2015. január 6., kedd

92.rész

Harry

   Az ablaknál álltam és néztem a... Mit is néztem? Még én sem tudom. Csak bámultam ki a fejemből, miközben képek ezrei sorakoznak fel a szemem előtt, de csak is olyan képek, amiknek semmi közük nincs a valósághoz: Jade mosolyog, Jade integet, Jade megcsókol.
Két hónap telt el azóta a rettenetes nap óta és már egy hónapja annak, hogy hazahozhattuk a lányokat a kórházból. Hanna és Joanne. Két gyönyörű csöppség. Nevüket még az anyukájuk választotta nekik jóval a születésük előtt. Sose hittem volna, hogy egy kisbaba ekkora figyelmet igényel, pláne kettő. Több emberes feladat volt egész nap a kedvükben járni, de heten csak megoldottuk valahogy. Heten, ugyanis az ellentétek ellenére tűzszünetet kötöttünk a McIntry fiúkkal. A napok múlásával egyre rutinosabbak lettünk. Felosztottuk a feladatokat, így mindenki tudott egy kis időt a lányokkal tölteni és pihenni is.
Mivel a gyerekszoba már berendezve várta a hercegnőit a szomszédomban, így célszerű megoldásként Joe és Damien beköltöztek Jade üresen álló házába. Nehezen csiszolódtunk össze, de lassan hozzászoktunk a fura helyzethez.
 - Mit csinálsz itt egyedül? - állt meg mellettem Liam és követte a tekintetemet, ami most a szomszéd kertjére irányult, ahol Joe és Damien tologatta a lányokat.
 - Hiányzik - bukott ki belőlem.
 - Hidd el Hazza, nekünk is - tette kezét bátorítólag a vállamra.
 - Még csak nem is láthatja őket - sóhajtottam fel elkeseredve. - Nem tudhatja, hogy Hanna sokkal mosolygósabb, mint Joanne és azt sem, hogy annyira egyformák, hogy csak a kezükön lévő szalagról tudjuk megkülönböztetni őket. Én... - csuklott el a hangom.
 - Cssh - húzott magához a barátom miközben a zokogás már elemi erővel rázta a testemet. - Tudod mit, sírd csak ki magad, attól megnyugszol.
 Néhány perc múlva már éreztem, hogy a mellkasomban lévő nyomás alább hagyott. Megtöröltem a szemeimet és egy halvány mosolyt villantottam a barna srácra.
 - Kösz Li és ne haragudj, hogy így kiborultam.
 - Így is sokáig elnyomtad magadban - nézett rám aggódva, mire visszafordultam az ablak felé.
 - Van mikor arra ébredek, hogy érzem az illatát és mintha beszélne hozzám - árultam el az egyik féltett titkomat. Liam döbbent tekintetét látva rájöttem, hogy nem kellett volna. Hiába bizonygatták, hogy átérzik a helyzetemet, nem hiszem, hogy ők is rémálmokkal küszködtek volna vagy éppen a kialvatlansággal. Tekintetem összeakadt Joe-éval, akit szintén megviseltek a történtek.belegondolva talán ő volt az egyetlen aki ténylegesen átérezte, hogy mi játszódik le bennem, hiszen ő is ugyanúgy érzett Jade iránt,mint én, akárhogy is próbálta tagadni.
 - Ma is mész? - zökkentett ki a gondolataim közül a halk kérdés.
 - Igen - bólintottam határozottan.
 - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet...
 - Ne - néztem rá szúrósan. - Ne kezd újra. Mikor fogjátok fel végre, hogy szükségem van erre?
 - Pedig már ideje lenne, hogy elengedd - csattant fel mögöttem Louis hangja. - Már két hónapja olyan vagy, mint egy élőhalott. Lemondtuk a fellépéseket, a rajongók betegre aggódják magukat miattad, mert nem értik, hogy mi a fene van veled. Nem teheted ezt se magaddal, se velük!
 - Nekem te ne mond meg, hogy mit tehetek és mit nem! - ordítottam  a képébe. - Ti nem tudjátok, hogy milyen érzés ez, és hogy mit érzek!
 - Akkor mond el! Ha mindent magadba fojtasz, nem tudunk neked segíteni - nézett rám Louis komoran.
 - Tommo - fogta meg a karját Liam az ideges srácnak - már elkezdte, de te most belerondítottál...
 - Hagyjatok békén! - kaptam fel a vizet majd telefonomat és a kulcsomat magamhoz ragadva kirohantam  a házból. Idegesen pattantam be az autómba és csikorgó kerekekkel indultam el a szokásos útvonalamon. Egy helyen megálltam, hogy betérjek a boltba, ahol az eladó hölgy már ismerősként köszöntött.
 - Szép napot fiatalember! A szokásosat?
 - Jó napot! Igen, köszönöm - húztam halvány mosolyra a számat. Amíg várakoztam, szemeimet a bolt berendezésén járattam végig. Megnyugtatott ez a hely. Az illatok és a kedves kiszolgálás felüdülést jelentett a megtépázott idegeimnek.
 - Kész is van - nyomta a kezembe a hatalmas frézia csokrot a tulajdonos. - Remélem tetszeni fog a hölgynek - kedveskedett.
 - Eddig még nem panaszkodott - húztam el a számat majd a fizetés után elköszöntem és tovább indultam.
Alig fékeztem le az autómmal egy szabad hely előtt, már ugrottam is ki és sietve tettem meg a további utat. A gyomrom összeszorult és nagyon örültem, hogy senki nem foglalkozott velem, de miért is tették volna hiszen itt mindenkinek meg volt a maga baja. A célom előtt megálltam és megpróbáltam lenyugodni. Mélyeket lélegeztem majd egy hatalmas mosolyt erőltettem az arcomra és beléptem a helyiségbe.
 - Szia Szerelmem! - köszöntem az ágyon fekvő lánynak. - Hoztam neked a kedvenc virágodból - tettem vízbe a csokrot majd leültem az ágya szélére. Ujjaimat végig futtattam a hófehér bőrén és elsimítottam néhány rakoncátlan tincset az arcából. - Gyönyörű vagy, mint mindig - mosolyodtam el, de ez nem tartott sokáig, mert a fájdalom megint elhatalmasodott rajtam. Kezeim közé fogtam a hideg ujjait és csak bámultam őt.  - Hiányzol - nyomtam csókot a kézfejére. - Kérlek kicsim, ébredj fel! Szükségünk van rád! - könyörögtem neki ahogy már két hónapja minden áldott nap.

