28. rész

Jade

 - Nem fogom kivenni a piercingjeimet! - néztem dühösen az előttem álló férfira, aki épp arról győzködött, hogy sokkal jobban mutatnék a képeken nélkülük. Mikor látta, hogy nem engedek, megcsóválta a fejét és végre elhúzta a csíkot. Végig néztem magamon a tükörben. A hajamat fél kiló hajlakkal fixálták, a sminkem vad volt. A rúzsom és a körömlakkom vérvörös, míg minden egyéb fekete színben pompázott rajtam. Lou nagyon értett hozzá, hogy kihozza belőlem a vampot. Amúgy nagyon kedves nő. Ő a zenekar hivatalos sminkese és van egy kislánya. Őt még nem láttam, mert állítása szerint valaki mindig viszi valahová Luxot.

 - Hű, az anyját! - hallottam meg Joe elképedt hangját mögülem. Megpördültem és vigyorogva néztem rá.

 - Na milyen? - pukedliztem egyet. Szemeit végigjáratta a testemen, amit egy fekete tüll aljú, fűzős, mini ruha takart. A melleim majd kibuggyantak belőle. Lábamon fekete magassarkú, magas szárú csizma feszült. Nyakamban gyöngyből készült goth stílusú nyakék pihent. Az ujjaimra gyűrűk kerültek, de nem akármilyenek. Jobb kezemre egy mini koporsó, balra pedig egy ezüst színű egész ujjat körbeölelő és hegyes karomban végződő. Úgy néztem ki, mint az ördög menyasszonya.

 - Baby - jött hozzám közel Joe és a fülembe suttogott, miközben szemei vágytól csillogtak - ha most nem lenne itt ez a sok ember, addig dugnálak, hogy sikítozva könyörögnél a befejezésért.

  Hogy nyomatékosítsa szavait, a nyakamhoz hajolt és belecsókolt, ami megtette hatását, mert az én testemen is vágy cikázott át.

 - El a kezekkel Jadetól! - csattant fel Lou hangja mögöttünk. - Tönkreteszed a sminkjét! - állt meg előttem és szúrós szemekkel vizslatni kezdett minket.

 - Vigyáztam rá! - tette fel a kezeit Joe megszeppenve.

 - Ajánlom is - fenyegette meg a nő az ujjával.

 - Kezdünk! - csapta össze a tenyereit a fotós és mi köré gyűltünk. Most néztem csak végig a fiúkon, akiken fekete bőrnadrág és felül csak bőrmellény volt. Az ő hajuk is be volt lőve, bár az ikrek fonatain nem sok mindent kellett igazítani. Állat jól néztek ki, amin vigyorognom kellett. Damien elkapta a pillantásomat és mosolyogva, elismerően nézett rám.

 - Na szóval, a koncepció az, hogy Jade az úrnőtök és ti vagytok az ő hűséges alattvalói - magyarázta Phil a fotós. - Szeretném, ha a képeken csodálnátok, istenítenétek. Látszódjon, hogy mindenre képesek vagytok érte. Érthető? - nézett végig rajtunk. Vigyorogva bólogattunk. - Akkor kezdhetünk is - mutatott egy trónra, ami az egyik fehér fal előtt állt, megvilágítva egy csomó reflektorral. - Jade, te ülj a trónra.

  Tettem amit mondott. Kezem alá raktak egy koponyát, aminek a fejét kellett vakargatnom az ezüst körömgyűrűvel. Először csak rólam készültek képek, majd a fiúk is csatlakoztak hozzám. Körbe vették a trónt és eljátszották az alattvalóimat, ami kicsit zavart, de végére egészen belejöttem.

 - Igen, ez az! Joe térdelj elé és imádd! Így, tökéletes! - kattogott a gép körülöttünk. A fiúk szabály szerint fetrengtek a lábaim előtt. - Oké, ebből elég volt - jelentette ki kismillió ellőtt képkocka után Phil.

  Eltüntették a trónt. Megigazították a sminkünket és a hajunkat. Folytatódott a kínzás, magamban csak így hívtam. Egyre jobban fájtak a végtagjaim. Az arcom már görcsölt a sok ráerőltetett természetellenes grimasztól, amit a fotós kért.

 - Oké, átöltözés! - hallottam meg Phil hangját. Behúztak egy külön szobába, ahol lerángatták rólam a tüll ruhát és a csizmát. Helyette egy fekete leggingset kaptam, ami elől be volt szaggatva. Felülre pedig egy olyan topot, ami szintén be volt vagdosva végig, épphogy takarva a melleimet. Melltartó nélkül nagyon merésznek éreztem. A lábamra egy tűzpiros magassarkú került. Menni alig bírtam benne.

 - Nagyon dögös - nézett végig rajtam Lou vigyorogva, miután megigazította a sminkemet.

 - Köszi - mosolyogtam rá, majd beléptem a stúdiónak kinevezett szobába.

  Füttykoncert fogadott. A fiúk elismerően bólogattak.

 - Hú, Cica - nyalta meg a száját Joe - azt hiszem, ezt a ruhát rendszeresíteni fogjuk otthonra.

 - Bolond - boxoltam vállba, de a szavai nagyon jól estek.

 _ Oké, fiatalok - nézett ránk Phil. - Most is vegyük dögösre a figurát. Jade, te járkálj a srácok közt és próbálj csábítóan nézni rájuk. Incselkedj velük. Menni fog? - kérdezte.

  Bólintottam és lassan, csípőmet riszálva közelítettem meg a fiúkat. Ujjamat végighúztam Joe és Damien mellénye alól kibukkanó csupasz mellkasán. Próbáltam nagyon szexyn nézni, ami úgy éreztem sikerült, mert Joe karamell barna szemei most étcsoki színben pompáztak a vágytól. Hallottam, ahogy szaporábban veszi a levegőt és ez nekem rohadtul tetszett.

 - Ügyes kislány - hallottam közben Phil szavait. - Úgy, még több vágyat.

  Kattogott körülöttünk a fényképező, de most nem zavart. Elvesztünk egymás szemében.

  Ajtó nyitódásra kaptuk fel a fejünket. A reflektoroktól nem láttuk ki jött be, de Phil köszönése mindent elárult.

 - Á, sziasztok fiúkák! Pár kocka és ti jöttök - mondta, amiből rögtön levettük, hogy a másik zenekar érkezett meg, de ha nem mondja, akkor is rájöttem volna, mert magamon éreztem a perzselő tekintetüket.

 - És kész! - kiáltotta Phil és egy utolsót kattintott. - Köszönöm, szuperek voltatok - dicsért meg minket.

  Elindultunk a másik szoba felé, hogy megszabaduljunk a ruháinktól és a sminkünktől, amikor Phil elkapta a karom.

 - Támadt egy szuper ötletem! - gyanakodva néztem rá. - Összehozzuk a két együttest. Itt maradsz és te is szerepelni fogsz a képeken.

  Arcomból kifutott a vér. Mi, hogy én testközelbe kerüljek Harryvel? Az kizárt. A barátaim megtorpantak és mérgesen néztek a fotósra. Joe hangot is adott nem tetszésének.

 - Jade fáradt. Szerintem így is elég kép készült rólunk, felesleges még a fiúkkal is fotózni - lépett mellém mire hálásan néztem rá.

 - Én pedig úgy gondolom, hogy ez egy remek ötlet - tette Joe vállára a kezét Paul, aki a fene tudja mikor került ide. Nem tudtunk mit tenni, mert Paul szava szent. Kelletlenül léptem az öt fiú mellé. Lou gyorsan odaugrott hozzám és pár ecsetvonással megigazította az így is tökéletes sminkem.

 - Ugyanaz a koncepció, mint a másik csapattal - adta az instrukciót a fotós. - Csábítsd el őket is! - emelte a szeme elé a gépet.

  Idegesen néztem a csapatomra, akiknek az arcáról letudtam olvasni a dühöt és a féltést. Egy kéz csúszott a derekamra. Ijedten néztem a barna szemekbe.

 - Nyugi - mosolygott rám kedvesen Zayn. - Engedd el magad, megoldjuk, hogy ne kerülj hozzá közel - súgta a fülembe, hogy csak én halljam. Halványan elmosolyodtam és hálásan néztem rá.