79.rész

Jade

   Reggel a csengő hangjára ébredek. Nyöszörögve nyitom ki a szemeimet hiszen szinte az egész éjszakát átszexeltük Harryvel. Ahogy ez eszembe jut, ijedten ülök fel és meredten nézek a mellettem szétterülve alvó fiúra. Haja kócosan lóg az arcába és ahogy lejjebb vezetem a tekintetemet, észreveszem, hogy még mindig meztelen. Mikor rájövök, hogy percek óta a fenekét bámulom, elpirulok majd felkelek és felveszem a köntösömet. A csengőm újra megszólal. Fogalmam sincs róla, hogy ki lehet az ilyen korán, így mérgesen tárom ki az ajtót előtte. Lefagyok, mikor meglátom, hogy ki áll a küszöbömön. Ő viszont nem néz rám, hanem lehajtott fejjel a legnagyobb zavarban kezd el beszélni.

 - Bocsánat, hogy így rád török, de nem láttad véletlenül a szomszédodat? Mármint Harryt - hadarja fülig pirulva, de még mindig a papucsomat stíröli. - Úgy volt, hogy együtt megyünk próbára, de nincs otthon csak a kocsija, ezért gondoltam azt, hogy... szóval ő sokat mesélt rólad, így... - dadogja - azt gondoltam, esetleg itt megtalálom.

  Mielőtt reagálhatnék, Harry hangja szólal meg a konyhából.

 - Ki az Jade?

  Niall a nevemre felkapja a tekintetét és hatalmasra nyílt pupillákkal pislog rám.

 - JB?

 - Szia Niall. - sütöm le a szemeimet.

 - Ez ...  hogy?...- néz rám zavarodottan.

 - Gyere beljebb, nem kell a feltűnés - húzom be az ajtón, majd becsukom mögötte. Elindulok a konyhába, ahol a Fürtöst sejtem, Niall pedig szótlanul követ.

 - Ki volt az Jade? - kérdezi újra Harry, de pont teát készít így nem láthatja a mögöttem álló fiút.

 - Csak én - szólal meg az ír, mire a Göndör kezéből kiesik a kiskanál. Hirtelen fordul meg és először rám, majd a szőke srácra néz. - Úgy volt, hogy ma együtt megyünk a stúdióba - frissíti fel az emlékezetét a barátjának.

 - Basszus, teljesen kiment a fejemből - kap a homlokához.

 - Nem csodálom - néz ránk villámló tekintettel Niall. - Felvilágosítanátok, hogy mégis mi folyik itt? - helyezi magát kényelembe az egyik széken.

 - Azt hiszem, ez a te feladatod lesz - néz rám Harry. - Én addig átmegyek és elkészülök - mutat az ajtóra zavartan, majd eltűnik a hálómban, ahonnan néhány pillanat múlva felöltözve kerül elő. - Akkor én megyek - nyögi ki, majd egy tétova lépést tesz felém, de mozdulat közben megáll és inkább csak gyorsan elhúzza a csíkot. Percekig nézünk utána némán, de mivel a helyzet egyre kínosabb, megpróbálom oldani.

 - Kérsz valamit enni? - kérdezem Niallt miközben a hűtőhöz lépek.

 - Nem - lep meg a válaszával. - Vagyis addig nem, míg nem mondod el, hogy mi folyik itt - javítja ki magát. - Miért tűntél el? Miért nézel ki másképp? És főleg mit keres nálad Harry meztelenül?

  Az utolsó kérdés hallatán akaratlanul is elmosolyodok, hiszen sokkoló lehetett neki, hogy korán reggel egy szál faszban látta a barátját. Hogy húzzam az időt, neki állok szendvicset készíteni.

 - Ha nem bánod, attól én még eszek.

  Niall döbbenten nézi, ahogy megkenem a kenyeremet nutellával, majd uborkát karikázok rá.

 - Ööö... - pislog kérdőn. - Szóval most vagy én vagyok hülye, vagy a te ízlésed változott. Régen biztos nem ettél volna ilyet - mutat a kenyeremre. - Mi van veled JB?

  Úgy érzem, jobb ha most nem kertelek, hanem egyből a közepébe vágok.

 - Terhes vagyok! - és ahogy gondoltam, Niall lesokkolva néz rám.

 - Hogy mi vagy? - kérdezi elvékonyodott hangon.

 - Terhes. Tudod, mikor egy ici-pici baba növekszik idebent - simítom a hasamra a kezem és az eddig köntösbe bújtatott pocakom látszódni kezd. A szőke ír döbbent arccal követi a mozdulatomat.

 - Azt hiszem mégiscsak kérek én is egy ilyen kenyeret - szólal meg nagy sokára, és én már ugrok is, hogy elkészítsem. - Hazza az apja?

  Jogosan gondolhatja ezt, de nagyon elcsodálkozik, mikor megrázom a fejemet.

 - Nem. Ő és én csak tegnap gabalyodtunk össze - nézek a barátomra. - Nem tudom ki az apa - suttogok magam elé, de meghallja.

 - Az hogy...? - mered rám.

