2015. március 10., kedd

100.rész

Harry

  A szavak meggondolatlanul törtek fel belőlem. Szemeimmel fogva tartottam Jade tekintetét, amiből kiolvashattam a teljes döbbenetet. Sóhajtva gurultam le róla.
 - Ne haragudj - mondtam megtörten. - Nem akartalak így letámadni - masszíroztam meg az orrnyergemet idegesen.
 A közénk ereszkedő csend szinte fájdalmasan feszítette a dobhártyámat. Magamban már elkönyveltem egy jó nagy pofára esést, mikor hirtelen meghallottam a mellettem fekvő lány bizonytalan hangját.
 - Nem Harry, te ne haragudj - suttogta. - Én... - kezdte remegő hangon - még ...szóval, nem tudom, hogy mit érzek - nyögte ki. - Egyszer voltam szerelmes - ejtette ki a fájdalommal teli a mondatot a száján és én tudtam, hogy mire gondol közben. Felkönyököltem, hogy láthassam az arcát. - Te is tudod, hogy mi lett a vége - húzta el a száját.
 - Jade vagy inkább Elisabeth - fogtam a kezeim közé az arcát -, annyira sajnálom. Soha nem fogom tudni megbocsátani magamnak, amit akkor tettem. Ha tehetném visszamennék az időben és jól seggbe rúgnám az akkori énemet. Elmondanám neki, hogy vigyázzon arra a kincsre, amit talált és ne tegye tönkre.
Figyeltem ahogy a lány lehunyt szemhéjai alól kicsordulnak az első könnycseppek, de nem engedtem lefolyni az arcán, mert ajkaimmal lecsókoltam őket a bársonyos bőrről. A szívem majd megszakadt, mikor meghallottam az ajkai közül feltörő elfojtott zokogás első hangjait. Karjaimat óvón a teste köré fontam és magamhoz szorítottam. Hagytam, hogy kisírja magát, miközben a lelkem egyre több darabra szakadt. A legrosszabb az volt, hogy tudtam, ezt én tettem vele és gőzöm sem volt róla, hogy hogyan tehetném jóvá. 
Telefoncsörgésre kaptuk fel a fejünket. Jade megtörölte a szemeit és próbálta rendezni a légzését. Kezébe vette a készülékét majd megnyomta a zöld gombot.
 - Szia, mondjad - szólt bele rekedten.
 - ...
 - Nem, nincs semmi baj, csak kicsit elfáradtam - füllentette valakinek, akinek a kilétéről még fogalmam sem volt.
 -....
 - Mindjárt megyünk - mosolyodott el halványan. - Igen, Harry is velem van - szegte fel dacosan az állát, amiből rájöttem, hogy McIntry van a vonal másik végén.
 - ...
 - Jó, akkor pár perc és ott vagyunk - nyomta ki a készüléket majd felállt az ágyról és elindult a fürdő felé.
 - Mit csinálsz? - hívtam fel magamra a figyelmét.
 - Ha nem gond, akkor lezuhanyozom - rezzent össze. Olyan volt, mint akinek most esik le, hogy nincs egyedül a szobában. 
 - Miért lenne gond? - ráncoltam össze a szemöldökömet értetlenül, de választ nem kaptam, mert a lány eltűnt a fürdőben.
 Mély levegőt vettem és hanyatt dőltem az ágyon. Kezeimet a tarkóm alá csúsztattam és a plafont kezdtem bámulni, mintha a fejemben kavargó kérdésekre onnan tudnám leolvasni a válaszokat. Hallgattam ahogy Jade a zuhany alatt folyatja magára a vizet és meg kellett erőszakolnom magam, hogy ne menjek utána és ne merüljek el megint a testében. Ez a lány olyan volt nekem, mint egy kibaszott drog. Minél több időt töltöttem vele, annál jobban kívántam és egyre kevésbé akartam létezni nélküle. Tekintetemet az ajtóra szegeztem mikor meghallottam, hogy elzárta a vizet. Egy törölközővel a testén jelent meg a szobában, amitől elállt a lélegzetem. Némán figyeltem, ahogy összeszedegette a szétszórt ruháit majd felöltözött.
 - Joe hívott - emelte rám gyönyörű kék szemeit. - Kérdezte, mikor megyek haza - mondta egy kisebb grimasszal a száján. - Csak meg akartam kérdezni, hogy te is jössz-e - sütötte le a szemeit.
Azonnal felugrottam és elé álltam. 
 - Jade - nyúltam az álla alá. - Akarod, hogy menjek?
Nem válaszolt, csak bólintott. Furcsa volt a viselkedése, mert most cseppet sem hasonlított arra a határozott lányra, aki a szülés előtt volt. Elveszettnek tűnt. Egy gyors csókot nyomtam a homlokára, majd én is birtokba vettem a zuhanyfülkét, hogy felfrissítsem magam. Igyekeztem, mert nem akartam megváratni JB.-t. Mikor felöltözve kiléptem a szobámba, az ágyon ült és bámult kifelé az ablakon. Leültem mellé és kezeit az enyémek közé fogtam.
 - Mi a baj? - kérdeztem. - És ne mond azt, hogy semmi, mert látom rajtad, hogy valami bánt.
 - Én nem tudom, hogy mit kell csinálnom. Félek, hogy valamit elrontok - suttogta. Először nem értettem, hogy mire gondolt és csak néhány pillanat múlva esett le, hogy a lányokról beszélt.
 - Nyugi - öleltem át a vállát. - Hamar bele fogsz jönni - biztattam. - Ha nekünk sikerült, neked miért ne sikerülne? - kacsintottam rá amit egy halvány mosollyal köszönt meg. - Na gyere! - húztam fel az ágyról. - A hercegnők már nagyon várnak - nyomtam még egy csókot az ajkaira és az ujjainkat összekulcsolva elindultam vele a szomszéd ház felé.

11 megjegyzés:

  1. Jól indul a szerda reggelem☺
    Meg van a 100.rész☺:D :)
    Imádom ☺
    Várom a folytatást és még mindig Joe párti vagyok

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Orsi! :)
      Örülök neki, hogy valamivel én is hozzá járulhatok, hogy szebb legyen a napod. :D
      Puszi <3 <3 <3

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Nekem határozottan Joe. Ha a multban is nèzzük meg most is akkor a leírtak szerint sokkal többet tett a gyerekekèrt ès Jadèrt mina a harry.

      Törlés
  2. 100. rész és nagyon aranyos lett, komolyan magsajnáltam Harryt. Kezd az idegemre menni, hogy nem tudom ki melett álljak. Hisz van amikro Joe szenved valamikor pedig Harryt sajnálom, komolyan annyira jól írsz, hogy ilyen még nem történt velem! Szóval folytasd!!
    Puszi, Encii!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Enci!
      Örülök neki, hogy tetszik a történetem. És igen, igazad van, mert az én szívem is megszakad, mikor szenvedtetem őket, de sajnos muszáj. :D
      Puszi <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
    2. Szia! :D
      Most írtam a Forzához, hogy kezdj bele ebbe a blogba is, de látom, már szólnom sem kell. :D Nagyon örülök, hogy itt is összefutottam veled.
      Imádom, ahogy két táborra szakadtak az olvasóim. :D (sőt volt olyan, aki Zaynt kérte befutónak :) )
      Szeretem húzni az agyatokat, így még egy ideig nem derül ki, hogy kit is választ Jade. :DDDDDDDDDD
      Puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés