87.rész

Jade

   Kimerülten nyúltam végig a kanapén, amit Paul hozatott nekem a stúdióba, hogy kényelmesebben teljenek a napjaim munka közben. Imádtam itt lenni és imádtam énekelni. Brent szerint az új lemezzel óriásit sikerünk lesz. Ő most épp lelépett, hogy Paullal egyeztessen egy-két dolgot, így hagyott nekem időt a pihenésre.

 - Jól vagytok csajok? - jelent meg Niall feje az ajtóban, majd belökte azt és belépett. Most láttam csak meg, hogy a keze tele van mindenféle finomsággal. Gyomrom hatalmasat kordult a látványtól.

 - Mondtam már, hogy imádlak? - nyomtam fel magam ülő helyzetbe. Sajnos egyre nehézkesebben ment a mozgás így a hatodik hónap felénél. A hasam nagyot nőt, ami az orvos szerint az iker terhességnél megszokott, de én nehezen viseltem, hogy a tükörbe nézve egy bálna pislogott vissza rám.

 - Tudom, mondanod sem kell - ült le mellém a szőkeség és kipakolta a zacskóban lévő kajákat az asztalra.

 - Ugye tudod, hogy ha ezt mind megeszem, akkor holnapra már nem férek be az ajtón? - néztem elhűlve a rengeteg mindenre előttem.

 - Nyugi. Azért vagyok itt, hogy segítsek - vigyorodott el. - Nem gondolod, hogy hagylak egyedül enni?

  Nevetni kezdtem. Annyira szerettem benne, hogy ilyen bolond.

 - Aú - kaptam a hasamhoz. - Nem tudom, miért jó nekik, hogy lerúgják a vesémet - nyögtem fel fájdalmasan.

 - Nem akartak bántani, csak nekem köszöntek - csúsztatta Niall a tenyerét a hasamra. - Helló lányok - gügyögte kedvesen. - Itt van keresztapu és hozott nektek sok sok finomságot.

  Elhűlve néztem a szőkeségre, aki vigyorogva fogadta a tenyerét rugdosó mozdulatokat. - Ohó - nevetett fel. - Ne legyetek ennyire virgoncok, mert az fáj a maminak - simított végig a pocakomon, majd rám nézett. - Mi az? Valami rosszat mondtam?

 - Nem - ráztam meg a fejemet és közben kipislogtam a könnyeket a szememből. - Csak azt mondtad nekik, hogy keresztapu - mondtam ki halkan.

 - Mégsem mondhattam azt, hogy apu, mert azt már Harry lefoglalta - nevetett fel. - De én leszek a keresztapjuk - nézett rám riadtan. - Vagy nem?

 - Ilyeneken még nem gondolkodtam - nyögtem ki. - De szerintem simán belefér, hogy te legyél az egyik. Tehát? Elvállalod?

 - Ezer örömmel - ölelt magához, majd hirtelen elengedett. - Most pedig tessék enni, mert nem akarom, hogy halálra éheztesd szegénykéket - nyomott egy sajtburgert a kezembe majd ő is beleharapott egybe.

  Jókedvűen, sokat beszélgetve, nevetgélve töltöttük el a délutánt. Mikor Brent visszajött, sokkal gördülékenyebben ment minden.

 - Azt hiszem mára befejeztem - huppantam le a szőkeség mellé. - Ez az utolsó dal sokat kivett belőlem - masszíroztam meg a halántékomat. - Alig várom, hogy hazaérjek és lerúghassam a cipőmet, végig dőljek az ágyon és aludjak - sóhajtottam lehunyt szemekkel.

 - Ne félj, már nem sok van hátra és kész a lemez - mondta Niall miközben felemelte a lábaimat és az ölébe tette. Lehúzta rólam a balerina cipőmet majd masszírozni kezdte a talpamat.

 - Mit csinálsz? - néztem rá meglepetten.

 - Cssh, csak dőlj hátra és élvezd - vigyorodott el.

 - Niall, annyira perverz vagy - csaptam a vállára, de aztán mosolyogva tettem amit mondott.

 - Hmm...annyira jó - sóhajtottam fel. A mozdulatai úgy ellazítottak, hogy majdnem elaludtam. Az álom és az ébrenlét közt lebegtem, mikor megszólalt.

 - Gondolkodtál már azon, hogy mit fogsz csinálni, ha megszületnek a kicsik? Tudni akarod majd, hogy ki az apjuk?

 - Ez hülye kérdés volt - zökkentem vissza a valóságba. - Ha én nem is, Zayn biztos tudni akarja, hogy tőle vannak-e.

