2015. július 16., csütörtök

Epilógus

Jade

   - Kész vagy? Mehetünk? - dugta be Paul a fejét az ajtómon, majd elfelhősödött tekintettel beljebb lépett. - Gyönyörű vagy - állt meg előttem.
 - Köszönöm - nyögtem ki a torkomat fojtogató gombócot lenyelve és lehunytam a szemeimet, hogy a vadul dobogó szívemet lecsillapítsam.
 - Jade minden oké? - köszörülte meg a torkát amitől felkaptam a fejemet.
 - Persze, csak ideges vagyok - ropogtattam meg az ujjaimat.
 - Nyugi - nevetett fel halkan - nem a vérfarkasok elé veted magad csak férjhez mész - simított végig a vállaimon amiket szabadon hagyott a ruhám.
 - Tudom - sóhajtottam fel miközben újra lehunytam a szemeimet. - Félek - pattantak is ki azonnal és elgyötörve néztem velük a férfi arcára. - Mi van, ha nem én vagyok neki az igazi? Ha elkapkodja az egészet vagy ha csak azért vesz el, mert kötelességének érzi? - tódultak ki a napok óta érlelt kétségek a számon.
 - Te is tudod, hogy ez hülyeség.  Mindennél jobban szeret téged és a lányokat. Ti egy család vagytok.
A fejemben kavargó rémképek szép lassan lecsendesedtek és újra tudtam tisztán gondolkodni. Paul is észre vette a változást, mert rám mosolygott. Sosem hittem volna, hogy pont ő lesz az aki majd megnyugtató beszédet mond nekem, de az élet útjai kifürkészhetetlenek. A kezdeti ellenségeskedés után itt áll mellettem és arra készül, hogy oltár elé vezessen.
 - Most már indulhatunk? - vigyorgott rám, megint kirántva a gondolataim közül.
 - Igen - fogadtam el a felém nyújtott karját és erősen belekapaszkodtam. - Légyszi ne hagyd, hogy pofára essek - morogtam az orrom alá.
 - Bízz bennem - nevetett fel halkan.
Szótlanul lépkedünk le a lépcsőkön, majd a nyitott teraszajtón keresztül kijutottunk a kertbe, ahol már vártak a barátok és néhány családtag a McIntry famíliából, de én csak egy embert néztem. Tekintetünk összefonódott és a belőle kiolvasható mérhetetlen szerelemtől megnyugodtam. Tudtam, hogy helyesen döntöttem. 
Joe, magabiztosan, csillogó szemekkel állt egy emelvényen. A megbeszéltek szerint az egyik fellépő ruhájában volt, ami egy bőrnadrágból és egy kigombolt fehér ingből állt, míg rajtam a kedvenc tüllős aljú, fűzős ruhám volt. 
Sikerült egész kecsesen fellépnem mellé és elmosolyodtam mikor Paul áthelyezte a kezemet Joe-éba.
 - Vigyázz rá! - morogta a menedzserünk, akit szinte a második apámnak tartottam. 
 - Úgy lesz - válaszolt a srác, de a tekintetét egy percre sem vette le rólam. - Gyönyörű vagy - suttogta majd odafordultunk az anyakönyvvezető felé, aki hatalmas vigyorral az arcán köszöntött minket. 
Szinte semmire nem emlékszem a beszédből csak arra, hogy a mellettem álló Joe magabiztos, hangos igennel adta tudtára mindenkinek, hogy akar engem és én ugyanilyen határozottan tettem ugyanezt. Mikor végre megcsókolt a pillangóim násztáncot jártak örömükben. 
 - Hé, elég lesz - tolta el tőlem az öccsét Dam. - Most már meg akarom ölelni a sógornőmet - vigyorgott rám és a karjai közé vont. Nem sokáig tarthatott így, mert mások is szerettek volna ugyanígy tenni. Mindenki gratulált és kézről kézre adott. 
 - Nézd csak Joanne, milyen szép az anyukád - állt meg aztán előttem Niall, aki szinte le sem tette a lányokat a kezéből mióta megérkeztek. - Gratulálok - vigyorgott rám a jól ismert kedves mosolyával. 
 - Köszönöm - pusziltam meg az arcát és közben átvettem a felém kéredzkedő kislányt. - Hanna merre van? - néztem körbe idegesen.
 - Hazza bevitte tisztába tenni - vonta meg a vállát az ír srác.