  Elé teszem az elkészült szendvicset majd leülök mellé és elmesélem neki, hogy mi történt Zayn-nel és Joeval. Figyelmesen hallgat egészen az utolsó szó elhangzásáig.

 - Akkor ezért léptél le - állapítja meg és nagyot harap a kenyeréből.

 - Igen - hajtom le a fejemet. - Mikor rájöttem, Joe már minden héten, minden nap, másik nővel volt, míg Zayn akkor már Perrie-vel járt és nem akartam belerondítani az életükbe, hogy "figyeljetek csak, emlékeztek még az utolsó éjszakánkra, mikor meghúztatok, mert terhes vagyok és fogalmam sincs melyikteké a gyerek" - mondom és közben szépen lassan elerednek a könnyeim.

 - Na, ne sírj - ül közelebb Niall és magához húz. Olyan jó újra érezni az ölelését. - Ne csináld ezt, mert árt a babának - aggodalmaskodik édesen amivel csak annyit ér el, hogy még jobban sírok.

 - Mi a fene történt itt? - toppan be Harry és az arcára aggodalom ül ki. - Niall, ha nem tűnt volna fel, Jadenek nem tesz jót, ha felidegesítik - ül le a másik oldalamra és elhúz Nialltől. - Csssh - ringat a karjai közt, míg meg nem nyugszom. Niall némán figyeli kettősünket majd kinyögi, ami a csőrét böki.

 - Miért pont Harry? Miért őt kérted meg, hogy segítsen és miért nem engem? - néz rám fájdalmas tekintettel, hiszen ő volt az egyik legjobb barátom.

 - Mert tudtam, hogy rá nem gyanakodna senki. Mi nem voltunk olyan jóban, hogy azt gondoljátok, hogy ő rejteget.

 - Okos - hümmög valamelyest megnyugodva. - Tényleg ő lett volna az utolsó akiről elhittük volna, hogy tudja hol vagy - morog maga elé. - Jól átvertetek minket - ereszt meg egy halvány mosolyt. - Most már azt is tudom, hogy miért járkáltál te folyton a szomszédba vacsorázni - löki meg egy kicsit Harry vállát, aki szintén elmosolyodik.

 - Mert itt főzik a világ legjobb ételeit - nevet fel Harry is megkönnyebbülten. Én pedig még mindig félve, bűnbánóan nézek az ír fiúra.

 - Akkor már nem haragszol?

 - Nem, de csak ha mostantól én is átjöhetek vacsorázni - vigyorog rám.

 - Naná - ugrok boldogan a nyakába. - Annyira hiányoztál - suttogom neki, mikor megölelem.

 - Te is nekem - szorít magához óvatosan. Mikor elhúzódok tőle kérdőn néz Harryre, majd rám.

 - Akkor ti most együtt vagytok?

 - Nem!

 - Igen! - hangzik fel a szánkból egyszerre. A Göndör megrökönyödve néz rám.

 - Én azt hittem, hogy a tegnap este után...

 - Hazza - simítok végig az arcán. - Tegnap elkapott minket a hév. Megkívántuk egymást és kész, de szerintem nem kéne többet látni bele, mint ami ténylegesen van. Én egy olyan gyerekkel vagyok várandós, akinek azt sem tudom, ki az apja - sóhajtok fel. - Hidd el, neked egy normális csaj kell, nem egy ilyen zűrös életű, mint én - hajtom le a fejemet szégyenkezve, de ő elkapja a kezemet és megcsókolja az ujjaimat.

 - Kicsim, leszarom mit gondolsz, mert ez hülyeség. Nekem akkor is te kellesz. Manócskát pedig úgy szeretném, mintha az enyém lenne - néz rám gyönyörű szemeivel könyörögve.

 - Egészen addig, míg el nem kezd mondjuk hasonlítani Zaynre és te mindennap azzal szembesülsz, hogy a barátod gyerekét neveled. Ráadásul ha a sajtó kiszagolná, akkor abból óriási botrány lenne, ami nem hiszem, hogy bármelyikteknek is hiányozna. Akár még a banda is rámenne. Ezt akarod? - kérdezem tőle idegesen.

 - Nem - suttogja megtörten. - De...

 - Harry - szólal meg Niall - szerintem Jadenek igaza van. Nem hiszem, hogy józanul végig gondoltad, hogy mire is vállalkoznál - okítja ki a barátját, amiért én hálásan pislogok rá. Örülök, hogy ő legalább megérti, hogy csak a Göndörnek akarok jót.

 - Ti ezt nem értitek - pattan fel az asztaltól Harry. Értetlenül nézünk a fiúra. - Á, mindegy is - legyint lemondóan. - Menjünk, mert elkésünk a próbáról - szól oda a barátjának aki megölelget és puszival búcsúzik.

 - Niall - nézek könyörögve rá.

 - Tudom, lakat a számon - cipzározza be képletesen az ajkait majd úgy tesz, mintha eldobná a kulcsot.

 - Köszönöm - mosolygok rá, de ez azonnal leolvad, mikor Harry hozzám lép és keményen megcsókol. Döbbenetemben visszacsókolom. Mikor elszakad tőlem, csak állok lefagyva a konyhapultnál és nézem, hogy Niallt maga előtt tolva kilép az ajtómon.