 - Igaz - nézett maga elé a szőke. - És mi van, ha nem ő. Mi van, ha Joe az apjuk?

 - Niall. Egyszerűen csak bökd ki, hogy mire akarsz kilyukadni - meredtem rá kíváncsian.

 - Az érdekelne, hogy mi lesz veled és Harryvel?

 - Mi lenne? - pislogtam értetlenül.

 - Jade, te is tudod, hogy érez valamit irántad - nézett a szemembe. - És ha te visszamész a rasztahajúhoz, akkor teljesen össze fog törni.

 - Egy - ültem fel idegesen - nem fogok vissza menni Joehoz. Kettő, Harry és én tisztáztuk, hogy csak barátok vagyunk.

 - De...

 - Nincs de. Niall! Nem akarok senkit sem magamhoz láncolni mikor tisztában vagyok vele, hogy nem tudom viszonozni az érzéseiket. Sajnos én egy ilyen elcseszett érzelmi analfabéta vagyok - tártam szét a karjaimat és megpróbáltam visszanyelni a könnyeimet.

 - Nem is vagy az - húzott az ölelésébe az ír fiú. - Te igenis érző ember vagy. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy most is sírsz - törölte le az ujjaival a sós cseppeket az arcomról.

 - Csak az idióta hormonok - szipogtam, de már alig tudtam visszatartani a zokogásomat, ami egyre jobban feltörni készült a belsőmből. Elkeserített a tudat, hogy igazam van és soha nem fogok tudni szeretni egyetlen pasit sem. Ahogy ebbe belegondoltam, átszakadt bennem egy gát és testem rázkódva adta hírül a külvilágnak, hogy összetörtem.

 - Jade - simogatott hiába Niall. - JB. kérlek, hagyd abba. Nem akartalak kiborítani. Hallod? - kérlelt ijedten, de én nem tudtam megálljt parancsolni a könnyeimnek. Ráborultam  a kanapéra és csak sírtam. Fél füllel hallottam, hogy Niall valakivel beszél telefonon, de nem értettem kivel. Néhány perc múlva viszont választ kaptam rá, mikor kivágódott a stúdió ajtaja és bevágtatott valaki, aki azonnal a hátamhoz simult és átölelve nyugtatni kezdett.

 - Jade, kicsim nyugodj meg - ringatott a karjaiban az én göndör hajú barátom. - Ne csináld ezt, mert a lányok is szomorúak lesznek - csókolt a hajamba. - Mi a fenét mondtál neki? - csattant fel mérgesen.

 - Csak... csak beszélgettünk - hallatszódott Niall megszeppent hangja.

 - Gondolom - húzta gúnyos mosolyra a száját Harry. - Azért borult ki ennyire.

 - De én nem akartam - suttogta az ír megtörten.

 - Persze - mérgelődött tovább a Bongyor miközben az illatát magamba szívva kezdtem megnyugodni.

 - Nem ő tehet róla - szólaltam meg sírástól rekedt hangon. - Ezek a hülye hormonok teljesen megbolondítanak - vettem védelmembe szőke barátomat, aki hálás pillantásokkal bombázott ezért.

 - Jobban vagy? - vette kezei közé az arcomat Harry és aggódva fúrta tekintetét kisírt szemeimbe.

 - Sokkal. Köszönöm - bújtam hozzá. - Nem is tudom mi lenne velem nélküled - sóhajtottam fel.

 - Unalmas lenne az életed - mosolyodott el halványan. - Elmondod mi történt?

 - Semmi Hazza - néztem rá, de láttam, hogy nem hisz nekem. - Csak nagyon elfáradtam és így jött ki rajtam - nyomtam egy puszit az arcára.

 - Annyiszor kértelek már, hogy ne hajtsd túl magad - szidott le kedvesen majd megfogta a kezemet és felhúzott a kanapéról. - Mára elég volt, nyomás haza - indult el velem kifelé, miután elbúcsúztam Nialltől. Az egyik folyosón jártunk, mikor ismerős hangok ütötték meg a fülünket. Ijedten pislogtam a Göndörre, aki először körülnézett majd halkan odasúgta.

 - Ne mozdulj! Ne csinálj semmit - nézett a szemeimbe majd a falhoz nyomott és ajkaival az enyémekre tapadt. Kezeivel közre fogta az arcom, hogy takarja azt. Füttyszó hallatszott nem messze tőlünk. Összeszorítottam a szemeimet, mert féltem a lebukástól.

 - Csak ésszel Harry fiú! - hallottam meg Damien nevetését. A testem teljesen ledermedt.

  Nem gondoltam volna, hogy ők is az épületben vannak. Paul nem mondta, hogy ma bejönnek. Az agyam kattogott. Ha Damien itt van, akkor Neki is itt kell lennie valahol. Mint egy végszóra meg is hallottam a hangját.

 - Hé, Bongyi! Legalább hazáig bírjátok ki - nevetett fel ő is és hallottam ahogy összepacsizik a bátyjával. Szívemben furcsa bizsergés lett úrrá. Rá kellett döbbennem, hogy hiányzik. Ő is és a testvére is.

  Harry ajkai még akkor is az enyémeken voltak, mikor már nem hallottuk az ikrek lépteit.

 - Harry? - húztam el a fejemet, hogy megtudjak szólalni.

 - Ne! Még egy kicsit - nyitotta ki gyönyörű szemeit esdeklőn. - Csak még egy icipicit hagy érezzelek - suttogta a számba majd újra megcsókolt.

 Nem tudom mi ütött belém, de visszacsókoltam. Éreztem ahogy a szíve hevesebben kezd dobogni, hogy a teste lassan lángol és azt is, hogy ostroma a szám ellen egyre hevesebb lesz.

- Istenem Jade - húzódott el hirtelen. - Mit teszel velem?

 - Én... - dadogtam zavartan az előbb átéltektől, mert le sem tagadhattam volna, hogy hatással volt rám a csók - nem tudom - sütöttem le a szemeimet. Teljesen össze voltam zavarodva.

 - Azt hiszem elmentek - sóhajtott fel Harry fájdalmasan miközben elhúzódott tőlem. Testemet abban a pillanatban hiányérzet fogta el. Tudtam, hogy nem helyes, de akartam őt.

 - Gyere, haza viszlek - kulcsolta össze az ujjainkat és kisétált velem az autójáig.

Egész úton azon gondolkodtam, hogy mennyire rossz ötlet, ha ott marasztalom éjszakára?

 - Jade - simított végig a karomon. - Megjöttünk.

 - Óh, köszi - sóhajtottam fel majd kiszálltam a terepjáróból. Harry, mint valami lovag, elkísért a bejáratig és ott búcsúzott el tőlem.

 - Pihend ki magad - suttogta halkan majd puszit nyomott a homlokomra. Ez volt az a pillanat amikor a szívem és a testem diadalmaskodott a józan eszem felett.

 - Hazza - szóltam utána bátortalanul és figyeltem, ahogy megtorpan, majd rám emeli smaragdként csillogó szemeit. - Nincs kedved...? - nyeltem egyet. - Szóval nem maradnál éjszakára? - haraptam az ajkamba és lehajtottam a fejemet.

  Nem értettem mi történt velem hiszen régen csak megfogtam volna és behúzom az ajtón, most meg úgy állok itt, mint valami szűzlány az első randija után. Gondolataimból egy erős kar térített vissza, ami megfogott és az ajtón belülre húzott. Alig pislogtam kettőt, máris a falnak szorítva találtam magam. Harry szemei vágytól parázslón meredtek rám.

 - Annyira kívánlak - sóhajtott a nyakamhoz hajolva.

 - Én is - válaszoltam mire elvigyorodott majd megfogta a kezemet és behúzott a hálószobába.

Ahogy fürge ujjaival vetkőztetni kezdett, ledermedtem. Mi van, ha nem fogok neki tetszeni, így elhízva? Undorodni fog tőlem hiszen úgy nézek ki, mint egy hájpacni. Harry mintha megérezte volna, hogy mire gondolok, felemelte az államat, hogy a szemeimbe nézhessen.

 - Még mindig gyönyörű vagy - lehelte a számba. Ágyékát hozzám dörgölte, így megéreztem a merevedését. - Érzed? - mosolyodott el. - Te váltod ki belőlem.

 - De én... - tiltakozni akartam amiben számra csúsztatott ujja állított meg.

 - Ne foglalkozz most semmivel. Engedd el magad és hagyd, hogy kényeztesselek. Ne félj, vigyázok - csúsztatta hatalmas kezeit a hasamra.

  Ahogy belenéztem lángoló tekintetébe, tudtam, hogy igazat mond. Éreztem, hogy megbízhatok benne, így engedtem a kísértésnek. Hagytam, hogy egy időre elfelejtessen velem mindent és újra nőnek érezzem magam, Vele. Vele, aki még így is gyönyörűnek lát, hiszen egész végig ezt suttogta a fülembe úgy, hogy el is hittem neki.