17 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Uristen nagyon joo!! Ugye felébred Jade?? És együtt lesznek Harry-vel?? (((((((( remélem)))))). Gyorsan kövi részt pls!! Kérlek minél hamarabb!! 😚

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Évi!
      Keddenként jön a friss, úgyhogy addig sajnos várnod kell. :D Amúgy köszönöm a hozzászólást, örülök, hogy tetszett. :DDD
      Puszi: Dolores

      Törlés
  3. Szia!
    Bevallom elvonási tüneteim miatt kezdtem el olvasni a történetedet nem vagyok egy nagy One Direction rajongó de a történet meg tetszett és a szereplők is :)
    Remélem minden lesz kis szerelmeseinkkel és Jade is fel fog ébredni :) Kérlek szépen ne csináld az ahogy sok történetbe van hogy majd amnéziával fog küzdeni mert meg őszülök akkor de akkor is szeretni fogom őket :)
    Puszi Kolett

    VálaszTörlés
  4. Szia Kolett!
    Megnyugtathatlak, nem szeretem a sablonos dolgokat, így nem lesz amnézia! :D
    Te vagy a második aki azt írja, hogy unalmában kezdte el olvasni a Hellboyst és mégis megszerette. :D Ennek én csak örülök, mert ebbe a történetbe tényleg csak azért kezdtem bele, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy ezt is megtudom csinálni. :)
    Köszönöm, hogy ide is kommenteltél.
    Puszi: Dolores <3

