77. rész

Jade

   A napjaim unalmasan teltek, főleg mióta Harry és a fiúk bevonultak a stúdióba, hogy megtegyék az utolsó simításokat az új lemezükön.

  A hűtőt kinyitva idegesen konstatáltam, hogy szinte teljesen üres.

 - Bassza meg - szaladt ki a számon hiszen azért néztem bele, mert megkívántam a kakaót. Sóhajtva löktem be a hűtőszekrény ajtaját majd tanácstalanul néztem szét.

 - Most mi a fenét csináljak? - kérdeztem fennhangon magamtól. Muszáj lesz bevásárolnom, mert semmi sincs itthon. Besiettem a szobámba és gyorsan felvettem egy nem túl feltűnő ruhát, ami egy egyszerű farmerból és egy sötétkék pólóból állt. Hajamat begyűrtem egy baseball sapka alá és felkaptam a bőrdzsekimet. A sminket inkább hanyagoltam hiszen az erős festék volt az egyik ismertető jelem és én pedig nem akartam feltűnést. Magamhoz vettem a telefonomat és a pénztárcámat majd bezártam magam mögött az ajtót. Orromra biggyesztettem a napszemüvegemet és elindultam a beszerző körutamra. Alig tettem meg pár lépést máris paranoiásan pislogtam körbe. Tudtam, hogy hülyeség és senki nem figyel rám, mégis a torkomban dobogott a szívem. Megkönnyebbülve sóhajtottam fel mikor becsukódott utánam a szupermarket ajtaja. Bevásárlókocsimat magam előtt tolva gyorsan összeszedtem amire szükségem lehet az elkövetkező napokban. Hosszan elidőztem az édességes soron, ahol főleg a gumicukrok színes sokasága nyűgözött le. Nem tudtam ellenállni, így jó pár zacskó finomságot pakoltam be a kocsimba. A pénztárnál az idős hölgy mosolyogva nézte az előtte tornyosuló hegyet. Kifizettem a kért összeget és megpakolt szatyrokkal indultam el hazafelé. Az egyik kereszteződésnél megakadt a szemem egy cégtáblán és az eddig csak homályos tervem körvonalazódott. Sietős léptekkel vittem haza a csomagjaimat majd mindent elpakoltam a helyére és már fordultam is vissza. Szinte futva tettem meg az utat a szalonig ahova egy kisebb, magamban lefolytatott vita után beléptem. Kíváncsi tekintetek kereszttüzében álltam meg a pultnál üldögélő fiú előtt.

 - Helló, James vagyok! Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen miközben teljes figyelmét nekem szentelte.

 - Helló James - mosolyogtam rá. - Szeretnék egy kis változtatást.

 - Mire gondoltál? - lépett ki hozzám és egy székhez vezetett ahová le is ültetett.

 - Először is más színre majd valami más fazonra. Rád bízom magam - vettem le a sapkámat és beletúrtam a hajamba.

 - Úr-isten! - döbbent meg James. - Te Jade Blackwood vagy. Imádom a hangodat csajszi - kapta a szája elé a kezét.

  Csüggedten hajtottam le a fejemet. Nem hiszem el, hogy ekkora balszerencsém van és pont egy rajongóval futok össze itt.

 - Kérlek, ne posztold ki - néztem rá könyörögve - nem szeretnék felhajtást.

 - Persze - pislogott rám még mindig döbbenten - és ne haragudj, csak annyira meglepődtem.

  Megköszörülte e torkát majd mintha mi se történt volna, folytatta a munkáját.

 - Mégis milyen színt szeretnél?

 - Világosat - néztem gondolkodón magam elé. - Talán valami sötét szőkét.

 - Úh - szaladt ki a srác szájából akiben időközben egyre biztosabb lettem, hogy a saját neméhez vonzódik. - Az nagyon drasztikus változás lesz.

 - Azt is szeretném - mosolyodtam el miközben töprengő arcát figyeltem, ahogy szemöldökét összehúzva méregette a hajamat. - Meg tudod csinálni?

 - Hülyéskedsz? - nézett rám kissé sértődötten. - Nálam jobb helyre nem is jöhettél volna, imádom a kihívásokat.

  Lepacsiztunk és innen már nem volt megállás. James finom mozdulatokkal megmosta a hajamat majd az ollóval változtatott a fazonján, aztán pedig következett a festés. Gyorsan és profin dolgozott. Nem engedte, hogy a tükörbe nézzek, így mikor kész lettem meglepetésként ért a végeredmény.

 - Azt a kurva - meredtem döbbenten a tükörre és a benne látható idegenre.

 - Nem tetszik? Túl sok? Túl... - zúdította rám aggódó kérdéseit a fodrászom.

 - Tökéletes - vágtam a szavába és közelebb léptem a tükörhöz. Remegő kezekkel simítottam végig a frizurámon. Annyira más lettem, hogy még nekem is szoknom kellett a látványt. Már nem egy lány nézett vissza rám, hanem egy igazi nő. Egyedül a piercingek emlékeztettek régi önmagamra és ahogy sok sok évvel ezelőtt, most is nagy elhatározásra jutottam. Bátortalanul nyúltam a szemöldököm felé és mutatóujjammal végigsimítottam a szeretett fémen. Megfogtam a golyót és lassú mozdulatokkal kitekertem majd kivettem az engem díszítő ékszert. Ugyanígy tettem az arcomon lévő többi piercinggel is. Miután a zsebembe csúsztattam a bizsukat, újra felnéztem a tükörre. A változás óriási volt.

 - Nagyon nagy lehet a gebasz, ha ilyen drasztikus beavatkozásra van szükséged - jelentette ki James mindent tudó arccal

 - Ezt honnan veszed?

 - Ugyan már - mosolyodott el. - Egy nő csak akkor változtatja meg a külsejét ennyire, ha tiszta lappal akar indulni mondjuk egy szakítás után.

 - Mi vagy te pszihomókus? - nevettem fel erőlködve.

 - Kicsit az is. Tudod a mi szakmánkban az a szép, hogy az emberek annyira közel engednek a magánszférájukhoz, hogy simán elmondják a problémáikat is. Mi örömmel meghallgatjuk őket és ha tudunk, vagy kérik még tanácsot is adunk nekik.

 - És titeket ki hallgat meg? - fürkésztem a fiú arcát ahol néhány pillanatra tanyát vert a szomorúság, majd helyét átvette a csodálkozás.

 - Ezt még nem kérdezték tőlem.

 - Akkor én vagyok az első - vontam meg a vállamat. - Szóval? Mond el, hogy mi nyomja a szívedet, mert látom rajtad, hogy valami bánt.

  James hitetlenkedve felnevetett, de aztán úgy döntött, hogy bízik bennem. Szólt a társának (mert mint később kiderült az övé és egy Kamilla nevű lányé a szalon) , hogy elmegyünk kávézni.

  Furcsa volt úgy kimenni az utcára, hogy nem kellett tartanom attól, hogy felismernek. Ehhez hamar hozzá lehet szokni. Egy közeli kávézó teraszára ültünk le és rendeltünk. Ő egy kávét, míg én egy gyümölcslevet kértem.

 - Na mesélj - fordultam felé érdeklődve miután elénk rakták az italainkat.

 - Egy feltétellel.

 - Mi lenne az?

 - Ha utána te is beavatsz a nagy átalakulásod miértjébe - nézett rám komolyan. Egy pillanatra elgondolkodtam, de aztán rábólintottam.

 - Rendben.

  Valamiért úgy éreztem, hogy tényleg megbízhatok az újdonsült barátomban.

76.rész

Sziasztok!

Mint ahogy látjátok, visszatértem. :D Amíg én pihentem kedves bétám Lexy Silver megújította a blog kinézetét. Remélem nektek is legalább annyira tetszik, mint nekem. Hatalmas ölelés érte. :) Most pedig befogom a szám és begépelem az új részt. Puszi mindenkinek: Dolores

Jade

   Idegesen toporogtam a konyhaablaknál. Már jó ideje elküldtem az üzenetet Harrynek, aki még csak nem is válaszolt. Biztos túl nyomulósnak talált. Nem kellett volna erőltetnem ezt a vacsorát. Lehet, hogy már elege van belőle, hogy egy terhes csajt pesztráljon? - ez és ehhez hasonló gondolatok kattogtak a fejemben, mikor hirtelen négy ismerős alak robbant ki nevetve a szomszéd házból. Ijedten ugrottam hátrébb az ablaktól és csak tisztes távolból leselkedtem kifelé. A szívem nagyot dobbant Zayn, Niall, Louis és Liam alakja láttán. Mit kerestek itt? Hülye, Harry a barátjuk, miért ne látogathatnák meg? - csaptam magam nyakon képzeletben. A függöny mögött pislogva néztem, ahogy beszálltak egy böhöm nagy autóba. Sose hittem volna, hogy valaha is ezt mondom, de hiányoztak. A turné alatt közel kerültek hozzám. Főleg Niall, akivel szinte testvérként szerettük egymást, de Liam megfontoltsága, Louis örökös jókedve is hiányzott. Zayn pedig...nos, ő pedig "úgy" is. Bár ezen nem csodálkozom, mert mostanában majd megvesztem egy hatalmas orgazmusért. Ahogy olvastam a terhességi kisokosban, ez a hormonoknak volt köszönhető, mint ahogy a hangulat ingadozásaim is. Sóhajtva léptem el az ablaktól és lerogytam a megterített asztal mellé. A belsőmben ádáz harcot vívtam önmagammal. Egyik felem azért kiabált, hogy fedjem fel a hollétemet, míg a másik hevesen tiltakozott ez ellen. Egyenlőre ő állt nyerésre.

 - Jade? - hallottam meg Harry hangját az előszobámból.

 - Konyha! - kiabáltam ki neki, jelezve hol talál.

 - Bocs - lépett be az ajtón miközben egyik kezével göndör fürtjeibe túrt -, de a fiúk...

 - Láttam - állítottam le a magyarázkodását és rámosolyogtam. - Gondolom nem jelentkeztek be előre.

 - Hát nem - vigyorodott el. - Louis unatkozott, így mindenkit ugrasztott, hogy csináljunk valamit.

 - De miért mentek el?

 - Mert... - jött zavarba és a tarkóját kezdte simogatni. - Lou elolvasta az üzenetedet.

  Arcomból kiszaladt a vér és kérdőn néztem az előttem állóra, aki azonnal nyugtatni kezdett.

 - Még jó, hogy nem a nevedet írtad alá - mosolygott.

 - Akkor nem jöttek rá?

 - Nem - rázta meg a fejét. - Csak sok szerencsét kívántak hozzád - motyogta az orra alá. Úgy tettem mintha nem hallottam volna.

  Asztalhoz ültünk és gondolatainkba merülve fogyasztottuk el a vacsorát.

 - Ez nagyon finom volt - mosolygott rám Harry miután megtörölte a száját. - Már ezért megérte, hogy ide költöztél.

 - Szóval ezért vettél nekem magad mellett lakást - löktem oldalba a csípőmmel, miközben a mosogatóhoz vittem a piszkos tányérokat -, hogy legyen aki főz rád?

 - Most, hogy mondod, holnap átjöhetnél mosni is - vigyorodott el pimaszul.

 - Persze, hogy aztán ránk törjék az ajtót a többiek - húztam el a számat.

 - Jade - állt meg Harry a hátam mögött amitől megborzongtam, mert túl közel került hozzám. - Meddig akarsz bujkálni?

 - Nem tudom - vallottam be halkan.

 - De ez így nem jó - dőlt a szekrénynek mellettem, míg mosogattam. - Napok óta nem mentél ki a házból.

 - Voltam az udvaron és ma elvittél a kórházba is - morogtam.

 - Az nem ugyanaz, te is tudod. Kell a friss levegő és a séta. Nem csak neked, de a babának is.

  Igaza volt, hiszen már hetek óta nem voltam máshol, csak a vizsgálatokon.

 - Félek, hogy felismernek és akkor a többiek is rájönnek, merre vagyok - sóhajtottam fel.

 - Akkor sem töltheted a szülésig hátra lévő hónapokat a négy fal között - nézett rám szigorúan.

 - Tudom, és majd kitalálok valamit - ígértem meg, miközben a fejemben már körvonalazódni kezdett egy terv.

 - Gyere ide - tárta szét a karjait a göndör és én fenntartás nélkül bújtam hozzá. - Bele sem tudok gondolni, mennyire nehéz lehet neked, de megígérem, hogy mindenben segítek - súgta a hajamba.

  Felemeltem az arcom, hogy a szemeibe nézhessek, de rossz ötletnek bizonyult. Zöld szemei úgy nyeltek el, mint feketelyuk a körülötte lévő dolgokat. Már csak arra eszméltem, hogy puha ajkai az enyémekhez érnek. Mint a tollpihe olyan finom volt az érintése, de mikor érezte, hogy nem ellenkezem, erőteljesen a számra tapadt. Nyelve türelmetlenül törte át a köztünk lévő akadályt és érzéki táncra hívta az enyémet. A vágy ami napok óta bennem izzott most méteres lángokkal kezdett égni. Ujjaimmal beletúrtam a göndör fürtökbe és közelebb vontam magamhoz a fiút, akinek a kezei derekamról már a fenekemre vándoroltak. Ahogy jobban egymásnak feszültünk, mindkettőnkből halk nyögés szakadt ki. Zihálva, kipirultan eresztettük el egymás ajkát, hogy aztán a szemünket kinyitva a másik vágytól égő tekintetével találjuk szembe magunkat.

 - Én... - szólalt meg mély, rekedt hangon Harry, de tenyeremmel befogtam a száját.

 - Csssh, ne mondj semmit - néztem rá még mindig ködös tekintettel. Szívem szerint megfogtam volna a pólójánál és berángatom az ágyamba, de valami visszatartott. Egyszer már megégettem magam vele, nem akartam megint abba a hibába esni.. - Azt hiszem ideje lenne haza menned - fordítottam el a fejemet.

 - Igazad van - sóhajtott fel szomorúan? - Mégegyszer köszönöm a vacsit - búcsúzott el, majd hozzám hajolt és egy puszit nyomott az arcomra. - Jó éjt Jade!

 - Jó éjt Hazza! - kísértem ki, majd megkönnyebbülve csuktam be utána az ajtót. Örültem, hogy nem csináltam semmi baromságot. Felmentem a szobámba és teljesen összezavarodva feküdtem le aludni.

75.rész

Harry

   Megkönnyebbülve néztem JB után mikor otthagyott az autóban, mert még néhány perc és letepertem volna. Ez már az induláskor is majdnem megtörtént és csak az ő lélekjelenlétének köszönhető, hogy nem a karjaim közt végezte. Mióta beköltözött a szomszédomba egyre többet beszélgettünk és nekem újra előjöttek a régi érzéseim felé. Ajtónyitódásra figyeltem fel, miközben a fiúk sms-eire válaszoltam, akik folyamatosan nyaggattak valamiért.

 - Minden rendben ment? - kérdeztem miközben tekintetemet végig futtattam rajta. Nagyon szép volt és a terhességtől teljesen kivirult.

 - Igen - mosolygott jókedvűen. - Manócska teljesen jól van - simított végig a hasán, amitől furcsa érzés tört rám. Én is megakartam simítani a hasát, hogy érezzem a szíve alatt növekvő babát. Hazza, te megőrültél - súgta egy hang. - Ő nem a te gyereked és nem is lesz az! Szívemet mintha egy láthatatlan kéz markolta volna meg és jó erősen megszorította.

 - Szuper - erőltettem egy mosolyt az arcomra majd szótlanul haza vezettem.

 - Bejössz? - nézett rám édesen úgy, hogy még véletlenül se tudjak nemet mondani. Mikor pedig az éhséget hoztam fel kifogásként felajánlotta, hogy csinál vacsorát. Hát, ha Niall ezt tudná! . vigyorodtam el és igent mondtam. Beálltam a garázsomba majd a lakásba érve lerúgtam a cipőmet. A szobámba levetkőztem, hogy átvegyek egy kényelmesebb ruhát. Épphogy felvettem a pólómat, mikor meghallottam a csengő hangját.

 - Ki a fene az? - dohogtam mérgesen, miközben ajtót nyitottam. - Hát ti?

 - Neked is szia Bongyi - röhögött a képembe Louis. - Talán nem látogathatjuk meg a barátunkat?

 - De, de csak... - dadogtam idegesen. Meglepődni sem volt időm, mert a fiúk félretoltak az útból és bemasíroztak a lakásba. - Dolgom lenne - fejeztem be a megkezdett mondatom. Mire becsuktam az ajtót és felkészültem rá, hogy elküldöm őket, már kényelembe helyezték magukat a nappalimban. Egyedül Niall nem volt köztük, de gondolom ő már a hűtőmmel készült közelebbi barátságot kötni. Louis kezében a távirányítóval szörfölt a csatornák között. Zayn fejét hátrahajtva lehunyt szemekkel szundikált az egyik fotelben, míg Liam a dvd-im közt turkált.

 - Minek köszönhetem a látogatásotokat? - fontam karba a kezeimet.

 - Unatkoztam - vonta meg a vállát Louis.

 - Ezért felhívott minket, hogy találjunk ki valamit - fordult felém Liam kezében egy jó pár filmmel.

 - És ti azt találtátok ki, hogy eljöttök engem boldogítani - vontam fel a szemöldököm.

 - Gondoltuk, te is unatkozol és együtt sokkal élvezetesebb lenne a semmittevés, de ahogy nézem nem örülsz nekünk - állt meg a konyha ajtóban Niall a kezében egy hatalmas szendviccsel.

 - Dehogynem, csak... - hallgattam el, hogy valami hihető kifogással állhassak elő, de mielőtt kinyithattam volna a számat, az asztalon felejtett telefonom jelzett, hogy sms-em érkezett. Utána kaptam, de Louis gyorsabb volt így az ő kezében landolt a készülék.

 - Tomlinson, add vissza  - léptem felé fenyegetőn, de felugrott és nevetve elszaladt előlem. Kergetőzni kezdtünk a bútorok közt. Lou nevetve ugrált át a srácokon, mire végre elkaptam.

 - Kérem - nyújtottam felé a tenyeremet. Duzzogva ejtette bele a készüléket.

 - Legalább jól néz ki? - pislogott rám kajánul.

 - Kicsoda? - értetlenkedtem.

 - Hát a szomszédod.

  Az ereimben meghűlt a vér.

 - Ho...honnan? - dadogtam leforrázva míg a többiek érdeklődve fordultak felénk, még Zayn is kinyitotta a szemeit.

 - Véletlenül elolvastam az üzit amit küldött - pirult el a kék szemű. - "Mikor jössz? Kihűl a vacsi. Szomszédasszony" - idézte a sorokat nyávogó hangon. Hatalmas kő gördült le a mellkasomról. Marha nagy szerencse, hogy Jade nem a nevét írta alá.

 - Véletlenül mi? - vetettem mérges pillantást a barátomra.

 - Bocsi - nézett rám bűnbánó képpel, amitől még a jégszív is megolvad.

 - Mi van ezzel a szomszédasszonnyal? - pislogott érdeklődve Liam.

 - Mennyi idős? Csinos? Van esélyed? - záporoztak rám a kérdések, még levegőt sem hagyva nekem.

 - Nyugi - intette le őket Niall. - Annyit kérdeztek, hogy nincs ideje válaszolni. Tehát? Ki ez a nő? - vigyorgott rám cinkosan.

 - Ő,...ő csak nem rég költözött ide - válaszoltam az igazsághoz hűen.

 - És már most úgy összemelegedtetek, hogy vacsizni hív? - somolygott Louis perverz vigyorral a szája sarkában.

 - Mi? Nem... - habogtam. - Én csak segítettem neki valamelyik nap és így akarja meghálálni.

 - Te meg az önzetlen segítség - röhögött fel Zayn. - Fogadjunk, hogy csak a bugyijába akarsz bemászni?

 - Kuss - intettem le. - Ő más - pirultam el, amit a többiek is észre vettek és éktelen "húúúzásba " kezdtek.

Vigyorogva emeltem fel a középsőujjamat.

 - Fiúk szerintem menjünk és hagyjuk, hogy Hazza szomszédolni menjen - lépett az ajtó felé. Hálásan néztem rá. Végre valaki felfogta, hogy dolgom lenne.

 - Remélem hamarosan bemutatod nekünk - nyafogott Niall - nehogy már csak neked jusson a házi kosztból!

  Röhögve ráztam meg a fejemet, mikor végre valahára beszálltak a kocsijukba és elhúztak, ahogy a szőke ír nyafogásából kivettem a Nando'sba. Nagyot sóhajtva zártam be az ajtót magam után és sietős léptekkel indultam el a szomszédba.

74.rész

Jade

   Már két hete, hogy élvezem a saját otthonom nyújtotta magányt. Az első pár napban többször is azon voltam, hogy ez nekem nem fog menni és felhívom Damient, de aztán erőt vettem magamon és nem tettem.

  Harry szinte mindennap meglátogatott, hogy lecsekkolja, hogy minden rendben van-e velem. Nem beszél a fiúkról, és tudom, hogy csak azért nem mond semmit, hogy ne idegesítsen fel.

  Mostanában, hogy lefoglaljam magam és ne az elcseszett életemen rágódjak, dalszövegeket írok. Már egész halommal van belőlük. Úgy látszik a terhesség ösztönzőleg hat rám. A konyhaasztalon körmölöm az éppen eszembe jutott sorokat, mikor megérkezik göndör hajú barátom. Igen, kétségkívül kijelenthetem, hogy Harry az elmúlt napokban a barátommá nőtte ki magát. Mellettem volt, mikor az idióta hormonjaim miatt beindult az érzelmi hullámvasutazásom. Az egyik percben még a fellegekben jártam, a másikban pedig már szarrá bőgtem Hazza pólóját a kilátástalan helyzetem miatt. Ő végig türelmesen fogta a kezem és próbált lelket önteni belém kisebb-nagyobb sikerekkel.

 - Kész vagy? Mehetünk? - állt meg felettem és beleolvasott az írásaimba. - Ez... - emelt fel egy lapot - ezt te írtad? - pislogott rám meglepetten.

 - Amint látod - vontam meg a vállamat, miközben azt néztem, hogy kapkodja fel egyik papírt a másik után.

 - JB, ezek rohadt jók - mondta, miközben fel sem nézett az olvasásból.

 - Köszi - pirultam el.

 - Ezt elvihetem? - mutatott az egyikre.

 - Minek az neked? - ráncoltam össze a homlokom.

 - Megmutatom a többieknek - mondta, majd ijedt arcomat látva folytatta. - Nem tudják meg, hogy te írtad, majd azt mondom, hogy egy régi ismerősöm volt. Most úgyis megvagyunk akadva, mert pár szám nem elég jó az albumra és ez pont passzolna rá - magyarázott hevesen gesztikulálva.

 - Rendben - bólintottam rá -, de tényleg ne szóld el magad.

 - Nyugi - mosolyodott el amitől édes gödröcskéi megjelentek az arcán. - Megígértem, hogy megtartom a titkodat és ehhez tartom is magam. Pedig néha nagyon nehéz - sóhajtott. - Főleg, mikor Niall szomorú kiskutya szemekkel kérdezgeti, hogy vajon mi lehet veled.

 - Nekem is nagyon hiányoznak, de így a legjobb. Így nem teszek senkit tönkre.

 - Csak magadat - morogta az orra alatt, de meghallottam és kérdőn néztem rá. - Semmi, semmi - legyintett egyet. - Indulnunk kéne - nézett az órájára terelésként.

 - Basszus tényleg - álltam fel gyorsan, de a hirtelen mozdulattól megszédültem. Harry azonnal a derekamhoz kapott és magához ölelt.

 - Jól vagy? - fürkészte aggódva az arcomat.

 - Persze, csak túl gyorsan álltam fel - mosolyogtam rá. Nagyot nyeltem, mikor megláttam mennyire közel van hozzám. A megbolondult hormonjaimnak köszönhetően még jobban kívántam a szexet, mint eddig. Csakhogy most nem volt itt Joe, hogy kiélhessem rajta a vágyaimat. Hazza szemeire néztem, aki megbabonázva figyelte az ajkaimat, így könnyű volt rájönnöm, hogy ő is hasonló cipőben jár, mint én. Hatalmas lelkierőmbe tellett, hogy kibújjak a karjai közül és ne teperjem le a konyhaasztalra, de nem akartam ezt is elszúrni.

 - Menjünk - mondtam halkan amivel kibillentettem a bambulásból. - Lekésem az időpontot.

  Szónélkül mentünk a kocsihoz és ültünk be. Ez az állapot a kórházig nem is változott. Mindketten a saját gondolatainkba voltunk temetkezve. Ahogy megérkeztünk, én kiszálltam és besiettem a recepcióhoz. Úgy beszéltük meg Harryvel, hogy megvár az autóban, mert nem akarunk feltűnést kelteni. Gyorsan végeztem a vizsgálatokkal és óriási mosollyal az arcomon huppantam be mellé.

 - Minden rendben ment? - nézett fel rám a telefonjából.

 - Igen - bólintottam jókedvűen. - Manócska teljesen jól van.

 - Szuper - nevetett rám Harry majd indított és meg sem állt hazáig.

 - Bejössz? - pislogtam rá reménykedve, mert nem akartam egyedül lenni.

 - Háát - túrt göndör fürtjei közé. - Igazság szerint enni akartam, mert majd meghalok éhen és...

 - Csinálok kaját - vágtam rá azonnal, mire elvigyorodott.

 - Akkor ott a helyem. Beállok a garázsba a kocsival, elintézek néhány telefont és majd utánad megyek.

 - Oké! - pattantam ki mellőle boldogan.

   Besiettem a házba és első utam a hűtőhöz vezetett. Gyorsan felmértem a kínálatot majd neki álltam egy gyorsan elkészülő ételnek, ami natúr csirkemellből és friss salátából állt.

73.rész

Jade

   Amekkora hévvel jöttem fel a lépcsőn, akkora tanácstalansággal ültem le az ágy szélére, kezemben a telefonommal. Ha felhívom Damient rá fog jönni, hogy valaki a fiúk közül tudja hol vagyok és addig nem nyugszik, míg ki nem deríti, ki az. Viszont ha nem szólok neki, hogy semmi bajom akkor ezen fogja emészteni magát. Mit tegyek? Végül úgy döntöttem, hogy írok neki egy sms-t.

 "Ne aggódj miattam, jól vagyok!"

  Mielőtt meggondolhattam volna magam, gyorsan rányomtam a küldés gombra, aztán kikapcsoltam a készüléket. Kivettem a sim kártyámat. Majd veszek másikat.

 - Minden oké? - dugta be a fejét kopogás után Harry.

 - Fogjuk rá - sóhajtottam fel. - Rohadt szar érzés, hogy otthagytam őket, de tudom, hogy így lesz a legjobb nekik.

 - És neked?

 - Nem tudom - vontam meg a vállam. - Majd túlélem... ezt is - motyogtam az orrom alá.

 - Éhes vagy? - kuncogott fel a göndör, mikor meghallotta a gyomrom korgását.

 - Kicsit - sütöttem le a szemeimet.

 - Akkor gyere - nyújtotta felém a kezét és felsegített az ágyról. - A te állapotodban nem jó, ha koplalsz - mondta miközben lefelé tartottunk a lépcsőn.

 - Kösz Harry - mondtam a hátának zavartan.

 - Nincs mit - torpant meg egy pillanatra, de aztán tovább vezetett a konyhába. Leültetett az asztalhoz és mindenféle finomságot pakolt elém. - Nem tudom, mit szeretnél enni, ezért mindent ide hoztam. De ha kell, rántottát is csinálhatok - vigyorgott rám.

 - Nem kell - mosolyodtam el. - Ebből is tudok választani.

  Ő is leült mellém és szép csendben megreggeliztünk.

 - Köszönöm, ez jól esett - simítottam végig a hasamon az utolsó falat után. Hazza megbűvölve nézte a mozdulatomat.

 - Mi a baj? - kérdeztem.

 - Semmi - rázta meg a fejét - csak elgondolkodtam.

 - Min?

 - Milyen érzés, hogy kisbabád lesz? - kérdezte elpirulva.

 - Először fura volt. Fel sem fogtam addig, míg kezembe nem nyomták az ultrahang képet - merengtem el. - Még szinte csak egy pötty, de akkor is tudom, hogy ő egy aprócska élet. Belőlem és... - akadt el a szavam - és Joeból vagy Zaynből - böktem ki mikor erőt vettem magamon.

 - Sajnálom - suttogta Harry.

 - Ne tedd, mert én sem teszem. Sőt már örülök neki. Így lesz egy igazi családom, még ha kicsit csonka is - mosolyogtam rá. - Most felmegyek, felöltözöm és utána szeretnék elmenni a házamhoz, ami állítólag pont nekem való - álltam fel ezzel is jelezve, hogy lezártnak tekintem az előző témát.

 - Rendben, amint kész vagy elviszlek. Nagyon fog tetszeni - somolygott titokzatosan.

  Felsétáltam a lépcsőn és egy gyors zuhany után visszavettem az esti ruháimat, mivel a bőröndjeim a kocsiban voltak. Hajamat csak végigszántottam az ujjaimmal, majd lementem Harryhez, aki a nappaliban ült és a tv-t kapcsolgatta.

 - Kész vagyok, mehetünk - álltam meg mellette.

 - Gyors voltál - nézett rám és kinyomta a készüléket.

  Kisétáltunk az utcára és én kérdőn pislogtam a fiúra. Miért nem kocsival megyünk? Harry vigyorogva fogta meg a kezemet és néhány méter után megállt.

 - Ez komoly? - döbbentem le.

 - A legeslegkomolyabb - bólogatott nevetve és kinyitotta a szomszédjában álló ház ajtaját.

 - Te megőrültél - ráncoltam össze a szemöldökömet.

 - Nem hiszem. Szerintem ez ideális megoldás. Itt vagy a szomszédban és ha kell valami segítek, de mégis önálló lehetsz. Ja és még nem is láttad belül - húzott be az épületbe. - Ha ez nem tetszik neked, akkor semmi - mondta magabiztosan.

  Ahogy beléptünk, már tudtam, hogy igaza van. A ház pont olyan volt, mint amit elképzeltem. Meleg és barátságos. Harry leült az egyik fotelbe és hagyta, hogy magam fedezzem fel az egészet. Mosollyal az arcomon jártam körbe a szobákat. Mindenre rácsodálkoztam és egyre jobban tudatosult bennem, hogy ez az én házam. Az én első igazi otthonom. Mikor végeztem, odafutottam Hazzahoz és hatalmas ölelésben részesítettem.

72. rész

Harry

  - Hol voltál? - kérdezte egy ideges hang a hátam mögül. Összerezzentem, mert reménykedtem benne, hogy még aludni fog mire visszatérek, de tévedtem. Lassan fordultam meg, miközben azon gondolkodtam, hogyan adagoljam be neki, mi is történt az elmúlt órákban.

 - Jó reggelt! - húztam mosolyra a számat mikor megláttam. Az egyik kinyúlt pólómban, kócosan álldogált előttem. Úgy nézett ki, mintha most kelt volna fel egy kiadós dugás után. Az ágyadból - tette hozzá egy hang a fejemben, amit azonnal el is zavartam onnan.

 - Neked is - nézett rám mérgesen. - Válaszolnál? - tette keresztbe a karjait, amitől a póló feljebb csúszott rajta és láttatni engedte karcsú, hosszú lábait. Nagyot nyelve emeltem fel az arcára a tekintetemet, ami még mindig kérdőn vizslatott engem.

 - Niall hívott, hogy vészhelyzet van - kezdtem bele. - Aztán meg elmentünk Damienékhez.

