Joe
Néztem, ahogy a gép apró rezdülései megrengetik, az amúgy kemény, fenekét. Eric belemerült a minta kidolgozásába. Jade szégyenlősség nélkül feküdt fel, tangában az asztalra. Morgásomat hallva, a viking kinézetű tetováló mester, röhögésben tört ki.
- Mi van McIntry? Félted a területed? - simított végig a lány fenekén egy fertőtlenítő kendővel, miközben gonoszkodva rám pillantott. Inkább nem válaszoltam, mert Jade felemelte a fejét és összeszűkült szemekkel nézett rám. A továbbiakban szótlanul néztem, ahogy lassan, fokozatosan, kirajzolódik előttem egy gyönyörű pillangó, a kerek fenekén. Beharaptam a szám, nehogy hangosan felnyögjek azoktól a képektől, amelyek a fejemben keringtek. Pillanatok alatt szűk lett a nadrágom. Megőrjít ez a lány. Mióta találkoztunk, azóta nem tudok normálisan gondolkodni a közelében. Lassan három éve, hogy megláttam őt az esőben állni. Az ég felé emelte a fejét és hagyta, hogy az esőcseppek lemossák az arcáról a sminket. Ott állt, mint egy pogány istennő, átázott ruhában, borzas hajjal és közben mosolygott. Akik elmentek mellette, bolondnak nézték, de őt nem érdekelte. Egy belső hang súgta, hogy menjek oda és szólítsam meg, én pedig hallgattam rá. Kiderült, hogy egy zenekarban énekelt, de pont aznap oszlottak fel, mert a dobosuk elköltözött. Elhívtam a garázsunkba, ahol a bátyámmal közös, bandánk próbált. Jade, mély benyomást tett a többiekre is. Olyan természetességgel mozgott köztünk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Kezébe vette a mikrofont és mikor megszólalt, elvarázsolva hallgattuk a hangját. Tudtam, hogy jól döntöttem, mikor odamentem hozzá. Nem hittem el, hogy ekkora mázlim van. Vigyorogva néztem a többiekre, akik elismerően bólogattak. Egyetlen bánatom vele kapcsolatban, hogy akárhogy is teperek, soha nem lesz az enyém. Pedig én, az első pillanattól fogva szerelmes vagyok belé, de ezt ő nem veszi észre, én pedig gyávaságból nem mondom el neki, mert akkor lehet, hogy a mostani, barátság extrákkal, dolog is megszűnne köztünk. Márpedig azt nem akarom, még ha néha a saját bátyámmal kell osztoznom is rajta. Félreértés ne essék, Jade nem ribanc, csak nagy a szeretet éhsége, amit a szexben vezet le. A szülei alkoholisták. Mindennaposak náluk a balhék, verekedések. A rendőrök már előre köszönnek neki az utcán, mert annyit járnak hozzájuk. Ő pedig, inkább elmenekül otthonról, csak ne kelljen látnia, hallania a szülőnek nevezett embereket, akik az esetek 80 %-ban, rajta vezetik le az elcseszett életük frusztrációját. Sokszor jegeltem már az arcát, testét elcsúfító duzzanatokat, amit valamelyik alkoholmámorban úszó családtagja okozott neki.
- Kész - rántott vissza a valóságba, Eric hangja. Jade lemászott az ágyról és a tükörhöz sétált. Láttam a művész szemében a vágyat, ahogy követi a lány minden mozdulatát. Édes mosollyal az arcán nyugtázta a fenekén feszítő pillangó szépségét.
- Kurva jó lett - vigyorgott és láttam rajta, hogy boldog. A teste már tele volt mintákkal, de minden egyes rajzot gyermeki örömmel fogadott magán. Ugyanúgy volt a piercingekkel is.
- Jó bőrre könnyű dolgozni - lökte a süket szövegét, Eric.
- Minden csajnak ezt mondod, akiket megakarsz húzni? - somolygott, Jade, a férfira, miközben már a rövidnadrágját húzta fel.
- Úgy ismersz? - ment bele a játékba a tetkós.
- Úgy - bólogatott komoly fejet vágva a lány, de aztán elnevette magát. - Még egyszer kösz, Eric. Nemsokára szerintem megint találkozunk.
- Lassan törzsvásárlói kártyát csináltatok neked - ölelte magához Jadet. Puszit nyomott a hajába, majd elengedte. - Vigyázz magadra kislány!
- Te is - mosolygott a férfira. - Mehetünk? - nézett aztán rám csillogó szemekkel, amiből azt olvastam ki, hogy nemsokára testközelből csodálhatom meg a pillangóját.
- Eddig se rám vártunk - fogtam meg a kezét, majd intettem Ericnek, és kiléptünk a szalonból.
- Amiért ilyen türelmes voltál, otthon megjutalmazlak - állt lábujjhegyre és egy apró puszit nyomott a számra, ami nekem nem volt elég, így magamhoz szorítottam és addig csókoltam, míg feladta az ellenállást és elnyitotta az ajkait. Nyelvem utat tört a szájába, és puhán simogatni kezdte az övét. Már fekete pontok ugráltak a szemem előtt a légszomjtól, mikor elengedtem. Zihálva döntöttem a homlokom az övének, majd próbáltam a szívverésem normalizálni. Ahogy láttam, ő is így tett.