Szemöldököm felszaladt a homlokomra és a kíváncsiságomtól hajtva elindultam befelé, miután vissza adtam a kicsit a keresztapjának.  A gyerekszoba ajtaja nyitva volt így premier plánban láthattam és hallhattam a göndör srác minden gondolatát amit megosztott a pelenkázón fekvő kislánnyal.
 - Édesem, te aztán szép kis csomagot csináltál nekem - somolygott a kíváncsian figyelő babára. - Ne vigyorogj te szépséges nőszemély - fedte meg bohóckodva miközben tiszta pelenkát tett a kicsi feneke alá. - Hát szabad ilyet csinálni? Mit fognak szólni a pasik? Bár tudod mit, meg se szólaljanak - komorult el az arca - mert ha csak egy is a közeledbe megy, velem gyűlik meg a baja, na meg apáddal és a keresztapáddal - magyarázta majd elhallgatott és én lélegzet visszafojtva vártam, hogy folytassa, amit néhány pillanat múlva meg is tett. - Tudod, hogy majdnem én lettem az apukád? - nézett a kislányra, aki egy hatalmas mosollyal köszöntötte a bejelentését. - Na igen, ha nem vagyok olyan idióta, most én lennék apukád helyébe - sóhajtott fel és újra a kicsire nézett. - De tudod mit? Így sem jártál rosszul. Apád imád titeket, talán jobban is, mint én. Anyud pedig szintén szereti őt. Jó lesz így nektek - suttogta ás halvány mosolyra húzta a száját. - De azt soha ne felejtsd el, ha valami gond van, Harry bácsira mindig számíthattok - simított végig Hanna arcán, aki ezt kitörő lelkesedéssel és egy meglepő próbálkozással fogadta.
 - Ha.i - csücsörítette össze a száját, mire a göndör elképedve nézett rá.
 - Igen szívem, Harry - emelte fel a karjára nevetve.
 - Ha.i - vette két kicsi kezét közé az énekes  arcát a lányom és vigyorogva figyelte a reakcióját.
 - Ó, édes Istenem - nyögött fel a srác és magához szorította a babát. - Szeretlek - sírta el magát és ezt már én sem tudtam halkan végig nézni, úgyhogy egy reszketeg sóhajjal felfedtem magam és beléptem a szobába.
 - Ő is szeret téged - néztem a könnyező fiúra - és én is - engedtem meg egy halvány mosolyt.
 - Ö.. - jött zavarba - Szia Jade. Mióta vagy itt?
 - Elég régóta ahhoz, hogy tudjam, Hannának és Joannenak nem lesz egyszerű kamaszkora mellettetek - vigyorodtam el, amit viszonzott.
 - Nézd, amit mondtam... - túrt fél kézzel a hajába miközben Hanna a mellkasának dőlt és az ujját szopva nézett rám. 
 - Hazza - emeltem fel a kezemet, hogy elnémítsam. -  Választottam, de attól neked még mindig különleges helyed lesz a szívemben - néztem vele farkasszemet. - Te voltál az első szerelmem és ez olyan kötelék, amit nehéz elfelejteni - mosolyodtam el.
 - Elég mély benyomást tettem rád, igaz? - vigyorodott el végre.
 - Ó te, beképzelt, perverz majom - boxoltam bele a vállába amit csak nevetve tűrt majd magához húzott és arcát a a hajamba temette.
 - Az vagyok, te meg gyönyörű, mint mindig - csókolta meg a fejem búbját. - Jók lesztek együtt - morogta. - Ennek így kellett lennie - engedett el és újra láthattam a csodálatos zöld szemeit, amik most kedvesen csillogtak rám. - Nála jobbat el sem tudnék képzelni neked.
 - Köszönöm - nyeltem le a gombócot ami fojtogatta a torkomat. 
 - Na gyere, mert szerintem már el sem tudják képzelni, hogy hol maradunk ilyen sokáig - húzott ki maga után a szobából és vezetett a többiek közé, ahol Joe kérdő pillantása azonnal ránk vetült. - Remélem tudod, hogy mekkora mázlista vagy? Gratulálok - nyújtotta neki a kezét Harry miközben Dam elvette tőle a már félálomban lévő Hannát, hogy betegye a babakocsiba a már alvó testvére mellé. 
 - Igen, tudom - bólintott a raszta srác elfogadva a békejobbot és közben magához húzott egy szerelmes csókra, amit én készségesen viszonoztam. Ahogy befészkeltem magam a karjai közé, egy furcsa, meleg, jóleső érzés, teljesen elárasztotta a testemet és a lelkemet. Úgy éreztem hazaértem.