 - Hova? - emelkedett meg a hangja és nem engedte, hogy elmagyarázzam. - Te képes voltál beköpni? Úgy tudtam, hogy nem bízhatok benned - kezdett csapkodni, majd fel-alá járkált miközben válogatott szitkok hagyták el a száját. Egy pillanatra sem hagyta abba és így egyre jobban felhergelte magát. Más ötletem nem lévén, elkaptam a karját és miután magamhoz rántottam, ajkaira tapadtam, hogy elhallgattassam végre. Sikerült. Egy dologgal viszont nem számoltam, mégpedig az érzéssel, amit ez a csók kiváltott belőlem. Ahogy megéreztem az ízét, még többet akartam. Nyelvemet végighúztam ajkain, bejutásért kuncsorogva és legnagyobb döbbenetemre megkaptam az engedélyt. Jade résnyire elnyílott ajkai közt úgy surrantam be, mint az éjszakai betörő a hálószobába. Óvatosan cirógattam végig bársonyos nyelvét az enyémmel. Karom a derekára csúsztattam és egyre közelebb húztam magamhoz. Felnyögtem, mikor apró kezei a hajamba túrtak. Úristen, de rég volt mikor utoljára így öleltem őt. Gondolataim visszatértek a múltba és ahogy mostanában mindig, átkoztam magam a hülyeségemért. Ha akkor nem vagyok akkora barom, talán még mindig az enyém lenne. Kezem lejjebb csúszott és belemarkoltam Jade feszes fenekébe.

  Egyik pillanatban még Jadeval csókolóztam, a másikban pedig már a kanapén pislogtam értetlenül. A lökés elég erőteljes volt ahhoz, hogy beessek a párnák közé. JB kipirulva, zihálva nézett rám.

 - Ez... ezt nem lett volna szabad - dadogta zavartan. - Miért csináltad? - kérdezte vádlón.

 - Mert csak így tudtalak elhallgattatni - vigyorodtam el, majd elkomolyodtam. - Figyelj! Nem mondtam senkinek semmit. Niall reggel felhívott, hogy gáz van és menjek át. Mikor megérkeztem, a többiek is ott voltak. Együtt mentünk át Damienhez és ekkor már gondoltam, hogy miről lesz szó, de nem akartam feltűnést kelteni, így eljátszottam a meglepettet.

  Láttam a lányon, hogy magában mérlegeli a szavaimat, és feszült tartásából arra következtettem, hogy nem hisz nekem.

 - Megígértem, hogy segítek, miért csapnálak be?

 - Nem tudom - temette a kezei közé az arcát miközben leült mellém. - Már semmit sem tudok - sóhajtott fel.

  Átöleltem a vállát és meglepetésemre úgy bújt hozzám, mint egy kiscica.

 - Pár nap és leülepszenek a dolgok. Lenyugszol és máris másként fogod látni a világot - vigasztaltam.

 - Remélem - suttogta -, mert jelen pillanatban úgy érzem magam, mint egy hajótörött, aki csak úszik az árral, és mikor végre azt hiszi, hogy megmenekülhet, jön egy hullám és lenyomja a víz alá.

  Percekig nem szóltunk egymáshoz, csak szavai súlya lebegett köztünk a levegőben. A beálló csöndben szinte hallottam szívének dobbanását, olyan közel bújt hozzám. Szórakozottan cirógattam a hátát és a karját az ujjaimmal, miközben élveztem a testéből felém áradó melegséget.

 - Nagyon kivannak? - lehelte a mellkasomba a kérdését. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy hazudok, de aztán letettem róla.

 - Igen - bólintottam. - Mindketten magukat hibáztatják. Damien pedig nagyon fél, hogy valami súlyos betegséged van, azért léptél le.

 - Miből gondolja ezt? - kerekedtek el a szemei.

 - Beszélt a rosszulléteidről...

 - Basszus - kapta a kezét a szája elé miközben szemeiben könnycseppek gyülekeztek. - Tudnia kell, hogy semmi bajom, mert különben emészteni fogja magát egy hülyeség miatt, ami nem is igaz. Felhívom! - ugrott fel mellőlem, majd felszaladt a vendégszobába. Megütközve néztem utána. Miért van az, hogy már most hiányérzetem van, pedig még itt van a házamban?

71. rész

Damien

   Összetörve néztem az öcsém után, aki elrohant a lépcsőn. Fejemet hátrahajtottam a kanapé támlájára és becsuktam a szemeimet. Még mindig alig hittem el, hogy Jade elment. Reggel ahogy megláttam a levelet a párnámon, már tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok, de mikor elolvastam a tartalmát, az túlszárnyalta a legrosszabb rémálmaimat. Nekem is az volt az első dolgom, hogy a lány szobájába lépve megbizonyosodjak róla, hogy ez nem egy idióta vicc. Sajnos nem az volt. A szekrények üresen tátongtak és a bejárati ajtó előtt ott hevert Jade kulcsa, amit a levélnyíláson dobhatott be. Összezavarodva ültem le és próbáltam rájönni, hogy miért tette? Miért pont most? Azt írta "el kell mennem, de az okát nem mondhatom el". Ez vajon mit jelent? Köze van a rosszulléteihez? Lehet, hogy beteg csak nem mondta el? - vergődtem a kérdések csapdájában, miközben a kétségbeesés erőt vett rajtam. Hova mehetett? Hiszen nincsenek barátai rajtunk kívül.

Vagyis, várjunk csak - kattogott az agyam. - Niall! - ugrott be a szőke ír képe. Ő és Jade nagyon jóban voltak. Lehet, hogy ő segített neki? Meg sem gondolva, hogy mit teszek, már hívtam is az énekest. Türelmetlenül vártam, hogy felvegye végre és mikor ez megtörtént, szinte letámadtam szegényt.

 - Dam vagyok. Jade ott van? - tértem rögtön a tárgyra.

 - Neked is szia - köszönt jókedvűen a telefonba. - Nincs, mégis mit keresne nálam?

 - Nem tudom - higgadtam le. - Nem is tudod, hol lehet?

