26. rész

Harry

   Könnyeim már elapadtak és csak néztem ki a fejemből. Louison kívül már mindenki elment aludni. Mérgesek rám és csalódtak bennem. Megértem őket. Én is csalódtam magamban. Olyan könnyű volt elfelejteni, hogy mit tettem és úgy élni mintha meg sem történt volna. De úgy látszik, hogy egyszer minden titokra fény derül.

 - Elmeséled? - kérdezte meg a barátom halkan.

 - Nem tudom - bizonytalankodtam. - Ha elmondom, lehet, hogy te is itt hagysz - néztem rá kétségbeesetten.

 - Nem foglak - jelentette ki határozottan. - Csak szeretnék tisztán látni.

 - Hát jó - adtam meg magam. - Kenny volt a legjobb barátom. Mindig ökörködtünk, idiótábbnál idiótább fogadásokat kötöttünk. Egyik nap kitalálta, hogy fogadásból el kell vennünk egy lány szüzességét. Amelyikünknek hamarabb összejön, az nyer és a vesztes egész évben a szolgája lesz. Úgy gondoltam, hogy nem nagy ügy, mert elég népszerű voltam a suliban, de Kenny hamar lelohasztotta a lelkesedésem, ugyanis kitalálta, hogy egymásnak kell lányt választanunk. Így esett az én választásom egy elég csúnyácska osztálytársunkra, míg a barátom kivitt az udvarra és jól körül nézve rámutatott Elizabethre. Elkeseredtem, szinte borítékoltam magamnak az éves szolgasorsot.

 - Annyira gáz volt? - kérdezett közbe Louis, de leintettem, hogy folytathassam.

 - Elizabeth két évvel fiatalabb volt nálunk és az a tipikus könyvmoly volt, iskola első és a többi.  Képzelj magad elé egy szemüveges molett csajt, aki a hosszú szőke haját két fonatban hordta. Nem hittem volna, hogy sikerül becserkésznem. Az akkori barátnőmnek elmeséltem a fogadást, aki tök menő dolognak tartotta és belement, hogy a nyilvánosság előtt úgy tegyünk, mintha szakítottunk volna. Aztán elindítottam a hadjáratomat. Egy torna óra után elkaptam a folyosón és az értésére adtam, hogy tetszik nekem. Se szó, se beszéd lesmároltam. Utólag elmondta, hogy ez volt élete első csókja. Aztán szépen lassan magamhoz édesgettem. Azt elfelejtettem mondani, hogy három hónapban állapodtunk meg a feladat véghezvitelében, de akármennyire is nyomultam, nem engedett nekem. Szorított az idő, mert Kenny már nagyon közel járt a céljához. Egy héttel a határidő lejárta előtt elkeseredésemben utolsó ötletként elmondtam neki, hogy másnap felvállalom a kapcsolatunkat. Annyira boldog volt, hogy még aznap sikerült megnyernem a fogadást. Tudtam,. hogy nem helyes amit tettem, de valahogy akkor nem érdekelt. Azóta se láttam egy lány szemében sem ugyanazt a feltétlen szerelmet. Másnap önelégült fejjel mentem Kennyhez, hogy nyertem, de közölte, hogy neki is sikerült elérnie a célját, így kiegyeztünk egy döntetlenben. A barátnőm, Kelly azonnal lecsapott rám, mert a majd három hónap alatt alig tudtunk együtt lenni. Másnapra már mindenki a fogadásunkról beszélt, köszönhető Kenny nőjének, akibe az a marha beleszeretett a hódítása közben. Én nem tudtam, hogy mi történt, csak később mesélték, hogy Kelly és a slepje letámadta Elizabethtet és nevetségessé tette az egész iskola előtt. Ez volt a bosszúja, amiért Liz lefeküdt velem. Csak hallomásból tudom azt is, hogy a lány olyan volt, mint egy élőhalott mikor elhagyta az iskolát. Beszélni akartam vele, de napokig nem jött iskolába, amikor pedig elmentem hozzájuk, az alkoholista szülei elkergettek, hogy hagyjam békén a lányukat. Eltelt egy hónap és Liza többé nem jött suliba. Később tudtam meg, hogy átíratták egy másik tanintézetbe. Valahol megkönnyebbültem, hogy nem kellett nap mint nap szembesülnöm azzal, hogy mit tettem, így egy idő után már nem foglalkoztatott a dolog. Később pedig jó mélyre eltemettem magamban és tegnap estig eszembe sem jutott. Furcsáltam Jade kérdését, de soha nem gondoltam volna, hogy pont vele hoz össze a sors. Most már értem, miért utált annyira és miért tiltakozott kézzell-lábbal a turné ellen.

 - Hát ez elég szemét dolog volt. Mit érzel most? - vágott közbe Louis.

 - Szégyent - vágtam rá az első dolgot, ami eszembe jutott. - Szégyenlem magam, hogy mit tettem azzal az édes kislánnyal. Elizabeth pont az ellentéte volt Jadenak. Szörnyű belegondolni, hogy miattam lett ilyenné - hallgattam el és hirtelen képek villantak be Elizabethről mikor a kibontott haját gereblyéztem az ujjaim közt vagy mikor a szemüvegét vettem le, hogy megcsókolhassam.

 - Mit akarsz tenni? - nézett rám a barátom, akinek borzasztóan hálás voltam, hogy az elmondottak után is velem maradt.

 - Nem tudom - ingattam meg a fejem. - Most mindenki utál amit teljesen megértek. Én is gyűlölöm magamat.

 - Nem utálnak, csak megdöbbentek és haragszanak, hogy így kellett megtudniuk.

 - Na persze - nevettem fel keserűen. - Láttad Niall arcát mikor közölte, hogy jobb ha most kerülöm egy darabig? Ha szemmel ölni lehetett volna, már rég halott lennék. Joeról már ne is beszéljünk, aki majdnem nekem esett mikor rájött, hogy Elizabeth és Jade egy és ugyanaz a személy. Mondjuk megérdemeltem volna, ha péppé ver - sóhajtottam fel, mire Louis fejbe vágott.

 - Egy, ne beszélj hülyeségeket. Kettő, elég az önsajnálatból. Három, kurva gyorsan találd ki, hogy tudod kibékíteni Jadet és a többieket, bár szerintem a lány keményebb dió lesz. Nagyon nem lenne jó egy olyan turné, ahol a gyűlölet és a harag az úr. Nem lehet úgy zenélni, hogy fújunk egymásra, mert az a produkció rovására megy. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a rajongók bármit is észre vegyenek a köztünk feszülő ellentétekből.

  Tudtam, hogy igaza van, mégis féltem, hogy mit hoz a holnap. Ültünk egymás mellett szótlanul, mikor kinyílt az egyik ajtó és Niall lépett ki rajta. Összehúzott szemekkel nézett párosunkra, majd a bejárathoz ment.

 - Hova mész? - szólt utána Louis.

 - Kiszellőztetem a fejemet - mondta az ír, de nem nézett ránk inkább kiment a lakosztályból. Felsóhajtottam.

 - Erről beszéltem - siránkoztam Louisnak. - Utál, Niall utál engem.

 - Értsd meg őt. Talán hozzá került a legközelebb a lány.

  Értetlenül pislogtam rá. Mikor? Hol?

 - A repülőn egymás mellett ültek és úgy nézett ki, egész jól elbeszélgettek.

  Leesett végre, hogy miről beszél.

 - Az már csak hab a tortán, hogy Jade engedte neki, hogy megcsókolja - folytatta.

  Szívembe belemart valami, majd hirtelen dühös lettem. Hogy jön ő ahhoz, hogy csókolgassa a lányt? Louis is észrevette a hangulatváltozásomat, mert kíváncsian fürkészte az arcom, de én inkább elfordítottam a fejem és kibámultam az éjszakai Los Angelesre. Gyönyörű volt a kivilágított város, de én nem tudtam értékelni, mert a gondolataim egyfolytában Jade körül forogtak. Nem tudom mennyi ideig ültünk csendben a nappaliban, de már csak arra kaptam fel a fejem, hogy Niall visszajött a szobába és arcára egy széles mosoly ült ki.

 - Mi ez a jó kedv? Hol voltál, hogy így ragyogsz? - érdeklődött kíváncsian Louis.

 - Semmi - vigyorgott továbbra is idegesítő módon az ír - csak Jadeval fent voltunk a tetőn és beszélgettünk - nézett rám kihívóan, de én inkább elkaptam róla a tekintetem, mert nem akartam, hogy lássa rajtam a csalódottságot, a dühöt és talán a féltékenységet.

 - Jó éjszakát Louis - köszönt, direkt kihagyva belőle engem. Ahogy eltűnt a szemünk elől, hátradőltem, kezeimet a tarkómra tettem.

 - Hogyan fogjak hozzá? - néztem a barátomra, akitől a segítséget vártam. - Te mit tennél a helyemben?

 - Először is elmennék és kialudnám magam, mert fáradtan nem fog az ember agya. Másodszor holnap megpróbálnék beszélni a lánnyal és bocsánatot kérnék. Harmadszor beszélnék a fiúkkal is, hogy tudják, megbántad és jóvá akarod tenni.

 - És ha nem sikerül beszélnem vele?

 - Hazza! Indulj lefeküdni, mert már most is hülyeségeken agyalsz - állt fel mellőlem. - Reggel tisztábban fogsz látni és ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezted, könnyebben tudod javítani a hibát.

  Nem ellenkeztem, mert éreztem magamon, hogy a fáradtság ólomsúlyként nehezedik a testemre. Elköszöntem a barátomtól és úgy ahogy voltam végig dőltem az ágyamon. Azt hittem, hogy nem fogok tudni aludni, de úgy látszik tényleg nagyon elfáradtam, mert egy szempillantás alatt elaludtam.