Két évvel később.

    Idegesen nézegettem az órámra. 
 - Hol a fenében vannak? - dünnyögtem.
 - Nyugi Cica - csókolta meg a vállamat hirtelen Joe. - Ilyenkor a legnagyobb a forgalom. Biztos dugóba kerültek.
 - Tudom, csak már annyira hiányoznak - nyafogtam látványosan.
 - Ó, ha ennyire nem bírsz magaddal, van egy ötletem, hogyan tereljem el a figyelmedet a várakozásról - húzta végig a nyelvét a nyakam vonalán, amitől felnyögtem és arrébb biccentettem a fejemet, hogy jobban hozzám férjen. Testem azonnal reagált a kényeztetésére, de mielőtt belemelegedhettünk volna egymásba, hangos dudaszó törte meg az intim pillanatot. Szemeim kipattantak, a ruhám megigazítása után az ajtóhoz siettem és kinyitottam. Mosolyogva néztem a három hatalmas Rovert ahogy felparkoltak a házunk elé. Az egyikből a Hellboys család tagjai szálltak ki, míg a másik kettő a One Directiont és barátnőiket rejtette, na meg persze a lányainkat. Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat mikor megláttam a két sötét barna fürtös kislányt ahogy Zayn és Louis karjaiban aludtak. 
 - Elfáradtak - vigyorgott rám a pakisztáni fiú és két gyors puszi után eltűnt a bejárati ajtó mögött.
 - Ahogy mi is - köszönt hasonlóképp a répaimádó is és követte a barátját a lakás mélyére. 
Sorban jöttek a többiek is. Dam Liliennel, Adam és Pepe egyedül,  Liam, Sophiával, Niall a legújabb barátnőjével Jenniferrel, aztán Perrie aki kedvesen megölelt majd ment, hogy megkeresse az elkóborolt vőlegényét és végül Harry, aki egy világos barna hajú és zöld szemű lány kezét szorongatta.
 - Ő itt Fanny - vigyorgott a lányra, mint a tejbetök. A göndör hajú srác arcáról sütött a szerelem.
 - Szia Jade vagyok - mutatkoztam be. - Örülök, hogy megismerhetlek. Hazza már rengeteget mesélt rólad - löktem vállba a zöld szeműt, aki csak zavartan megvonta a vállát. 
 - Én is rengeteget hallottam rólad - mosolyodott el a lány és ebből a mozdulatból azonnal tudtam, hogy jóban leszünk. Bekísértem őket az új otthonunkba, amit nemsokkal az esküvőnk után vettünk, hogy kényelmesen elférjünk a lányokkal együtt. 
Végre mindenki leült az asztalhoz és én elégedetten körbe néztem. Ők voltak az én családom. A családom, akik mellett annyi mindent átéltem, jót és rosszat egyaránt és most, hogy így együtt láttam őket, még jobban eluralkodott rajtam az érzés, hogy tartozom valahová. 
A kezdeti hangzavart felváltotta az érdeklődő csend, amikor mindenki elmesélte, hogy mi történt vele az elmúlt hetekben, hónapokban. 
 - Még meg sem köszöntem, hogy elvittétek a lányokat a hétvégére - néztem Niallra, aki csak látványosan  felvonta a szemöldökét.
 - Nincs mit, de valld be, sokkal jobb volt úgy dugni, hogy kiereszthetted a hangodat - kacsintott rám és hangosan felröhögött mikor meglátta az elképedt arcomat.
 - Niall Horan, te mikor lettél ilyen perverz dög? - nyögtem ki mikor végre szóhoz jutottam.
 - Mióta barátnőm van - csókolta meg kicsit sem óvatosan Jennifert, akivel lassan már egy éve együtt voltak és aki nagyon jó hatással volt az ír srácra. 
 - Szobára! - kurjantotta el magát Louis, aki mostanában a szinglik aranyéletét élte. 
 - Fiúk - szólalt meg Liam halkan, mégis mindenki oda kapta a fejét.
