oké? - éreztem meg Joe kezeit a derekamon.

 - Ha azt mondom nem, haza mehetek? - néztem rá elgyötörten. Egy porcikám sem kívánta ezt a cirkuszt. Joe csalódott arcát látva viszont inkább viszakoztam. - Bocsi, próbálom elfogadni a helyzetet, csak adjatok egy kis időt.

 - JB, több mint két heted volt rá, de te nem is akarsz nyitni feléjük, pedig egészen jó fejek. Nem olyanok, mint gondoltuk vagy ahogy az újságok beállítják őket - győzködött.

 - Na persze, mert annyira kiismertétek őket - morogtam inkább csak magamnak, de Joe meghallotta.

 - Cica - emelte fel az államat, hogy a szemembe nézhessen. - Miért utálod őket ennyire? Megbántottak?

 - Nem utálom őket - vagyis nem mindenkit, tettem hozzá magamban, de a barátom számára nyitott könyv volt az arcom.

 - Ki volt az? - felhősödött el a tekintete és nekem muszáj volt valamit kitalálnom, hogy ha nem akartam botrányt. Szájára hajoltam és szenvedélyesen csókolni kezdtem, hogy minden gondolatot kiűzzek a fejéből. Sikerült, mert pár másodperc múlva magához szorított, egyik kezével a hajamba túrt és így húzott közelebb magához. Úgy csókolt, mintha a lelkemet akarná kicsókolni belőlem. Soha nem éreztem még ennyire birtoklónak. Nem is bírtuk sokáig. Levegőért kapkodva váltunk el egymástól.

 - Hűha - szólalt meg mellettünk Niall -, már azt hittük, hogy ingyen pornót mutattok be - vigyorgott ránk.

Ekkor néztünk körbe és láttuk, hogy szinte mindenki minket bámul. Megvontam a vállam és elfordultam.

 - Még nem fejeztük be - nyúlt a karom után Joe. - Ennyivel nem úszod meg. Szeretném, ha válaszolnál a kérdésre. Melyikük volt?

Belenéztem a szemeibe, ahol millio érzés kavargott egyszerre. Féltés, szeretet, aggódás és düh. Düh valaki iránt, akit nem is ismert, de bántott engem. Nyitottam a szám, hogy elmondjam neki, de Paul hangja megakadályozott benne.

 - Indulás, gyerünk! Mindenki fogja meg a csomagját és szép sorban csekkoljon be.

Joe még mindig engem nézett, majd mikor rájött, hogy nem fogok neki semmit mondani, lemondóan felsóhajtott.

 - Ugye tudod, hogy előbb-utóbb úgyis kiszedem belőled? - sétált mellém a bőröndjével. Nem válaszoltam, mert nem tudtam volna mit mondani.

A repülőn, - ami persze mindenféle luxussal felszerelt magángép volt - igyekeztem elkerülni őt. Nem akartam, hogy faggasson, így kerültem a szőke ír mellé. Kedvesen, mosolyogva fogadta, hogy én leszek az utitársa.

 - Mázlista vagy Horan - szólt hátra neki az egyik szépszemű, az előttünk lévő sorból. A nevekkel még mindig hadilábon álltam, de azt hiszem Louis. - Nem kell Harry horkolását hallgatnod egész úton, ráadásul te kaptad a legcsinosabb szomszédot.

A szőke elégedetten elvigyorodott és úgy válaszolt.

 - Hát tudod, a cuki akcentusomnak senki sem tud ellenállni - játszott rá még jobban és kiskutya szemekkel pislogott hozzá.

Felnevettem. Niall volt az egyedüli a bandából, aki akaratlanul is a szívembe lopta magát. Nem tett semmit érte, csak olyan kisugárzása volt, hogy az embernek azonnal jókedve lett, ha vele beszélt. Bedugtam a fülesem, próbáltam kizárni a külvilágot, de a mellettem ülő nem hagyta. Kihúzta a fülemből a headsetet.

 - Mi van? - pislogtam rá értetlenül.

 - Unatkozom - nyafogta. - Beszélgessünk - könyörgött.

 - Oké - sóhajtottam lemondóan és elpakoltam a telefonom. - Miről szeretnél dumálni?

 - Rólad - csillant fel a szeme.

 - Hát az nem lesz valami érdekes - húztam el a számat.

 - Van testvéred? - vágott a közepébe.

 - Nincs. Neked?

 - Van egy bátyám.

 - Az jó lehet - merengtem el, hiszen nekem is jól jött volna néha napján egy idősebb testvér, aki meg tudott volna védeni sok mindentől. Bár ezt a posztot az én szívemben Joe és Damien töltötték be. Ezt hangosan ki is mondtam. Niall elkerekedett szemekkel nézett rám.

 - De ti...nem?