  Úgy látszik, Niall érzékelte a hangomból kiszűrődő aggodalmat, mert komolyabb hangon kérdezte.

 - Mi történt Damien? Összevesztetek?

 - Bárcsak így lenne - sóhajtottam fel. - Egyszerűen elment. Érted? Itt hagyott minket.

 - Ez...ez biztos? Nem csak elszaladt a boltba?

 - Összepakolta az összes cuccát és hagyott egy levelet. Nem lehet, hogy valamelyik fiúhoz ment? - kérdeztem belekapaszkodva ebbe az utolsó szalmaszálba.

 - Nem hiszem, de tudod mit? Felhívom őket és ha megtudok valamit, akkor szólok.

 - Előre is köszi. - nyögtem ki.

 - Ez természetes. Akkor majd kereslek - tette le a telefont, én pedig újra letargiába süllyedtem. Kusza gondolataimból a csengő irritáló hangja szakított ki. Elindultam a bejárathoz, miközben hallottam, hogy Joe mögöttem letrappol a lépcsőn.

 - JB? - kérdezte reménykedve, de azonnal elkámpicsorodott, mikor meglátta az ajtóban állókat. - Ó, csak ti vagytok? - húzta el a száját, majd fancsali képpel elkullogott a konyha felé.

 - Bocs, de nagyon kivagyunk - invitáltam be Niallt, Louist, Liamet, Zaynt és Harryt a lakásba.

 - Mégis mi történt? - pislogott rám Louis értetlenül.

 - Nem mondtad el nekik? - kérdeztem az írt, aki csak a fejét csóválva válaszolt.

 - Felhívtam őket, hogy nincs-e náluk, de nem mondtam el miért. Szerintem ezt neked kell - tette a vállamra a kezét.

 - Az a helyzet, hogy JB összepakolt és lelépett az éjjel - summáztam gyorsan a dolgokat, hogy minél hamarabb túl legyek rajta.

 - Mi van? - néztek rám döbbenten a többiek.

 - Hagyott egy levelet, hogy így lesz jó mindenkinek.

 - Dehát ti annyira jóban voltatok - fakadt ki Liam. - Sose hittem volna, hogy ez valaha is másképp lesz. Mi változott?

 - Joe és én sokat veszekedtünk mostanában - sóhajtottam fel. - Jade azt írta, hogy nem szeretné, ha miatta megutálnánk egymást - csuklott el a hangom.

 - Tesó, ez nagyon kemény - biztosított együttérzéséről Zyan.

 - Az.

 - Nem is sejtitek, hova mehetett? - kérdezte Harry.

 - Fogalmunk sincs. Azért is hívtam fel Niallt, hátha ő tud valamit. Hiszen annyira jóban voltatok - néztem reménykedve Horanra, de ő csak szomorúan megrázta a fejét.

 - Sajnálom, de nálam nem jelentkezett.

  Láttam rajta, hogy igazat mond, így egészen magamba roskadtam.

 - Paul - kiáltott fel hirtelen Liam. - Ő talán tudja, hol van.

 - Honnan tudná?

 - Ő adja a fizetést, rémlik? - pislogott ránk, mint a hülye gyerekekre. - Gondolom valamiből neki is élni kell majd.

 - Okos - simított végig a fején Louis.

 - Tudom - igazgatta meg idegesen a frizuráját, amit a barátja szétzilált.

 - Zsákutca - jelent meg Joe a konyhaajtóban. - Első dolgom volt felhívni, de ő sem tud róla semmit. Annyit azért kiszedtem belőle, hogy a pénzét egy bankba utalják, még csak nem is kártyára.

 - Bassza meg - boxoltam idegesen az egyik díszpárnába. Tehetetlennek éreztem magam és az is voltam.

 - Miért nem hagytok neki egy kis időt? - szólalt meg Harry. - Ma van, ha lehiggad, rájön, hogy hülyeséget csinált és visszajön?

 - Látszik, hogy nem ismered - húzta el a száját az öcsém. - Amit egyszer a fejébe vesz, azt bunkósbottal se vered ki onnan.

 - Szerintem Harrynek igaza van - nézett Niall a göndörre. - Várjunk, hátha meggondolja magát.

 - Legalább tudnám, hogy jól van - tört ki belőlem. - Mostanában sokszor volt rosszul. Néhány napra kórházba is került. Félek, hogy valami súlyosabb gondja van, csak nem mondta el.

 - Erről én miért nem tudok? - csattant fel Joe. - Mármint a kórházban ott voltam, de a többi rosszullétről nem tudok.

 - Talán mert épp valamelyik macáddal voltál elfoglalva? - húztam el gúnyosan a számat. - Mostanában az se vetted volna észre, ha három szeme vagy füle nő.

 - Nyugi fiúk! - csitított minket Liam. - Ha jól értettem, Jade pont azért ment el, hogy kibéküljetek.

  Mindketten rákaptuk a tekintetünket, majd összenéztünk és elszégyellve magunkat lehajtottuk a fejünket.

 - Bocs - suttogtam elgyötörten az öcsémnek.

 - Nem, én kérek bocsánatot. Igazad volt, mostanában tényleg nem voltam a helyzet magaslatán - csuklott el a hangja.

 - Idióták - csóválta meg Niall a fejét. - Ha ezt hamarabb megbeszélitek lehet, hogy Jade nem megy el.

  Fájdalmas grimaszba rándult az arcom, hiszen teljesen igaza volt. Mi tehettünk róla, hogy a húgom lelépett.