 - Igen? - néztünk kíváncsian a barna srácra, aki egész megférfiasodott az elmúlt hónapok alatt.
 - Én...mi... - nyökögött, majd vett egy mély levegőt és kezébe vette Sophia kezét, aki bátorítólag rá mosolygott. - Szóval, az van, hogy megkértem Sophiet és ő igent mondott - hadarta el. 
Ahogy felfogtuk a mondata értelmét, felpattantunk és azonnal gratuláltunk a jegyeseknek. Miután kiörömködtünk magunkat, magamhoz ragadtam a szót.
 - Azt hiszem ennél jobb időpontot nem is választhattam volna, hogy én is közöljek valamit - köszörültem meg a torkom, mire azonnal rám kapta mindenki a fejét, még a férjem is, aki szintén nem tudott semmiről. 
 - Baj van? - nézett rám rémülten.
 - Baj? - simítottam végig az arcán, ahonnan az elmúlt évek sem tudták letörölni a szerelmet amit irántam érzett. - Nincs baj - haraptam be a szám szélét - ha csak az nem az, hogy megint gyarapszik a családunk - tettem a hasamra a kezemet, hogy felfogja miről beszélek. 
Nem tudom, a többiek hogy reagáltak, de Joe szemei elkerekedtek mikor megértette a mozdulatomat.
 - Terhes vagy?- kérdezte suttogva.
 - Igen - bólintottam. - Méghozzá megint ikrekkel - sütöttem le a szemeimet zavartan.
 - Azta ... - nyögtek fel a többiek míg végül Damien volt az aki egy jókedvű beszólással megtörte a kínos csendet.
 - Az igen öcskös! Ehhez már tudomány kell! Remélem fiúk lesznek és akkor egálban lesz a nemek aránya a családban - veregette vállba a testvérét röhögve, aki még mindig lefagyva nézett rám. 
A szívem bolondul kalapálni kezdett az ijedtségtől. Most mi lesz? De úgy látszik, nem volt okom a félelemre, mert néhány pillanat múlva már a karjai közt voltam, ajkaival a számon. 
 - Istenem JB. annyira szeretlek - suttogta miközben figyelmen kívül hagyta a minket figyelő barátainkat. 
 - Én is téged - sóhajtottam fel megkönnyebbülve. - Féltem - vallottam be halkan.
 - Mitől kicsim?
 - Hogy ez már túl sok lesz neked. Hogy nem akarod őket.
 - De buta vagy - emelte fel az államat, hogy a szemembe nézhessen. - A lányokkal sok mindenről lemaradtam és most pótolhatom - húzta édes mosolyra a száját. - Készülj fel, mert nem lesz még egy kismama akit annyira elkényeztetnek majd, mint én téged. Mindennél jobban szeretlek - csókolt meg újra. 
 - Az életemnél is jobban - sóhajtottam fel boldogan. 
 

                                                       VÉGE

12 megjegyzés:

  1. Kész végem ez nem lehet igaz :'( majdnem elsirtam magam annyira szép és megindito volt aww Hazza decuki volt Hanna-val. Valahogy éreztem h lesznek még babák :3 Nail a kis perverz dög megkedveltem :3 és annyira de ANNYIRA sajnálom hogy vége lett....de majd újra olvasom van egy olyan érzésem de nem most mert lefoglal a Froza Milán ami hasonloképpen tetszik mint ez de ennél jobban nem (nem szeretem a focit) kész agyfaszt kaptam már kedd ota vártam ezt a részt és végre aww nya de nem is zavarok tovább jo pihenést neked drága irónő és kreativkodásban (egyátalán van ilyen szo no mindegy most lesz remélem érted mire gondolok) gazdag nyarat kivánok meg minden jot ^^ imádlak <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon szépen köszönöm, hogy velem tartottál a történet végéig. Örülök, hogy tetszett. Neked is további szép nyarat!
      Puszi: Dolores <3

