105.rész

Jade

  Lassan kevergettem a kávémat, miközben kifele bámultam az ablakon. A fák már kopáron hajladoztak az egyre erősödő szélben. Akár merre néztem, az ősz letette már a névjegyét, olyannyira, hogy a borús hangulat rám is átragadt. Napok óta fojtogatta valami a torkomat és szívem szerint minden percben sírva fakadtam volna. Hiányoztak a fiúk. Most, hogy lassan már három hete elutaztak tűnt csak fel igazán, hogy mennyit segítettek nekem a lányok körül. Bár Joe és Damian szinte minden idejüket velünk töltötték, mégis éreztem Niall, Zayn, Harry vagy akár Liam hiányát. Louist azért nem soroltam közéjük, mert köztem és a répaimádó srác közt nem alakult ki szoros baráti viszony. Gondolataimból a csengő hangos berregése szakított ki.

 - Paul? - néztem döbbenten az előttem álló menedzserre. - Mi szél hozott erre?

 - Neked is szia kislány - nyomott puszit a fejem tetejére, majd félre tolva engem az ajtóból, beljebb sétált.

 - Érzed magad otthon - morogtam az orrom alá és követtem őt befelé.

 - Szép kis lakás - nézett körül kedvesen.

 - Na jó, bökd ki végre, hogy mit szeretnél - ültem le a kanapéra, de közben mutattam a férfinak, hogy tegyen ő is így.

 - Lenne itt valami... - pislogott rám, mint egy kiskutya.

 - Gondoltam - vágtam a szavába. - Nem szoktál te csak úgy megjelenni.

 - Ha hagynád, akkor befejezném - komorodtak el a szemei. Kezemmel intettem, hogy folytassa, befogtam. - Szóval, jött egy felkérés és kellenétek, mint előzenekar.

 - Szó sem lehet róla - ugrottam fel idegesen és fel-alá kezdtem mászkálni. - Megmondtam, hogy amíg kicsik a lányok, ne is keressetek ilyennel.

 - Tudom, de értsd meg ez egy kihagyhatatlan ajánlat - kezdett heves magyarázásba. - Olyan együttes kért direkt titeket, akit nem célszerű visszautasítani.

 - Ki? - álltam meg egy pillanatra és tekintetemet az előttem ülőre szegeztem.

 - A The Subways - jelentette ki tök nyugodt hangon.

 - Mi van? - kerekedtek el a szemeim a csodálkozástól majd visszahuppantam az előző helyemre.

 - Bizony - vigyorodott el Paul. - Charlott külön téged és a bandát kérte.

 - Bassza meg - csúszott ki a számon aztán pedig csak meredtem magam elé egy ideig. Nehezen ment a hír feldolgozása, miszerint előttük zenélhetnénk.

 - Látom, hogy ez most egy kicsit sokkolt téged - állt fel a férfi a helyéről. - Figyelj, gondold át, beszéld meg a fiúkkal és ha döntöttél hívj fel. A koncert két hét múlva lesz, addig van időd kitalálni, hogy mit szeretnél, de javaslom, hogy jusson eszedbe mindig, hogy ők kértek titeket - indult el az ajtó felé. - Ja és puszilom a lányokat - vigyorodott el mikor látta, hogy a gondolataimtól mozdulni sem tudok.

Nem tudom meddig ülhettem magamba szállva, mikor meghallottam az ébredező lányok hangját. Leráztam tagjaimról a bénultságot és egy hatalmas mosollyal az arcomon léptem be a szobájukba.

 - Helló szépségeim - simítottam végig az arcukon. - Jót aludtatok? Szépet álmodtatok? - néztem szerelmes rajongással rájuk. Először Hannát vettem fel és tettem tisztába, majd Joanne következett. Mindketten nyugodtan tűrték míg a másik elkészült. A mécses végül akkor tört el Jo-nál, mikor a nővére hamarabb megkapta a cumisüvegét, mint ő. Nem győztem megnyugtatni az éhenkórász kisasszonyt. Míg hallgattam a cummogásukat, gondolataim akaratlanul is visszaterelődtek a Paullal folytatott beszélgetésre. Hatalmas lehetőség volt amit ajánlott, de nem tudtam mit kéne tennem. Végül miután a lányokat betettem a babakocsiba és kitoltam őket levegőzni, elővettem a telefonomat. Hosszas tanakodás után felhívtam azt az embert, aki talán megtudja mondani, hogy mit tegyek vagy legalábbis segít a döntésben.

 - Szia Dam! Át tudnál jönni egy kicsit? Beszélnünk kéne.