    VálaszTörlés
  5. Tudtam, hogy igazából szeretsz :)
    Én is nagyon nagyon nagyon.
    Most ölelés nagy ölelés jár neked, nem fenyegetés.
    Valahogy most megnyugtató volt ezt olvasni, a történtek ellenére :))) hazudnék ha azt mondanám meglepődtem. De csak óvatosan drágám, mert a kóma dolog néha nagyon elcsépelt, szóval légyszíves, ezt az eszméletlen sztorit el ne cseszd túldrámázással. Mondjuk nem is tudom miért írom ezt. Te mindig, tényleg mindig meglepsz. Szóval folytasd csak, folytasd én meg firkálom tovább az őrült megjegyzéseim és rágom a körmöm, hiszen most már 5 történeted követem nyomot, mikor melyiket a legnagyobb lelkesedéssel.
    Nincs olyan nap, még ha éjfél előtt is jövök haza, hogy ne nézzek fel a blogodra, van a friss, még ha mondtad is, hogy nem lesz, nekem muszáj ellenőrizni, vagy megbizonyosodni, hogy a kedvenceim mg mindig ott vannak. És ott lesznek, szóval ez megnyugtat, főleg ha arra gondolok nemsokára friss, és te megint meglepsz és én megint megzavarodok, megint hagyok neked egy csomó baromságot, te meg megint ösztönzöl, hogy a következőkben is írjak neked hozzászólást.
    Úgy látszik ma egy szentimentális napom van. Eh... nem jellemző rám :D
    Tessék kiélvezni. Pusszancs!
    R.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most nagyon megleptél! :) Jó volt olvasni megint a soraidat, még ha szerinted szentimentálisra sikerültek is. Nekem azért jól esett. :D
      Ahogy már Kolettnek is leírtam, nem szándékozom semmiféle sablonos, elcsépelt dolgot kihozni a kómából. Legalábbis remélem, hogy majd ha olvasod, te is így gondolod és megírod a véleményedet. :D
      Nagyon köszönöm, hogy veszed a fáradtságot és írsz, mert nagyon nagyon jól esik olvasni a kritikáidat, függetlenül attól, hogy mit tartalmaz. Én még annak is tudok örülni, ha leszidsz, mert abból csak tanulok és megpróbálom megfogadni a tanácsaidat. Mégegyszer nagyon köszönöm, hogy ennyire lelkes vagy és szerintem te nem is tudod, hogy mennyire ösztönző nekem az a pár sor amit írsz. :D
      Hidd el kiélvezem most minden egyes szavadat! :DDDDD
      Puszi: Dolores <3 <3 <3

      Törlés
  6. Ja és mégegyszer! Ez neked szól RenatEa!
    <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez pedig neked szól: <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3
      had legyen már egyszer az enyém az utolsó szó! :D

      Törlés
  7. Csak hogy érezd a törődést!
    <3 <3 <3
    R <3 E <3 N <3 A <3 T <3 E <3 A !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ISTENEM DE IMÁDLAK TE BOLOND NŐSZEMÉLY
      <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
    2. XDDDDDDDDDDDDD :DDDDDDDDDDDDDDDDDDD
      <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
  8. Szia!
    Nagyon tetszik a történeted, amit véletlenül találtam meg és még mindig áldom Istent, hogy a szemeim elé bocsátotta ezt a fantasztikus blogot!! :) Eszméletlen jóóó!! És csak dicsérni tudom!! Először csak belenéztem egy részbe, amit végül végig elolvastam, majd annyira érdekelt, hogy alig tudtak elrángatni a monitor elől. Egyre csak fogytak a részek, míg nem volt már fent olyan, amit nem olvastam. Minden egyes rész után kínszenvedés megvárni a következőt, de mikor tudatosul bennem, hogy kedd van, egyszerre jobb lesz a kedvem, mivel tudom, hogy jön az új rész!! Megismétlem, hogy nagyon jó!!! És csak gyarapodjon a részek száma, mivel úgy gondolom, hogy ezt nem lehet megunni!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Réka!
      Én is áldom Istent, hogy rátaláltál a blogomra és téged pedig azért, mert hagytál nekem nyomot arról, hogy itt jártál. :DDD
      Nagyon örülök neki, hogy ennyire megfogott a történetem,és ha van kedved olvasd el a többit is mert akkor a hét minden napjára jut egy. ; )
      Mégegyszer köszi, hogy kommenteltél, hiszen nekem ez egy visszajelzés, hogy tetszik amit csinálok. Olvss csak szorgalmasan. :DDDD
      Puszi: Dolores

      Törlés
  9. Basszus. Először azt hittem meghalt, mondom WTF? A végére pedig Bumm! Na jó a szókincsem elveszett, de reggel van! Isteni volt a rész! Hamar hozs a kövit! Puszi! ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Enikő!
      Reméltem, hogy kicsit elbizonytalanítom az olvasóimat és ahogy látom, ez nálad bejött. :DDDD Bocsi, hogy ilyen gonosz voltam, de ezt kívánta meg a történet.
      Köszönöm, hogy megint írtál és ahogy látom már hajnalban olvastál. :DDD
      Nincs is ennél nagyobb dicséret. ;)
      Puszi: Dolores

      Törlés