 - Nem - ráztam meg a fejem mosolyogva. - Nem járunk, de ezt már mondtuk.

 - Igen, de azt hittük, hogy ezt csak azért teszitek, hogy titokba tudjátok tartani. Bár a múltkor, mikor nálatok voltunk, elég hangosak voltatok. Így nehéz titkolózni - vigyorodott rám szenvtelenül.

 - Nem hallottál még arról, hogy "barátság extrákkal"?

 - De, csak nem hittem volna, hogy tényleg van ilyen - gondolkodott el, majd felcsillantak a szemei és rám nézett. - Leszünk barátok?

 - Hülye - boxoltam vállba, de elnevettem magam. Nem lehetett mellette szomorkodni, mindig feldobta az ember hangulatát.

 - Hány éves vagy? - váltott témát.

 - 17, de pár hét és betöltöm a 18-at.

 - Hú, akkor még vigyáznom kell veled, mert kiskorú vagy - vigyorgott.

Megforgattam a szemeimet, de nem szóltam neki vissza.

 - A szüleid mit szóltak, hogy megnyerted az utat és lelépsz egy pár hétre? - érdeklődött kedvesen.

Nyeltem egy nagyot, mikor eszenbe jutott, hogy kiskorúként alá kellett íratnom velük egy papírt, mely szerint Paul felügyelete alatt elengednek a turnéra. Apa dühöngött, anya sipákolt, de szerintem a véralkohol szintjük nem engedte, hogy felfogják, hogy mit is mondtam nekik. Még jó, hogy Joe és Damien elkísértek. Damien a szó szoros értelmében megzsarolta őket, ha nem engednek el, feljelenti őket kiskorú folyamatos bántalmazásáért. Ennek köszönhetően írták csak alá.

 - Örültek - adtam szűkszavú választ és újra elővettem a telefonom, jelezve, hogy elég volt a beszélgetésből. Niall egy darabig fürkészte az arcomat, majd mikor látta, hogy teljesen elzárkózom a további komunikációtól, hátra döntötte az ülését és sóhajtott egy nagyot.

Kedvenc zenéimet hallgatva, szépen lassan én is elszenderedtem és álmodtam. Álmomban újra éltem a múltam egy elfeledett epizódját.

16. rész

Harry

   Amint végeztünk, a lány elmosogatott, mi pedig elindultunk a garázsba, ahol a próbatermük volt.

 - Ez nagyon baró - nézett körül Niall. A falakat grafitik díszítették, a felszerelések elég nívósak voltak. Látszott, hogy nem csak hobbizenészekről van szó. Rosszabbra számítottam és szerintem a többiek is.

 - Megjöttünk - hangzott fel két új hang. A belépők szeme megakadt rajtunk, majd az órájukra néztek.

 - Késtünk?

 - Nem, mi jöttünk korábban - válaszolt Liam, utána sorban bemutatkoztunk.

 - JB? - kérdezte az Adamként bemutatkozó srác.

 - Mindjárt jön, csak konyhatündért játszik - vigyorgott Damien.

 - Ki játszik konyhatündért? - jelent meg a lány és odalépve az újonnan érkezőkhöz, megölelte őket. Féltékenyen néztem, hogy mennyivel közvetlenebb velük, mint velünk. Szerettem volna én is megölelni, belefúrni az orrom a hajába, magamba szívni az illatát, ami akárhányszor elment előttem, az orromba kúszott. Állj le Harry - figyelmeztettem magam. Először be kell bizonyítani neki, hogy nem olyanok vagyunk, mint amilyennek a média beállít minket. Ha most letámadom, soha a büdös életben nem áll velem, velünk újra szóba és akkor nem tudom megvalósítani a tervemet, miszerint a turné végére az enyém lesz.

Elfoglalták a helyüket. Adam a doboknál, Peter a szintinél, az ikrek a gitárokat vették a nyakukba, míg Jade a mikrofonhoz lépett. Felcsendültek az első dallamok és mi letaglózva hallgattuk az Operaház Fantomját a Nightwistől, Jade és Damien előadásában. Életemben nem hallottam még ilyen hangot, mint a lányé. Mély volt, búgó, szexi és a legfontosabb: tiszta. Nem találtam benne egyetlen hangot sem, mi ne a helyén lett volna. Louis és Niall lehunyt szemmel hallgatták az előadást. Liam és én annyira belemerültünk a dalba, hogy észre se vettük, hogy vége lett. Zayn megfejthetetlen tekintettel fürkészte a zenekart, köztük is Jadet.

 - Mást is így tudtok? - kérdezte tőlük felspanolva.

 - Mit szeretnél? Pink? Scorpions? TH? - sorolták a repertoárjukat.

 - Saját számotok van? - érdeklődött Louis.

 - Igen, de nem hiszem, hogy hallani akarod - vigyorodtak el egyszerre. Naná, hogy felkeltették az érdeklődésünket.