      Törlés
  2. Úristen*-*
    Tudod mennyire szeretlek????
    Nagyon nagyon NAGYON!!!!
    Úristen amikor megláttam hogy tényleg beleraktál a sztoriba, tudod milyen boldog voltam??
    10 percig bámultam a képernyőt és vigyorogtam mint a tejbe tök.
    Aztán felfogtam és elkezdtem sírni! Pontosítok.......bömböltem
    Tudod mennyire megható volt?!
    Pedig csak poénból írtam és te mégis beleraktál!
    Köszönöm!......:')
    Mindent!
    Hogy megalkottad ezt a csodás történet amit elolvashattam.(és bele is kerültem:D)
    El se tudod képzelni mennyi érzést keltett bennem a sztori.
    Volt hogy dühöngtem hogy Xy miért ekkora idióta. Azért Xy mert valaki mindíg csinált valami hülyeséget és hosszú lenne leírni hogy kik voltak!:'D
    Könnyebb lenne leírni hogy kik nem. Bár nem lenne hosszú lista:DD
    Sírtam. Méghozzá sokat!:D
    Sírtam amikor Jade szült, amikor Harry mellette ált a terhesség alatt, amikor Jade szülei meghaltak, és az epiológuson is sírtam/még most is sírok.
    Tényleg köszönöm hogy veled tarthattam a történet során!
    És ismétlem:
    Még bele is kerültem!:)
    Ez örökre bennem marad!:DD
    Még hatvan évesen is ezt fogom mondogatni!:DD
    Tényleg de tényleg köszönök mindent!:")
    Alig várom hogy elolvassam a következő sztoridat.
    Xoxo Fanny:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Fanny :D !
      Örülök, hogy tetszett és reméltem, hogy magadra ismersz. :) Mivel mindenképpen kellett egy lány Harry mellé, így nem volt kérdés, hogy te leszel az mivel annyira szépen kérted az előző kommentjeid egyikében. :D (merek én ellent mondani az olvasóimnak? ) XD
      Köszönöm, hogy velem voltál ezen az eléggé hosszúra sikerült úton amíg befejeztem életem első 1D-s történetét. Egyenlőre még nem tudom, hogy lesz e másik, de most úgy gondolom, hogy igen. :) Bár a fiúk felnőttek, a karaktereik attól függetlenül nagy kihívást jelentenek a blogíroknak. :)
      Most viszont búcsúzom. Élvezd tovább a nyarat, mert olyan hamar eltelik és mire észbe kapunk már be is csengettek. :( Legyél a barátaiddal és töltsd el tartalmasan a szünetet, hogy a suli idő alatt legyen mire visszaemlékezned. :)
      Puszi és még egyszer köszönöm, hogy írtál és olvastál: Dolores <3 <3 <3

      Törlés
  3. Nagyon jó lett ez a történeted!!!! Én csak ennyit tudok mondani mivel az előbbiek elmondták az én gondolataimat is a történettel kapcsolatban.!
    Lesz új történetedet? Ha igen mikor, mert nagyon érdekelne!
    Mégegyszer GRATULÁLOK ehhez a nagyszerű történethez. :) <3 Imádtam olvasni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Kata!
      Nagyon szépen köszönöm! Rettenetesen örülök, hogy tetszett a sztori.
      Kérdésedre válaszolva, lesz új történet, csak az időpontot nem tudom, hogy mikor kerül fel. Először szeretném befejezni a másik blogon lévő ficet. :D
      További szép nyarat neked! Puszi: Dolores <3

