98.rész

Harry

   - Nagyon hallgatag vagy - nézett rám Liam miközben hazafelé tartottunk a kórházból. - Gond van?

 - Nem csak... - túrtam a hajamba idegesen. - Félek - nyögtem ki nagy nehezen, mikor megértettem, hogy már nem tudom egyedül cipelni ezt a terhet, ami a vállamat nyomta. Muszáj volt kiadnom magamból.

 - Mitől?

 - JB.-től, Joe-tól, a babáktól, magamtól és ettől az egész kibaszott helyzettől - soroltam.

 - Nem értelek - meredt rám kitartóan a barna srác. - Eddig meg voltál veszve Jade-ért és a lányokért. Mi változott?

  - Most is így van. Imádom őket és ha rajtam múlna, már rég egy család lennénk, de ma valami olyat láttam JB. szemeiben, ami megrémített.

 - Mégis mit?

Visszagondolva a történtekre, tényleg, mégis mit láttam? Talán azt, hogyha egy fél perccel később jövünk, akkor az a mocsok kihasználja a helyzetet és megcsókolja az én barátnőmet? Figyeltem az arcát és az beszédesebb volt mindennél. Még mindig szereti a lányt. És JB? Rajta a zavarodottság volt az első amit felfedeztem, de volt ott még valami más is, ami megcsillant a tekintetében és ettől megijedtem. Egy apró szikra, ami félek, hogy egyszer csak feléled és akkor elveszítem őt.

 - Szereti - nyeltem nagyot ahogy kimondtam.

 - Kit? - értetlenkedett Liam, mire elvesztettem a türelmemet.

 - Joet, baszd meg! - ordítottam ki végre magamból azt ami már egy ideje szét akarta tépni a belsőmet.

 - Te hülye vagy - kerekedtek el a szemei a barátomnak. - Eddig sem szerette. Pont ezért lépett le tőle. Nem ő mondta, hogy képtelen erre az érzésre? Rémeket látsz - nyugtatgatott.

 - Hidd el, hogy nem - sóhajtottam fel. - Mikor beléptünk a kórterembe, láttam. Ott volt a szemeiben.

 - Tételezzük fel, hogy így van, akkor most mi lesz? Mit fogsz csinálni?

 - Nem tudom - ráztam meg a fejemet, majd leállítottam az autót a házam előtt és tehetetlenül hátra dőltem az ülésben.

 - Miért nem hagyod az egészet a fenébe? - kérdezte halkan, szinte csak önmagától. - Újra összejöhetnének.

 - Mert én akarom őket! - néztem villámló tekintettel rá. - Ők hozzám tartoznak. Én voltam végig Jade mellett, én segítettem neki megszökni, házat venni, fogtam a kezét az orvosnál, én tudtam meg legelőször, hogy lányokat vár és még egy csomó más élmény köt minket össze és ezt nem engedem át Joenak. 

 - Nem gondolod, hogy bármit is teszel, attól még ő az apjuk?

 - Nem érdekel - morogtam.

 - Hazza - tette a vállamra a kezét - miért csinálod ezt?

 - Mert szeretem a kurva életbe! - ordítottam bele a kocsi utasterébe majd arcomat a kezeim közé hajtottam és halkabban folytattam. - Szeretem, érted? 

Joe

   - Nem hiszem el! - pufogtam haza felé az autóban.

 - Halkabban - szidott le a bátyám. - Alszanak a törpék - nézett a visszapillantóba, hogy meggyőződjön az igazáról, majd felém fordult. - Na mesélj, mi bajod?

 - Szerinted? Styles a bajom - morogtam. - Az a köcsög mindenhol ott van. Ő és a bandája már az agyamra mennek. Mindenbe bele kell ütniük az orrukat.

 - Hej, hej, hej! Érthetőbben nem lehetne, mert ebből egy szót sem fogtam fel. Miről is beszélsz most?

 - Majdnem megcsókoltam. Vágod? Ilyen icipicin múlott - mutattam milliméternyi távolságot az ujjaim közt.

 - És mi akadályozott meg benne? 

 - Az, hogy öt hülye gyerek, nagyon tudja, mikor kell időzíteni. Pont akkor jöttek meg amikor már majdnem sikerült elérnem, hogy ...

 - Te letámadtad JB.-t? - vágott közbe Dam.

 - Nem, vagyis egy kicsit - nyöszörögtem. - Annyira érezni akartam. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy meg kell tennem.

 - És ő?

 - Mire gondolsz? - fordultam a bátyám felé, mert nem értettem hova akar kilyukadni.

 - Ő is akarta?  - forgatta meg a szemeit.

 - Nem tudom - vontam meg a vállamat. -  Nem ellenkezett. Olyan volt, mint aki leblokkolt, csak nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel - sóhajtottam fel. - Ha nem törik ránk az ajtót, talán sikerült volna felélesztenem benne is valamit.

 - És mit szólt hozzá a Göndör? - kérdezte Damien.

 - Azonnal kiszúrta, hogy mi a tervem és majdnem körbe pisilte a lányt, hogy megmutassa, hogy az övé - húztam el a számat.

 - Hát drága öcsém, ezt eddig is tudtuk, hogy kemény menet lesz - vigyorodott el -, de majd megoldjuk valahogy.

 - Ja - dőltem hátra az ülésben. - Nem fogom hagyni, hogy Styles-é legyen - jelentettem ki magabiztosan. - Jade az enyém és a lányok is! Szeretem őket.