- Haza kéne ugrani pár ruhámért - sóhajtotta. Átöleltem a vállát és magamhoz szorítottam. Tudtam, hogy semmi kedve hazamenni.
- Elmenjek veled? - emeltem fel az állát. Hevesen bólogatni kezdett. Kézen fogva sétáltunk a házukig, majd egy hatalmas sóhaj után, beléptünk. Állott cigaretta és alkohol szag áradt mindenhonnan.
- Megjöttem! - kiáltotta el magát, amire még én is összerezzentem. Mivel nem jött válasz, gyorsan felmentünk a szobájába, aztán egy sporttáskába összedobált pár cuccot, amire az elkövetkező napokban szüksége lehet. A lakás koszos volt meg büdös, de egyedül az ő szobájában volt rend és tisztaság. Kiléptünk az utcára és megkönnyebbülten fújtuk ki a levegőt.
- Jade - szólította meg valaki.
- Jó napot, Mrs. Flint - köszönt a mellettem álló lány illedelmesen a postásnak. - Segíthetek?
- Ez neked jött, édesem - nyújtott felé egy levelet.
- Köszönöm - mondta csodálkozva Jade. - Ki a fene írhatott? - forgatta a borítékot a keze között.
- Bontsd ki, és megtudod - kuncogtam fel, miközben a postás elköszönt és magunkra hagyott minket.
- Nem mondod? - pimaszkodott velem, mire az oldalába csíptem. - Aú! - ütött rá a kezemre. Kinyitotta a levelet és a szemei egyre nagyobb döbbenetet sugároztak felém.
- Baj van? - kérdeztem rá, mikor az arca falfehérré vált.
- Ezt nem értem - dadogta, majd rám nézett. - Nyertem egy utazást...
- De hát ez szuper - vágtam a szavába, nem értve, hogy mi a gond ezzel. - Hova mész?
- Los Angelesbe - motyogta.
- Az király - néztem rá -, vagy nem?
- Az lenne, ha csak én mennék.
- Kivel mész? - komorultam el, rosszat sejtve.
- A One Directionnal - nyögte ki elhaló hangon.
- Ez jó poén - röhögtem fel hangosan, majd a lány arcára nézve rájöttem, hogy ez nem vicc. - Komolyan, azzal az öt nyomival mész Amerikába?
Bólintott, én pedig lefagytam. Hol vagyok én hozzájuk képest. Jade elmegy velük, valamelyikbe beleszeret és elfelejt engem. Végül is, ők megtudják neki adni, amit én nem, hírnevet, pénzt. Egy kérdés fogalmazódott meg bennem.
- Mikor jelentkeztél erre a játékra?
Olyan csúnyán nézett rám, hogy feltettem a kezem, aztán sűrű bocsánatkérés közepette léptem egyet hátra.
- Nem én voltam - jelentette ki. - Ez biztosan valami félreértés lesz. Tőletek felhívom őket, hogy nagyon eltévesztették a házszámot.
Hallgatásba burkolózva tettük meg a maradék utat. Ahogy beléptünk, Jade ledobta a táskáját és a telefonjáért nyúlt. Damien lépett ki a konyhából, de kérdés özönét megállítottam, ahogy felemeltem a kezem. Kíváncsian nézett rám, én pedig rámutattam a lányra, hogy majd ő felvilágosítja. Az ajtófélfának dőlve hallgattam, ahogy egyre idegesebben beszél a készülékbe, majd lemondóan sóhajt. Elköszönt és elgyötört szemekkel nézett ránk.
- Mi a fene van? - veszítette el a türelmét, bátyám.
- Semmi, csak nyertem egy utat, Los Angelesbe - nyögte ki Jade, miközben a homlokát masszírozta.
- Az kurva jó, nem? - értetlenkedett, Dam.
- Nem, mert a One Directionnal kell mennem.
Bátyám szája tátva maradt a csodálkozástól, majd rám nézett megerősítésért, én pedig bólogattam.
- Ezt hogy a fenébe hoztad össze? - érdeklődött vigyorogva.
- Fogalmam sincs - rázta meg a fejét JB, és Damien kezébe nyomta a levelet, aki elolvasta és felnevetett.
- Szerintem valaki szórakozott veled.
- Anyukájával, azzal szórakozzon - szaladt ki Jade száján a szitok, majd az arcán a felismerés szikrája csillant meg. - Patricia! - kiáltott fel, és mi is rögtön levágtuk, hogy mire gondol. - Megölöm azt a cafkát - dohogott.
- Miért nem mondod le? - kérdezte, Damien.
- Szerinted mit próbáltam az előbb? Azt mondták, hogy mivel élőshow volt, így nem tudnak mit tenni és holnap kocsit küldenek értem, hogy megbeszéljük a részleteket.
- Elkísérünk! - szólaltunk meg ikrekhez méltóan, egyszerre.
- Kösz fiúk - lágyult el, Jade hangja, majd felpattant a kanapéról és hozzánk lépve, közös ölelésbe húzott minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése