24. rész

Niall

 - Igen. Egyszer fogadásból elvettem egy lány szüzességét. Ma már nem tenném - nyögte ki, majd hirtelen a lányra nézett, akinek az arcán patakokban kezdtek folyni a könnyek. Nem kellett zseninek lennem, hogy összerakjam a dolgokat. A repülőn történteket, az utálatot és a mostani reakciót. Dühösen fordultam a göndör barátom felé, akinek úgy tűnt, még mindig nem esett le, hogy most mi van.

 - JB? - simított végig a karján Joe, de a lány elhúzódott tőle, majd felállt és kiviharzott a szobából. Harry még mindig értetlenül pislogott ránk.

 - Most mi baja van? - kérdezte.

 - Hazza, hogy hívták azt a lányt? - tettem fel neki a kérdést, hátha felfogja végre.

 - Elizabeth. Elizabeth Blackwood - mondta, majd elsápadt. - Ugye nem valami rokona volt? - habogta.

 - Baszd meg Harry! - csattant fel Joe idegesen, miközben felállt és a grabancánál fogva felrántotta a zöld szeműt is. Odaugrottunk, hogy széttudjuk őket választani, ha verekedésre kerülne a sor. - Ő, Elizabeth! A teljes neve Elizabeth Jade Blackwood - lökte el magától és a lány után sietett.

  Harry összetörten ült le a kanapéra.

 - Az nem lehet. Ő egy kedves, aranyos kislány volt - suttogta.

 - Gratulálok - néztem rá mérgesen és valamiért felfordult a gyomrom. Felálltam és otthagytam az egész társaságot, akik megütközve nézték Harryt.

  Elindultam a folyosón a szobánk felé. mikor meghallottam a keserves zokogást. Közelebb mentem a vészkijárat feliratú ajtóhoz, ami mögött JB és Joe ültek összeölelkezve.

 - Csssssh - simogatta a lány hátát. - Hát ezt temetted magadba - mondta neki, mire a lány még jobban sírni kezdett. - Kicsim, nézz rám - próbálta felemelni az állát, de a lány nem engedte, inkább a fiúhoz bújt. - Megölöm - morogta dühösen, mire a lány végre rá nézett.

 - Ne haragudj - hüppögte.

 - Rád? Édesem, miért haragudnék rád?

 - Mert...mert...én elhittem neki mindent, amit mondott és...és lefeküdtem vele. Úgy szégyenlem magam - zokogott fel ismét. A szívembe tőrt forgattak szavaira.

  Joe az ölébe ültette és ringatni kezdte. Jade lassan megnyugodott és el-elakadó hangon mesélni kezdte a történetet. Kezem ökölbe szorult, ahogy hallgattam. Teljes mértékig megértettem a gyűlöletét, amit irántunk érzett, hiszen a fiú, aki megkeserítette az életét, a mi barátunk volt és azt gondolhatta, hogy mi is ilyenek vagyunk. Percekig hallgattam a beállt néma csendet, majd meghallottam a lány suttogását.

 - Szükségem van rád.

  Belestem az ablakon és láttam, hogy Joe őrült gyorsasággal kezdte vetkőztetni Jadet. Elpirultam mikor rájöttem, hogy mire készülnek. Most kezdtem felfogni, hogy mit jelent náluk ez a barátság extrákkal. Ha az egyiknek szüksége volt megnyugvásra, a másik segített és fordítva. Joe volt az egyetlen, akiben Jade megbízott és közel engedte magához, de csak testileg. Érthető volt, hogy nem bízik többé a férfiakban. A sajnálatom átcsapott dühvé, amit a barátom irányába kezdtem táplálni. Öles léptekkel indultam vissza a szobába, ahol nem olyan rég otthagytam azt az idiótát. Belépve körülnéztem és rá kellett jönnöm, nem változott semmi. A többiek elkülönülve ültek Harrytől, aki maga elé meredve nézett a semmibe, de ahogy meghallotta a lépteimet, felnézett rám.

 - Jade? - kérdezte rekedten.

 - Jó kezekben van - vetettem oda neki, mert nem tudtam, hogy mit kezdjek az érzéssel, ami a belsőmet mardosta.

 - Én, sajnálom - motyogta, de ezzel csak jobban felidegesített és ahogy elnéztem, nem csak engem.

 - Sajnálod? - kiáltott fel Damien. - Ember, tudod te mit tettél? - nézett rá dühösen. - Soha nem tudtam, hogy honnan van JB-ben ennyi gyűlölet a férfiak iránt, de most már meg van. Kössz.

 - Azt hiszem, hogy jobb lenne, ha most elmennétek - szólalt meg Pepe is és az ajtó felé bökött a fejével.

  Néma csendben szedelőzködtünk össze és visszatértünk a mi lakosztályunkba. Mindenki magába mélyülve gondolkodott a történteken.

 - Fiúk - szólt utánunk Harry, mikor lefekvéshez készülődtünk. - Én tényleg sajnálom és megpróbálom valahogy rendbe hozni.

 - Nem tudom Hazza - ingatta meg Liam a fejét. - Ez nagyon durva és nem hiszem, hogy egy sajnálom segítene - mondta és magunkra hagyott.

 - Kell egy kis idő, míg feldolgozom - suttogta Zayn és ő is elment aludni.

 - Jobb ha egy darabig kerülsz - adtam tudtára én is, hogy mit gondolok róla, de mielőtt beléptem volna a szobámba, még visszanéztem. Louis leült Harry mellé és átölelte a vállát. Na igen, az ő híres barátságuk úgy látszik, ezt is túl éli. - ingattam meg a fejem, miközben Harry a sajátját a kezei közé süllyesztette és néma zokogásba kezdett.