      Törlés
  4. Kopp! Egy 1D-s fanfic, ahol nem az egyik bandataggal jön össze imádott főszereplőnk. Végre! :D
    Úgy gondoltam ezen a blogodon is tiszteletemet teszem ;) nem vagyok directioner, de kifejezetten tetszett, hogy nem mindig ugyanazt a sablont olvasom :D A vége felé már azt sem tudtam, hogy mit szeretnék, melyik fiúval jöjjön össze, de remekül megoldottad. Csűrös-csavaros történet amire azt mondom, hogy nagyon tetszett :D
    Várom a folytatásokat a blogokon :D, Vanessa

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! <3
      Köszönöm, hogy ide is írtál.
      Próbáltam és próbálok mindig olyan sztorikat írni, amik nem sablonosak és ha ezt ti is észre veszitek, akkor nagyon boldog vagyok. :D
      Bevallom, néha én is elbizonytalanodtam, hogy Joe vagy Harry legyen a befutó, de mivel én eleve úgy írtam meg, hogy a raszta srác lesz a végső győztes, így nem változtattam rajta. (és nem bántam meg)
      Még egyszer nagyon köszönöm, hogy írtál és hogy egyáltalán elolvastad a történeteimet.
      Továbbra is kívánok neked nagyon jó nyarat és hatalmas bulikat!
      Puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés
  5. Kedves Dolores!
    Fúha, fogalmam sincs mit akarok írni, annyi minden kavarog a fejemben. Úgyhogy szerintem az lesz a legjobb, ha csak egyszerűen belevágok.. Imádtam! 3 napja kezdtem olvasni, de egyszerűen nem tudtam letenni! Néha már fájt a fejem annyira sok volt az új információ, de én akkor is olvasgam tovább! Sosem voltam 1D fan, de ezelőtt olvastam már egy fanfictiont és ott szerettem meg őket, így nem volt kérdés hogy ezt már miattuk kezdtem el olvasni. Éppen ezért kissé csalódott voltam, mikor nem Harry lett a végső választás, na de erről majd később. Szóval, először féltem, hogy ez is olyan blog lesz mint az előző, vagy hogy esetleg nem fog tetszeni, de az első rész után rájöttem, hogy ez nem igaz. Hihetetlenül egyedi, ahogy írsz, a történet is, a szereplők egyszerűen minden. Nem hasonlítható semmihez. Gratulálok hozzá, csodálatos vagy!! ♡♡ Igazából az epilógusra baromi nagy szükségen volt, mert sokkal könnyebben elfogadtam, hogy nem Harryt választotta, bár teljesen jogosan döntött Joe mellett, na mindegy. Harry párt, és kész :D
    Befogom szerintem, mert nem akarok kisregényt. Köszönöm ezt az elképesztő élményt, és további sok sikert a többi történeteddel. Én is mindenképp szeretnék majd könyvet olvasni tőled! ;)
    Puszi Affi ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Affariaa!
      Nagyon szépen köszönöm a kedves soraidat. Örülök, hogy a történetem elnyerte a tetszésedet. Nem fogok hazudni, az ilyen hozzászólások miatt folytatom még mindig. Annyira jól esik hallani/olvasni, hogy amit csinálok az tetszik. Az pedig, hogy három nap alatt elolvastad, olyan, mintha hájjal kenegetnék a szívemet. :D
      Megígérem neked, hogy amint lesz egy könyv amit az én nevem fémjelez, az elsők közt leszel akik dedikáltan kapják kézhez. :D
      Még egyszer szeretném megköszönni, hogy elolvastad és azt is, hogy leírtad a véleményedet. :D
      Élvezd tovább a maradék szünetet. Puszi: Dolores <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
  6. Igaz későn irok,de nem érdekel.
    A kezdetektől olvasom és már akkor imádtam most pedig még jobban. Jó ,hogy összejöttek Jade és Joe ... Ajj imádtam kár,hogy vége ,de ha elkezdesz egy új blogot azonnal tedd ki ,hogy olvashassam :) <3 Bár engem is elvehetne Niall feleségül :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Smileygirl!
      Sosem késő! :) Még nem tudom, hogy lesz-e új 1-D blogom, de ha igen akkor mindenképp kiteszem ide.
      Köszönöm, hogy írtál! :D
      Hatalmas ölelés: Dolores <3

      Törlés