 - Miért? - néztem kérdőn a lányra, aki gúnyosan mosolyogva válaszolt.

 - Megronthatja az olyan mimózalelkü hallgatókat, mint ti vagytok.

 - Ne csigázzatok! Nyomassátok! Majd mi eldöntjük, hogy megront-e vagy sem - jelentette ki Liam.

Jade és a fiúk összenéztek, majd a lány megvonta a vállát és beállt a mikrofon mögé.

"Fent vagy lent, az mindegy ma már

az a fontos, hogy itt legyél

feszül a testem, kívánlak téged

mindenem ez a szenvedély

mikor hozzád érek

látom rajtad megfeszül nyakadon az ér

felhúzlak, mint egy ősi íjat

nélkülem az estéd mit sem ér.

mikor beléd mártom a nyelvemet

suttogod, sokáig nem bírod már

várj meg édes, én sem kések

ez lesz a legszebb éjszakád.

mikor látom rajtad, nem bírod

elengedlek, zuhanj a mélybe

felhúzlak, elkaplak, testedet tartom a fénybe.

térdelj elém, gyere nyald szét a testemet

nekem kell ez a szenvedély

térdelj elém, gyere nyald szét a testemet

nekem kell, kell, kell.

mikor beléd mártom a nyelvemet

suttogod, sokáig nem bírod már

várj meg édes én sem kések

ez lesz a legszebb éjszakád

mikor látom rajtad nem bírod

elengedlek, zuhanj a mélybe

felhúzlak, elkaplak, testedet tartom a fénybe

nekem kell, nekem nekem kell.

térdelj elém, nyald szét a testemet

nekem kell ez a szenvedély

térdelj elém, nyald szét a testemet

nekem kell, kell, kell..."

  Kigúvadt szemekkel néztük az előadást, ahogy éneklés közben kezeivel végig simítja a fiúk testét, akik vigyorogva élvezték a közelségét. A hangja a fülembe csengett, miközben gondolatban megtettem vele mindazt, amiről énekelt. Percekig csendben meredtünk rájuk, mikor befejezték. Próbáltuk feldolgozni a látottakat és a hallottakat.

 - Van még ilyen számotok? - szólalt meg Zayn rekedt hangon és furcsán csillogó szemmel nézett a lányra. Úgy látszik, rá is hatással volt az előadás.

 - Akad - válaszolt neki Damien.

 - Ez kurva jó volt - jelentette ki nemes egyszerűséggel Niall. - Azt hittem, hogy Jadet csak kirakatbábúnak használjátok. Bocsi - kért elnézést rögtön. - Engem 200%-ban meggyőztetek.

 - Engem is - csatlakozott hozzá Liam, ahogy szóhoz jutott.

 - Mi ez, egy kibaszott X-faktor? - hőbörgött a lány. - Mindenki szavaz, hogy tovább jutunk-e? - mérgelődött, és visszatette a mikrofont az állványra.

 - JB, kérlek - ölelte át Joe -, ne rontsd el a hangulatot - kérte, miközben a lány tincseit simogatta. Jade szemei ellágyultak, mikor a fiúra nézett. Bennem pedig dolgozni kezdett a féltékenység. Liam telefonja jelezte, hogy sms-e érkezett. Elővette és elolvasta.

 - Paul üzent, hogy sajnálja, hogy nem tud elszabadulni a melóból, így döntsük el mi, hogy mi legyen - nézett körbe rajtunk.

 - Egyértelmű - vágta rá Zayn -, jönnek és kész.

 - Mindenki így gondolja? - kérdezett meg minket Liam.

Bólintottunk, hiszen amit az előbb hallottunk, nagyon meggyőző volt.

 - Akkor - fel állt és közelebb lépett a zenekarhoz -, Isten hozott titeket a Los angelesi turnén - nyújtotta a kezét a fiúk felé, akik ujjongva fogadták el, majd nevetve pacsiztak össze. Megölelgették a lányt, aki halvány mosolyt erőltetett az arcára, de látszott rajta, hogy nincs elragadtatva a hírtől. Nem igazán értettem, viszont elég hosszú lesz a turné, hogy kiderítsem, miért  utál minket ennyire.

Sziasztok!

Nem szoktam irkálni a fejezetek után, most mégis megteszem, de csak azért, hogy a részben szereplő dalszövegről mondjak egy pár szót. Egyik kedvenc együttesem a Rómeó Vérzik számát írtam le. Ezúton is köszönöm nekik, hogy vannak, hogy zenélnek és hogy ilyen dalokkal örvendeztetnek meg minket. Ha valakit érdekel az eredeti, ide kattintva hallgathatja meg.Rómeó vérzik Térdelj elém Vigyázat! Súlyos függőséget okozhat! :D  Pusszancs: Dolores